Eredeti kiadó: The Writer's Coffee Shop Publishing House
; 2012-ben
Magyarul kiadta: Ulpius-ház; 2012-ben
Oldalszám: 636
Végre vége!! Mind a három regénynek
álcázott hulladékkupacot sikerrel végigszenvedtem, de amikor már azt hittem,
hogy vége, még akkor is volt tovább! És ezt kénytelen vagyok kiírni magamból:
Jön a vége, záró mondat fekve
ugrálok örömömben, hogy a végére értem, erre a monitor alján meglátom az
’Epilógus’ szócskát. Szusszantok, de úgy gondolom, nosza, epilógus kell, magam
sem gondolhattam, hogy nem lesz! Olvasom hát az zárást, csöpög belőle a
vattacukor természetesen (és aki most úgy érzi, hogy spoilerezek gondoljon bele
gyorsan miből is lett ez az egész!) tekerem egyre lejjebb, utolsó mondatok,
nyúlok a teámért, hogy azzal ünnepeljem a végét, mikor meglátom a következő
oldal tetején ezt: „Christian árnyalatai” alatta: „ÖTVEN ELSŐ KARÁCSONYA” Ebben
a pillanatban komolyan azon gondolkodtam, hogy inkább belefojtom magam a teába!
Mi ez? Extra bővítmény az e-bookhoz, csak hogy tovább idegesedjen a
szerencsétlen letöltő!? Megérdemli, mert nem dobott ki az ablakon 4.000
forintot ezért a szemétért! Tuti ez volt a koncepciójuk! Ajándék kedvenc
fordítónktól! Boldog Új Évet!
Ahhh!!! Cirka húsz percig vérben
forognak a szemeim, majd nekiesem Christian karácsonyának. Oké, azt meg kell
hagyni, ez volt a legédesebb fejezet az egész sorozatban, de könyörgöm minek?!
Nem baj túléltem, és persze már meg sem lepődtem, hogy még mindig nincs vége, a
következő fejezet: „ISMERJÉK MEG ÖTVEN ÁRNYALATOT” És mi van ebben a
fejezetben? Találkozásuk Christian szemszögéből! Remek…! Ennél a pontnál nem
bírtam ki hogy előre ne lapozzak, és meg ne nézzem, hogy van-e még valami
meglepi, vagy most már mehetek aludni, csak ezt kell még túlélnem? Nem volt,
úgyhogy belevetettem magam az ismerkedésbe, kit izgat, hogy három könyv óta
ismerem Christiant?! Nem számít már ez sem, csak legyek túl rajta végre! Közben
amúgy rájöttem, hogy drága Erika (az írónő) félreértelmezte a feladatot! A még
meg
nem jelent Twilight könyveket nem kell feldolgozni!!! Lehet neki nem
szóltak…
Oké, mindegy, túléltem.
És akkor a könyvről is egy kicsit,
miután kidühöngtem magam valamelyest…
A 640 oldalnak legalább a fele tök
fölösleges, még mindig nem történik semmi, ezáltal néhol (nagyrészt) baromi
unalmas, majd amikor végre jön az „izgalmas” rész, na az volt a legviccesebb. Irtó
jókat nevettem ezen a könyvön. Már nem érdekelt, hogy a fordítás még mindig
pocsék, hogy ez a két szerencsétlen ugyanazokat a köröket futja le újra és újra
eszét elhagyott főhősnőnk miatt, és az sem, hogy az első kötet első oldalán
tudni lehetett a befejezést. Kínomban nagyon jókat nevettem. De tényleg, aki úgy
állt neki ennek a sorozatnak, hogy tudta, ez egy Twilight fic ( kétlem, hogy
van olyan aki nem) és ezt tudatosította is, az végigvezethette a Breaking Dawn
történéseit a könyvön. Még sereget is toboroztak, csak itt biztonsági
személyzetnek hívták őket. Mondjuk arra nem jöttem rá Jacob ki lehet ebben a
történetben… Talán Ethan?... Vagy Elliot?...
Viszont Ana egyre inkább Bella lett,
nulla logika, teljes következetlenség és kompromisszumképtelenség, eszméletlen
naivitás, csupa önzés, valamint ön és közveszélyes. És mivel képtelen átlátni egy teljesen
egyértelmű szituációt ugyan azokra a tetteire, ugyan azokat a következményeket
kapja. Így a könyv nagy része, mint már említettem, teljesen fölösleges!
Christian meg már mindent
elkövetett, erején felül teljesít, de szegény már nem tud hova változni, mégsem
lehet soha kék lufiból piros kismacska! Ő már megtette amit tudott a második
kötet végéig, így már ő sem volt annyira érdekes, bár még mindig jobb volt az ő
dilemmáin agyalni, mint Ana véget nem érő
szerencsétlenkedésén.
És azt hiszem nem is szidom tovább. A fordításról alkotott véleményemet az első résznél kifejtettem, a történet nincs, tehát nincs mint mondani róla...
Az elkeserítő csak az, hogy
belegondoltam mennyi ember megveszi ezt a könyvet. Nemhogy olyan könyveket
vennének, ami igényesen van lefordítva és kiadva, van cselekménye és tartalmas
szereplői. Nekem nem az erotikus tartalommal van bajom, hanem azzal, hogy
annyira könnyű rávenni az embereket bármire! Ez a sorozat akarva-akaratlanul az
emberek szeme előtt volt, mert a kiadónak volt/van pénze hirdetni. Ott van az
összes könyvesbolt kirakatában tonnaszámra, az utcák hirdetőfelületein, a
tömegközlekedésen, az újságokban és napilapokban, a rádiókban, még az
otthonunkban is, és ha valamit ennyire sztárolnak az iránt érdeklődnek az
emberek. És ahelyett, hogy utána néznének, megveszik, elolvassák, és tetszik
nekik mert menő, mert amúgy sokan nem olvasnak könyveket és nem is tudják mi a jó,
mert új, hogy erotikus, mert polgárpukkasztó. Természetesem tisztelet a kivételnek!
Nem bántani akarok senkit. Amúgy még ez ellen sem lenne kifogásom, hogyha
emiatt nem lenne elhanyagolva a kiadó többi könyve. És ez 100%-ig a saját
véleményem, de ezt a trilógiát kiadták fél éven belül, Wardot pedig például négy
hónapot csúsztatták. Pedig az is erotikus, sőt! Története is izgalmas, jó
karakterek is vannak benne. Rendben fantasy és azt nem mindenki szereti, de
azért elég sokan, és kérdem én, Mi van Showalterrel?, hogy csak egy példát
hozzak. Felháborítónak találom amit az Ulpiu-ház csinál. És az is lehet, hogy
ezen sem akadtam volna ki ennyire, hogy ha legalább azt a mit kiadnak igényesen
tennék, és nem hitegetnék légből kapott dátumokkal az olvasóikat...
Idézetek: Meg sem próbáltam gyűjteni, a
’mesteri’ fordítás miatt
Történet: Próbálkozott, nem sikerült
Karakterek: Fejlődés nulla
Kedvenc szereplő: -
Akit nem szerettem: -
Legjobb rész: Történet híján nehéz
Legrosszabb: Dettó
Borító: Ez legalább az eredeti…
10/1 (Annyira
mérges vagyok rá, hogy nem kap többet)
Petra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése