Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár...

Eredeti kiadó: Wendy Lamb Books; 2004-ben

Magyarul kiadta: Animus Kiadó; 2007-ben

Értékelések: Goodreads – 3,62 (több mint 11 ezer értékelés) ; Moly– 81% (70 vélemény)

Oldalszám: 198

Zene: Avril Lavigne: When you’re gone

Fülszöveg: Sokkal könnyebb volna elmondani, miről szól ez a könyv, ha egyszerűen egy nehéz időkben kibontakozó, igaz szerelem története volna. De ennél sokkal több… Daisyt New Yorkból Angliába küldik, hogy számára addig ismeretlen unokatestvéreivel töltse a nyarat. Három fiú és egy lány várja: Osbert, Isaac, Edmond és Piper. A messziről jött vendég még sosem találkozott hasonló alakokkal. Edmond különösen fura egy figura, s Daisy számára sorsfordítóvá teszi ezt a nyarat. Közben a világban is minden felborul…

Meg Rosoff

Már nem most olvastam ki ezt a könyvet. Még októberben, és ha visszagondolok rá, elsőre az jut eszembe, hogy igazán jó volt. De ha már jobban belegondolok, rájövök, hogy valójában eléggé furcsa.

A fülszöveg alapján ugye, egy szerelmi történetet várnánk, amit valójában meg is kapunk. De igazából csak a könyv elején, ahol a fiatalok magukra maradva éldegélnek, és hát mondjuk úgy nem bírnak magukkal. Itt már elkezdődött a háború, de az angol kisvárosban ez még nem igazán érinti őket. Mindössze annyiban, hogy Daisy unokatestvéreinek anyja nem tud visszajönni az országba így magukra maradnak.

Aztán a háború kezd beférkőzni mindenhová, eléri őket is. Innentől a szerelmi történet átalakul háborúban kialakuló nehéz sorsú regébe. Aztán van némi menekülés, egy adag survival, egy kevés látó/érző/boszorkányosdi, aztán vége. Mindez kevesebb mint 200 oldalban.

Egyik szituációból ugrálunk a másikba, és ez még nem is lenne baj, mozgalmas könyv, mondhatnánk, de mégsem ezt érzem. Inkább azt, hogy az írónő előszedte az összes szeretett műfaját a szekrényből –romantikus, háborús, misztikus, dráma -, fogta őket, és megpróbálta a lehető legrövidebb könyve kihozni az alapanyagból úgy, hogy minden egy kis külön részt kapjon. Lényegében sikerült neki, de nálam ez nem működik. Így egy nagy katyvasz lett az egészből. Arról már nem is beszélve, hogy a könyv feléig azt próbáltam kisakkozni, vajon melyik háborúban lehetünk…

Egy kép a készülő filmből

Valójában ez a könyv szerintem nem rossz. A szerelmi szál ezzel a látós dologgal már kicsit erőltetettnek tűnt a közepe/vége táján, de aki vevő a mindent elsöprő szerelemre azt szerintem ez nem fogja zavarni.

Nekem legjobban az egészben a vége tetszett. A zárás, ami néhány évvel később játszódik szerintem remek lett. Oké azt le kell szögezni, hogy én alapból oda vagyok az epilógusokért, de ez egyáltalán nem csöpög, nem idill és nem vattacukor. Ez az olvasó képébe vágja a valóságot rendesen.

U.i.: Imádom Tóth Tamás Boldizsárt!!:))

Idézetek: Megidézve

Történet: Az alap szerintem rendben volt.

Karakterek: Voltak furcsaságaik azt meg kell hagyni.

Kedvenc szereplő: Isaac

Akit nem szerettem: Nincs ilyen.

Legjobb rész: Epilógus

Legrosszabb: A látások.

Borító: Szép.

10/7

Petra