Hannu Rajaniemi Kvantumtolvaj című sci-fiéből.
„- Még sosem találkoztam senkivel, aki ennyire káprázatos módon követett volna el ekkora ostobaságot.” 69. oldal
„Enyhén morcos vagyok egykori önmagamra. Mi a szarért kellett ezt ennyire megbonyolítani? Pedig a válasz egyszerű: azért, hogy a titok titokban maradjon. És mint közismert, egy titkot a legokosabb más titkok közé elrejteni.” 136. oldal
„- Valahogy nálad mindig és minden a lopásra lyukad ki.
- Mit is mondhatnék? Megszállott vagyok.” 136. oldal
„- Ennek az ajándékba kapott, gyerekes gevulotérzékelésnek annyi értelme van, mintha szuroksötétben próbálnánk zárat nyitni egy téglával.” 137. oldal
„Alattunk, a kék éjszakában a Hallgatagok puha fényei mozognak a mélyben, több ezer kicsi és nagy csillámló pont, mintha a földre lehozott csillagos égboltot néznénk.” 218. oldal
„- Sohasem osztom meg a terveimet félkész állapotban. Ez egy kreatív folyamat. A bűnöző művész, kreatív elme; a nyomozók pedig csak kritikusok.” 239. oldal
„Az idő az, amivé tesszük: relatív, abszolút, véges, végtelen.” 259. oldal
„Akkoriban még apacs voltál a nagyvárosban, utcai huligán, sivatagi homokkal a talpán. Bárdolatlan és bátor. És nézd, mi lett belőled! Egy gyémánt.” 312.oldal
„- Néha – jegyzem meg – elég egyetlen pillanat, hogy más ember legyen belőled. Néha meg évszázadok kellenek hozzá.” 375. oldal
Ebben az utolsóban SPOILER van!
„- A börtön akkor is börtön, ha a fogoly nem tud róla.” 312. oldal
Petra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése