Részletek Lissa Price A testbérlők című regényéből.
"Hosszú ideje nem voltam már boldog. Régen volt már az, hogy az élet
szájfényből, zenehallgatásból, és butuska barátnőkből állt. Régen volt, hogy a
legnagyobb aggodalmat az jelentette, írunk-e dolgozatot vagy elfelejtettem-e a
házi feladatomat. Most már többre vágytam. Biztonságra, szabadságra és életre." 53. oldal
"Vajon Hamupipőke elgondolkodott azon az éjszakán, amikor szép báli ruhában
szórakozott, hogy meggyónjon a hercegnek?
Gondolt arra, hogy elmondja neki, egyébként, hercegem, a hintó nem az enyém, ez csak egy mocskos kis mezítlábas lakáj? Nem. Élte a pillanatot. Aztán éjfélkor lelépett szépen." 103. oldal
Gondolt arra, hogy elmondja neki, egyébként, hercegem, a hintó nem az enyém, ez csak egy mocskos kis mezítlábas lakáj? Nem. Élte a pillanatot. Aztán éjfélkor lelépett szépen." 103. oldal
"Elmesélte, hogy korábban agysebészként dolgozott. De amikor nyugdíjba
vonult, visszatért első szerelméhez, a számítógépekhez. Azt mondta, hogy a
hardveren dolgozni olyan, mint olyan pácienst operálni, aki soha nem
panaszkodik." 221. oldal
„Sólyom rikolt fel, most repülni kell.” 253.oldal
Petra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése