Gayle Forman: Ha maradnék

Eredeti kiadó: Dutton Juvenile; 2009-ben

Magyarul kiadta: Ciceró Könyvstúdió; 2011-ben

Értékelések: Goodreads- 4,01 (majdnem 40 ezer értékelés); Moly- 88% (74 vélemény)

Oldalszám: 236 + A történet, ami alapján készült + leírás a könyvben található zenékről + Interjú a szerzővel

Zene: Nirvana: Something In The Way (Ennek a számnak a kiválasztásakor cseppet sem befolyásolt a szövege. A hangulata volt a meghatározó, illetve az, hogy megemlítik a könyvben, mit egy modern szám, amiben helyet kap a cselló.)

A történet Miáról szól, akinek 17 évesen élete legfontosabb döntését kell meghoznia. A számára fontos emberek történtekhez való viszonyulása és rengeteg emléke segíti a döntés meghozatalában.

Az írónő

Ezáltal a cselekmény egyszerre zajlik a jelenben, és Mia múltjában és főleg ez utóbbi van a középpontban, Mia az emlékeire támaszkodik, belőlük merít erőt, az emlékek befolyásolják a döntését. És én imádtam ezeket az emlékeket. Nem mindegyik vidám, nem mindegyik boldog, egy átlagos 17 éves lány életének pillanatai ezek, amik meghatározóak voltak az életében. Egyik-másik vicces, majd jönnek gondokkal terheltek is, de mindegyik megmutat egy-egy nagyon fontos mozzanatot, és ráébreszt arra, hogy Mia élete tele van szeretettel és, hogy érzelmileg sokkal érettebb a koránál. Valamint azért is imádtam, hogy rengeteget ugrált a könyv a múltban, mert alapjaiban a regény egy komoly témát dolgoz fel, azonban ezt a kedves, boldog, vicces emlékek akárcsak pillanatokra is, de feloldják.

Yo-yo Ma, a könyvben sokat emlegetett csellista

Remek volt látni, ahogy Mia a zenetáborban magára talál, ahogy beigazolódik, hogy a lányok az apjukra hasonlító fiút választanak, ahogy egy tini lány a szélsőséges érzelmekkel harcolva, éretten hozza meg a döntését.

A könyv egyik fő témája a szeretet, mozgatórugója pedig annak megnyilvánulásai. Ahogy két fiatal tiszta szívből szereti egymást minden nehézség ellenére, ahogy egy nagyszülő kétségbeesetten ragaszkodik az unokájához, ugyanakkor felajánlja neki a búcsú lehetőségét, ahogy egy idegen szeretettel fordul felénk, és egy barát mindent megtesz értünk. Ahogy egy fiatal lány szeretheti a zenét, és a zene hálából segíthet rajta.

Szerintem nem számít hiszünk-e abban amin a könyv alapszik, hogy egy végzetes autóbaleset után eszméletlenül fekve a kórházban magunk dönthetünk élet és halál között. Ugyanis ez csak egy nézőpont, ami feltétlen szükséges volt ahhoz, hogy ez a remek regény ily módon megszülethessen. A lényeg, hogy a felmerülő kételyek, problémák és kérdések eljutnak hozzánk, hatnak ránk és elgondolkodtatnak. Így annak ellenére, hogy ez egy ifjúsági regény, felnőttek is nyugodt szívvel olvashatják.

Már ezzel a borítóval kapható

A könyv szereplői egytől egyik szerethető figurák, mindegyiket megismerjük kicsit és ez pont elég ahhoz, hogy együtt tudjunk sírni és nevetni velük. Aki hajlamos rá, az szerintem sírni fog a könyv fölött, de az biztos, hogy mindenkinek csal majd mosolyt az arcára. Nekem még sosem sikerült könyvön vagy filmen elsírnom magam, de ennek olvasása közben néha erősen homályosodott a látásom, és amikor letettem egyből tudtam, hogy bekerül az évente újraolvasós könyvek közé.

Így a végére egy idézet az írónőtől a regény végén található interjúból, amit bár már olvastam néhány könyvben, csak máshogy csomagolva, sosem tudom megunni: „Azt gondlom, hogy nem lehetne ennyire mélyen átélni Mia örömeit, ha nem ismernénk a fájdalmát.”

Idézetek: Megidézve

Történet: Szívbemarkoló

Karakterek: Rájuk épül a történet, ezáltal sokat megtudunk róluk

Kedvenc szereplő: Adam, és Mia nagypapája

Akit nem szerettem: -

Legjobb rész: Amikor Mia elengedi magát a koncerten

Legrosszabb: -

Borító: Nekem az első kiadású borítóval van meg, ami nem tetszik igazán, de az új kiadás borítója egyszerűen tökéletes.

 10/10

Petra