2013. február 2., szombat

Jenny Downham: Amíg élek



Eredeti kiadó: David Fickling Books; 2007-ben
Magyarul kiadta: Ciceró Könyvstúdió; 2012-ben
Értékelések: Goodreads – 3,86 (több mint 15 ezer értékelés) ; Moly – 96% (néhány vélemény)
Oldalszám: 329
Zene: Ed Sheeran: Lego house


Vannak azok a könyvek amiket időről időre, újra és újra elővesz az ember, mert nyomot hagytak benne, és ha újraolvassa, ez a nyom egyre szélesedik, mert mindig mást adnak. Számomra, szerintem ez a könyv is ilyen lesz. Nem tudom mit is írhatnék róla. Főleg mert úgy gondolom, ezt az érzést mindenkinek magának kell megtapasztalnia. De azt hiszem, minél tovább ülök e fölött a vélemény fölött, annál inkább elgondolkodtat, annál jobban imádom a regényt.

Az írónő
A főszereplő, Tessa Scott, leukémiás. Életének utolsó hónapjait követhetjük végig.
És nem is szeretnék róla igazán többet mondani. Mert a fülszöveg kiemeli, hogy van egy listája, rajta azzal a 10 fontos dologgal, amiket még mindenképp meg szeretne tenni, de szerintem nem ez a lényeg.
Persze, fontos mozgatórugója lesz Tessának, hogy cél lebeg a szeme előtt, de a lista időközben változik, Tessa átírja, megváltoztatja, és valójában nem is csak 10 dologból áll, mert nem a lista maga a lényeg. Tessa még csak 16 éves, még szinte nem élt, még csak tervezte az életét, viszont tudja, hogy meg fog halni, és ezért a maradék idejében, minél több dolgot szeretne. Mint bárki más az ő helyébe.

Csakhogy rájön, hogy nem az a lényeg hogy lefeküdjön valakivel, hanem, hogy élvezze a szeretkezést, nem az, hogy elutazzon egy ismerős helyre, hanem hogy felidézze az ottani emlékeit, nem a cél elérése, hanem az utazás maga. Hogy az élet csodái nem a nagy tettekben vannak, hanem az apró részletekben, a boldog pillanatokban és a spontán ötletekben. És a történet előrehaladtával egyre jobban vágyik is ezekre az apróságokra.

A film plakátja
Szerintem ez a könyv nem azért csodálatos, mert grandiózus, újító vagy fantáziadús. Mert valójában egyik sem. Hanem azért, mert hétköznapi, egyszerű, bátor és megindító. Mert lefest egy olyan személyt, mint Tessa apukája. Aki egyszerűen csodálatos, odaadó és feltétel nélkül szereti Tessát, miközben hatalmas fájdalom nyomja a vállát. Szerintem, remélem, ilyenek a hétköznapi hősök, mint ő.

És mindemellett a könyv tele van gyönyörű képekkel, amik egyre sötétebbek és néha morbidak lesznek, de ezzel együtt Tessa egyre inkább felfigyel rájuk, az apró jelekre, a pici változásokra és szépségekre.
Miközben óriási változáson megy át ő maga is, az elején érdektelen és elutasító, majd vakmerő és csapongó, végül pedig szeretetéhes és bátor.

Úgy gondolom, ennek a regénynek a lényege, hogy milyen gondolatokat és érzéseket vált ki az olvasóból. Akkor írjak arról? Merjük szeretni a számunkra fontos embereket, merjük megélni a pillanatokat, merjünk spontán fejest ugrani, merjünk őszintén nevetni és igent mondani. Merjünk élni.

Idézetek: Megidézve
És itt szeretném megköszönni annak, aki úgy intézte, hogy Rudolf Anna fordítsa ezt a könyvet, mint a Forman regényeket!
Történet: Igazán elgondolkodtató.
Karakterek: Figyelmesen kidolgozottak.
Kedvenc szereplő: Tessa apukája.
Akit nem szerettem: Nincs ilyen.
Legjobb rész: 308. oldal közepe
Legrosszabb: -
Borító: Szép, illik a könyvhöz.
 10/9
Petra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése