Avagy A szürke ötven árnyalata round 2.
Eredeti kiadó: The Writer's Coffee Shop Publishing House
; 2011-ben
Magyarul kiadta: Ulpius-ház; 2012-ben
Oldalszám: 570
Zene: Beyonce: Crazy in love
18+!!
Ismét egy történetgazdag könyv!! Íme A történet: Sírás, kiállítás, szex, beszélgetés, szex, szex, szex, beszélgetés, dráma, szex, szex, estély, szex, Dr. Flynn, szex és még több szex, szülinap. (és alaposan megizzadtam, hogy ilyen részletes legyen, ugyanis ez itt a lehető leghosszabb és tényleg mindent eláruló változat.)
Azt sem tudom hol kezdjem. Ez a könyv ugyanaz mint az első csak pepitában! Ana végig sajnáltatja magát, nem képes a kisujját sem megmozdítani azért hogy valami jó történjen, és harcol a szex durva részei ellen, csak most már teste öltött ez az "ellenség", hátha így izgalmasabb. Hát nem az! De komolyan, ha belegondolunk, ugyanazok a dolgok történnek megint: Az elején bizonytalankodás van, aztán Christian féltékenykedik, Ana beleegyezik abba amit Christian akar, Ana elköltözik, Kate a fele történetben nincs is a képben, elmennek egy végtelenül romantikus kiruccanásra, Taylor még mindig nagyon laza, Christian töri magát, hogy eléggé meg tudjon változni, és megfeleljen Anának, aki eközben lógatja a lábát. Ez ugyan az a könyv!!!
Oké menjünk bele kicsit. Azon felül, hogy ebben a könyvben még több a szex, mint az előzőben, jóval több az értelmes beszélgetés is, fény derül jó pár titokra Christian múltjából, amik ugyan részben sejthetők voltak, mégis, legalább volt miért olvasni.
Azért pedig, hogy két szereplőnk kimozduljon a hálóból, a drága írónő belerakta a könyvbe a világ legsablonosabb fordulatait. Mint például: Vérszemet kapott ex vagy épp főszereplőnk szülinapja.
Nézzük a szereplőket. Christian rendben van. Továbbra is töri magát, hogy megfelelhessen Anának, szenved a múltja miatt, de megpróbál túljutni a korlátain Ana miatt.
Ana pedig, mint egy elkényeztetett úrilány - annak ellenére, hogy nem akar az lenni - szépen tűri, hogy Christian a belét is kiszenvedje miatta. Nem tesz semmit, hogy segítsen, hogy megkönnyítse a dolgát. Ráadásul még mindig idegesítő, hogy hármas beszélgetéseket folytat önmagával és, hogy bénán káromkodik. Nem értem, ha alapból rajta van a tizennyolcas karika a könyvön akkor miért csak kétféle káromkodás fért bele, és miért mindkettő ilyen röhejes? (Lehet a fordítás az oka...)
És ezt még megfejeli, hogy Ana értetlenebb
mint valaha, ezáltal ugyanazokat a köröket futják újra és újra, plusz egyszerűen annyira agyalágyult, hogy toporog egy helyben és a fehér szobában lévő egy szem rikító piros
ajtót sem veszi észre. Ha nem tudnám, hogy Ana igazából Bella, akkor is rájönnék,
pont olyan logikátlan, lassú és tehetetlen.
Ki kell térnem még egy fontos részletre, ami nem más mint a befejezés. Annyira könnyen le lehetett volna zárni az egészet, csak rá kellett volna még szánni tíz oldalt. De nem! Had szenvedjen még szegény olvasó egy köteten át a cselekménytelen szörnykönyvön, bele kell rakni a világ legbénább, legklisésebb, legfantáziátlanabb epilógust a végére, aminek csöppet azért Lisbeth Salanderes beütése van valljuk be. Ezért a befejezésért legalább egy, de inkább két pontot kap a végértékelésben. Ennél még az is kreatívabb lett volna ha a semmiből felbukkan egy veszett sün, bokán harapja Christiant és így elkezd a világon terjedni a sünfluenza! Bár így lett volna izgalom a következő könyvben... Ez esetben bocsánat! Maradjunk az eredetinél!
És ismét nem lehet elsiklani a fordítás fölött.
Megint egy imádni való, igényes, választékos nyelvezetű és remek szófordulatokban bővelkedő fordítás Tótisztól.
Oké én még mindig nem adtam ki rá pénzt, így nem tudom, hogy mennyit
ront a helyesíráson az hogy e-ben olvastam, ezért ezeket a hibákat nem említem. De! A szöveg törzse attól nem változik, hogy könyv vagy e-formátumban olvasok.
Így például az Tótisz hibája, hogy a szereplőknek még mindig nem sikerült eldönteniük, hogy tegezzék vagy magázzák-e egymást, vagy épp rengeteg bízzál meg
higgyél, ez így kicsit sem hangzik degradálóan. Ezek szerintem nem csak az én szememet bántották.
Találtam egy szereplő átnevezést is a könyvben, szegény Dante Dave-vé vált egy rövidke időre. Inkább nincs hozzáfűznivalóm...
A legviccesebb talán az volt, hogy Ana most már nem csak csupa ujj és hüvelykujj, mint az előző kötetben. Mostanra tovább fejlődött és csupa nyelv és zihálás valamint csupa kéz meg száj, nyelv és
ajak, ujj és haj lett. Szerintem gratuláljunk neki! És ami még szöget ütött a fejemben, hogy szerintem a szereplők valójában medvék! Mindenki, mindig mormog!
De számomra a legelgondolkodtatóbb félmondat az ez volt: "Belső istennőm tripla Axelt mutat be felemáskorláton" Hogy mit és hol? A felemás korlát szer a tornában, a tripla axel pedig egy elem a jégkorcsolyában. Hogy a viharba sikerült ezeket összepárosítani?!
Tehát összegezve: Vannak az átlagos könyvek. Történettel, izgalommal,
értékelhető, fejlődő szereplőkkel. És van A szürke ötven árnyalata sorozat. Ezekben a könyvekben
van az, amit a többiből kihagytak, és most nem a szexre célzok. Egy átlagos könyv a történésekre koncentrál
és, megjegyzem jogosan, elsiklik a hétköznapi és egyben fölösleges történések
fölött. Na ezek a könyvek pedig csak hétköznapi és fölösleges történésekből állnak. A
hétköznapok hétköznapi történéseinek füzére. Bravó. Azért ahhoz tudás kell, hogy leírjam mi történik velem egy átlagos napon. Pláne ilyen felbecsülhetetlen minőségben.
Idézetek: Molyos link
Történet: Még mindig nincs
Karakterek: Christian tesz érte, hogy legalább a fejem épségben megússza az olvasást
Kedvenc szereplő: Dr. Flynn, Taylor
Akit nem szerettem: Ana
Legjobb rész: beszélgetés Dr. Flynn-nel
Legrosszabb: Hagyjuk...
Borító: Igazából szép
10/4
Petra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése