Éjangyal trilógia befejező része
Eredeti kiadó: Hachette Book Group; 2008-ban
Magyarul kiadta: Könyvmolyképző Kiadó; 2011-ben; Hard selection
Értékelések: Goodreads- 4.28 (majdnem 6500 értékelés)
Oldalszám: 688 (pontosan 100 fejezet, az utószóval együtt)
Spoiler az előző részekre nézve!
Durzo levele után Kyler tudja, hogy életben van, neki azonban a megkeresésénél jobb dolga is akad, méghozzá, hogy visszaszerezze a karját. Ehhez csak annyit kell tennie, hogy ellopja a világ egyik leghatalmasabb varázstárgyát Lantano Garuwashitól, aki egy élő legenda. De hát Kyler sem egy egyszerű halandó, ő az Éjangyal.
Spoiler vége!
A történt, ha lehet még bonyolultabb, mint az eddigi könyvekben. Ismét kapunk új szemszögeket, például Lantano Garuwashiét. Néhány szál összefut, néhány elválik egymástól, de végig érezhető, hogy a végkifejlet felé haladunk, mindenki valami nagyra készül, végső csatára, legendás szörnyeteg felébresztésére, istennő életre keltésére, a szerelem elnyerésére, utolsó küldetés beteljesítésére vagy épp csak egy normális életre.
Logan az az ember a könyvben, aki egyszer sem törik meg pedig az ő vállán a legnagyobb a teher, döntései súlyos következményekkel járnak, mégis végig becsületes és igazságos.
Kyler végig a saját feje után megy, végül belátjuk, hogy a döntései nagyrészt helyesek, és ha mégsem, van aki kihúzza a csávából. :D
Visszatérő szereplőnk (csak, hogy ne legyen spoileres :D) annyira más így, sokkal nyitottabb és rengeteget kapunk a humorából szerencsére.
Mivel ez a befejező kötet, a végére semmi sem marad titokban. De még olyan dolgok is kiderülnek, amikről eddig csak olyan információmorzsákat tudtunk, hogyha az író nem hozza fel, nem is hiányoztak volna, mert talán már nem is emlékszünk rájuk. És ez még érdekesebbé teszi a könyvet. Látszik, hogy Weeks fejében a legapróbb részletig ott van minden a szereplőkről, a helyszínekről, a különböző népek legendáiról és jóslatairól. Ez az ember egy géniusz! Nem tudom meddig gondolkodott ezeken a dolgokon, de ritkán olvas az ember ennyire aprólékosan kidolgozott (mester?) művet!
Vannak dolgok, amik az egész könyv alatt ott vannak a háttérben, és a megfelelő helyeken előugranak, körülbelül 200 oldal után az olvasó már figyel rá, hogy mikor jön egy következő és szerintem ez nagyon klassz! Ilyenek például a jóslatok, Solon szerint: „Átkozott próféciák, legalább kétféleképp értelmezhetőek, és általában mindkettő helyes.” Nos, erre a könyv rácáfol. Mindig helyes mindkettő! Ilyen még a Kylernél lévő levél: „Hé, én is azt hittem, ez az utolsó. Azt mondta, kapok még egyet a régi idők emlékére. Talán még igazat is mondott. Ügyelj rá, kit szeretsz. Ne kövess jóslatokat. Ne hagyd, hogy arra használjanak, hogy elhozd a Nagy Királyt. A titkaid a legfontosabb vagyontárgyaid. Sokkal fontosabb vagy, mint én valaha is voltam, kölyök. Talán azokban az években csak neked tartogattam. NE PAKTÁLJ LE A FARKASSAL.” Én mindig figyeltem mikor esik bele az egyik tiltó instrukcióba. :D
A legzseniálisabb a ka’kari volt. Imádtam, ahogy Kylerrel piszkálgatják egymást, ők ketten hozták talán a legviccesebb jeleneteket. Ezek a könyvek annyira nyomasztók lennének a humor nélkül.
A párhuzamokért külön piros pont Weeksnek! Ahogy Kyler régi énjét látja az utcagyerekekben, és magában az akkori Durzot. Imádtam!
A könyv vége keserédes. Megtudunk a jövőre nézve néhány dolgot, ami nagyon nagy pozitívum. És mégis, ott van az áldozat fájdalma, a veszteség eltörölhetetlen érzése.
Egyetlen bajom volt a könyvvel. Az utolsó 200 oldalon elszaporodnak a helyesírási hibák. Ugyan még ott sincsen belőlük nagyon sok, de ha már majd 500 oldal szinte hibátlan, miért kellettek az utolsó 200 oldalra azok a hibák? Így sokkal feltűnőbbek voltak, hogy előtte nem volt.
Hatalmas köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak, ezért a remek trilógiáért, és azért, hogy ilyen gyorsan olvashattam a második után a befejező kötetet! Örök kedvencem marad!
Idézetek:
„Az orgyilkosoknak célpontjuk van. A mestergyilkosoknak áldozatuk. Én mestergyilkos vagyok” 359.o
„Úgy döntött, meghal érted, felad mindent, amije van, a kardját, a ka’karit, az erejét, az életét, Teérted. Ennél nagyobb szeretet nincs.” 397.o
„Ekkor egy hangot hallottak, mintha valami elszakadt volna, és mindenki elhallgatott, majd a sátor hátulja felé fordult, ahol egy kés épp függőleges hasítékot vágott a vászonba, egészen a földig. Minden varázslónő és mágus hirtelen magához ölelte a Tálentumát, és tizenkét kéz siklott a kardok markolatára. Egy orgyilkosnak meggyűlt volna a baja a jelenlévőkkel.” 606.o
„Mi folyik itt? – kérdezte követelőzve- Varázsoltál! Kétszer! Ne tagadd.
(…)
- Megfogtál- felelte Vi.
- Beismered!
Vi felhúzta az egyik szemöldökét.
- Persze. Most pedig kifelé. És legközelebb kopogj.
- Tilos!
- Tilos kopogni?- kérdezte Vi.
- Nem.
- Akkor legközelebb kíséreld meg, dagi.” 260-261.o
Karakterek: remekül kidolgozott, összetett egyéniségek egytől-egyig
Kedvenc szereplő: ka’kari
Akit nem szerettem: Neph Dada
Legjobb rész: Kyler és ka’kari beszélgetések, betekintés a jövőbe, Dorian tette a legvégé
Legrosszabb: -
Borító:a három közül talán a legjobb
10/10+
Petra
Én még csak most rendeltem meg a 2. részt, de a bejegyzésed alapján kedvet kaptam hozzá, hogy minél előbb olvassam tovább, de a mérete mindig elriaszt.:))
VálaszTörlés:) Szerintem mindenképpen megérti, ez a sorozat egyértelműen kedvenc nálam, mondjuk az biztos, hogy elég nagydarabok. Ha az első tetszett szerintem szeretni fogod, a harmadiknak teljesen ugyanolyan a hangulata, a másodiknak az elején egy kicsit más, de aztán a végén visszatalál. :)
Törlés