Leiner Laura: A Szent Johanna gimi - Útvesztő

Kiadta: Ciceró Könyvstúdió; 2012-ben

Értékelések: Moly- még kevés a vélemény, de lefogadom ez csak napok kérdése, hogy megsokszorozódjanak 

         Oldalszám: 537

Zene: Anastasia: Once upon a December - ennél találóbb nem is kell :D:D:D 

 Úgy érzem az egész bejegyzés spoilermentes, az előző könyvekre kis utalások persze előfirdulhatnak!

Na jó, hát ez fura lesz. Nem írtam csak az első három részről, aztán most itt a hetedik. Ez azért van, mert a közötte eltelt három könyvet nem jegyzeteltem olvasás közben, így újra kéne olvasnom őket, hogy ne csak felszínes véleményt írjak, és meg tudjam alapozni a megmaradt gondolataimat. Így azok most kimaradnak, ugyanis most nem fogok nekik esni megint, de előbb-utóbb valószínű, hogy még sorra kerülnek. Így elöljáróban csak annyit mondanék róluk gyorsan, hogy hat kötet elolvasása után a Barátok volt az abszolút kedvencem, a Remény is jobban tetszett mint az első három, a Kettent pedig azért csíptem mert igazán vicces volt.

Ezekkel a véleményekkel kaparintottam meg 22.-én az Útvesztőt. Már az első kötet után az utolsó kettőt vártam, hogy őszinte legyek, az utolsó év mindig a legfejetlenebb és egyben a legemlékezetesebb, a legnagyobb eseményekkel. A könyv központjában a pályaválasztás és a szalagavató van természetesen, próba hegyeken és nagy dilemmákon mennek keresztül a szereplők. Viszont ezenkívül számos pici mellékszál futkos a háttérben, amiket időről-időre előkap az írónő, így az uncsibb napokon is történik valami. 

Hát, azt hiszem eljött az ideje, hogy új kedvencet avassak a sorozatból. Ez a rész lepipálta az összes előzőt. És nem csak azért, mert a világ legszebb színe jön szembe egyből a borítón. Cselekményes volt, boldog volt, de néhol szomorú, jöttek a gondok, Reni mégis elviselhető szinten tartotta magát, és nem akartam folyton lecsapni a nyavalygásáért. És azt kell mondanom, bár ezt nem szívesen ismerem be, de ha még egy ilyen részt kapunk én is Cortezfan leszek. Ez a srác brillírozik ebben a részben, és itt elárulom, hogy eddig én nem tudtam eldönteni, hogy szeretem-e őt. Néha szimpatikus volt amiket tett, néha nagyon nem, de itt most felülmúlta önmagát a szememben, nem volt annyira gunyoros és egyik problémámat hagytam el a másik után vele kapcsolatban. Mondjuk az még mindig zavar, hogy iszonyat titokzatos, hogy nagyon keveset tudni róla, de ebben a részben több dolog derült ki mint az elmúlt hatba összesen.

Ezenkívül egyértelműen éreztem, hogy Laura is fejlődik, a stílus egyre élvezhetőbb. Mindeközben Reni megtalálja a humorát, Ricsi hatalmas pácba keveredik ismét, és folyik az élet a Szent Johannában! (Huh, milyen spoilermentesen oldottam meg, ugye?! :D)

Jó pár kérdésre kaptam választ a részben, például a sok embert foglalkoztató, ’Mióta is szereti pontosan Cortez Renit?’ dilemmára. Viszont ahány válasz kétszer annyi kérdés, itt is egy példát hoznék a könyv legelejéből: Mi van Ricsivel? Miért nem lehet őt kirúgni?.

Tetszett, hogy minden szereplő nagyobb szerepet kapott mint eddig, és az is, hogy nagy ritkán megcsillogtatták érett oldalukat is. Az előző könyvekben azt éreztem, igencsak alulfejlettek a korukhoz képest, és ettől most is féltem, de kellemesen csalódtam egy-két megmozdulásukkor. Persze nem mindenki, és nem mindig, de azért akadt ilyen rész is. És most már kezdem úgy érezni, hogy Reni nem csak az életét de a könyvet is kezdi uralni és nem azért olvasom csak, hogy a fiúkon szórakozzak.

Végül kaptunk egy szemtelenül gonosz duplafüggővéget az utolsó két oldalon, csak hogy a megveszekedett rajongók dühöngjenek egyet a végén, bombázzák Laurát a kérdésekkel, amikre úgysem kaphatnak választ, majd elkezdjenek saját megoldásokat gyártani, már most félretegyék az utolsó könyv árát, és türelmetlenül várják a befejező kötetet. 

Gondolkodtam mi rosszat mondhatnék az előzőeken és azon kívül, hogy ez még mindig nem az én korosztályom… Mert már ez sem nagyon zavart, jól szórakoztam olvasás közben, Reni nyavalygását is túléltem, Cortezzel is barátkozom, Ricsit és Zsoltit egyszerűen imádom... El sem hiszem, hogy ilyen sok pontot adok…

Idézetek: Én nem írtam ki, de molyon szépen gyűlnek.

Történet: Az is volt.

Karakterek: Alakulnak.

Kedvenc szereplő: Marad Ricsi és Zsolti

Akit nem szerettem: Ide eddig Reni anyukáját írtam, mondjuk itt még ő sem volt annyira kiakasztó, de azért megtarthatja a címet

Legjobb rész: Talán a tánctanár választás

Legrosszabb: -

Borító: Eddig egyértelműen a legszebb!

 10/8

 Petra 

Beszerzés + Dedikálás

Még 22.-én történ, hogy én őrült órákat álltam a napon, beszereztem egy napszúrást (emiatt csak most írok), és megszereztem egy gyönyörű könyvet aláírással az elejében.

Tehát úgy történt, hogy sikeresen rábeszéltek, menjek kísérőként SzJG dedikálásra. Belementem, majd meghirdettem a játékot, gondoltam akkor már miért ne?! Végül nekem kellett S.O.S kísérőt találnom szinte az utolsó pillanatban, mert ugyebár alapból én kísértem volna, Nóri lemondta, nekem meg muszáj volt menni, nyertesem miatt. De végül odajutottam, drága legjobb barátnőmnek köszönöm megint, hogy eljött velem, szenvedett a tűző napon, és sortfoglalt, csak hogy 3 óra helyett kb 2 és egy kicsi alatt végezzünk. Így 3 darab dedikált könyvvel hagytuk el a tetthelyszínt, másfél óra múlva meg már csak egy könyv volt a birtokomban, egyet postáztam, egyért meg lefizettek.

And... Mivel két napig szenvedtem napszúrástól, volt időm kiolvasni a szépséget, úgyhogy ezután bejegyzés után mindjárt posztolom a véleményt is róla!

Petra

Gayle Forman: Hová tűntél?

Eredeti kiadó: Dutton Juvenile; 2011-ben

Magyarul kiadta: Ciceró Könyvstúdió; 2012-ben

Értékelések: Goodreads- 4,20 (több mint 19 ezer értékelés) ; Moly- nagyon kevés vélemény

         Oldalszám: 269

Zene: Nirvana: Come as you are (mert az Ha maradnék után, ehhez a könyvhöz is egy Nirvana szám dukál)

Aki nem olvasta a Ha maradnék című regényt, annak erősen spoileres bejegyzés következik!

A Ha maradnék című regény folytatása, három évvel később játszódik. Ezúttal Adam szemszögéből, aki ekkorra már világhírű rocksztár, épp a második albuma előtti világméretű turné áll előtte, elérte amit akart, élete mégsem olyan amilyennek akarta.

Gayle Forman

Kicsit kételkedtem benne, hogy az írónő meg tudja ismételni amit a Ha maradnékkal elért. Hogy egyszerűen odaszögezett a székhez, és nem tudtam letenni amíg a végére nem értem, hogy egészen a legvégéig nem tudtam, hogy mennyi a remény a happy endre. És hogy egy hihetetlenül emberi ifjúsági könyvet ír, amiben ennyire szerethető mindenki, és ennyire érezhetőek a lelki folyamatok. Még sosem kellett közel sem annyira súlyos döntést hoznom mint Miána az első részben, de olvasás közben valahogy rám telepedett a súlya.

És ugyanezt megismételte ebben a részben is. Ismét egy nap alatt olvastam végig a regényt, és egyből a kedvencek közé emelkedett. A történet ismét egyetlen nap alatt játszódik, egy sorsfordító nap alatt. Adam problémái rettenetesen kézzelfoghatóan elevenedtek meg előttem, és ahogy pörögnek az órák szépen érzékelhetők az aprócska változások.

Mégis ez a könyv egészen más, mint az első része. Adam egy megtört, depressziós, paranoiás srác, aki próbál a felszínen maradni a rá telepedő siker és ennek kivetülései által keltette óceánban, miközben még a múlttal is meg kell birkóznia. Az előző könyvben sokkal nehezebb volt a téma, amit oldottak a vicces és boldog emlékek, itt viszont inkább a sötét jelzővel illetném az alaphangulatot, ami sokkal nyomasztóbb és nehezebb, főleg mert csak ritkán kerül elő egy-egy felhőtlen emlék. Valahogy talán átérezhetőbb, vagy inkább hétköznapibb Adam problémája, ezáltal könnyebb észrevenni az aprócska változásokat, például, hogy már nem néz mindig a háta mögé és kicsit nyugodtabbá válik. 

Ilyen Adam imádott gitárja

Ahogy próbálja kihasználni utolsó szabad napját New Yorkban, szembe jön vele Mia egy plakáton, majd beül a fellépésére. És amikor újra találkoznak, minden egy kicsit ugyanolyan mégis minden teljesen más. Adam azt mondja a könyv folyamán egyszer, hogyha csak néhány évvel később találkoztak volna, akkor örökké tarthatott volna szerelmük. Ez a mondat különösen megragadt bennem, főleg mert az előző könyv végén található interjúban az írónő említi ezt, hogy Adam és Mia alig tizenhét évesen olyan igazi és őszinte szerelmet éltek át, amit még a felnőttek is nehezen kezelnek. Erre még rányomta a súlyát a múltjuk tragédiája, de hogy újra egymásra találnak-e az is csak rajtuk múlik, és megint aggódtam értük, itt már főként Adamért.  

Ez a két könyv egyszerűen varázslatos. Remekül ábrázolt lelki folyamatok, ritkán mélységesen emberi kivitelezésben. Két, mégis egy története a szeretetről, a döntésekről és a zenéről. Előveszem majd őket jövőre, vagy két év múlva, biztos vagyok benne, hogy akkor is ad majd valami újat.

Idézetek: Megidézve

Történet: Lebilincselő.

Karakterek: Adam helyzete, gondolatai és érzései tökéletesen ábrázoltak.

Kedvenc szereplő: Adam

Akit nem szerettem: -

Legjobb rész: Kempingezés

Legrosszabb: -

Borító: Imádom, tökéletes.

 10/10 

Petra

Az első blogos játék nyertese!

Itt is vagyok a nyertessel!!

De először még szeretnék egy-két szót vesztegetni itt az elején, bár gondolom mindenki először leteker a bejegyzés aljára és megnézi, hogy ki nyert, de aztán azért remélem elolvassátok a kisregényemet is! :D

Tehát, mindenkinek nagyon köszönöm aki játszott, aki elküldte nekem, hogy kinek a bőrébe bújna vagy hogy miért is olvasná szívesen a sorozatot. Nagyon tetszettek a válaszok, voltak, akik teljesen eltérően indokoltak a többségnél, ezeket főleg imádtam! Persze ez nem befolyásolta a győztes kilétét.

A  ’last minute’ felhívásom, ahogy egyikőtök írta, megtette a hatását, sokan találtatok még el a játékig az utolsó napon, aminek szintén nagyon örültem! Szóval mind az 53 nevezőnek nagyon köszönöm a részvételt, nem is gondoltam volna, hogy az első játékom ilyen népszerű lesz, mondjuk ez valószínűleg nagyrész a könyv iránti rajongásnak köszönhető nem pedig nekem, de azért felettébb jó érzés! :)

Tehát ötvenhárman írtatok nekem mailt, voltak páran, akik nem tudtak dönteni és így több személyt is írtak akinek a helyében lennének, így ha összeadjátok nem fog kijönni a szám, de!  Azért mutatok néhány adatot, és néhány nekem nagyon tetsző levélrészletet, remélem senki sem haragszik meg érte. 

És igencsak spoileres lesz a folytatás, aki nem olvasta még a sorozatot a 4. de inkább az 5. részig az csak saját felelősségre folytassa!

A legtöbben Renit választottátok, pontosan 19-en. Legtöbben azért mert hasonlít rátok.

A legelső levélben jött ez, ami nagyon tetszett nekem: „nem hagy fel a "nyomi" énjével csak azért, hogy imponáljon a "normális tinédzsereknek". „ 

Néhányan irigyeltétek tőle a szüleit, „Megbeszél velük mindent, és együtt keresnek megoldást a problémáira.”, néhányan a szüleit inkább a negatív oldalra soroltátok. „olyan szüleim lennének, akik hosszú távon szörnyen kiborítóak”. Többen írtátok, hogy ti is szeretnétek eljutni Franciaországba, hogy ti is nagyon szerettek olvasni, hogy szeretnétek olyan osztályt mint amilyen neki van „Az osztályközösség, ahol tényleg mindenki kiáll mindenkiért, egy ilyen osztályért mindent megadnék.”. A legkelendőbbek Virág és persze ki más, Cortez voltak, szeretnétek ilyen LB-t és barátot. És talán ami nekem legjobban tetszett, egyikőtök Ricsit irigyelte tőle: „ örülnék egy Ricsinek, mint fiú barát(mert ő egyszerűen nagyon aranyos :))”

Kinga helyét 14 vennétek át szívesen kisebb-nagyobb időre. Mert: „Kinga elég bátor ahhoz, hogy jobbá tehesse a nők életét szerte a világban.” ; „ő  a legtitokzatosabb karakter” ; „korához képest érett személy” ; mert szert és tud lovagolni, mert magabiztos. De hozzá érkeztek a legkülönfélébb ’miért lenne rossz’ indokok is. „iszonyú népszerű vagyok, mégis magányos”.

11-en Virág bőrébe bújnátok, mert mindenki szereti, mert nagyon jól rajzol, mert szinte mindig boldog, mert „sok minden aprósággal le lehet venni őt a lábáról” és persze Ricsi miatt. „szeretném legalább egy napra ennyire ártatlanul látni a világot, és, hogy ennyire szeressek mindenkit.”

A Cortezlétet is kipróbálnátok 7-en. A zene, az utazás miatt főként, de azért akad más is: „mert nem engedi, hogy mások befolyásolják.” ; „Tisztelik, adnak a szavára” viszont „Cortez túl komolyan vesz néhány dolgot és ahelyett,hogy megbeszélné őket, magába fojtja és fő a levében.”.

Ezeken kívül érkezett két voks Arnoldra”Lenyűgöző a tudása” ; „És a lekezelő stílusa... egyszerűen fantasztikus”, egy-egy pedig Zsoltira „minden helyzetben tud viccelődni s szinte az egész könyv alatt leperegnek róla Kinga néha igen gonosz sértései” ; .”Azonban Zsolti fontos dolgokat sem vesz mindig komolyan és ez néha bosszantó.” és legvégül Ricsire „Kíváncsi lennék, hogy Cortez milyen gondolatokat árul el” ; „nagyon bírom a könyvbeli fiúkat, és szívesen lógnék velük egy kicsit.(fiúként)” is minek én nagyon örültem. 

Valamint 4 levél jött olyanoktól, akik még nem olvastak egy részt sem.

Itt vége a spoilernek!

És akkor nem húzom tovább az időt, itt vannak a nevek, mindenki megkeresheti magát, kivéve a két B. Anita nem fogja tudni melyikük melyik de ha gondolják segítek! :D

Ebből a szép szívecskés zacsiból

Benne a cetlikkel

Íme a sorsolás képekben, mivel két barátom is játszott, megkértem öcsimet hogy húzzon ő, nehogy korrupciógyanúba keveredjek. Először jól megkeverte, de aztán meglett a szerencsés!

És íme a győztes cetlije! Aki nem más, mint Cambresy Natália!! Gratulálok!!! :):):)

A további részletek miatt mindjárt írok neked e-mailt! :)

Még egyszer köszönöm mindenkinek aki játszott, tervezem, hogy a 8. rész előtt is lesz egy hasonló nyereményjáték, akkor is szeretettel várok majd mindenkit! :)

 Petra

Megidézve

 

Hová tűntél? című könyvből válogattam ki a kedvenceimet, ugyan tudtam volna még mit beilleszteni ide, de így is sokkal több mint a szokásos. Ugyanakkor mindegyiket imádom! 

"Meglehet, hogy a mai is csak egy nap, de igen zsúfolt példány."    7. oldal

"Mostanában úgy tűnik, hogy a beszélgetéseim jelentős részét magammal folytatom. Figyelembe véve, miket gondolok, valószínűleg jobb is így."  10. oldal

"Aldous és az együttes többi része ma este repül Angliába. Úgy volt, hogy én is velük tartok, amíg észre nem vettem, hogy péntek, tizenharmadika van, és azt mondtam, hogy ez kurvára ki van zárva. Épp eléggé rettegek ettől a turnétól már amúgy is, és nem kívánok tovább rontani rajta azzal, hogy a balszerencse hivatalos világnapján indulok."   11. oldal

"Vanessa rám mereszti hatalmas, babakék szemét. Ez is egy újságírói technika: hagyja, hogy kellemetlen csönd támadjon, és akkor az interjúalany elkezd össze-vissza dadogni. De nálam ez nem jön be. Bárkinél tovább bírok bámulni."   20. oldal

"Aldous, aki nem hiszem, hogy átaludt volna egy éjszakát is azóta, hogy az Aerosmithszel turnézott, néhány másodperc erejéig engedélyezi magának, hogy kimerültnek tűnjön. Aztán rögtön visszazökken a szokásos manager üzemmódba.

- Csak a turnét megelőző kimerültség. A legjobbakkal is megesik – biztosít. – Ha egyszer úton leszel végre, kiállsz a tömegek elé, érzed a szeretetet, az adrenalint, a zenét, szépen feltöltődsz majd. Persze kilóg majd a beled, de ez amolyan boldog bélkilógás lesz."   31. oldal 

"engem visz a víz a zuhatag felé, Mia pedig ott marad a parton."   62. oldal

"Idővel felismertem, micsoda óriási különbség van aközött, hogy valamiről tudod, hogy megtörtént, sőt, akár még azt is tudod, hogy miért, és aközött, hogy el is hiszed."   118. oldal

"Elég biztos vagyok benne, hogy ahány kisbaba csak születik Oregonban, a születési anyakönyvi kivonatán felül megkapja első icipici bébihálózsákját is, amint kiengedik a kórházból. Ebben az államban mindenki kempingezik. A hippik és a republikánusok. A vadászok és a természetvédők. A gazdagok. A csórók. Még a rockzenészek is. (…) Mindenki, az egy szem Mia Hall kivételével."   174. oldal

 "le voltam nyűgözve tőle és a képességétől, hogy a csöndben is hallja a zenét. Akkoriban én is képes akartam lenni erre. Úgyhogy rászoktam, hogy nézem, amikor gyakorol, és igyekeztem megmagyarázni magamnak, hogy csak azért figyelem, mert ő is éppen olyan elkötelezett muzsikus, mint én, ráadásul még elég helyes is. De igazság szerint azt akartam megérteni, mit hall a csöndben.

Egész idő alatt, amíg jártunk , soha nem tudtam meg. De amikor együtt voltunk, már nem is volt olyan fontos. A magunk módján mindkettőnk élete értelme az zene volt. És hogy nem teljesen értettük meg a másik felfogását, nem számított, mert legalább a magunké világos volt."   222. oldal

Ez az utolsó kettő picike spoliert tartalmat!

"Ahányszor csak felidézem magamban, látom a sátrunkat, a kis, kivilágított hajót a határtalan éjszakában, és hallom Mia hangját meg a magamét, ahogy a beszélgetésünk hangjegyei elröppennek a holdfényes folyó fölött."   185. oldal

 "Egyetlen sincs azokból a bolondos képekből, amiket egymásról készítettünk vagy éppen mindkettőnkről, amikor csókolózunk vagy lökdösődünk, és egyikünk karnyújtásnyi távolságból elkattintotta a gépet. Imádtam azokat a fényképeket. Igaz, hogy mindig sikerült levágni valamelyikünk fél fejét, és hogy egy belógó ujj rendszerint eltakart valamit, de mégis volt bennük valami mélységesen őszinte." 231. oldal

Petra

Scott Westerfeld: Csúfok

Eredeti kiadó: Simon & Schuster; 2005-ben

Magyarul kiadta: Könyvmolyképző Kiadó; 2007-ben

Értékelések: Goodreads- 3,88 (több mint 127 ezer értékelés); Moly- 84% (111 vélemény)

         Oldalszám: 364 + Tartalomjegyzék

Zene: Three Days Grace: Never too late - mert annyira gyönyörű! (a bejegyzés alján találod)

A könyv egy olyan antiutópisztikus világban játszódik ahol a 16 évét betöltött fiatalok egy megszépítő műtéten esnek át, így az addigi csúf létüket maguk mögött hagyják és újszépek lesznek. Tally Youngblood nem sokkal áll a műtéte előtt, amit már nagyon vár mert ismerősei már mind átestek rajta, köztük legjobb barátja Peris is. A Peris-szel együtt kitalált módon jut át Újszéphelyre, hogy találkozhasson barátjával és ekkor ismerkedik meg Shay-jel, aki egész máshogy gondolkodik mint ő.

Nagyon tetszett ez a regény. Az alapötlet igazán jó volt, a mondanivalója meg aztán végképp. Rámutat az emberek abszolút felszínes és felületes viselkedésére, arra hogy manapság igencsak sokszor a külsőségek a legszámottevőbbek. A csúfok, mint messiást várják a tizenhatodik szülinapjukat, hogy végre tökéletes legyen a külsejük és mehessenek bulizni.

„De ha szép vagy, az emberek jobban odafigyelnek rád.” 84. oldal

És még egy nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet, ami már egyértelműen észrevehető Tally első látogatásakor is Újszéphelyen. Hogy hogyan is gondolkodnak, itt, a 21. században a legtöbben. Mennek a vezetők után mint egy jól szervezett marhacsorda, nincs egy önálló gondolatuk vagy véleményük.

„A történelem is bizonyítja, hogy a társadalom nagy része mindig is birkákból állt.” 233. oldal

De szó volt még itt a génmanipulációról, elszabadult, pusztító vírusokról, és az olaj felelőtlen használatáról, ezáltal pedig a természet kizsákmányolásáról.

Scott Westerfeld

Ami még nagyon tetszett, egyértelműen érezhető a könyvön, hogy férfi az írója ez pedig nagyon sokat dob rajta. Ennek hatására Tally nem nyávog és szenved, sokkal inkább gondolkodik és érik. A stílusa is egészen más a megszokott nők által írt disztópiás könyvekénél, Tally nemcsak megtapasztal és megismer dolgokat, hanem ezeket visszaforgatja és később tapasztalatokat von le belőle, az új élményeihez hasonlítja őket. Tally karaktere már alapjaiban is nagyon más volt mint a megszokottak, talpraesett, valami hihetetlen őszinteség és bátorság vonja körbe, de nem pimaszul vagy felvágósan, hanem teljesen természetesen teszi mindezt. A személyiségfejlődése is nagyon szépen, lépésről lépésre van felépítve. És itt egy kis SPOILERT tartalmat a folytatás! A legelején minden vágya, hogy szép lehessen, és mindent megtesz érte, később még mindig szép akar lenni, de már megfogalmazódik benne Füstös iránt egyfajta kíváncsiság. Aztán egyre jobban beleszeret a helybe és vágyik rá, hogy maradhasson, majd félteni kezdi és félni kezd, hogy mennie kell, legvégül teljesen beleszeret és esze ágában sincs visszamenni a megszokott környezetbe. SPOILER VÉGE!

Ez a borítóváltozat tetszik a legjobban.

Ezenkívül, imádtam az első csókot, hogy nem volt túlromantikázva, hogy tükrözte, itt voltaképp gyerekekről van szó. Tetszett, hogy az egész, nagyon szépen van megfogalmazva, és tetszettek a jövőt idéző technikai fejlettségére vonatkozó elejtett utalások. Nagyon jó a légdeszkák ötlete, bár kicsit talán túl voltak értékelve. És imádtam, hogy úgy játszottak a saját arcukkal mintha Sims-eznének. Egy kicsit nagyobb szemek, kisebb orr etc. Érdekes ötlet!

És így a végére egy kis ’mi nem tetszett’ rész. Szerintem a megvalósításon még lehetett volna itt-ott csiszolni, főleg mert egyetlen egy meglepő fordulattal sem futottam össze egész végig, de azt kell mondanom ez közel sem zavartak annyira, mint gondoltam volna. Elnyomta őket, hogy éppen imádtam a könyvet. Ami igazán nem stimmelt az David. Alapvetően szimpatikus karakter, de ellentmondott önmagának! Füstösben él évek óta, óvatos és gyanakvó, mégis elég neki 2 nap, és máris elmondja a legféltettebb titkait Tallynek és bemutatja őt a szüleinek! Ennek ellenére ez a bemutatás a regény egyik legjobb jelenete volt.

Valamint. Rendben Füstösnek hívják a rejtett várost, sok a tűz, annál főznek és melegednek, meg is van magyarázva. De… a lakói a füstösök.!? Mert megfüstölődtek a tűznél? Vagy miért? Ez egyszerűen szörnyű!

Idézetek: Megidézve

Történet: Jó alapötlet kellemes ütemben adagolva.

Karakterek: Tally rengeteget változik, és ez remekül van körítve.

Kedvenc szereplő: Shay

Akit nem szerettem: Peris

Legjobb rész: Amikor David bemutatja a szüleit

Legrosszabb: Felgyújtják a könyvtárat

Borító: Nem az igazi. De találtam elvetemültebbeket is.

10/9

Petra

Megidézve

 

Scott Westerfeld Csúfok című regényéből.

"Kétoldalt az erő vad és ősöreg fákkal teli fekete űr volt, semmiben sem hasonlított a várost díszítő, génmanipulált szén-dioxid-szivattyúkra. Ágaikon keresztül úgy fénylettek a holdfényben sütkérező felhők, mint valami gyöngyökből készült mennyezet."   52. oldal

"Tally összeráncolta a szemöldökét.
– Mi az az önkéntes?
Az őr elmosolyodott.
– Ha magad választod meg a foglalkozásodat.
– Vagy úgy. – Tally hallott róla, hogy egyes városokban létezik ilyesmi."   157. oldal

"Talán abból, hogy mindenki egyformán néz ki, az egyforma gondolkodás is logikusan következik."   234. oldal

"Ez a legrosszabb, amit veletek tesznek. Mindannyiótokkal. (…) a legnagyobb kárt már megtették, mielőtt késhez nyúltak volna: mindannyian agymosáson mentek keresztül, hogy azt higgyétek, csúnyák vagytok."   237. oldal

"- A baktérium által megfertőzött olaj olyan instabil volt, mint a foszfor. Felrobbant, ha oxigén érte. Égés közben pedig a szél széthordta a füstöt, amivel továbbterjedtek a spórái. Amikor elérték a következő kocsit, repülőgépet vagy olajkutat, újra szaporodni kezdtek.

- Azt a...! És ugye mindenhez olajat használtak?

- Mint azok a kocsik odalent – bólintott David. – Biztosan akkor fertőződtek meg, amikor az emberek megpróbáltak kijutni a városból.

- Miért nem mentek egyszerűen gyalog?

- Azt hiszem, annyi eszük nem volt."   296. oldal

"- Vajon miért nem mondják el ezt nekünk töriórán? (…)

- Talán nem akarták, hogy rágyertek, minden civilizációnak megvan a maga gyenge pontja – halkította le a hangját David. – Mindig függ valamitől. És ha azt elveszi valaki, nem marad más, mint egy sztori történelemórára.

- De mi nem ilyenek vagyunk – ellenkezett Tally. – Megújuló energiaforrások, fenntartható fogyasztás, szabályozott számú népesség.

(…)

- Nem feltétlen gazdasági kérdés – mondta David, miközben odavitte Tallyhez az ennivalót. – A gyenge pont lehet egy elv is."   296. oldal

Petra

Beszerzés

Akarva akaratlanul vagy inkább csak akarva mozizás előtt beugrottam tegnap egy csábító könyvesboltba és beszereztem keresve keresett (ezt a várva vártból fejlesztettem ki, bocsánat már késő van) új és egyben gyönyörűséges Forman könyvet, és ha már ott voltam, nem jöhettem el a Csúfok folytatása nélkül, így hát megvettem a Szépeket is. Itt egy fénykép róluk, mert hát szépek!

Kérdező blogger díj

Kaptam egy ilyet Mesitől, nagyon szépen köszönöm! :) Remélem a pislogás felébresztett és sikeresen meg tudok válaszolni 11 kérdést! :D Na lássuk, de előtte még a szabályok:

Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
11 embert meg kell jelölni és linkelni
Nincs visszaadás/visszajelölés

Íme a kapott kérdések és a válaszaim:

1. Hány könyvet olvasol egyszerre? Egy könyvnek szenteled minden figyelmedet, vagy szeretsz egyszerre többet olvasni?

Általában egyet. Az leköti a figyelmem, csak rá összpontosítok, és mindenhova magammal cibálom. Én az a típus vagyok, aki két olvasás között is a könyvön töri a fejét, így előnyösebb ha csak eggyel foglalkozom. Simán el tudom képzelni magamról, hogy a két párhuzamosan olvasott könyvet összefonjam gondolatban, ami valószínűleg elég vicces lenne, mégsem teszem, mert szerintem minden könyv megérdemli, hogy csak rá figyeljek. Viszont előfordul, hogy este már fáradt vagyok ahhoz, hogy figyeljek, ilyenkor valami olyanba szoktam belekezdeni amit már olvastam, vagy ami annyira nem érdekel, esetleg nem igényel túl nagy agykapacitást. Ilyenkor ez úgymond másodrangú könyvé válik, és csak esténként foglalkozom vele.

2. Ki a kedvenc íród és mi fogott meg benne?

Joanne Kathleen Rowling. Imádom őt mert megszerettette velem az olvasást, és mert ő egy olyan mesélő aki együtt nőtt az olvasóival és a szereplőivel. Én is a Harry Potteren és mondhatni Harryvel nőttem fel, mint sokan mások. Egész gyerekkoromban jelen volt, vártam a könyveket, és volt egy olyan mesebirodalmam, ami csak az enyém ugyanakkor sok millió más gyereké is egyszerre. És ahogy nőttem és már nem csak mesére vágytam, jöttek az izgalmak, a nyomozások, a kalandok, de mindettől függetlenül végig megmaradt mesének

.
3. Mi a fontos számodra egy jó könyvhöz? (pl. a történet, az író stílusa, műfaj, hosszúság, stb.)

Legfőképp, hogy passzoljon hozzá a hangulatom, és hogy jól legyen megírva. Ha ez a kettő megvan akkor jöhet nekem író, vagy írónő,  pörgős cselekmény, vagy egy jó lelkizős esetleg csöpögősen érzelmes könyv. Vicces vagy káromkodós, YA vagy erotikus, fantasy vagy sci-fi, világot megmentős vagy össze-vissza öldöklős, nyúlfarknyi vagy ezer oldalas, papír, e- vagy akár hangos könyv. Tényleg mindegy. Csak a ronda borítókon akadok fent mindig…

4. Melyik volt az a könyv, ami annyira nem tetszett, hogy nem tudtad végigolvasni? (Már ha egyáltalán volt ilyen.)

A könyvespolcomon végignézve egy ilyet sem találtam. Aztán rájöttem, hogy valójában Az ember tragédiáját leszámítva, egyetlen kötelezőt sem olvastam végig… A vörös és feketét túl hosszúnak ítéltem nagyjából 20 oldal elolvasása után, az Egri csillagokat és Az arany embert megszereztem DVD-n, a többit meg rövidítettben, vagy elmeséltettem valakivel. Aminek tényleg, komolyan nekiálltam 12.-ben, az a Rokonok volt. Érettségi tétel, film-könyv összehasonlítás, megvettem a könyvet nekikészültem, de egyszerűen nem ment. Hosszú és unalmas. Azért szenvedtem vele egy darabig, és már majd a felénél voltam amikor adták a tévében, gondoltam, ha már itt van megnézem, majd a suliban is megnéztük közösen az első változatát a filmnek, egyik borzalmasabb volt mint a másik, úgyhogy végképp feladtam. Rá kellett jönnöm nekem nem fekszik ez a szépirodalom dolog, én azért olvasok, hogy kikapcsoljak és mert élvezem. Egyik sem történt még meg velem szépirodalommal a kezemben, de lehet csak rossz könyvekkel próbálkoztam…

5. Inkább könyvtárba jársz, vagy inkább megveszed azokat a könyveket, amiket el szeretnél olvasni? (esetleg más egyéb verzió, pl. e-book, kölcsönkéred ismerőstől, stb.)

Nálam van a muszájkell kategória (igen, így egybe :D). Azokat a könyveket, amik ide tartoznak megveszem, amint van rájuk pénzem, és persze amint megjelentek. :D Aztán vagy az elolvasnám/ érdekesnek tűnik kategória. Ezeket, ha van módom rá, kölcsönkérem, ha nincs kiveszem könyvtárból, ha ott sincs, végső megoldásként letöltöm. Jobb szeretek papírformában olvasni, de ha minden kötél szakad, bekapcsolom az olvasómat, végül is azért van!

6. Melyik az a könyv, amit már régóta tervezel elolvasni, de mindig csak halogatod?

Dan Simmons Hyperionja. Még a nagypapám mesélt róla évekkel ezelőtt, hogy milyen jó könyvet olvasott régebben, mondjuk fogalma sem volt már a címéről, én meg hallgattam a beszámolóját róla, nagyon megtetszett és elhatároztam megtalálom egyszer ezt a könyvet. Aztán amikor aktívan kezdtem molyolni, bóklásztam csak úgy, és beleakadtam a Hyperionba. Megtetszett a fülszövege, szinte egyből a kosaramban landolt, de akkor még nem tudtam, hogy ez az a könyv amiről nagypapám annyit mesélt. Aztán nagyjából három hónapja megint könyvekről beszélgettünk, én a Vének háborújáról meséltem, neki meg egyből a Hyperion jutott eszébe, és megint mesélni kezdte. Ekkor sikerült összepárosítanom, és rájöttem, én ezt a könyvet már vagy fél éve a polcomon őrizgetem!

7. Mely könyveket kedveled jobban, amiket egy külső mesélő mond el, vagy amikben a szereplők szemszögéből van leírva a történet?

A szereplő szemszögéből leírtakat. Abba könnyebb beleképzelnem magamat, mondjuk az ilyen könyveknél valahogy furán veszi ki magát a szemszögváltás szerintem... de nem ez volt a kérdés :D. Mondjuk ez nálam nem szempont vásárláskor, csak mindig megörülök, ha egy ilyenbe kezdek bele.

8. Melyik könyv szerinted az, amit mindenkinek el kéne olvasnia? Miért?

Nagyon elfogult vagyok Raana Raas (Görgey Etelka) Csodaidők sorozatával, most ezt emelném ki. Egyszerűen mert annyira emberi és csodálatos az egész! De mindenki nőjön fel mielőtt nekikezd!

9. Hogy veszel könyvet? Csak azt veszed meg, amit már előtte hosszas mérlegelés után kiválasztottál, vagy csak bemész a könyvesboltba azzal a címszóval, hogy majd találsz valamit, ami tetszik?

Már említettem, hogy van egy muszájkell listám, róla szoktam válogatni, ha van pénzem könyvet venni. Persze alkalmanként becsúszik egy nem tervezett darab, de a lista elég hosszú ahhoz, hogy sose fogyjon el. Így nekem nem az okoz nehézséget, hogy kinézzek egy könyvet a boltban, hanem hogy az aktuális listavezetőkből kiválasszak egyet-kettőt.

10. Puha vagy keménykötésű könyv?

Kemény. Az tovább bírja, ha esetleg megsérül a külső borítója csak leveszem és ott van alatta, épségben a keménykötés, és szerintem jobban is méz ki a polcomon.

11. Volt-e már könyvvel kapcsolatos álmod? Ha igen, mi volt az?

Nem szoktam emlékezni az álmaimra, csak felébredés után egy-két percig max… szóval, lehet, hogy volt, de nem tudom mi.

Frissítés: Megkaptam a díjat @Noram-tól is, az ő kérdésire válaszolok itt:

1. Egy héten körülbelül hányszor jársz könyvtárba?
Kéthetente vagy havonta szoktam lemenni könyvtárba, attól függ leginkább menyi időre adják ki a könyvet. Egy-egy látogatás alkalmával általában jól bespájzolok. Mondjuk most épp annyi olvasatlan saját könyvem van, hogy csak azért járok, hogy anyának vegyek ki könyveket. :D

2. Mit szeretsz legjobban az olvasásban? 
Hogy kikapcsolok, egy másik helyen vagyok, olyan karakterek között akiket idővel egyre jobban megismerek, majd a könyv végén ismét elválunk, örökre, vagy ameddig ki nem jön a folytatás. Mindig új és új személyiségek, helyek és problémák vesznek körül míg a sajátjaim háttérbe húzódnak.

3. Írd le annak a könyvnek a címét, amelyik eddigi életedben a legfontosabb, miért?
Harry Potter és a bölcsek köve. Mert innen kezdődött olvasói pályafutásom.

4. Miről beszélgetsz szívesen? 
Húha. :D Azt hiszem szinte bármiről el tudok beszélgetni, csak az a nem mindegy kivel teszem. Könyvekről, sportról, zenéről, mindennapi dolgokról, például arról, hogy a tesómtól nem tudok aludni, ilyesmik. Egyedül amit nem bírok, az a politika. Kiakadok tőle.


5. Mennyi időt tudnál eltölteni olvasás nélkül?
Rám jön néha egy-egy 'nincs kedvem olvasni' időszak, akkor egy hétig nagyjából elvagyok nélküle, de aztán mielőtt visszaállnék a megszokott olvasási rendemre, szinte mindig befalok 2-3 könyvet gyors egymásutánban. Ennél több időt még szerintem nem nagyon hagytam ki... Mindig szorítok időt, hogy legalább néhány oldalt olvassak.

6. Mi az amiket szívesen csinálsz az olvasáson kívül?
 Bármilyen logikai játékkal szívesen ütöm el az időt, vagy kretívkodom, ha éppen megszáll az ihlet, társasozom, gravírozok, rajzolok esetleg. Vagy épp blogot szerkesztgetek, véleményt írok.

7. Van olyan név, ami könyvből tetszett meg? Ha igen, mik azok?
A listavezető az Adrian. Richelle Mead Vámpírakadémia sorozatából. Imádom a karaktert és imádom a nevét! Ezenkívül az Ian, amit A burok olvasása óta imádom és a Tucker, amit az Angyalsorsban szerettem meg.


8. Gyűjtesz valamit? Ha igen, mit?
Ha azt mondom zoknikat senki sem röhög ugye?! :D


9. Érdekel a filozófia? Szoktál filozofálni? 
Nem, nem jellemző rám. Mondjuk van egy srác, régen osztálytársak voltunk, aztán körülbelül 8 évig nem beszéltünk és most néha megint, szóval ő előhozza belőlem néha.
 
10. Társaság vagy magány? 
Általában jobb szeretek egyedül lenni, vagy olyan emberekkel akiket nagyon régóta ismerek.


11. Mire vágysz a legjobban?
Hogy kipipálhassam az összes pontot a bakancslistámon.

Következzen a bűvös 11 dolog rólam (megpróbálom nem azt, és ahhoz hasonlókat írni, mint hogy imádok olvasni :D):

1.Konduktor szeretnék lenni. Még nem sikerült annyi pontot összeszednem, hogy felvegyenek, de nagyon-nagyon szeretném.

2.Szeretném majd megírni a könyvemet, aminek az alapötlete már ott van a buksimban, de még nem jutottam vele semeddig.

3.Imádok pepecselni, mindegy mivel. Hajtogatok, karkötőt csomózok, gyöngyöt fűzök, gravírozok, puzzle-t rakok, tényleg mindegy.

4.Akármeddig le tudom kötni magam logikai játékokkal.

5.Zenehallgatás nélkül ideges leszek, vagy szorongok. Akárhova megyek, akármit csinálok (kivétel ez alól az otthon olvasás és a filmnézés), mindig hallgatok zenét, még ha beszélgetek is valakivel fél fülhallgatóval legtöbbször megy a zene.

6.Szeretnék megtanulni egy hangszeren játszani (Bakancslistám első pont), de nem árulom el melyiken.

7.Egyszer lesz egy Golden Retrieverem.

8.A közeljövőben látni szeretném a sarki fényt.

9. Finnországban szeretnék élni, a Golden Retrieveremmel, férjjel és legalább 3 gyerekkel.

10.Utálom a nyarat, a meleget, hogy ilyenkor lényegében kötelező medencézni vagy vízparton lenni, hogyha a szemembe süt a nap tüsszögök és a bogarakat. Ugyanakkor imádom az összes többi évszakot.

11.Mindig is nagyon jó tanuló voltam, lényegében úgy, hogy semmit sem tettem érte, egyetlen dolog nem ment soha, a nyelvek. Mindig küszködtem az angollal és a némettel is, sosem szerettem őket, és egy pillanat alatt el is felejtettem mindent. Ez csak azért zavar, mert annyira olvasnék angolul!

Az én kérdéseim:

1.Szoktál-e könyvet ajándékozni? Hogyan választasz?

2.Melyik a kedvenc műfajod? Miért?

3.Szokott-e zenékről könyv eszedbe jutni, vagy akár csak egy jelenet?

4. És fordítva? Könyvről zene?

5.Melyik az a könyves helyszín amit szívesen meglátogatnál?

6.Melyik az a könyv, az eddigi olvasmányaid közül, aminek a legjobb volt az alapötlete?

7.Mit szoktál csinálni, ha éppen nem olvasol, de van egy kis szabadidőd?

8.Volt-e olyan könyv ahol a gonosznak szurkoltál? Melyik? És miért?

9.Milyen könyvet olvastál idén április 4.-én, és hogy tetszett?

10.Van-e olyan könyv amit rajongva szeretsz és sosem unod meg az olvasását? Ha van melyik az?

11.Tudsz-e zűrzavarban olvasni? Vagy teljes nyugalomra van szükséged?

A jelöltjeim, akiknek eljuttatom eme kérdéssort (nincsenek 11-en, mert nem akartam olyannak küldeni akinek már megvan hátha ideges lesz és rám támad!! Persze lehet nem voltam eléggé elővigyázatos és így is megtörténik):

Nóri

Egykönyvmoly

Andie88

FFG

MFKata

Elhaym

wilwaren

Toffy

Petra