Cassandra Clare: Az angyal

Pokoli szerkezetek sorozat első kötete

Eredeti kiadó: Simon & Schuster Children's Publishing; 2010-ben

Magyarul kiadta: Könyvmolyképző Kiadó; 2012-ben

Értékelések: Goodreads- 4,26 (több mint 64 ezer értékelés); Moly- 93% (kevés vélemény)

Oldalszám: 468 + 2 oldal „extra” a történethez + Tartalomjegyzék

Maradunk az árnyvadászok világában, csak épp már nem a XXI: század Amerikájában játszódik a történet, hanem a XIX. század Angliájában. Tessa Gray bátyja után jön Londonba, amikor egyedül marad New Yorkban, és egyből az Alvilág karmai közé kerül. 

A történet, egy nem túl hosszú lélegzetű bevezető után, eléggé cselekményes és fordulatos, nekem mégis a kedvenc részem az eleje, ahol még ugyan nem túl sok minden történik, mégis elhangoznak a legjobb poénok és lejátszódnak a legviccesebb jelenetek.

Clare

Egyértelműen jobban tetszett ez a könyv a Bukott angyalok városánál, mégsem volt annyira lenyűgöző, mint a Végzet ereklyéi sorozat eső három része. Számomra nem igazán volt hihető ez a mechanikus szerkezetek dolog, pedig az írónő próbálta nagyon megmagyarázni. 

A szereplői viszont továbbra is zseniálisak, sok helyen olvastam, hogy ugyan olyanok, mint a Végzet ereklyéi szereplői. Szerintem ez nem igaz, egyedül Will hasonlít Jacere jelentősebben, de Will nekem jobban bejön. Egy kicsit még élesebbek a tulajdonságai. És rajta kívül a többi szereplőt is könnyű megszeretni, főleg Henryt és Jemet kedveltem meg egyből, nagyon. És az újakon kívül, feltűntek már jól ismert szereplők: Magnus Bane, aki hozta a formáját, Camille és még Ragon Fell is felbukkant. De ami biztos, az 1800-as években sem volt könnyű egy fedél alatt lakni négy tinédzserrel!

 

Ami még nagyon tetszett, hogy nem szájbarágósan magyarázza újra a már jól ismert dolgokat, hanem csak gyorsan, röviden összefoglalja az alapokat, ennyi pedig elengedhetetlen volt. Ráadásul volt néhány párhuzam ami nagyon ötletes utalás, például a Szenzor.

Egyetlen kérdés maradt benne, ami nagyon foglalkoztat: Mi pontosan Tessa angyala?

Idézetek: Megidézve
Barangolás: Londonban

Történet: Jól megszőtt cselekmény

Karakterek: Változatosak, csak ahogy Claretől megszoktuk

Kedvenc szereplő: Jem

Akit nem szerettem: De Quincey

Legjobb rész: A vicces részek tetszettek az elején, ahol mind a négy tinédzser ott volt

Legrosszabb: Nekem nehezen fértek bele ezek a mechanikus emberek

Borító: Eredeti, olyan Clare-es

 10/8

Petra

Megidézve

Három, vicces részletet hoztam Cassandra Clare Az angyal című könyvéből.

"   - Az embernek mindig óvatosan kell bánnia a könyvekkel, meg azzal, ami bennük van – bólintott Tessa. – A szavak képesek megváltoztatni bennünket.

  - Nem tudom, hogy engem megváltoztatott-e egy könyv valaha is – szólt Will. – Illetve van egy, amelyik azt ígéri, hogy megtanulhatom belőle, hogyan változhatok át egy komplett birkanyájjá…

  - Csak a gyengeelméjűek nem engedik, hogy az irodalom vagy a költészet hatással legyen rájuk jelentette ki Tessa. Elszánta magát, hogy nem engedi más irányba terelni a beszélgetést.

  - Persze, hogy miért is akarna valaki átváltozni egy komplett birkanyájjá az teljesen más kérdés – fejezte be Will."   92.oldal

"  A hőség hullámokban csapott le rájuk. – Az Angyalra, úgy érzem magam, mintha a pokol kilencedik bugyrában lennék.

  - A pokol kilencedik bugyrában hideg van – vágta rá automatikusan Tessa.

  Will a lányra nézett. – Mi?

  - Danténál – magyarázta a lány. – A pokol hideg. Csupa jég.

(…)

  - Ami a pokol hőmérsékletét illeti Miss Gray – mondta -, hadd adjak egy tanácsot! A jóképű ifjúnak, aki éppen egy rettenetes jövőtől igyekszik önt megmenteni, mindig igaza van. Még akkor is, ha piros sündisznók potyognak az égből."   45.-46. oldal

 "  - Ön a Magiszter?

  - Magiszter? – A fiút láthatólag meglepte Tessa vehemenciája. – Az „mester”-t jelent latinul ugye?

  - Hát… - Tessa egyre inkább úgy érezte, hogy egy különös álom csapdájába esett. – Gondolom, igen.

  - Sok mindennek a mestere lettem az évek során. A London utcáin való tájékozódásnak, a francia négyesnek, a japán virágkötészet művészetének, a kamuzásnak barkochba közben, a részegség elrejtésének, a nők elbűvölésének a sármommal…

  Tessa szótlanul bámulta.

  - Sajnos – folytatta a fiú – soha senki nem nevezett Mesternek vagy akár Magiszternek. Kár…

  - Most is részeg éppen?"   42.oldal

Petra

Aki nem tapsol, az ne is egyék!

"Minden nap buli,jön az újabb bevetés,
emel a zene fel az égig fel!"

"Várj, hadd meséljek,
várj, ülj le, kérlek!
Volt, annyi minden volt...

Várj, elregélek
pár szenvedélyes szót,
elfelejtett jót."

 A május elsejei általános programom – nagyszülőknél, olvasással egybekötött unatkozás – rendesen felborult, így a kerület által rendezett koncerthez volt szerencsém.  Amit hihetetlenül eltaláltak, fellépő a Hooligans! És egyből itt megköszönném a gyönyörű képeket Szilágyi Szilárdnak, akinek képeit megtalálod facebookon, itt a linken.

 

"Ez van, hát nyomatom a mókát"

 "Csak szép illúzió, lelkednek hívó szó,
Klassz új ruhák, bankszámla vár,
Így élni mért lesz jó?
Hamisan szóló illúzió, lelkednek hívó szó,
Elhagy a vágy, s minden barát,
Szíved, ha túl olcsó."

 Már két nappal előre melegítettem a koncertre (és ezáltal az egész család). Kezdés előtt max 15 perccel sikerült odaérnem, hamar beszereztem egy jó helyet, szerencse volt, hogy egy ismerősöm karon ragadott, így eléggé elöl megálltam eleinte beszélgetni, de aztán persze onnan már egy tapodtat sem mozdultam.

"Csak ez a perc él, ez a pillanat."

"Belém a Rock'N'Roll-t oltották"

Végül a másfél órás koncertből persze két óra lett, és egy kis bemelegítés után - Nőben a boldogság, Legyen valami – hamar belerázódott a közönség is, így a felénél már mindenki tombolt, nemcsak Csipa a színpadon.

Klassz koncert volt, klassz számokkal, a nagy kedvencek: Királylány, Félember, Illúzió, Küzdj az álmodért, Szabadon, Ringass el, Eljátszott gyémánt, mind mind voltak, bár öcsén a Vírust várta, az persze kimaradt. Hát ez van, de nem panaszkodott, utána meghallgatta!

"talán itt lesz velem egy szemtelen helyen, csak senki sem tudja még."

 

"Remeg a föld,
reped az ég,
de, ha te ringatsz, jöhet a vég!
Borul a Föld,
szakad az ég,
de, ha te rám ragyogsz, maradok még..."

"Repülhetnénk, amíg az álom véget nem ér."

 

"De bármerre lépnénk,
a végén lelépnénk,
hív, messze hív egy állomás..."

 Petra