E. L. James: A szabadság ötven árnyalata

Eredeti kiadó: The Writer's Coffee Shop Publishing House ; 2012-ben

Magyarul kiadta: Ulpius-ház; 2012-ben

Értékelések: Goodreads- 3,91 (több mint 184 ezer értékelés) ; Moly -76% (100 körüli vélemény)

Oldalszám: 636

Végre vége!! Mind a három regénynek álcázott hulladékkupacot sikerrel végigszenvedtem, de amikor már azt hittem, hogy vége, még akkor is volt tovább! És ezt kénytelen vagyok kiírni magamból:

Jön a vége, záró mondat fekve ugrálok örömömben, hogy a végére értem, erre a monitor alján meglátom az ’Epilógus’ szócskát. Szusszantok, de úgy gondolom, nosza, epilógus kell, magam sem gondolhattam, hogy nem lesz! Olvasom hát az zárást, csöpög belőle a vattacukor természetesen (és aki most úgy érzi, hogy spoilerezek gondoljon bele gyorsan miből is lett ez az egész!) tekerem egyre lejjebb, utolsó mondatok, nyúlok a teámért, hogy azzal ünnepeljem a végét, mikor meglátom a következő oldal tetején ezt: „Christian árnyalatai” alatta: „ÖTVEN ELSŐ KARÁCSONYA” Ebben a pillanatban komolyan azon gondolkodtam, hogy inkább belefojtom magam a teába! Mi ez? Extra bővítmény az e-bookhoz, csak hogy tovább idegesedjen a szerencsétlen letöltő!? Megérdemli, mert nem dobott ki az ablakon 4.000 forintot ezért a szemétért! Tuti ez volt a koncepciójuk! Ajándék kedvenc fordítónktól! Boldog Új Évet!

Ahhh!!! Cirka húsz percig vérben forognak a szemeim, majd nekiesem Christian karácsonyának. Oké, azt meg kell hagyni, ez volt a legédesebb fejezet az egész sorozatban, de könyörgöm minek?! Nem baj túléltem, és persze már meg sem lepődtem, hogy még mindig nincs vége, a következő fejezet: „ISMERJÉK MEG ÖTVEN ÁRNYALATOT” És mi van ebben a fejezetben? Találkozásuk Christian szemszögéből! Remek…! Ennél a pontnál nem bírtam ki hogy előre ne lapozzak, és meg ne nézzem, hogy van-e még valami meglepi, vagy most már mehetek aludni, csak ezt kell még túlélnem? Nem volt, úgyhogy belevetettem magam az ismerkedésbe, kit izgat, hogy három könyv óta ismerem Christiant?! Nem számít már ez sem, csak legyek túl rajta végre! Közben amúgy rájöttem, hogy drága Erika (az írónő) félreértelmezte a feladatot! A még meg 

nem jelent Twilight könyveket nem kell feldolgozni!!! Lehet neki nem szóltak…

Oké, mindegy, túléltem.

És akkor a könyvről is egy kicsit, miután kidühöngtem magam valamelyest…

A 640 oldalnak legalább a fele tök fölösleges, még mindig nem történik semmi, ezáltal néhol (nagyrészt) baromi unalmas, majd amikor végre jön az „izgalmas” rész, na az volt a legviccesebb. Irtó jókat nevettem ezen a könyvön. Már nem érdekelt, hogy a fordítás még mindig pocsék, hogy ez a két szerencsétlen ugyanazokat a köröket futja le újra és újra eszét elhagyott főhősnőnk miatt, és az sem, hogy az első kötet első oldalán tudni lehetett a befejezést. Kínomban nagyon jókat nevettem. De tényleg, aki úgy állt neki ennek a sorozatnak, hogy tudta, ez egy Twilight fic ( kétlem, hogy van olyan aki nem) és ezt tudatosította is, az végigvezethette a Breaking Dawn történéseit a könyvön. Még sereget is toboroztak, csak itt biztonsági személyzetnek hívták őket. Mondjuk arra nem jöttem rá Jacob ki lehet ebben a történetben… Talán Ethan?... Vagy Elliot?...

Viszont Ana egyre inkább Bella lett, nulla logika, teljes következetlenség és kompromisszumképtelenség, eszméletlen naivitás, csupa önzés, valamint ön és közveszélyes.  És mivel képtelen átlátni egy teljesen egyértelmű szituációt ugyan azokra a tetteire, ugyan azokat a következményeket kapja. Így a könyv nagy része, mint már említettem, teljesen fölösleges!

Christian meg már mindent elkövetett, erején felül teljesít, de szegény már nem tud hova változni, mégsem lehet soha kék lufiból piros kismacska! Ő már megtette amit tudott a második kötet végéig, így már ő sem volt annyira érdekes, bár még mindig jobb volt az ő dilemmáin agyalni, mint Ana véget nem érő 

szerencsétlenkedésén.

És azt hiszem nem is szidom tovább. A fordításról alkotott véleményemet az első résznél kifejtettem, a történet nincs, tehát nincs mint mondani róla... 

Az elkeserítő csak az, hogy belegondoltam mennyi ember megveszi ezt a könyvet. Nemhogy olyan könyveket vennének, ami igényesen van lefordítva és kiadva, van cselekménye és tartalmas szereplői. Nekem nem az erotikus tartalommal van bajom, hanem azzal, hogy annyira könnyű rávenni az embereket bármire! Ez a sorozat akarva-akaratlanul az emberek szeme előtt volt, mert a kiadónak volt/van pénze hirdetni. Ott van az összes könyvesbolt kirakatában tonnaszámra, az utcák hirdetőfelületein, a tömegközlekedésen, az újságokban és napilapokban, a rádiókban, még az otthonunkban is, és ha valamit ennyire sztárolnak az iránt érdeklődnek az emberek. És ahelyett, hogy utána néznének, megveszik, elolvassák, és tetszik nekik mert menő, mert amúgy sokan nem olvasnak könyveket és nem is tudják mi a jó, mert új, hogy erotikus, mert polgárpukkasztó. Természetesem tisztelet a kivételnek! Nem bántani akarok senkit. Amúgy még ez ellen sem lenne kifogásom, hogyha emiatt nem lenne elhanyagolva a kiadó többi könyve. És ez 100%-ig a saját véleményem, de ezt a trilógiát kiadták fél éven belül, Wardot pedig például négy hónapot csúsztatták. Pedig az is erotikus, sőt! Története is izgalmas, jó karakterek is vannak benne. Rendben fantasy és azt nem mindenki szereti, de azért elég sokan, és kérdem én, Mi van Showalterrel?, hogy csak egy példát hozzak. Felháborítónak találom amit az Ulpiu-ház csinál. És az is lehet, hogy ezen sem akadtam volna ki ennyire, hogy ha legalább azt a mit kiadnak igényesen tennék, és nem hitegetnék légből kapott dátumokkal az olvasóikat...

Idézetek: Meg sem próbáltam gyűjteni, a ’mesteri’ fordítás miatt

Történet: Próbálkozott, nem sikerült

Karakterek: Fejlődés nulla

Kedvenc szereplő: -

Akit nem szerettem: -

Legjobb rész: Történet híján nehéz

Legrosszabb: Dettó

Borító: Ez legalább az eredeti…

 10/1 (Annyira mérges vagyok rá, hogy nem kap többet)

Petra

James Patterson: Maximum Ride

Eredeti kiadó: Warner Vision Books; 2005-ben

Magyarul kiadta: Könyvmolyképző Kiadó; 2012-ben

Értékelések: Goodreads - 4,07 (több mint 74 ezer értékelés); Moly - még nincsenek vélemények

Oldalszám: 410 + Részlet Fang blogjából + Részlet a második részből

Néhány rajz láttán (ők lesznek beillesztve) éreztem először, hogy nekem ezt a történetet olvasnom kell. Amikor láttam, hogy nem jelent még meg magyarul, először arra gondoltam nekikezdek angolul, de ezt hamar el is vetettem – mivel nemigen tudok angolul… -, de végül csak eljött az én időm is, hogy megismerkedjek Maxékkel.

A történet lényege, hogy hat gyerekbe madárgéneket ültettek a tudósok, így szárnyaik vannak, valamint egyéb képességeik. A cselekmény kezdete előtt pedig néhány évvel elkülönítették őket a semmi közepén egy erdei házban, és lényegében teljesen magukra is hagyták őket.  Ott csöppenünk bele az eseményekbe, hogy újra felbukkannak a gonosz mutánsok, akiket szintén a tudósok ’készítettek’, a Radírozók.

Fang, Max, Iggy, Angel, Nudge és Gazzy

Igen Radírozók. Ez valami irtó röhejesen hangzik. Ahhoz képest, hogy félelmetes és nagyon erős kutyaszerű szörnyek, nem valami rettentő a nevük. Hasonló problémám voltak néhány gyerekkel is. Max nevével nem nagyon lehetett mit csinálni és Iggy-ével sem. De a többiekét miért kellett lefordítani?! Én ezt komolyan nem értem… Hogy lett Fangből Agyar, Nudge-ból Böki, Gasmanből Gázos és Angelből Angyal? Oké tudom, hogy ezeket jelentik, de attól még nem kell lefordítani a neveket! Amikor névvel viccelődnek (ez csak Gasmannél fordul elő kétszer) akkor lábjegyzetben oda lehetett volna írni és meg is van oldva!

A történet kiélvezéséből sokat kivett közben, hogy a nevekkel próbáltam zöld ágra vergődni, és akkor még nem is említettem, hogy az milyen idegesítő, ha rossz név van egy mondatban! Össze vissza voltak néha keverve, csomó elgépelés volt, néha olyanok beszéltek akik nem is voltak jelen és ilyesmik...

Gasman

A másik, hogy ezt a történetet a kiadó elsősorban fiúknak ajánlja, ami szerintem egyrészről rendben is van. Elég sok mászkálás meg verekedős jelenet van benne, ezt biztosan élvezik, ráadásul felettébb hosszasan van taglalva az evés fontossága, hogy mikor mit esznek, ilyesmik, ezt tuti tetszik a haspók srácoknak. Plusz nagyon tetszett, hogy Iskolának hívják a helyet, ahol lényegében kínozzák őket. Bár nem hiszem, hogy ez jó kép a fiataloknak. De egy valamit végképp nem értek. Miért egy lány a főszereplő? A neve akár fiúé is lehetne, sokat verekszik és néha kicsit fiús, de mégiscsak egy lány, aki ráadásul anyai érzéseket táplál a legkisebb csapattag, Angel iránt! Hogy ezt hogy veszi be a fiúk gyomra azt nem tudom, biztos együtt éreznek vele… Ennek a könyvnek fiú főszereplő kellett volna, mondjuk Fang, és úgy igazi kalandos fiúkönyv lett volna.

Max

Igazából attól, hogy Max a főszereplő, a csapat vezetője, a nagy döntések hozója, olvasás közben végig úgy éreztem, hogy ez egyáltalán nem így van. Bármi akadály gördült eléjük a döntés meghozatalát, vagy a cselekvés beindítását mindig lepasszolta Fangnek vagy Iggy-nek. Akik szerintem alapvetően sokkal érdekesebb karakterek is, mint Max. Az elején egy időre szétszóródnak, ekkor nem csak Max szemszögéből fut a cselekmény és szerintem ezek a legjobb részek.

Összességében, nekem egy kicsit csalódás volt. A cselekmény hullámzó, voltak nagyon pörgős és nagyon lagymatag részek, a rövid fejezetektől eléggé töredezettnek éreztem, mindenesetre bevezetőnek elment, a szereplőket bemutatta, már csak hagyni kell repülni őket. Szó szerint.

Képek forrása:burdge-bug's deviantart

Idézetek: Megidézve

Történet: Alapvetően nem volt rossz, a kivitelezés nem teljesen nekem készült.

Karakterek: Vannak érdekes figurák.

Kedvenc szereplő: Iggy

Akit nem szerettem: Max

Legjobb rész: Kölcsönautóval furikázás.

Legrosszabb: A nevek.

Borító: Ez tetszik a legjobban az eredetiek közül.

 10/6

Petra

Megidézve

Részetek James Patterson Maximum Ride című regényéből.

„Agyar eltűnődött. Mindig elképeszt, hogy a legnehezebb helyzetben is mennyire nyugodt tud maradni. Néha olyan, mint egy robot – vagy egy távirányítású repülőgép. Agyar2-D2.„   54. oldal

 „- Van itthon klórunk? – kérdezte Gázos Iggytől. – Ha összekevernénk valami más anyaggal, robbanó elegyet alkotna.

- Mivel akarod összekeverni? A zokniddal? - kérdezett vissza Iggy. – Nem , nincs itthon klórunk. Ha nem vetted volna észre, nincs medencénk. Milyen színű ez a drót?

Gázos előrehajolt, hogy szemügyre vegye a konyhaasztalon kibelezett magnót.

- Mintha az asztalra hányt volna egy robot – jegyezte meg. – Különben sárga.”   70.oldal

 „Káromkodtam egyet magamban. Amikor Angyal káromkodni kezdett, mint egy kocsi, mert beütötte a lábát, úgy döntöttem, vigyázok a számra. Tényleg más sem hiányzik nekem, mint egy hatéves, piszkos szájú mutáns.”   233. oldal

„- Hm – próbáltam nem köpködni a morzsákat -, tiszta vanília felhang, túl édes csokidarabok és barna cukor halvány íze. Jól megcsinált sütemény, de semmi különös. Mégis kellemes, és nem hivalkodó. – Agyarhoz fordultam. – Neked mi a véleményed?

- Jó.„   345. oldal

Petra