Hová tűntél? című könyvből válogattam ki a kedvenceimet, ugyan tudtam volna még mit beilleszteni ide, de így is sokkal több mint a szokásos. Ugyanakkor mindegyiket imádom!
"Meglehet, hogy a mai is csak egy nap, de igen zsúfolt
példány." 7. oldal
"Mostanában úgy tűnik, hogy a beszélgetéseim jelentős részét
magammal folytatom. Figyelembe véve, miket gondolok, valószínűleg jobb is
így." 10. oldal
"Aldous és az együttes többi része ma este repül Angliába.
Úgy volt, hogy én is velük tartok, amíg észre nem vettem, hogy péntek,
tizenharmadika van, és azt mondtam, hogy ez kurvára ki van zárva. Épp eléggé
rettegek ettől a turnétól már amúgy is, és nem kívánok tovább rontani rajta
azzal, hogy a balszerencse hivatalos világnapján indulok." 11. oldal
"Vanessa rám mereszti hatalmas, babakék szemét. Ez is egy
újságírói technika: hagyja, hogy kellemetlen csönd támadjon, és akkor az
interjúalany elkezd össze-vissza dadogni. De nálam ez nem jön be. Bárkinél
tovább bírok bámulni." 20. oldal
"Aldous, aki nem hiszem, hogy átaludt volna egy éjszakát is
azóta, hogy az Aerosmithszel turnézott, néhány másodperc erejéig engedélyezi
magának, hogy kimerültnek tűnjön. Aztán rögtön visszazökken a szokásos manager
üzemmódba.
- Csak a turnét megelőző kimerültség. A legjobbakkal is
megesik – biztosít. – Ha egyszer úton leszel végre, kiállsz a tömegek elé,
érzed a szeretetet, az adrenalint, a zenét, szépen feltöltődsz majd. Persze
kilóg majd a beled, de ez amolyan boldog bélkilógás lesz." 31. oldal
"engem visz a víz a zuhatag felé, Mia pedig ott marad a
parton." 62. oldal
"Idővel felismertem, micsoda óriási különbség van aközött,
hogy valamiről tudod, hogy megtörtént, sőt, akár még azt is tudod, hogy miért,
és aközött, hogy el is hiszed." 118. oldal
"Elég biztos vagyok benne, hogy ahány kisbaba csak születik
Oregonban, a születési anyakönyvi kivonatán felül megkapja első icipici
bébihálózsákját is, amint kiengedik a kórházból. Ebben az államban mindenki
kempingezik. A hippik és a republikánusok. A vadászok és a természetvédők. A
gazdagok. A csórók. Még a rockzenészek is. (…) Mindenki, az egy szem Mia Hall
kivételével." 174. oldal
"le voltam nyűgözve tőle és a képességétől, hogy a csöndben
is hallja a zenét. Akkoriban én is képes akartam lenni erre. Úgyhogy rászoktam,
hogy nézem, amikor gyakorol, és igyekeztem megmagyarázni magamnak, hogy csak
azért figyelem, mert ő is éppen olyan elkötelezett muzsikus, mint én, ráadásul
még elég helyes is. De igazság szerint azt akartam megérteni, mit hall a
csöndben.
Egész idő alatt, amíg jártunk , soha nem tudtam meg. De
amikor együtt voltunk, már nem is volt olyan fontos. A magunk módján
mindkettőnk élete értelme az zene volt. És hogy nem teljesen értettük meg a
másik felfogását, nem számított, mert legalább a magunké világos volt." 222.
oldal
Ez az utolsó kettő picike spoliert tartalmat!
"Ahányszor csak felidézem magamban, látom a sátrunkat, a kis,
kivilágított hajót a határtalan éjszakában, és hallom Mia hangját meg a
magamét, ahogy a beszélgetésünk hangjegyei elröppennek a holdfényes folyó
fölött." 185. oldal
"Egyetlen sincs azokból a bolondos képekből, amiket egymásról
készítettünk vagy éppen mindkettőnkről, amikor csókolózunk vagy lökdösődünk, és
egyikünk karnyújtásnyi távolságból elkattintotta a gépet. Imádtam azokat a
fényképeket. Igaz, hogy mindig sikerült levágni valamelyikünk fél fejét, és
hogy egy belógó ujj rendszerint eltakart valamit, de mégis volt bennük valami
mélységesen őszinte." 231. oldal
Petra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése