Eredeti kiadó: Arena Verlag GmbH; 2009-ben
Magyarul kiadta: Könyvmolyképző
Kiadó; 2010-ben
Oldalszám: 334
Zene: Sofi de la
Torre: Faster
Általában a
vörös pöttyös könyvek hátránnyal indulnak nálam, eddig igen kevés igazán jót
olvastam. Ezért félve nyúlok hozzájuk. De Nóri kölcsönadta nekem ezt a
Rubinvöröst, az időutazást alapvetően jó témának tartom, szóval minimálisra
csökkentett kétellyel kezdtem neki.
A kötet
lényege, hogy Gwendolyn Shepherd örökli az időutazó gént unokatestvére helyett.
Így szinte teljesen tudatlanul kerül bele abba a titkos csoportba akik tudnak
az időutazókról, segítik őket, és kutatják az időutazást.
 |
| Az írónő |
Ez a könyv
igazán jó… is lehetett volna. Így viszont csak igazán élvezhetőnek mondanám.
Persze értem
én, hogy mennyire király keretet alkot a történet körül a prológus meg az
epilógus, és én igazán szeretem is ezeket az elemeket, egészen addig amíg nem
válik egyértelművé miattuk a regény. Ez nagyjából ugyanaz az eset, mint a
Beavatott című könyvnél. A regényhez tartozó véleményemben kifejtettem mennyire
rettenetes ez a cím, röviden csak annyit, lespoilerezte azt a fordulatot, ami
miatt a leginkább lehetett izgulni. A Rubinvörösnél ugyanez a feladat a
prológusra hárult. Egy pillanatig sem kellett azon gondolkodnom mi a csavar
Gwendolyn körül, mert az első 4 oldalban elárulták. Nem értem ezt miért
kellett. Oké, hogy nem ez a legnagyobb titok a sorozatban, de legalább
izgalmassá tehették volna ezt a kötetet vele.
Ráadásul,
nem csak ez az egy ilyen elem van, a fejezetek előtti különböző szövegek és
ábrák közül is egy-kettő iszonyú spoileres. Például ha netán a következő rész
lényege az lesz, hogy mi is a különleges képessége egyik-másik temportálónak
(?), akkor azt is sikeresen lespoilerezte már a könyv.
(A temportál
kifejezésen inkább fent sem akadok. Amúgy ezt ki találta ki?!)
 |
| Gideon és Gwendolyn a filmben |
Mert ezeken
kívül az ötlet jó, a felvezetés jó, a szereplők is jók (főleg Leslie, James és
Gideon, na meg Mr. és Mrs. Spoiler is érdekesnek tűnik), viszont egy jó kis YA
bevezető kötethez híven nem sok minden történik, és bedob egy csomó „Majd
megtudod!” jelenetet.
Ami az
egészet menti szerintem az a jól kigondolt alapötlet, de legfőképp a humor.
Nagyon jó olvasni a könyvet, tele van vicces szituációkkal és epés
megjegyzésekkel, tipikusan olyan könyv amit ha tömegközlekedésen olvas az ember
tuti megbámulják mert magában nevet.
Összességében
tetszett, agyalni nem kell rajta, de folyamatosan halad előre a történet,
szépen adagolja az infókat. Ha meg tudom szerezni, el fogom olvasni a
folytatásait is.
U.k.: A
szereplőgárda legalább felének miért G-vel kezdődik a neve? Így az első fejezetekben
kis kavarodással éltem együtt, mire mindenkit beazonosítottam.
Idézetek: Megidézve
Történet: Eddig jónak tűnik.
Karakterek: Voltak tipikus YA szereplők, de
vannak, akik érdekesek.
Kedvenc szereplő: Leslie
Akit nem szerettem: A grófot egyelőre nem értem.
Legjobb rész: Leslie beszólásai
Legrosszabb: Prológus
Borító: Nem tetszik, túl csicsa, túl
rózsaszín.
10/7
Petra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése