Idézetek Lauren Oliver Delírium című könyvéből.
"Valahányszor idegenek között vagyok, kusza, lassú és unalmas
lesz a gondolkodásom, mint a többhetes hóolvadás a városi utcákon." 30.oldal
"A hangok összemosódnak, megkülönböztethetetlenné válnak –
akárcsak az óceán állandó, fehér zaja, amely Portland utcáinak ritmusa alatt
lüktet, szüntelenül, észrevétlenül." 94.oldal
"Szerettem nézni a madarakat. Figyelni, ahogy felrepülnek
erről az oldalról, és könnyedén átvitorláznak a határ fölött a Vadonba.
Ide-oda, oda-ide, libegve, emelkedve, süllyedve. Órákig tudtam lesni őket.
Szabadok voltak. Azt hittem Potlandben senki és semmi nem szabad, de tévedtem.
A madarak szabadok." 219. oldal
"Tudod, akkor veszíted el igazán az embereket. Amikor elmúlik
a fájdalom." 246.oldal
"...a szerelem nagyobbá és többé változtatja a világot saját
magához képest. (…) A vihar is varázslatos. Üvegszilánkok hullnak az égből, A
levegő megtelik gyémántokkal. A szél Alex nevét suttogja, az óceán pedig
megismétli. A hajlongó fák a táncot juttatják eszembe. Minden, amit látok és
érintek, Alexet idézi fel bennem, ezért minden, amit látok és érintem,
tökéletes." 249.oldal
"Nem a gyűlölet a legveszélyesebb
dolog a világom – mondta Alex -, hanem a közöny." 338.oldal
Petra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése