Cynthia Hand: Angyalfény

Eredeti kiadó: HarperTeen; 2012-ben

Magyarul kiadta: Maxim Kiadó; 2012-ben; a Dream válogatás egyik kötete

Értékelések: Goodreads- 4,25 (majdnem 12 ezer értékelés)  ; Moly- 92% (kevés vélemény)

Oldalszám: 428

Zene: Robbie Williams- Angels

A könyv az Angyalsors trilógia második kötete, az első részről a véleményemet olvashatjátok ide kattintva. A történet onnan folytatódik ahol az Angyalsors vége szakadt. Nagyon imádtam azt a könyvet, főként a szereplők tették naggyá nekem. Ebben a részben is odáig voltam nagyrészükért. Tucker továbbra is az abszolút kedvencem, kisfiús de komoly, és eléggé felnőtt ahhoz hogy kezelje ezt a természetfeletti katyvaszt egy olyan módon, ahogy még egyik általam olvasott regényben sem senki. és nagyon teszik benne hogy hisz. Akkor itt van még Clara apja, aki felbukkan időközben. Ő is egy imádnivaló karakter. Clara anyját is csíptem és Jeffrey is remek. De itt van ugye maga Clara és Christian, a gyertyatartó! Najó…

Igazából mérges vagyok erre a könyvre. Nagyon vártam, és lejártam a lábam mire beszereztem, a Libris nő már tudta, hogy mit akarok és csóválta a fejét, mielőtt megkérdeztem volna tőle, hogy „Meg tudja mondani, van-e már az Angyalfény?” .

Aztán meghozta a drága futárom, és elolvastam, és már két napja itt ülök, mert tudom, hogy nem lehet tízes, de nem akarok neki kevesebbet adni. Egyszerűen, egy eredeti, emberi, könnyed, ifjúsági fantasyból átment tipikus tömeg YA-ba, annyi különbséggel, hogy imádnivaló karakterek is vannak benne. 

Clara egyfolytában a Tucker-Christian probléma miatt nyavalyog, a tények kiszúrják a szemét, de persze nem veszi észre őket, és mindenki tudja, hogy nem az fog történni amit kiokoskodik, csak ő nem persze. Sorra bántja meg akiket szeret, ráadásul a könyv felénél már nagyon idegesített. Plusz még ön és közveszélyes is. Ez a receptje a YA agyatlan főszereplőinek nem? Én tényleg nem hiszem el, hogy nem lehet olyan YA szereplőt összehozni, akinek több logikája van egy falónál!

Befejező kötet borítója

És akkor itt van még Christian. Hangsúlyoznám, hogy ez egyéni vélemény, de szerintem, Christian gonosz. Én nagyon féltem volna tőle néha, mert oké, hogy mindig ott van Clara mellett, és fogja a kezét, meg halál együtt érző, de valahogy sántít nekem, volt ahol szerintem ijesztően viselkedett, és nem vagyok benne biztos, hogy azért éreztem-e ezt, mert Tuckernek szurkolok. 

Amiktől még a falra másztam, ezek az elnevezések a félvér, negyed vér, egyéb vér angyalokról. Értem én, hogy nagyon fontos, hogy ki micsoda, meg hogy hogyan hívják ezeket, de annyira sokszor ismételgették őket! Én meg nem akartam megjegyezni, de kénytelen voltam.

A legnagyobb pozitívum, hogy a leírások még mindig gyönyörűek. A tájakat nagyon el tudja kapni úgy az írónő, hogy szinte lássam magam előtt, és az érzések meg az érzelmek, amik itt még hangsúlyosabbak, csodaszépen vannak leírva és átérezhetőek.

Egyenlőre elkönyveltem magamban, hogy a középső könyv átka sújtja szegényt, mert én szeretni szerettem volna, nagyon, de nem sikerült. Csak azokat a részeket ahol Tuck, meg Michael szerepeltek, ott ragyogott a könyv.

Remélem, hogy a harmadik rész megint igazán pörögni fog, hogy Clara összeszedi magát, és hogy Tuckert választja a végén. 

Idézetek: Megidézve

Barangolás: Wyomingban

Történet: Inkább az érzelmeken volt a hangsúly.

Karakterek: Kifejtettem följebb.

Kedvenc szereplő: Tucker, Michael

Akit nem szerettem: Clara

Legjobb rész: Tuckerrel bármi az elejéből, mondjuk az éjszakázás.

Legrosszabb: Clara szaporodó nyavalygásai.

Borító: Élőben, nagyon bizarrul kék a lány rajta.

 10/7

Petra