Megidézve

 

Maryrose Wood Méregnaplók című könyvéből.

"Az, hogy egy napon ezernyolcszázat fogunk írni, és nem ezerhétszáz-akármennyit, az a Gergely-naptár tulajdonságaiból adódó egyszerű matematikai tény. Új évszázad kezdődik, nem a végítélet!"

"Bárhová el tudok lebegni, bárhová el tudok menni, bárhol ott lehetek. A szél visz a hátán, mint a pitypang pihéit, mint egy tollat, mint egy porszemet. Mint egy szellemet."

"Ha le akarod győzni a halált, akkor azt is meg kell tanulnod, hogy tétlenül nézz szembe vele. Mert egy gyógyító sem lehet ott mindenhol, és nem is lehet – vagy kell – minden halált megelőzni."

"„A világvége”- micsoda gondolat!Mintha mi bármit is tehetnénk ellene. Akkor már inkább jobb nem tudni róla."

"A fű minden télen meghal és minden tavasszal visszatér.  A kora nem mérhető években: egyszerre újszülött és örökkévaló."

"A levegőnek tavaszillata van. A nap felmelegíti a bőrt és megolvasztja a szívet, és minden nő, mint a gomba. A gyökerek mélyen lenyúlnak a talajba, hogy csillapíthassák szomjúságukat. A szárak felfelé törnek; hajtja őket a boldogság. A levelek lebegnek és táncolnak, a bimbók duzzadnak. Szégyentelen virágok bontják szirmaikat, és felkínálják magukat az égnek. Alig tudok éjjelente aludni; túlságosan izgatott vagyok. A világ hosszú, zöld történetében soha nem volt még ilyen évszak. Ha a szerelem teszi ezt a világgal, hogyan is ültethetne bárki kertet e nélkül?"

 Petra