John Scalzi: Vének háborúja

Eredeti kiadó: Tom Doherty Associates; 2005-ben

Magyarul kiadta: Agave Kiadó; 2012-ben

Értékelések: Goodreads- 4,18 (több mint 14 ezer értékelés); Moly- 94% (kevés vélemény)

Oldalszám: 250

Ez a könyv és én. Ez egy külön történet, először az Agave kiadó blogján futottam bele. Ekkor még nem keltette fel az érdeklődésemet, aztán amikor néhány nappal később elolvastam a fülszöveget, már úgy gondoltam, hogy „Na, ez egész jó!”. Majd láttam, hogy a kiadó külön megjelenési bulit csinál a könyvnek, majd játék is volt érte molyon. Hát, itt szerettem bele először. Játszottam a nyereményjátékon, ehhez el kellett olvasni az első fejezetet és itt végem volt. Már akkor tudtam, ha nem nyerem meg, akkor egyből rendelem az eredményhirdetés után. Hát nem nyertem és bár megfogadtam, hogy a könyvhétig nem veszek könyvet, az elő dolgom volt rendelni. És másfél napra rá már a kezemben is volt ez a gyönyörűség.

John Scalzi

Aki kézbe veszi ezt a könyvet nem csak egy gyönyörű borítójú történetet tart a kezében, hanem egy gyönyörű borítójú, elképesztő, fordulatos sci-fit.

A történet főhőse John Perry, ugyan úgy mint sok más kortársa, csatlakozik a Gyarmati Véderő seregéhez, akiknek feladata többek között, megvédeni a Földet és a már gyarmatosított bolygókat. A Gyarmati Véderő ajánlata kecsegtető: két év szolgálat után, a katonák letelepedhetnek az egyik bolygón és új életet kezdhetnek. Az ajánlat más miatt is vonzó, a Földön elterjedt feltételezés, hogy a Gyarmati Véderő valahogy megfiatalítja az embereket, öreg katonának ugyanis nem nagyon vennék hasznát.

A fordulatok könnyen kitalálhatók lennének, ha az olvasónak lenne ideje gondolkodni azon, hogy „Vajon mi lesz?”. De nincs. A könyv egyszerűen annyira pörög és sodor magával, hogy eszembe sem jutott gondolkodni közben, és egy (két) ültő helyemben végigolvastam az egészet. 

A John karaktere nagyon jól kidolgozott, a többiek igazából mind csak mellékszereplők, akik több-kevesebb ideig vannak színen, mégis érdekesek és változatosak, és annak ellenére, hogy csak 50 oldalon keresztül kap szerepet valaki gyorsan megszerethető. 

Az eredeti borító

A történet végig magára vonta a figyelmem, nem vacakolt fölös részletekkel és leírásokkal, egy pillanatig sem unatkoztam fölötte és egészen az utolsó fordulatig úgy éreztem, hogy ez egy remek egyrészes könyv. A csavar után pedig úgy, hogy nagy baj van a paradicsomban, itt még lesznek gondok dögivel.

És mindamellett, hogy az első fejezet után végig az Földön kívül vagyunk, John egy percig sem felejti el, hogy ő lényegében ember, elég sok rész idézi vissza a földi létet, emlékek, beszélgetések, Bibliai idézetek.

Azok a részek kifejezetten a kedvenceim voltak, ahol a különböző generációk jelentek meg egyszerre, az elején az öregek viselkedésében jelentek meg a tinik, később a fiatalok beszélgettek a házasságról és az elkötelezettségről. Ezek már alapjában vicces szituációk, és továbbgondolva őket remek poénforrások. És Scalzi továbbgondolja őket, az egész könyv halál laza teleszórva viccesebbnél viccesebb szituációkkal és beszólásokkal, miközben a könyv mondanivalója rettentően komoly és elgondolkodtató. Nem is mennék bele mindenki azt szűr le belőle, amit akar/ tud/ jónak lát.

És egy másik változat

Az egész könyvben egyedül az űrlényekkel nem mindig voltam kibékülve, néhány plusz részletet el tudtam volna viselni róluk, mert így kicsit mind egyformáknak tűntek, de én igazából még sosem mélyedtem bele, milyenek is lehetnek az űrlények, persze leszámítva a nagy szemű hollywoodi fajtát, szóval akár ilyenek is lehetnek. Vagy csak ilyenek a fejlett űrlények, a nyomikkal meg minek foglalkozni?!

Még így utolsó pontkén kiemelném az egész könyv keretét. Magyar órán mindig az sulykolta belém a tanár, hogy milyen jó, ha a vers első és utolsó versszaka keretet alkot. Na, most már tudom, hogy igaza volt! Annyira jó volt olvasni a végén az epilógust vagy függővéget vagy keretet (ki minek tekinti), hogy egyből kétszer elolvastam!

Imádom ezt a könyvet, biztosított helye van a kedvencek feliratú polcomon; imádom a Vén Trottyokat; imádom Johnt; és nagyon várom a következő részt. Mikor jön a következő rész?

Meghajlás: Hatalmas köszönet az Agave kiadónak ezért a könyvért, a csodálatos borítóért és az igényes fordításért!

Idézetek: Megidézve

Történet: Pörgős, fordulatos, eseménydús

Karakterek: Érettek, kidolgozottak

Kedvenc szereplő: John

Akit nem szerettem: -

Legjobb rész: Nehéz választani… talán a felmérők

Legrosszabb: -

Borító: Tökéletes, tükrözi a történetet

10/10

 Petra