Értékelések: Moly
– 98% (176 vélemény)
Oldalszám: 388 + 340
Zene:Legyünk nyálasak- Oasis: Wonderwall
Még mindig
szórakoztató, még mindig idegesítő, még mindig vicces, még mindig tele
okítással, még mindig ifjúsági.
Egy
sorozatot befejezni mindig nehéz, ha másnak nem is, az írónak. De hatalmas
rajongótáborral rendelkező könyv lévén, rengeteg ember engedi el ezzel a
kötettel a sorozatot. Akik eddig imádták, ezt is fogják. Kétségtelen. Sokszor
vicces, elmélázó, és ennyi könyv után már mondhatjuk, hogy Renis (nyafogó,
drámázó, fülig szerelmes, csöppet szerencsétlen, de piszok mázlista).
Beszélhetnék
itt arról, hogy egyszerűen mennyire nem sikerült olyanra, mint amilyenre
ígérik. Egy iskola, ahova mindenki szívesen járna, Egy közösség, aminek te is
tagja lehetsz. Hát igen, de ugyanakkor az egész pont nem valóságos. A szereplők
totál lehetetlenek és valótlanok – egy-két kivételtől eltekintve-, kezdve
Corteztől egész Gondosig. De ez igazából senkit sem érdekel, mindenkit
körbezsong a vége-érzés. Egyetlen szereplőt emelnék ki, ő az én abszolút
kedvencem karakterem, Ricsi. Azt kell mondanom, ő az egyetlen aki igazán felnő.
Sokszor nemtörődömnek és szétszórtnak látszik, de ennek pont az ellentéte,
felelősséget vállal, vall, tanul. A többiek nagyrészt ugyanolyanok, és pont
emiatt, nem érzem őket 14-nél idősebbnek.
Elkezdhetném
sorolni a problémáimat, de nem fogom, mindössze annyit szeretnék megemlíteni,
hogy Arnoldot így elintézni elég beszari dolog volt szerintem. De mindegy
belemagyarázható az indok szóval…

Idézetek: Molyon nagyjából a fél könyv ki van idézve.
Karakterek: Mint eddig
Kedvenc szereplő: Ricsi
Akit nem szerettem: -
Legjobb rész: Virág balhéja
Legrosszabb: Arnolddal ami lett.
Borító: Nem rossz, de az Útvesztőé szebb.
10/7
Petra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése