A végzet ereklyéi- Negyedik könyvEredeti kiadó: Simon & Schuster Children's Publishing 2011
Magyarul kiadta: Könyvmolyképző Kiadó 2011
Értékelések: Goodreads- 4.16 (több mint 35 ezer); Moly- 90% (28 vélemény)
Oldalszám: 338 + tartalomjegyzék
Az első három részt imádtam, amikor végigolvastam az Üvegvárost, én azt hittem ez egy trilógia volt, és ott a vége. Remekül lezárt kerek történet volt. Így hát, amikor megtudtam, hogy lesz még három része, az első gondolatom az volt, hogy „Miért nem tudják manapság, hogy kell befejezni egy sorozatot?”. De mivel szeretem, ahogy Clare ír, és a történet is jó volt, mire kijött nálunk is a folytatás addigra kellően rábeszéltem magam. Lámpagyújtásról hazaérve, mindent félredobva kezdtem bele ebbe a könyvbe, mert addigra már nagyon érdekel, mondván „nem lehet ez szörnyű, ha az előzők annyira tetszettek!”.
Az előző részekre nézve spoileres a bejegyzés!
Szóval ugye vége a háborúnak, mindenki visszazsuppolja magát New Yorkba, Clary edz, hogy árnyvadás lehessen, Jace gyakorol vele, Simon Isabelle és Maia között őrlődik, Jocelyn és Luke pedig esküvőre készülnek. Simont nem csak a vámpírok, hanem lényegében mindenki a saját oldalára akarja állítani, vagy épp csak az egyszeri segítségét akarják, miközben őt gyötri a vérszomj, de nem akar emberből táplálkozni. És persze Clary és Jace között sem alakul minden zökkenőmentesen.
 |
| az írónő |
Először is én abban a tévhitben éltem, egészen addig, amíg el nem jutottam a második fejezetig, hogy ez a könyv Simonról fog szólni. Ehelyett én inkább azt mondanám, Simon története fontossá vált Claryé mellett.
Ami nagyon tetszett, hogy olyan új szereplők bukkantak elő, akik teljes egészében nem is voltak újak, akikről már kaptunk információmorzsákat az előző könyvekben. Például Kyle. Jól kidolgozott karakter remek történettel, amit félig már mindenki ismer, aki eljutott idáig. Nagyon jó részek kötődnek a Kyle-Jace kettőshöz. Jace hozza a formáját, Kyle pedig rátesz egy lapáttal = remek kis jelenetek! :D
Luke apafiguraként továbbra is mindig a jó helyen van a jó időben, és én imádom őt ezért. Alec és Magnus pedig a könyv abszolút csúcspontja, imádtam olvasni az egész könyvön átívelő kis történetüket, hogy Alec kezdi észrevenni a buktatókat. Szeretem, hogy ez a szerelmi szál is ugyanolyan természetességgel van leírva, mint a többi.
Én egész eddig imádtam Jacet, de olyan szenvedést vág le a könyv második felébe, hogy az ember a haját tépi. Már legkésőbb az Üvegváros közepén mindenki tudta, hogy nem testvérek Claryvel, de ő még mindig ezen rágódik, és utálja, hogy vagy 3 hónapig az hitte. Én meg már fennhangon küldtem el Forksba, Edward Cullenhöz hogy alakítsanak klubbot! Persze kell egy kis bonyodalom a Clary- Jace idillbe, és tényleg kell, de legalább ne a múlt homályán rágódjunk már! Amíg csak az álmokról volt szó addig nem is volt bajom az egésszel.
Persze függővéget kapott a könyv, sok helyen olvastam, hogy mekkora kínzás így befejezni, szerintem nem túl nagy, volt már ennél sokkal rosszabb is.
Összességében szörnyű valóban nem volt, de ez a rész nem nyűgözött le annyira mint az előző három.
A következő rész már készül, az USA-ban előreláthatólag, május 8.-án jelenik majd meg City of Lost Souls címmel. Mi valószínűleg Elveszett lelkek városaként olvashatjuk majd, talán 2012 végén. Borítója már publikus és persze gyönyörű.
A filmről nem sok információt sikerült összegyűjtenem, IMDb 2012-es megjelenést ír, amiben kicsit kételkedem, ugyanis még csak a két főszereplő van meg, Lily Collins és Jamie Campbell Bower személyében.
Idézetek:
„- Tudod, mit akarsz enni, vagy csak szórakoztat, hogy fel-alá tologatom a kocsit a polcok között?
- Az utóbbi- felelte Jace.- Aztán meg nem igazán tudom, mit árulnak a mondének boltjaiba. Általában Maryse főz, vagy úgy rendeljük az ételt. – Megvonta a vállát, és találomra felkapott egy gyümölcsöt.- Ez micsoda?
- Mangó- Simon Jace-re meredt. Néha tényleg olyan volt, mintha az árnyvadászok egy másik bolygóról jöttek volna.
- Nem hiszem, hogy valaha láttam volna úgy, hogy nem volt felvágva- mondta Jace. - Szeretem a mangót.
Simon a gyümölcsöt a kocsiba dobta. - Remek. Mit szeretsz még?
Jace elgondolkodott egy pillanatra. - A paradicsomlevest- felelte végül.
- A paradicsomlevest? Paradicsomlevest és mangót akarsz vacsorázni?” 116.o
„Megint megszólalt az ajtócsengő. A két fiú összenézett, aztán együtt rohantak kinyitni. Jordan ért oda először. Megragadta az előszobában álló fogat, letépte róla a kabátokat, aztán a fogast dárdaként tartva maga fölé, felrántotta az ajtót.
Jace állt odakint a folyosón. Pislantott egyet. – Az egy fogas?
Jordan lecsapta a fogast a földre, és felsóhajtott. - Ha vámpír lennél, sokkal jobban jött volna.
- Igen- bólintott Jace. - Vagy ha egyszerűen valaki, akinek sok kabátja van.” 198.o
Történet: Sok konfliktus, kevés megdöbbentő fordulat
Karakterek: Az újak ötletesek
Kedvenc szereplők: Luke, Kyle
Akit nem szerettem: Jace a könyv második felében
Legjobb rész: Jace és Simon vásárol :D
Legrosszabb: Jace szenvedése
Borító: az előzők sémáját követi = gyönyörű
10/6
Petra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése