Stieg Larsson: A tetovált lány

Eredeti kiadó: Norstedts Förlagsgrupp AB; 2005-ben
Magyarul kiadta: Animus Kiadó; 2009-ben
Értékelések: Goodreads- 3.98 (több, mint 305 ezer értékelés); Moly- 88% (410-nél több vélemény)
Oldalszám: 575 + segítség a nevek helyes kiejtéséhez

Mikael Blomkvisttet megbízza az öreg Henrik Vanger, hogy nyomozza ki mi történt sok éve eltűnt unokahúgával, Harriettel. Hanrik minden évben préselt virágot kap szülinapjára. Ezt a szokást még Harriet kezdte el, Henrik szerint gyilkosa folytatja a hagyományt. Szinte az összes családtagja egyben a gyanúsítottja is. De van egy másik megbízása is Mikael számára: írja meg a Vanger család történetét.

Már befejeztem néhány napja a könyvet, de csak mostanra sikerült összeszednem a gondolataimat, mert ebben a könyvben egyszerre benne van egy remekül megkomponált krimi, egy rejtélyes bűnügy, néhány beteg elméjű ember, a svéd alvilág, szörnyű gyilkosságok, egy ősi család története, egy profi nyomozózseni és egy elmés újságíró. Ráadásul ezek a szálak mind egy pontba futnak össze egy pillanatra, majd mind ismét különválnak, szétszóródnak, hogy a második könyv ugyancsak hatalmas kavarodással kezdődhessen.

Kicsit megtévesztett, hogy a könyv címe A tetovált lány, ebből én arra következtettem Lisbeth a főszereplő, ennek ellenére Mikael volt az. A szereplők összetettek a nyomozás miatt mindenkiről rengeteg minden derül ki, megválaszolatlan kérdéseim azonban maradtak, leginkább Lisbeth-tel kapcsolatban.

A történet bonyolult és izgalmas, szinte oldalanként másra gyanakodtam. Nem szeretem a krimit, se olvasni, se nézni, de ezt nagyon élveztem. Az első néhány oldalon megszerettem Mikaelt és általa gyorsan kezdett kibontakozni a történet, érdekelt a család története, érdekelt ki a gyilkos. Ahová pedig a végén kilyukadt a nyomozás az zseniális. Szörnyű, beteges, de zseniális.

Sok helyen olvastam, hogy lassan kezdődik és az elején át kell rágnom magam. Az elejével nem volt bajom, a végével viszont volt egy kicsi. A befejező 20 oldal nagyon szárazra és tömörre sikeredett.
A könyv hátoldala azt ígéri függővé tesz. Hát, nálam bejött, egyből nekiestem a második résznek is. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a krimit (és annak is aki nem :D), de mindenképpen csak olyanoknak akik erős idegzetűek és elmúltak 18 évesek. Inkább 20...

Újra kiadták a könyvet az amerikai mozifilm miatt, filmes borítóval. Nem szeretem a filmes borítókat, és nem szeretem Daniel Craiget, szóval nem tetszik.

A film svéd változatához már volt szerencsém, de az a könyvben tapasztaltakból alig ad vissza valamit. Sok felől hallottam, hogy mennyire jó a film, hát a könyv után nekem egyáltalán nem tetszett. Alig volt olyan rész ami úgy és ott történt volna mint a könyvben. Valószínűleg nemsokára megnézem az amerikait is hátha az jobb.

Idézetek:
"Mikael még egy ideig ott állt földbe gyökerezett lábakkal s olyan arckifejezéssel, mintha egy életre kelt képregényfigurával találkozott volna az imént." 190. oldal

"Lisbeth Salander súlyos betegségben, információfüggőségben szenvedett, a morállal és etikával kapcsolatban pedig meglehetősen liberális elveket vallott." 376. oldal


Történet: Zseniális
Karakterek: Még a gyilkost is imádtam amíg meg nem tudtam, hogy ő az
Kedvenc szereplő: Mikael
Akit nem szerettem: Cecilia
Legjobb rész: Mikael és Lisbeth első, személyes találkozása; Lisbeth folyamatosan elemzi a következményeket
Legrosszabb: nagyon spoileres lenne ha elárulnám
Borító: A fönt láthatót imádom
10/9

Petra