Rövidke kis történet gyönyörű borítóval, a második kötet utáni nyárról. Inkább szól Angeláról mint Clararól, amit nem bántam de meglepett. Felváltva vannak az Angela és a Clara szemszögek, így kicsit többet megtudunk Angeláról is meg a nyarairól amikről sosem mesél igazán. És jobban belepillanthatunk a rendeltetésébe, amiről valójában ő sem tud túl sokat. Valamint megjelenik a titkos fiú is. Ráadásul kicsit előre is vetíti a harmadik kötetet.
Nagyon jó volt olvasni, kis egyestés kikapcsolódás, amiről nagyon süt Hand stílusa, amit én nagyon szeretek. Ez is tetszett.
Nem igazán tudom mit lehetne még róla mondani, mindössze 100 oldal, és ugye spoilerezni nem kéne… Szerintem akinek eddig tetszett Hand az ezt is szeretni fogja, ráhangolódásnak és kedvcsinálónak tökéletes volt a harmadik kötet előtt.
"Én se nem szeretem, se nem gyűlölöm az embereket. Tisztelem őket. Formálják önmagukat (...) és derekasan igyekeznek, hogy meghatározzák önmagukat. "Ki vagyok én?" - kérdik egyre. "Mit keresek itt?"
Nem tudom, mit mondjak erre.Az elmúlt két évben egyfolytában ezt kérdezgettem magamtól. Vajon az tesz emberré bennünket, hogy egyre ezt kérdezzük?"
Zene:Gang of Instrumentals: Oh Yeah (próbáltam a könyvben említett zenék közül választani. Ez tűnt talán élvezhetőnek. Benoit csengőhangja)
Fülszöveg részlete: Senki nem tudja pontosan, mikor kezdett a természetfeletti valósággá válni. Azokat a bűnösöket, akik valaki más haláláért felelősek, misztikus átok sújtja: állatok szegődnek melléjük élő lelkiismeretként és a társadalomból való kiközösítettség jelképeként. A menő újságíróból a társadalom peremére került és egy családi tragédia következtében elállatosodott Zinzi December Johannesburgban él egy Lajhárral együtt, és különleges képessége segítségével eltűnt tárgyakat kutat fel.
Lauren Beukes
Hát ez a könyv nagyon ütős. Eltart egy darabig, míg az olvasó bele tudja helyezni magát teljesen, de onnantól rabul ejt és nem ereszt.
Rettentő érdekes a világ, nagyon-nagyon tetszik az egész, minden részletével. Olvastam volna róla még többet, főleg a mutikról, de a lényeg így is teljesen átjött. Az állatosodás, meg az ember-állat kapcsolat nagyon érdekes ötlet, főleg, hogy az állatok által ezek az emberek képességeket, varázserőt kapnak. Az ebből adódó rengetek lehetőség furcsa, szokatlan, helyenként elképesztő társításokat eredményez, amit az írónő maximálisan ki is használt. De persze a nagy kedvenc Lajhár. A kapcsolatuk Zinzivel nem új és ezáltal ők már egy jól összeszokott páros, akik ismerik egymást, tolerálják egymás szokásait, és vigyáznak egymásra.
Zinzi meg egyszerre halál vagány és iszonyú érzelmes.Az emberekből kiinduló szálak alapján, amik összekötik a keresett tárggyal találja meg a dolgokat. Nagyon tetszett, ahogy a különböző emberek fölött más és más módon jelentek meg az elveszett tárgyaik. Imádtam azokat a részeket egyaránt amikor nyomozott, és ment a tárgyak után, aztán bajból bajba csöppent, majd az ezek közé beszúrt egy-egy Benoit-os jelenetet is.
A helyszín is különleges. Zoo city, Johannesburg főként állatkertiek által lakott szegénynegyede sokkal másabb, mint amilyennek először képzeltem volna. Alapból különleges az állatok miatt, tele varázslatokkal, de Zinzi szemén keresztül látva, megvannak a saját rejtett csodái is.
Maga a történet pedig beszippant és magával ragad. Az egész pörög az elejétől a végéig, néha nyomasztó néha borzongató és elgondolkodtató. Csak úgy pattogtam az érzések között és egyre csak ámultam a remek stílustól, az egyre jobb hasonlatoktól és attól, hogy ott érzem magam a helyszínen. A leírások hihetetlenül életszerűek, elevenek és valósak, néha csodálkoztam, hogy nem érzem a meleg estét meg a csatornaszagot magam körül. Hatalmas köszönet a fordítónak! Imádtam!De csak felnőtteknek ajánlom!
Bár néha úgy éreztem a sok szál miatt nem halad sehova az egész, mégis elért a végkifejletig, ami meg aztán nagyon ütött.
Ami egy kicsit hátráltatta az olvasást, hogy egyszerűen nem mindig tudtam felvenni a fonalat. Ha nem tudtam belemerülni nem élveztem, és ritkán volt összefüggően sok időm, hogy igazán leülhessek mellé.
"-Csak azt mondtam, hogy te már gyilkoltál.
- Bűnrészes voltam, a bíróság ítélete szerint.
- A hátadon az a dög mást mutat.
- Az egy Lajhár.
- A egtestesült bűntudat. Tudod, hány emberre lőttem rá a testületnél töltött tizenegy év során?
- Ha kitalálom, piros pontot kapok?
- Háromra.
- Talán gyakrabban kéne kijárnia a lőtérre.
- Egy jó rendőrnek nem azért kell lőnie, hogy öljön.
- Ezekm szerint ön jó rendőr lenne?
Széttárja a kezét.
- Talán látsz mellettem valami szőröset?
- Lehet, hogy csak kikattant a lelkiismerete." 33. oldal
"– Nem vagyunk roppant közhelyesek?
– Mindenki az, nem? – mondta."
68. oldal
"A joburgi közlekedés olyan, mint a demokrácia. Ahányszor azt hinné az ember, hogy végre megindult, és tart valamerre, megint megáll." 101. oldal
"Ki mondta, hogy a rossz dolgok nem lehetnek gyönyörűek?"
139. oldal
"A gondok olyanok, mint a gyom. Mindenkinek vannak. Kitépheted, megmérgezheted, de előbb vagy utóbb visszanő."
177. oldal
"- Meglehetősen nagy előrelépés ahhoz az elvonóhoz képest, ahol én jártam. Ott legfeljebb a vécébe felmázolt grafiti képviselte a művészetet." 181. oldal
Az idei Könyvfesztivál is felejthetetlenre sikerült. Kétszer is körbejártam, először csütörtökön Nórival és Zsanettel. Nóri vásárolt mi meg kísértük :D Na jó, nem teljesen. Bár én csak kinéztem a könyveket és szombaton tértem vissza értük. Egyedül a molyos kitűzőt nem bírtam otthagyni csütörtökön, de rajta kívül még Weekst is sikerült megállnom.
Az Ad Astra és a Moly közös standja előtt legalább ötször haladtunk el, minden alkalommal megálltunk megcsodálni a könyveket és a Moxykat. Ráadásul egyik alkalommal még Fummie-t is sikerült ott találnunk. Meg is beszéltük gyorsan, hogy szombaton is találkozunk Hannu Rajaniemi dedikálásán.
Szombaton aztán az egész pénteki önkénteskedés után (Nick Vujicic mindhárom Pesti előadásán, hihetetlen volt!) hulla fáradtan és kissé szétszórtan indultam a Millenárisra. Aztán végül remek nap lett belőle. Ramival, bár lekéstünk a beszélgetésről Hannuval, a dedikáláson ott voltunk. És végül többé-kevésbé mindketten megvettük amiket szerettünk volna. Valamint kaptam két szülinapi könyvet ajándékba(Csodák kora, Kísértés Rt.) meg egy harmadikat is, amolyan fizetség félét (Ne engedj el...).
A nap pedig Jake-kel zárult. Igen, megint A burok. :D
18.-ától startol a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Nagyon sok lesz mostanában a dupla x-ekből. Ez alakalomból amúgy is kicsit akadozó rovatomat feltöltöm néhány remek könyvvel. Főként azokkal amiket szeretnék majd olvasni, és a könyvfesztiválon vagy a közelében jelennek meg.
Elsőként a legnagyobb vágyam Brent Weeks új könyve A fekete prizma. A Könyvmolyképző adja ki, mint az Éjangyal trilógiát. Nagyon régóta szeretnék újra Weekst olvasni, ez lesz a következő olvasmányom az tuti. Bár a borítója közel sem olyan szép, ez esetben ez csöppet sem zavar. Főleg mert nem szoktam szeretni a kiadó borítóit.
További Könyvmolyképzős frissek:
A Ciceró Könyvstúdió két friss megjelenése: Veronica Roth - A lázadó. Ez A Beavatott folytatása, amit már nagyon vártam a gyönyörű borítójával együtt.
Valamint Ally Condie - Reached című regénye. A Matched trilógia befejező kötete. Ezt szintén nagyon vártam, de olvasgattam róla véleményeket, és bár még mindig érdekel, közel sem biztos, hogy a feszten lecsapok rá.
A Maxim Kiadó kiadja Cynthia Hand Angyalsors trilógiájának novelláját az Angyalnyárt.
Chris Howard Gyökértelen című regényét is nagyon várom. Egy újabb remek disztópiának tűnik, a Főnix Könyvműhely gondoltásában.
Valamint jónak tűnik még, az előzetes vélemények alapján, Junot Díaz Így veszíted el című könyve is, ami a Cor Leonis Kiadónál jelenik meg.
És az Ad Astránál megjelenő Behemót, Scott Westerfeld Leviatán trilógiájának második kötete.
20 éves lettem. Jeee! Nem érzem a változást de mindenki szerint nagy szó hogy már 2 X-en van. Lényegében eddig is kettő volt kettő X-em, de ez egy másik tészta. Most viszont, ennek apropójából sikerült rávennem mindkét tesómat, hogy könyvvásárlásra adja a fejét, tehát ma estétől már boldog Felhúzhatós lány birtokos vagyok! :))
Könyv: Lauren Oliver: Delírium Helyszín: Amerikai Egyesült Államok; Oregon; Portland
Amint elkezdtem összegyűjteni az információkat Portlandről lassan kezdtem megérteni, miért is ezt a helyszínt választotta ki Lauren Oliver a könyvének.
Portland egyike az Egyesült Államok északnyugati csücskében elhelyezkedő nagyvárosoknak. 1851-ben alapították, ma a lakossága nagyjából 600 ezer fő.
A regényben a városi emberek elszeparálva élnek az erdőtől, vagy ahogy a könyvben mondják a vadontól, és az ott élő szerelemmel „fertőzőtt” emberektől. Nos, Portlandet lényegében körbeveszi az erdő. Ezáltal remek választás volt Olivertől a város, mivel így könnyű összehozni a bonyodalmakat.
„A legzöldebb város”-ként is emlegetik Portlandet az Egyesült Államokban.
A város nem fekszik ugyan közvetlenül az óceán partján, de a Columbia folyó itt olyan széles, hogy a tengerjáró hajók felhajózhatnak eddig ez pedig kereskedelmi szempontból remek lehetőség a városnak.
Portland számos beceneve közül a legismertebb a The Rose City. A város klímája kedvez a rózsa termesztésének. A belvárosban találhatjuk az International Rose Test Gardent, ahol a rózsák különböző fajtáit nemesítik.
1905-ben rendezték meg az első rózsafesztivált Portlandben. Azóta több, mint egy évszázad telt el, s a fesztiválokat ma is nagy előszeretettel rendezik meg.
A Willamette folyó nyugati partján fekszik Portland belvárosa. Többemeletes irodaházak, áruházak, szállodák vannak itt. Portland legtöbb kikapcsolódási kulturális, oktatási és közigazgatási központja is itt található.
