2012. szeptember 9., vasárnap

Váratlan házi kedvenc...

Néhány órája békésen olvasok a szobámban, mikor arra leszek figyelmes, hogy szüleim fennhangon kiabálnak a kutyával:
- Elex, menj innen!
- Elex, meg ne edd! Menjél befelé!
És amikor ezek a mondatok már nem először hangoztak el, ráadásul egyre ingerültebben, kezdett érdekelni mit is talált. Elindultam a kert felé, anyával félúton, a konyhában futottam össze.
- Mi történt?
- Elex találát egy ekkora - itt mutatta mekkora - gyíkot a kertben!
Ez egyre érdekesebbnek tűnt, kimegyek, apa épp akkor borít a gyík fejére egy fehér műanyag lavórt.
- Mi az?
- Valami gyík. Valahonnan a közelből lépett meg biztos. Anyád hoz valamit amivel összeszedhetjük, addig fogd csak meg! - Odamentem, hogy lent tartsam, nem mintha túl nagy ellenállást tanúsított volna szegény. Apa előszed egy nagy kék rekeszt, amiben a fát szoktuk felhordani télen, meg egy fémlapot. A fémet az általam lenntartott lavór alá csúsztatja, majd beleemeli az állatot a rekeszbe.
És egy tényleg jó nagy gyík landolt az alján, aminek tüskéi meg olyan felfújható tokája van. Fogalmunk sem volt mi is pontosan, vagy hogy honnan került ide, vagy hogy mit kezdjünk vele egyáltalán, de apa egyből közölte, hogy ő már elkapta, innentől találjuk ki mi. :D Na meg, hogy mivel ő már dolgozott vele nem passzoljuk el ingyen! :D
Szóval 'tüskés gyík' keresőszóval megtámadtam a guglit, és kiderítettem, hogy ez egy szakállas agáma.
Azóta apa számtalan ötlettel állt elő szegénnyel kapcsolatban, például, hogyha nem kell senkinek meggrillezzük (persze csak viccelt), vagy vegyünk neki pórázt mert túl gyorsan rohan.
Aztán felhozták a teraszra, mert Elex nem hagyta abba az ugatást, és anya adott neki almát. Erre megnéztem, hogy eszik-e egyáltalán almát, és kiderült, hogy eszik, de apróra össze kell vágni, hogy meg ne fulladjon. Ezt így elmondtam anyának mire közölte: - Négybe vágtam és bedobtam neki...
Na, az agámát sikeresen halálra ítéltük cirka negyed óra alatt, így kezdődhetett az agáma mentőakció. Anya vállalta a főbb szerepeket, kesztyűt húzott harapás ellen, felszerelkezett húsvillával, hogy ki tudjuk szedni az almát, és ha már ott voltunk vittünk neki vizet is. Végül apróbban visszakapta az almát és most a teraszon pihen. De a szüleim még mindig azon viccelődnek amit a neten olvastam az agáma etetéséről: Akkora tücsköt eszik mint a két szeme közötti távolság.
Apa szerint vonalzóval le kéne mérni nehogy megfulladjon, anya szerint pedig apának kéne tücsköt fognia az udvaron. :D
De ami biztos, én vállaltam, hogy  holnap körbekérdezem a közeli állatkereskedéseket hogy beveszi-e valaki, de hogy hogy juttatjuk el oda, azt már nem tudom.
Petra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése