Leiner Laura: A Szent Johanna gimi - Útvesztő

Kiadta: Ciceró Könyvstúdió; 2012-ben

Értékelések: Moly- még kevés a vélemény, de lefogadom ez csak napok kérdése, hogy megsokszorozódjanak 

         Oldalszám: 537

Zene: Anastasia: Once upon a December - ennél találóbb nem is kell :D:D:D 

 Úgy érzem az egész bejegyzés spoilermentes, az előző könyvekre kis utalások persze előfirdulhatnak!

Na jó, hát ez fura lesz. Nem írtam csak az első három részről, aztán most itt a hetedik. Ez azért van, mert a közötte eltelt három könyvet nem jegyzeteltem olvasás közben, így újra kéne olvasnom őket, hogy ne csak felszínes véleményt írjak, és meg tudjam alapozni a megmaradt gondolataimat. Így azok most kimaradnak, ugyanis most nem fogok nekik esni megint, de előbb-utóbb valószínű, hogy még sorra kerülnek. Így elöljáróban csak annyit mondanék róluk gyorsan, hogy hat kötet elolvasása után a Barátok volt az abszolút kedvencem, a Remény is jobban tetszett mint az első három, a Kettent pedig azért csíptem mert igazán vicces volt.

Ezekkel a véleményekkel kaparintottam meg 22.-én az Útvesztőt. Már az első kötet után az utolsó kettőt vártam, hogy őszinte legyek, az utolsó év mindig a legfejetlenebb és egyben a legemlékezetesebb, a legnagyobb eseményekkel. A könyv központjában a pályaválasztás és a szalagavató van természetesen, próba hegyeken és nagy dilemmákon mennek keresztül a szereplők. Viszont ezenkívül számos pici mellékszál futkos a háttérben, amiket időről-időre előkap az írónő, így az uncsibb napokon is történik valami. 

Hát, azt hiszem eljött az ideje, hogy új kedvencet avassak a sorozatból. Ez a rész lepipálta az összes előzőt. És nem csak azért, mert a világ legszebb színe jön szembe egyből a borítón. Cselekményes volt, boldog volt, de néhol szomorú, jöttek a gondok, Reni mégis elviselhető szinten tartotta magát, és nem akartam folyton lecsapni a nyavalygásáért. És azt kell mondanom, bár ezt nem szívesen ismerem be, de ha még egy ilyen részt kapunk én is Cortezfan leszek. Ez a srác brillírozik ebben a részben, és itt elárulom, hogy eddig én nem tudtam eldönteni, hogy szeretem-e őt. Néha szimpatikus volt amiket tett, néha nagyon nem, de itt most felülmúlta önmagát a szememben, nem volt annyira gunyoros és egyik problémámat hagytam el a másik után vele kapcsolatban. Mondjuk az még mindig zavar, hogy iszonyat titokzatos, hogy nagyon keveset tudni róla, de ebben a részben több dolog derült ki mint az elmúlt hatba összesen.

Ezenkívül egyértelműen éreztem, hogy Laura is fejlődik, a stílus egyre élvezhetőbb. Mindeközben Reni megtalálja a humorát, Ricsi hatalmas pácba keveredik ismét, és folyik az élet a Szent Johannában! (Huh, milyen spoilermentesen oldottam meg, ugye?! :D)

Jó pár kérdésre kaptam választ a részben, például a sok embert foglalkoztató, ’Mióta is szereti pontosan Cortez Renit?’ dilemmára. Viszont ahány válasz kétszer annyi kérdés, itt is egy példát hoznék a könyv legelejéből: Mi van Ricsivel? Miért nem lehet őt kirúgni?.

Tetszett, hogy minden szereplő nagyobb szerepet kapott mint eddig, és az is, hogy nagy ritkán megcsillogtatták érett oldalukat is. Az előző könyvekben azt éreztem, igencsak alulfejlettek a korukhoz képest, és ettől most is féltem, de kellemesen csalódtam egy-két megmozdulásukkor. Persze nem mindenki, és nem mindig, de azért akadt ilyen rész is. És most már kezdem úgy érezni, hogy Reni nem csak az életét de a könyvet is kezdi uralni és nem azért olvasom csak, hogy a fiúkon szórakozzak.

Végül kaptunk egy szemtelenül gonosz duplafüggővéget az utolsó két oldalon, csak hogy a megveszekedett rajongók dühöngjenek egyet a végén, bombázzák Laurát a kérdésekkel, amikre úgysem kaphatnak választ, majd elkezdjenek saját megoldásokat gyártani, már most félretegyék az utolsó könyv árát, és türelmetlenül várják a befejező kötetet. 

Gondolkodtam mi rosszat mondhatnék az előzőeken és azon kívül, hogy ez még mindig nem az én korosztályom… Mert már ez sem nagyon zavart, jól szórakoztam olvasás közben, Reni nyavalygását is túléltem, Cortezzel is barátkozom, Ricsit és Zsoltit egyszerűen imádom... El sem hiszem, hogy ilyen sok pontot adok…

Idézetek: Én nem írtam ki, de molyon szépen gyűlnek.

Történet: Az is volt.

Karakterek: Alakulnak.

Kedvenc szereplő: Marad Ricsi és Zsolti

Akit nem szerettem: Ide eddig Reni anyukáját írtam, mondjuk itt még ő sem volt annyira kiakasztó, de azért megtarthatja a címet

Legjobb rész: Talán a tánctanár választás

Legrosszabb: -

Borító: Eddig egyértelműen a legszebb!

 10/8

 Petra