Simone Elkeles: Tökéletes kémia

Eredeti kiadó: Walker Publishing Company; 2009-ben
Magyarul kiadta: Könyvmolyképző Kiadó; 2011-ben; Vörös Pöttyös
Értékelések: Goodreads- 4.29 (majdnem 22 ezer értékelés); Moly- 96% (95 vélemény)
Oldalszám: 390 + Köszönetnyilvánítás, előzetes a második részből és segítség a spanyol szavakhoz (összesen 416 oldal)

Alex (Alejandro) Fuentes és Brittany Ellis utolsó évüket kezdik a gimiben. Brittany a pompom lányok kapitánya, gyönyörű szőke lány a város gazdag oldaláról. Alex a rosszfiú, akiről mindenki tudja, hogy a Latin Vér nevű banda tagja, a város szegény feléből. A két világ az iskolában is különválik, csakhogy tanulópárok lesznek kémiaórán. Alex fogadást köt a barátaival, hogy két hónapon belül megszerzi a lányt, akkor még nem tudja, hogy több lesz a kalandból, mint egyszerű hódítás.

Csak jó kritikákat olvastam erről a könyvről mielőtt belekezdtem volna. Végül három nap alatt sikerült a végére érnem, és tényleg nem volt rossz. Bár annyira jó sem, mint amennyire felmagasztalták. Az azonban biztos, hogy a könyv olvastatja magát, faltam az oldalait.

Az írónő

Felváltva Brittany és Alex szemszögéből olvassuk a fejezeteket, ezáltal mindkettőjük környezetét, családját, életét megismerjük, a történet kezdeti állapotában. A történet előrehaladtával szép lassan kitalálták, hogy mit is akarnak és, hogy hogyan érhetik el azt. Tetszett, ahogy mindkét karakter szépen fejődött, és hogy bár gyorsan egymásba szerettek, bár ez ugye még maguknak sem merték bevallani, mégsem dobtak el csapot-papot, és borultak egymásnak, mintha más nem is számítana. Mondjuk, először próbálják utálni egymást, aztán meg mégis egymás mellett kötnek ki, ez is klisés, de azért mégis ez a jobbik fajta. :D Ráadásul az írónő ezt megcsavarta egy kis piszkálódós játékkal, ami nagyon tetszett.

Azt, hogy ne a külsőről ítéljünk, jócskán sugározza a könyv. Brittany tökéletesnek, Alex rosszfiúnak mutatja magát a külvilágnak, de ezek csak jól kitalált és felépített képek. A két karakter jól ki van dolgozva, és sohasem hazudtolják meg magukat.

Ami nem tetszett, hogy ami csavart bele akart rakni az írónő azt, mindegyiket minimum száz oldallal korábban kitaláltam. Például, Alex apjának ügyével kapcsolatos rejtélyek, ezekre sokkal több mint 100 oldallal előbb rá lehet jönni, vagy, hogy mi lesz a drogügylettel a végén. A fogadás pedig… már amikor megkötik az elején, akkor mindenki tudja, hogy mi lesz a vége.

Hogy Alex a barátival és a családjával sokszor spanyolul beszél, számomra teljesen természetes volt. Van egy négy oldalas segítség a könyv végén spanyolul nem tudóknak, onnan szépen ki lehet keresni mindent. De sokszor rá is lehet jönni mit akarnak mondani. Ráadásul néhány szót, amiket gyakran használnak meg is tanultam a könyv végére. :) Viszont azt nem értettem, hogy ha le van írva valami magyarul, majd utána ugyanaz spanyolul az miért jó? Szerintem kimondottan idegesítő. Például: „- Már itt sem vagyok - mondom, hátat fordítok az egész díszes társaságnak, és kisétálok az ajtón. Me voy. „ A me voy azt jelenti, már itt sem vagyok. Sok ilyen van, és nem tudtam rájönni ennek mi értelme. Én csak felhúztam magam, amikor hátralapoltam és rájöttem, hogy ugyan azt mondja kétszer.

Összességében ez nem rossz könyv, főleg, hogy tudom nem az a lényeg, hogy izgi legyen, hanem az hogy romantikus. A romantikus szál pedig nagyon jól felépített, és szépen alakul ki a két főszereplő között.

Mindenképpen elolvasom a folytatást is, Alex öccse Carlos lesz az egyik főszereplő, a könyv végén ott van egy kétfejezetes előzetes a következő könyvből, A vonzás szabályai lesz a címe.

Ki szeretném még emelni röviden, hogy a fordítás csodás! Hatalmas köszönet érte Neset Adriennek! Érzékeny vagyok az íráshibákra, szerintem sokat ront egy könyvön, ha nyüzsög benne a hiba, de itt összesen csak kettőt találtam az egész könyvben.
 Valamint, hogy ugyan meg lett tartva az eredeti borító, ami nagyon tetszik, a Vörös Pöttyös logó azért kicsit belerondít.

 Idézetek:

"csak az mondhatja magát sikeresnek, aki gyógyírt talál az emberiséget sújtó betegségek egyikére, vagy aki kitalálja, hogyan lehet békében élni ezen a földön." 33. o

"Tudni akarom, hogy mivel lehet ezt a lányt megnevettetni. Tudni akarom, hogy mitől sírja el magát. Tudni akarom, hogy milyen érzés az, amikor úgy néz rám, mintha én lennék a mesebeli herceg." 194.o
  
Történet: Klisés romantikus, plusz csavarral és így mégsem annyira klisés :D
Karakterek: A két főszereplő remekül kidolgozott
Kedvenc szereplő: Mrs. Peterson
Akit nem szerettem: Brittany apja
Legjobb részek: Alex és Shelley találkozása, és az esküvő
Legrosszabb: Amikor spanyolul magukat ismételik
Borító: Eredeti- egyszerű, szép
10/7
                                                                                                     Petra