Szent Johanna gimi- első rész
Kiadta:
Ciceró Könyvstúdió; 2010-ben
Értékelés:
Moly- 92% (290-nél több vélemény)
Oldalszám: 388
Egy újabb könyv magyar író tollából.
Reni, tizennégy évesen, a gimi kezdetekor naplóírásba fog. A
Szent Johanna nevű magániskolába kezd járni, az osztálylétszám tizenkét fő,
akik közül senkit sem ismer ugyanis kihagyta a gólyatábort, viszont a többiek
mind ismerik egymást.
Innen indul a történet, ami nem igazán izgalmas, lényegében
egy olvasó, otthonülős, tanulni szerető tiniről van szó, nem egy amolyan lázadó
fajtáról. Ami ugyan talán izgibb lett volna valamicskét, mégsem tudom
elképzelni, hogy Ricsi vagy Cortez naplót írna.
Amikor megláttam, hogyan kezdődik a könyv majdnem egyből
félre is tettem, van lerajzolva egy (illetve kettő) ülésrend, és konkrétan a
diákok adatai, de nem csak név meg kor meg ilyesmik, klubtagság meg érdeklődési
kör… nem egészen értettem ez miért kell bele…
Renit néha nagyon bírtam, de elég sokszor idegesített, és a
szülei furák. Az elején még bírtam, hogy mindent a tinikezelő könyvekből
akartak kilesni, de egy idő után az anyja nagyon kezdett idegesíteni. Főleg
ahogy beszélt Reni osztálytársairól, folyton a „kis barátaid” jelzővel illette
őket, ami nagyon gáz! Kinek az anyja mond ilyet?!
A kedvencem egyértelműen a szereplők sokszínűsége volt,
tizenketten tizenkét félék, oké persze nem szó szerint, de nagyon színesre
sikeredett a társaság, tetszett a különböző egyéniségek összeütközése, ahogy
egymást szívatták, a poénjaik, nagyon sok vicces szituáció alakult ki, és
ezeknél a részeknél felettébb élveztem a könyvet.
Tetszett maga az iskola is, jó ötlet, hogy francia kötődésű, és a tanárok is tetszettek, iskolai legendástul, szigorostul, rajzórástul (Vadár kimondottan szimpatikus), mindenestül.
Ami zavart:
Tele van a könyv idegesítő smile-kal. Az még oké, hogy a
végén az „értékeléseknél” ott vannak, de a szöveg közepén?!
Nagyon sok fölösleges ismételgetés van benne, amik
kimondottan zavarók. Például, az első negyven oldalban tisztázza nem is
egyszer, hogy Arnold felül a padra, de azért minden egyes alkalommal, amikor
megtörténik, újra és újra elismétli.
Folyamatosan a közösségi portálok vannak emlegetve. Ez is
zavart egy ideig, de aztán rájöttem, hogy a mai tinik már szinte ott élnek,
szóval igazából ez nem róható fel a könyvnek.
Viszont azt nem tudom elképzelni, hogy tizennégy évesek így
viselkednek. Valahogy nem… Sokkal inkább a tíz- tizenkét évesek.
Be kell vallanom, bár nem lesz nagy vallomás, a könyv nem az
én korosztályomnak íródott, tizenkét éves kortól ajánlják, és tökéletesen
megértem miért. Az a korosztály tutira imádja, falja a lapjait, és függővé
válik. Lényegében megértem miért. Elszakadtam a fantasy lényektől,
belecsöppentem a mindennapokba a könyvnek köszönhetően, semmi nagy durranás,
mégis élvezhető, ha egyszerű, könnyed kikapcsolódást keres valaki. De persze
csak ha nem bánja, hogy némi tini nyafogást kell olvasnia.
Történet:
Nem ez itt a lényeg szerintem.
Karakterek:
Tényleg tetszettek, miattuk olvasom tovább.
Kedvenc
szereplők: Arnold és Ricsi
Akit
nem szerettem: Reni anyja
Legjobb
rész: Rajz és kémia órák, valamint Arnold szülinapja
Legrosszabb:
Hogy lehet, hogy nem vették észre, hogy Gábor hiányzik? Ezt még most sem
dolgoztam fel…
Borító:
Naplós
10/5
Petra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése