Megidézve

Hannu Rajaniemi Kvantumtolvaj című sci-fiéből.







„- Még sosem találkoztam senkivel, aki ennyire káprázatos módon követett volna el ekkora ostobaságot.”   69. oldal

„Enyhén morcos vagyok egykori önmagamra. Mi a szarért kellett ezt ennyire megbonyolítani? Pedig a válasz egyszerű: azért, hogy a titok titokban maradjon. És mint közismert, egy titkot a legokosabb más titkok közé elrejteni.”   136. oldal

„- Valahogy nálad mindig és minden a lopásra lyukad ki.
- Mit is mondhatnék? Megszállott vagyok.”   136. oldal

„- Ennek az ajándékba kapott, gyerekes gevulotérzékelésnek annyi értelme van, mintha szuroksötétben próbálnánk zárat nyitni egy téglával.”   137. oldal

„Alattunk, a kék éjszakában a Hallgatagok puha fényei mozognak a mélyben, több ezer kicsi és nagy csillámló pont, mintha a földre lehozott csillagos égboltot néznénk.”   218. oldal

„- Sohasem osztom meg a terveimet félkész állapotban. Ez egy kreatív folyamat. A bűnöző művész, kreatív elme; a nyomozók pedig csak kritikusok.”    239. oldal

„Az idő az, amivé tesszük: relatív, abszolút, véges, végtelen.”   259. oldal

„Akkoriban még apacs voltál a nagyvárosban, utcai huligán, sivatagi homokkal a talpán. Bárdolatlan és bátor. És nézd, mi lett belőled! Egy gyémánt.”   312.oldal

„- Néha – jegyzem meg – elég egyetlen pillanat, hogy más ember legyen belőled. Néha meg évszázadok kellenek hozzá.”   375. oldal

Ebben az utolsóban SPOILER van!
„- A börtön akkor is börtön, ha a fogoly nem tud róla.”   312. oldal

Petra