Eredeti kiadó: Delacorte Press;
2006-ben
Magyarul kiadta: Kelly Kiadó;
2010-ben
Oldalszám: 298
Zene: Linkin Park: New Divide - mert kellett valami
A bejegyzés jó néhány pici spoilert
tartalmaz, akit a legapróbbak is zavarnak az inkább ne olvassa!
A történet főszereplője Mac, a
fiatal, egyetemista, Georgia-i lány, aki Dublinba utazik, hogy a meggyilkolt
nővére nyomozási aktáját újra megnyittassa, ugyanis nem tudja elfogadni, hogy a
rendőrség bizonyíték hiányában lezárta az ügyet. Így bizonyítékkeresésbe kezd,
egy hangposta üzenete alapján, melyet a nővére hagyott neki nem sokkal a halála
előtt. Rövid úton beleszalad egy számára addig ismeretlen világba, a tündérekbe
és ezáltal egy titokzatos könyvesbolt tulajdonosba.
Azzal kezdeném, hogy eddig nem sok
tündéres fantasyt olvastam, de ez magasan veri azt a néhányat. A tündérek
természetesen nem cuki kis repkedő lényecskék, hanem gonoszak, sokfélék, kicsit
démoniak. Kasztrendszerben élnek, és két csoportra bomlanak a gonosznak vallott
meg a kevésbé gonosznak vallott gonosz tündérek. Mert nem gondolnám, hogy
V’lane a jóság császára. Agyafúrt, elveszi amire szüksége van és nem ül ölbe
tett kézzel várva a megváltást, de azért nem is szívja ki az életet egy bár
közepén egy ártatlanból. Gondolom.
Az is nagyon tetszett, hogy nem
kifejezetten a harcra volt felépítve, mondjuk sejtelmem sincs, hogy Barrons
micsoda, de még ő is úgy jött a képbe mint aki a szent tárgyakat keresi, és nem
úgy, mint aki ki akarja nyírni a tündéreket. Szerintem az számára csak a dolgok
velejárója, amit még élvez is. Így természetesen harcolni fognak a gonosz
tündérek ellen akik egyre nagyobb darabokat hódítanak el a világból de az
alapkoncepció mégis inkább a kincsvadászatnak tűnt. Aztán meglátjuk mi lesz még
ebből a későbbi részekben, de ez nagyon tetszett.
Az már kevésbé, hogy a világ
legelcsépeltebb megoldását sikerült választani: Egy portált nyit meg a
főgonosz, hogy áthozza a csatlósait a Földre! Komolyan?! Sose találtam volna
ki!
Ezt leszámítva csak Mac zavart néha.
Fel voltam készülve, hogy egy veszettül idegesítő főszereplőt fogok kapni (aki
jelentős változásokon megy át és a másodikra már nem lesz veszett), akit meg is
kaptam, bár durvábbra számítottam. Bevallom YA-n edződtem, Mac már meg sem
kottyant! Ami inkább zavart benne, hogy a hősnők logikai alapismeret órájáról ő
is hiányzott (talán az év vége fele bejárt, általában másodszorra már
kapcsolt…), és hogy csomószor leírja mit is érez, aztán teljesen máshogy
viselkedik. Ha én annyira ideges vagyok, hogy remeg tőle kezem-lábam, nem állok
neki gyöngyöt fűzni!
Viszont voltak olyan jelenetek ahol feltűnően tetszett a
stílusa, remélem ezek megmaradnak majd.
Igazából csak ez a két dolog zavart.
A másik főszereplő ugyebár Barrons aki a Könyves Álompasi versenyen keltette
fel az érdeklődésemet. Hát érdekes karakter, még nem tudom mi ez a nagy imádat
körülötte -bár voltak jelenetek amik már sejtetik- de nagyon titokzatos és
remélem a következő részben már kiderülnek róla dolgok.
Ebben az első részben tehát kaptunk,
világbemutatást, Macből belevalócsaj faragást, egy kis kutakodást, hogy azért
izgi is legyen és egy kis Barronscsepegtetést. Ígéretek szerint a második már
sokkal jobb lesz, nekem ez is tetszett, de azért egyértelműen bevezetőkönyv
szaga volt, amit igazából meg is engedhetett magának mivel van négy folytatása.
Remélem, ezt a naplószerűségét megtartja, az kifejezetten tetszett.
Idézetek:
Megidézve
Történet: Mozgalmas volt.
Karakterek: Mac valóban idegesítő
kicsi.
Kedvenc szereplő: Még nincs ilyenem.
Akit nem szerettem: Ilyen sincs, nem
volt idő megutálni senkit.
Legjobb rész: Körömlakkozás.
Legrosszabb: A remegő kézzel
gyöngyfűzős esetek.
Borító: Szép, és a könyvre vetítve
is van értelme.
10/8
Petra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése