Brent Weeks: Éjangyal trilógia

                                        Az árnyak útján

A trilógia első része
Eredeti kiadó: Hachette Book Group; 2008-ban
Magyarul kiadta: Könyvmolyképző Kiadó; 2010-ben; Hard selection
Értékelések: Goodreads- 4.14 (majdnem 11 ezer értékelés); Moly- 91% (77 értékelés)
Oldalszám: 641 + köszönetnyilvánítás, interjú a szerzővel és előzetes a második részből

Szerintem ez a történet egy hatalmas, felnőtteknek szóló mese, fiktív helyszínekkel, kitalált népekkel, varázslattal, háborúval, szörnyekkel és nem kevés durva jelenettel. És a durva alatt nem csak erőszakot értek. Weeks eléri a szélsőségek határát, ha kell nyers, finomkodás nélkül ír a leggusztustalanabb, és legerőszakosabb történésekről is, máskor gyengéd és hihetetlenül szerethető. Ráadásul a humora is remek.

Tehát van egy egész kitalált földrészünk Midcyru néven, ennek egyik országa Cenaria, főcárosa Cenaria. A várost az alvilág uralja, tele van bérgyilkosokkal és mestergyilkosokkal. Itt kezdődik a történet. A főszereplő a tizenegy éves Azoth, egy utcagyerek, aki a város nyomornegyedében, sok gyerekkel együtt, a Fekete Sárkány nevű céhben él. Minden nap lop, az így szerzett pénzt és élelmet pedig megosztja két barátaival Jarllal és Babával. Ki akar törni, ezért a város legismertebb és legrettegettebb mestergyilkosa mellé szegődik tanítványnak. Hátrahagyja eddigi életét, új személyiséget és nevet kap, ő lesz Kyler Stern.


A történet szövése elképesztő, már az első könyv elég sok szálon fut, és mindegyik teljesen egyedi. A szereplők összetettek, nem lehet őket jókra és rosszakra osztani, mindenkinek határozott céljai vannak, és egytől egyig remek háttértörténeteik, amiket persze nem tudunk meg rögtön az első könyvben. De amennyit az író elárul róluk az épp elég, hogy felkeltse az érdeklődésünket és megvegyük a következő részt.

Brent Weeks, az író

Durzo Blint, a mestergyilkos, kemény és érzelemmentes a kezdetekben, aztán kezdjük szépen lassan megismerni, és rájövünk, hogy ő is csak ember.
Mama K, az első könyv egyik legérdekesebb szereplője volt számomra. A legfontosabb dolgokról lehull a lepel vele kapcsolatban, kedves és határozott nő, a volt kurtizán, aki szállást ad az utcagyerekeknek télen.
Logan Gyre, az ország egyik legbefolyásosabb családjának sarja, rendkívül okos, művelt, jó szándékú és becsületes.
Rajtuk kívül a képben van még egy mélyen vallásos gróf, egy vakmerő próféta, egy hegyomlás kovács, két jól képzett varázsló, néhány mestergyilkos és persze egy Istenkirály, aki megbolygatja az egész országot. Lehetne ennél jobb?

„– Lefeküdtél a lányommal? – kérdezte a gróf.
[…]
– Egy ujjal sem nyúltam hozzá, uram.
– Nem is az ujjadról van szó.
Kyler szeme kimeredt. Ez ugyanaz az ember, aki ugyanolyan gyakran emelgeti Istent, mint a parsztok az időjárást?”

Történet: fordulatos, mozgalmas fantasy
Karakterek: remekül kidolgozottak, összetettek
Kedvenc szereplők: Durzo Bint, Mama K, Dorian, Logan
Akit nem szerettem: talán Solon
Legjobb rész: A tanulás
Legrosszabb: nem emlékszem egy rossz részre sem…
Borító: nagyon tetszik, imádom rajta a lila füstöt
10/10



                   Az árnyékvilág peremén

A trilógia második része
Eredeti kiadó: Hachette Book Group; 2008-ban
Magyarul kiadta: Könyvmolyképző Kiadó; 2011-ben; Hard selection
Értékelések: Goodreads- 4.25 (több mint 7500 értékelés); Moly- 92% (30 értékelés)
Oldalszám: 638 + előzetes a harmadik részből

Spoiler!
Onnan indulunk, hogy Kyler leszámolt mestergyilkos életével, Elene-nel és Ulyval Caernarvonba költözik. Azonban nem tudja elnyomni magában teljesen a mestergyilkost, és a régi életéből magával hozott Megtorlóval és a fekete ka’karival kisurran esténként. Végül minden próbálkozása az új életre tovaszáll, amikor a szeme láttára ölik meg Jarlt. Logan a Lyukban esett fogságba, Dorian látomásai egyre hosszabbak, ő maga pedig egyre instabilabb, ráadásul Cenaria romokban hever az Istenkirály megszállása miatt.
Spoiler vége!

Kapunk néhány érdekes új szemszöget, Ariel Wyant a Rend egyik elismert tagja. A Rendben a tálentummal rendelkező nőket képzik már gyerekkortól. Arielt Ezra erdejének rejtélye foglalkoztatja, az erdőt körülvevő varázslatokat vizsgálja. A legenda szerint Ezra egy régen élt hatalmas varázsló, aki az erdőbe zárta egy teremtményét a Vadászt, és erős varázslatokkal vette körül. Aki belép az erdőbe az onnan már soha nem jön ki.
Kaldrosa Wyn, egy sethi hajós, aki jobb híján Mama K-hoz áll kurtizánnak.
Viridiana Sovari, Hu Gibbet tanítványa. Szeretem Vit. Érdekes volt egy női mestergyilkos (tanonc) szemszögéből is látni ezt a világot.

A story tovább komplikálódik, Kyler küzd a beléivódott ösztönök ellen, de még így is meg tudja keverni maga körül a történések. A történetet Weeks továbbra is remekül csavargatja, a szereplők szépen lassan fejlődnek, az újak pedig kibontakoznak lapról lapra. A könyvön egyáltalán nem érződik a „középső rész átka”, a cselekmény nemhogy halad, rohan előre, és az olvasó oldalról oldalra csak kapkodja a fejét. Egyáltalán nem zavaró, hogy ugrálunk a sok szereplő között, mindegyik elég érdekes ahhoz, hogy ne legyen az az érzése az olvasónak, hogy „Miért ez jön?”. Persze amikor valahol valami izgalmasnál na vége a fejezetnek, és utána a szemszögváltás van az nem kellemes, de hát ez a feszültségkeltés! :D:D  A vége zseniális, előreutal, hogy lesznek itt még gondok, mégsem árul el mindent (ez egy levél, aminek csak egy részét olvashatjuk). A remek humor pedig továbbra is a kellő helyeken bukkan fel.

Hogy miért vontam le egy pontot? Nem is tudom… Valahogy az első rész jobb volt.


Történet: fordulatos, mozgalmas fantasy
Karakterek: szépen, fokozatosan fejlődnek
Kedvenc szereplők: Uly, Jarl, Vi, Dorian
Akit nem szerettem: hát az Istenkirály ne volt éppen szimpatikus
Legjobb rész: Amikor Ariel nővér veszekszik Vivel
Legrosszabb: -
Borító: tetszik, hasonló az elsőhöz
10/9
                                                                                                     Petra