Magyarul kiadta: Animus
Kiadó; 2007-ben
Oldalszám: 198
Zene: Avril
Lavigne: When you’re gone
Fülszöveg: Sokkal könnyebb volna elmondani, miről szól ez a
könyv, ha egyszerűen egy nehéz időkben kibontakozó, igaz szerelem története
volna. De ennél sokkal több… Daisyt New Yorkból Angliába küldik, hogy számára
addig ismeretlen unokatestvéreivel töltse a nyarat. Három fiú és egy lány
várja: Osbert, Isaac, Edmond és Piper. A messziről jött vendég még sosem
találkozott hasonló alakokkal. Edmond különösen fura egy figura, s Daisy
számára sorsfordítóvá teszi ezt a nyarat. Közben a világban is minden felborul…
Meg Rosoff |
Már nem most
olvastam ki ezt a könyvet. Még októberben, és ha visszagondolok rá, elsőre az
jut eszembe, hogy igazán jó volt. De ha már jobban belegondolok, rájövök, hogy
valójában eléggé furcsa.
A fülszöveg
alapján ugye, egy szerelmi történetet várnánk, amit valójában meg is kapunk. De
igazából csak a könyv elején, ahol a fiatalok magukra maradva éldegélnek, és
hát mondjuk úgy nem bírnak magukkal. Itt már elkezdődött a háború, de az angol
kisvárosban ez még nem igazán érinti őket. Mindössze annyiban, hogy Daisy
unokatestvéreinek anyja nem tud visszajönni az országba így magukra maradnak.
Aztán a
háború kezd beférkőzni mindenhová, eléri őket is. Innentől a szerelmi történet
átalakul háborúban kialakuló nehéz sorsú regébe. Aztán van némi menekülés, egy
adag survival, egy kevés látó/érző/boszorkányosdi, aztán vége. Mindez kevesebb
mint 200 oldalban.
Egyik
szituációból ugrálunk a másikba, és ez még nem is lenne baj, mozgalmas könyv, mondhatnánk,
de mégsem ezt érzem. Inkább azt, hogy az írónő előszedte az összes szeretett
műfaját a szekrényből –romantikus, háborús, misztikus, dráma -, fogta őket, és
megpróbálta a lehető legrövidebb könyve kihozni az alapanyagból úgy, hogy
minden egy kis külön részt kapjon. Lényegében sikerült neki, de nálam ez nem
működik. Így egy nagy katyvasz lett az egészből. Arról már nem is beszélve,
hogy a könyv feléig azt próbáltam kisakkozni, vajon melyik háborúban lehetünk…
Egy kép a készülő filmből |
Valójában ez
a könyv szerintem nem rossz. A szerelmi szál ezzel a látós dologgal már kicsit
erőltetettnek tűnt a közepe/vége táján, de aki vevő a mindent elsöprő
szerelemre azt szerintem ez nem fogja zavarni.
Nekem legjobban
az egészben a vége tetszett. A zárás, ami néhány évvel később játszódik
szerintem remek lett. Oké azt le kell szögezni, hogy én alapból oda vagyok az
epilógusokért, de ez egyáltalán nem csöpög, nem idill és nem vattacukor. Ez az
olvasó képébe vágja a valóságot rendesen.
U.i.: Imádom
Tóth
Tamás Boldizsárt!!:))
Idézetek: Megidézve
Történet: Az alap szerintem rendben volt.
Kedvenc szereplő: Isaac
Akit nem szerettem: Nincs ilyen.
Legjobb rész: Epilógus
Legrosszabb: A látások.
Borító: Szép.
10/7
Petra
Örülök, hogy azért valamennyire tetszett a kedvenc könyvem :) És hogy megírtad a véleményt,mert majdnem fél éve várom.... :D
VálaszTörlésNa, de azért csak megszületett!! :D És még lefényképezett idézetet is túrtam neked a telómból :P
Törlés<3333333
VálaszTörlésÚjra kell olvasnom :D