2012. június 15., péntek

Veronica Roth: A beavatott


Eredeti kiadó: HarperCollins Publishers; 2011-ben
Magyarul kiadta: Ciceró Könyvstúdió; 2012-ben
Értékelések: Goodreads- 4,39 (több mint 89 ezer értékelés); Moly- 88% (kevés vélemény)
Oldalszám: 430

Beatrice Prior (később Tris) a jövő Chicagójában él, ahol az emberek öt csoportra oszlanak. Ők a Bátrak, az Önfeláldozók, az Őszinték, a Műveltek és a Barátságosak. Minden tizenhatodik életévét betöltött fiatalnak el kell döntenie, melyik csoporthoz szeretne tartozni, aki csoportot vált, hátra kell hagynia addigi életét, és új csoportjának valamint az ott fontosnak tartott erényeknek kell szentelnie magát.

A borítóról alkotott véleményemet általában a végére hagyom, tehát ez itt most a kivétel helye, ugyanis ennél spoileresebb borítót és címet én még nem láttam, együtt meg aztán végképp nem. (És ugyebár mindkettő szembe jön ha csak kézbe vesszük a könyvet.) Ha valaki csak a fülszöveget olvassa el, ami egy könyvnél általában megtörténik, nem hiszem el, hogy van bárki, aki ne jönne rá egyből mi ez a tűz a könyv elején. És ha ezt már tudjuk és a címet is elolvastuk, már le is spoilereztük magunknak a könyv lényegét, amiért a legtöbbet izgulhattunk volna olvasás közben!

Alapjaiban a regény világfelépítése kreatív, annak ellenére, hogy semmit nem árul el arról, hogy a városon kívül mi van. Vagy épp mi nincs. A történet elég jó és izgalmas, egy pillanatra sem áll le, és annak ellenére, hogy tudjuk hova fut ki az egész, végig hoz kisebb fordulatokat, amiknek hatására nagyon élvezhetővé válik a könyv.

A szereplőkkel lényegében ugyanaz a baj, mint a történettel. Négyes. Az írónő próbálja őt titokzatosnak, rejtélyekkel telinek bemutatni, aki hűvösen viszonyul Trishez, de ez egyáltalán nem működik. Nekem ne mondja senki, hogy nem egyértelmű ki ő, már az első felbukkanásakor. És akinek esetleg, valami véletlen folytán nem esik le, annak a háromszázadik oldalig várnia kell a megoldásra! És mindennek ellenére, amit Négyes tényleg mint újdonságot fed fel az olvasó előtt, az mind érdekes, ilyen például a neve jelentése vagy a tetoválásaié.
Az írónő
Tris. Szerintem még sosem szerettem volna ennyire kinyírni a főszereplőt. Azt mindenképp el kell ismerni, hogy hatalmas fejlődésen megy át, ahogy Önfeláldozóból Bátor lesz, és sokszor nem is volt gondom vele. De tényleg azt hiszi, hogy attól lesz bátor, hogy átmegy kegyetlenbe, hogy nem segít azokon akiket a barátainak tekint, hogy az jó, ha elveszíti az egész addigi életében tanult értékes tulajdonságait? Nem hiszem, hogy a bátorság maga után vonzza a kegyetlenséget és az empátia hiányát, még akkor sem, ha ezt várják el tőle.

A kettejük között fűződő szerelmi szál elég szépen van beletűzve a történetbe, Négyes és Tris szép lassan megismerik egymást, néhány csók és annyi. És persze tudtam, hogy szerelmi háromszögre kell számítanom, de ami itt volt azt már inkább szerelmi négyszögnek nevezném, hogy mi volt ezzel az írónő szándéka, arra is van tippem, de spoilermentesen nem fér bele.

Amit még mindenképp ki kell emelnem azok a logikai hibák. De annyi van, kisebek-nagyobbak egyaránt, hogy ennyit még nem láttam egy rakáson. A legnagyobb talán az volt amikor Tris a végén átment superwomanbe. Spoilerezés nélkül ezt nem tudom részletezni, de tényleg nagyon feltűnő volt. A kisebbek pedig… hát például itt van egy idézet: „Lehunyom a szemem, nézem a hideg követ alattam, s beszívom a föld alatti, dohos levegőt.” Ez mi? Nem hiszem el, hogy ez, és a sok hasonló, nem tűnt fel senkinek, aki átolvasta kiadás előtt…

Ezen kívül a katasztrófát elhárító befejezés nekem béna volt, viszont végig húztak a szemem előtt a háttérben egy szálat, ami arra volt hivatott, hogy a rendszer romlottságát és annak okait vezette fel, és ez nagyon tetszett. 

És mindennek ellenére a történet pörög, és azok a részletek amik nem totál kiszámíthatók, nagyon érdekesek és élvezhetőek, ráadásul az elhanyagolt mellékszereplőkből (ilyen például Uriah) még rengeteget ki lehet hozni.

Íme, a második kötet borítója. Szerintem még szebb mit az elsőé, de attól tartok legalább annyira spoileres. De ne nekem legyen igazam…

Idézetek: Megidézve
Történet: Gyors sodrású.
Karakterek: Tris elég sokat változik, a többiek nem annyira fontosak.
Kedvenc szereplő: Tris anyukája
Akit nem szerettem: Peter
Legjobb rész: Négyes tetoválásai és jelentésük magyarázata
Legrosszabb: Tris szívtelen viselkedése
Borító: Eredeti, szép, spoileres
10/7
Petra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése