Megidézve

Második állandó rovatom keretében idézeteket fog hozni, már olvasott könyveimből vagy éppen az aktuális olvasásomból. (Teljesen spoilermentes bejegyzéseket tervezek, ha esetleg mégis becsúszik egy-egy azt jelezni fogom.)
 Más bloggereknél is vezetnek hasonló rovatot, ide kattintva találod ezeknek a blogoknak a gyűjteményét.

A kísérleti alanyom pedig Ally Condie Crossed című könyve.

 " Megragadom Ky kezét, és megszorítom, amilyen erősen csak tudom, nehogy elragadja mellőlem kapzsi ujjaival, a természet szépségeit fosztogató kezével a hideg szél."  216.oldal

" – Ha nem törődnek velünk, akkor miért fontosak számukra az adataink? – kérdezősködik Eli.
– A halál miatt – mondom. – A halál az egyetlen dolog a világon, ami fölött a Társadalom még nem gyakorol teljes hatalmat. Szeretnének többet megtudni róla." 103.oldal

" Vajon mennyit kell megmutatnunk magunkból annak, akit szeretünk?

Mennyit kell felfednem előtte az életemből?
Elég-e, hogy megmutattam neki a hozzám vezető utat?" 298. oldal 

" A barlangból kilépve majdnem megvakulok a fényességtől. A kezemmel próbálom eltakarni a napsugarakat. Miután újra leengedem a karom, sötét, hullámzó vonalakat látok magam előtt, mintha ujjlenyomatot hagytam volna a kék égen. A sötét folt azonban mozogni és forogni kezd. Most veszem csak észre, hogy nem az ujjam nyomát látom, hanem egy madárraj kering a távolban. Nevetnem kell. Elhittem, hogy megérinthetem az eget." 300. oldal

Petra