Egy eszméletlen könyvből hoztam idézeteket, John Scalzi: Vének háborúja. Majdnem biztos, hogy az értékelést is hozom estére.
"Párszor bocsánatot kértem olyasmiért, amit nem is
különösebben bántam , és egy esetben ágyban találtam magam valakivel, akivel
amúgy sosem akartam. De megteszed, amit meg kell tenni, hogy az emberek
lezárhassák ezt a dolgot; ők jobban érzik magukat tőle, neked meg nem kerül
semmibe. Inkább bocsánatot kérek valamiért, ami nem is zavar, és úgy hagyok ott
valakit, hogy jó szerencsét kíván nekem, mint megmakacsolom magam, és az a
valaki azért imádkozzon, hogy egy idegen kiszürcsölje az agyamat. Mondjuk, hogy
ez amolyan karmikus biztosítás." 23.oldal
"Az egyik sarokban egy padlószőnyeges részen egy csoport térdelt
és imádkozott. Átfutott a fejemen a kérdés, hogyan tudják huszonháromezer
mérföld magasan, merre van Mekka, de aztán továbblökdöstek bennünket, és
elvesztettem őket szem elől." 34. oldal
"A reggeli elképesztő volt, és mondom ez úgy, hogy a
feleségem olyan reggelit tudott az asztalra tenni, amitől Gandhi is abbahagyta
volna a böjtöt." 41. oldal
"Kérem, kövessék a fehér négyzetet. Csak a szemükkel, ne a
fejükkel. – A nő eltompította a
fényeket. Hatvan szempár fókuszált egy fehér négyzetre a falon. Lassan megindult.
- El sem hiszem, hogy ezt csinálom – dörmögte Harry.
- Talán felpörgetik – lelkesítettem. – Ha mázlink van, jön
még egy fehér négyzet.
Egy másik fehér négyzet jelent meg a falon.
- te már voltál itt, ne tagadd – mondta Harry." 54. oldal
"- Másnak is volt meztelen nő, aki a gyermekkoráról
kérdezett? – érdeklődtem.
- Nekem férfi volt – mondta Susan.
- Nő – így Harry.
- Férfi – így Jesse.
- Nő – így Thomas.
- Férfi - így Alan.
Ránéztünk. – Mi van? – vont vállat. – Meleg vagyok.
- Mi
értelme volt? – kérdeztem. – Mármint a meztelen embernek, nem annak, hogy Alan
meleg." 57.oldal
"- Néhányan esetleg kíváncsiak rá,miért keltjük fel magukat
két óra alvás után. Talán kegyetlenek vagyunk? Szadisták? Próbáljuk megtörni
magukat? Igen! De nem emiatt ébresztjük fel magukat." 110.oldal
"Bender szenátor nagykövet miniszter közlegény ezen kívül egy
életen át abba a hitbe ringatta magát, hogy az embereket szenvedélyesen érdekli
a mondanivalója, ezért aztán soha nem fogta be, még akkor sem, ha láthatóan
senki nem figyelt rá. Így amikor a GYV problémáiról fejtegette a véleményét a
kantinban, lényegében magában beszélt." 139. oldal
Az utolsó egy kicsit Spoileres!
"- KÉREM. MONDJON IGENT – ismételte a hang.
- Igen! – vágtam rá kissé idegesen.
- KÖSZÖNÖM, HOGY IGENT MONDOTT. MOST MONDJON NEMET.
- Nem – mondtam, majd átfutott a fejemen, hogy a FejGép
talán azt hiszi, a kérésére mondok nemet, felhúzza az orrát, és megsüti az
agyam." 76. oldal
Hasonló rovatok gyűjteményét megtalálod itt: Könyves blogok
Petra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése