Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

 



Magyar kiadó: Athenaeum Kiadó
Értékelés molyon: 88%
Oldalszám: 448 oldal









Próbáltam alternatív tartalmat írni ide, de egyszerűen nem megy. Rosie és Alex élete. De inkább csak Rosie-é. Azt hiszem ennyi.
És ez az érzés végigkíséri ezt a rövidke véleményt. Akármilyen megközelítésből próbálok írni a regényről, nem megy. Már több mint egy hete kiolvastam és még mindig nem sikerült összeszednem magam utána. Mostanra tartok csak ott, hogy bele bírtam kezdeni egy új könyvbe, de nem értem miért. Érzem a könyv hatását magamon, csomót kattogok a regényen, bizonyos részletein, de még nem jöttem rá, hogy miért hatott rám ennyire.
Végtelenül egyszerű, levélregény ez. Rosie életét követhetjük végig, hét éves korától kezdve, levelein keresztül. Levelek, chatelések, üdvözlőlapok, meghívók, képeslapok. Ezekből áll a könyv, a végén az is kiderül hogy miért. Jó döntések, rossz döntések, véletlenek, az élet kliséi, boldog és szomorú pillanatok, tettek és következmények. Az élet nagy pillanati, de mind csak levelek formájában így ezek sem annyira grandiózusak.

Amit talán ki tudnék emelni… Imádtam Rosie és Katie életének párhuzamát. ’A történelem nem ismétli önmagát. De rímel.’ – mondta Mark Twain, aztán Cecelia Ahern megírta. Pont így gondolok rájuk.
Nem tudok összefüggő gondolatokat összehozni, úgyhogy azt hiszem ennyi. Még azt sem sikerült eldöntenem, hogy valójában imádtam-e ezt a könyvet. De lehet csak annyira szokatlan volt hogy ezért fogott meg ennyire. Valójában csak erős közepes? Nem tudom. De azt hiszem, ha valami ennyire hat rám, az csak jó lehet. Végül is a kisgyerekek is azért olvastatják újra és újra ugyanazt a mesét mert akkor és ott arra van szükségük. Nem lehet most erre volt. De nagyon.

10/10
Idézetek: Megidézve
Zene:

Petra

Megidézve - Ahol a szivárvány véget ér

"(…)én nem akarok egy lenni ezek közül a könnyen feledhető emberek közül, akik abban a pillanatban nagyon fontosak, nagyon különlegesek, nagyon hatnak az emberre, és nagyon nagy becsben tartják őket, aztán évek múlva meg nem marad belőlük más, csak egy elmosódott arc meg egy távoli emlék."
29. oldal

"Nem értem, miért kellett elutaznod ahhoz, hogy magadra találj. Inkább nézz tükörbe."
37. oldal

"Miért adjuk fel a hitet önmagunkban? Miért hagyjuk, hogy tények is számok, vagy bármi más irányítsa az életünket az álmokon kívül?"
188. oldal

"Bepakoltuk az iskolatáskánkat, és megszöktünk. Szó szerint szökdelni kezdtünk az úton. Azt hittük, ahhoz, hogy az ember meg szökjön, szökdelnie kell."
202. oldal

"Az élet messze nem tökéletes, senkinek nem az. Nem te vagy az egyetlen. Nem arról van szó, hogy egyedül csak a te fejed felett lebeg egy nagy fekete felhő. Csak úgy érzed. De nagyon sokan érzik még így rajtad kívül. Abból kell kihoznod a legtöbbet, amid van."
240. oldal

"Ha valaki azt mondja, hogy ez egy nagyon hosszú történet, akkor az általában azt jelenti, hogy egy rövid, de annál ostobább történetről van szó, amit túlságosan szégyell elmesélni."
318. oldal

"Minden reggel koromsötétben kelek (és szerintem természetellenes olyankor felkelni, amikor még a Nap sem hajlandó rá)"
338. oldal

"Alex, te szíveket gyógyítasz. Szó szerint kívülről-belülről ismered a szívet – mit lehet tenni, ha valakinek megszakadt a szíve? Arra van gyógymód?"
362. oldal

Petra