Moly : Top 10

Egy Molyos kihívás miatt készítettem a listát. A kihívás készítője Vicky3, linkje pedig itt. 10 kedvenc könyvszereplőt kell listába foglalni, ami sokkal nehezebb feladat, mint amilyennek elsőre tűnik. Elég sokáig ültem a könyvespolcom előtt, néztem a könyveket, és próbáltam kiválogatni a kedvenceimet. Végül nagy nehezen elkészültem, de akkor meg az volt a problémám, hogy milyen szempontok alapján rangsoroljam őket. Ezt végül fel is adtam, elég nehéz összehasonlítani egy gonoszt egy jóval, vagy egy szuperképességekkel rendelkezőt egy halandóval.Végül ilyen lett a listám:

1) Sirius Black – J. K. Rowling: Harry Potter könyvsorozat- Bátor, kitartó, hűséges. Mert ő az a szereplő, aki ha eszembe jut, visszakeresem a könyvekben a jeleneteit.

2) Perselus Piton - J. K. Rowling: Harry Potter könyvsorozat- Mert ő az a szereplő, akiről nem tudtam eldönteni melyik oldalon áll, egészen addig, amíg ki nem derült. Titokzatosság, és érinthetetlenség lengte kerül végig. Gonosz maradt, hogy a jóért küzdhessen. Ehhez kell igazán bátorság.

3) Nymphadora Tonks - J. K. Rowling: Harry Potter könyvsorozat - Szeleburdi, két ballábas és remek humorú a sarkon leselkedő háború ellenére is. De nem is ezért került a listára. Hanem mert feltétel nélkül szerette Remust. Tisztában volt a veszélyekkel és a nehézségekkel egyaránt mégis mindet vállalta.

4) Luke Garroway – Cassandra Clare: Végzet ereklyéi sorozat (Lucian Graymark) – A sorozat elejétől kezdve a kedvenc karakterem, de nem azért, mert a viszonzatlan szerelem ellenért is Jocelyn mellett maradt barátként. Azért került a listára, mert számomra ő s tökéletes apafigura. Tudja, mikor van szüksége valakinek csak a hallgatásra, és a néma támogatásra és mikor egy remek tanácsra.

5) Finnick Odair – Suzanne Collins: Éhezők viadala trilógia – Mert mindent feláldoz azért, hogy akit szeret, biztonságban legyen.

6) Durzo Blint – Brent Weeks: Éjangyal trilógia – Mert csak egy egyszerű, unalmas életre vágyott. Mert bölcs, és mert beteljesítette a jóslatot. :D

7) David Freymen – Raana Raas: Csodaidök családregény: Kiszakadtak – Mert mindent feláldozott, és mindent megtett azért, hogy egy olyan világba kerülhessen, aminek ismerte a hátulütőit és az előnyeit egyaránt, és ami számára elérhetetlennek tűnt.

8) Ian O'Shea – Stephenie Meyer: A burok – Mert nagyon emberi volt végig, és nem félt attól, hogy beismerje, nem neki van igaza. A kezdetekben félt az ismeretlentől, amit ismerni vélt, de amikor tényleg megismerte, megváltozott a hozzáállása.

9) Adrian Ivaskov – Richelle Mead: Vámpírakadémia sorozat - Mert megkapó, amelyik oldalon szerepel, ott biztosan nem hagyja abba senki az olvasást. A könyvhöz szegez, és még néhány ok a képen. :D

10) Vlad – Jeaniene Frost: Cat és Bones vámpírvadász sorozat – Mert ő a szörnyű ősvámpír, ki ne szeretné? :D Bár elhagyta a köpenyét, felszedett némi humorérzéket (legalábbis Frost elképzelt Vladja), nagyon tetszett, hogy nem fért össze a fejemben a kegyetlen karóbahúzó figura, meg ez a fahumorú.


A linkek az írókon és a könyveken azoknak a könyveknek a Molyos oldalára visz, ahol először felbukkan a szereplő. Csak, hogy ne kelljen keresgélni ha megtetszik az egyik. :D

 U.I:: Bár csak a Harry Potter könyvekből képes lettem volna Top 10-et összeállítani, végül sikerült háromra szűkítenem. :D
                                                                                                       Petra

Simone Elkeles: Tökéletes kémia

Eredeti kiadó: Walker Publishing Company; 2009-ben
Magyarul kiadta: Könyvmolyképző Kiadó; 2011-ben; Vörös Pöttyös
Értékelések: Goodreads- 4.29 (majdnem 22 ezer értékelés); Moly- 96% (95 vélemény)
Oldalszám: 390 + Köszönetnyilvánítás, előzetes a második részből és segítség a spanyol szavakhoz (összesen 416 oldal)

Alex (Alejandro) Fuentes és Brittany Ellis utolsó évüket kezdik a gimiben. Brittany a pompom lányok kapitánya, gyönyörű szőke lány a város gazdag oldaláról. Alex a rosszfiú, akiről mindenki tudja, hogy a Latin Vér nevű banda tagja, a város szegény feléből. A két világ az iskolában is különválik, csakhogy tanulópárok lesznek kémiaórán. Alex fogadást köt a barátaival, hogy két hónapon belül megszerzi a lányt, akkor még nem tudja, hogy több lesz a kalandból, mint egyszerű hódítás.

Csak jó kritikákat olvastam erről a könyvről mielőtt belekezdtem volna. Végül három nap alatt sikerült a végére érnem, és tényleg nem volt rossz. Bár annyira jó sem, mint amennyire felmagasztalták. Az azonban biztos, hogy a könyv olvastatja magát, faltam az oldalait.

Az írónő

Felváltva Brittany és Alex szemszögéből olvassuk a fejezeteket, ezáltal mindkettőjük környezetét, családját, életét megismerjük, a történet kezdeti állapotában. A történet előrehaladtával szép lassan kitalálták, hogy mit is akarnak és, hogy hogyan érhetik el azt. Tetszett, ahogy mindkét karakter szépen fejődött, és hogy bár gyorsan egymásba szerettek, bár ez ugye még maguknak sem merték bevallani, mégsem dobtak el csapot-papot, és borultak egymásnak, mintha más nem is számítana. Mondjuk, először próbálják utálni egymást, aztán meg mégis egymás mellett kötnek ki, ez is klisés, de azért mégis ez a jobbik fajta. :D Ráadásul az írónő ezt megcsavarta egy kis piszkálódós játékkal, ami nagyon tetszett.

Azt, hogy ne a külsőről ítéljünk, jócskán sugározza a könyv. Brittany tökéletesnek, Alex rosszfiúnak mutatja magát a külvilágnak, de ezek csak jól kitalált és felépített képek. A két karakter jól ki van dolgozva, és sohasem hazudtolják meg magukat.

Ami nem tetszett, hogy ami csavart bele akart rakni az írónő azt, mindegyiket minimum száz oldallal korábban kitaláltam. Például, Alex apjának ügyével kapcsolatos rejtélyek, ezekre sokkal több mint 100 oldallal előbb rá lehet jönni, vagy, hogy mi lesz a drogügylettel a végén. A fogadás pedig… már amikor megkötik az elején, akkor mindenki tudja, hogy mi lesz a vége.

Hogy Alex a barátival és a családjával sokszor spanyolul beszél, számomra teljesen természetes volt. Van egy négy oldalas segítség a könyv végén spanyolul nem tudóknak, onnan szépen ki lehet keresni mindent. De sokszor rá is lehet jönni mit akarnak mondani. Ráadásul néhány szót, amiket gyakran használnak meg is tanultam a könyv végére. :) Viszont azt nem értettem, hogy ha le van írva valami magyarul, majd utána ugyanaz spanyolul az miért jó? Szerintem kimondottan idegesítő. Például: „- Már itt sem vagyok - mondom, hátat fordítok az egész díszes társaságnak, és kisétálok az ajtón. Me voy. „ A me voy azt jelenti, már itt sem vagyok. Sok ilyen van, és nem tudtam rájönni ennek mi értelme. Én csak felhúztam magam, amikor hátralapoltam és rájöttem, hogy ugyan azt mondja kétszer.

Összességében ez nem rossz könyv, főleg, hogy tudom nem az a lényeg, hogy izgi legyen, hanem az hogy romantikus. A romantikus szál pedig nagyon jól felépített, és szépen alakul ki a két főszereplő között.

Mindenképpen elolvasom a folytatást is, Alex öccse Carlos lesz az egyik főszereplő, a könyv végén ott van egy kétfejezetes előzetes a következő könyvből, A vonzás szabályai lesz a címe.

Ki szeretném még emelni röviden, hogy a fordítás csodás! Hatalmas köszönet érte Neset Adriennek! Érzékeny vagyok az íráshibákra, szerintem sokat ront egy könyvön, ha nyüzsög benne a hiba, de itt összesen csak kettőt találtam az egész könyvben.
 Valamint, hogy ugyan meg lett tartva az eredeti borító, ami nagyon tetszik, a Vörös Pöttyös logó azért kicsit belerondít.

 Idézetek:

"csak az mondhatja magát sikeresnek, aki gyógyírt talál az emberiséget sújtó betegségek egyikére, vagy aki kitalálja, hogyan lehet békében élni ezen a földön." 33. o

"Tudni akarom, hogy mivel lehet ezt a lányt megnevettetni. Tudni akarom, hogy mitől sírja el magát. Tudni akarom, hogy milyen érzés az, amikor úgy néz rám, mintha én lennék a mesebeli herceg." 194.o
  
Történet: Klisés romantikus, plusz csavarral és így mégsem annyira klisés :D
Karakterek: A két főszereplő remekül kidolgozott
Kedvenc szereplő: Mrs. Peterson
Akit nem szerettem: Brittany apja
Legjobb részek: Alex és Shelley találkozása, és az esküvő
Legrosszabb: Amikor spanyolul magukat ismételik
Borító: Eredeti- egyszerű, szép
10/7
                                                                                                     Petra

Amerika Kapitány: Az első bosszúálló

Eredeti cím: Captain America: The First Avenger
Adatok: magyar premier- 2011. augusztus 4; játékidő- 124perc
Besorolás: akció, kaland
Értékelés: IMDb- 6.9 (több mint 102 ezer vélemény)
Rendező: Joe Johnston (Jurassic Park III; Jumanji)
Főszerepek: Chris Evans (Fantasztikus négyes); Hugo Weaving (A Gyűrűk Ura); Hayley Atwell (A katedrális)

A múlt hétvégén szuperhősös filmeket néztem az öcsémmel, elsőként az Amerika kapitányt.  A film a második világháború idején játszódik, Amerika Kapitány ugyanis az amerikaiak számára megjelenésétől (második világháború) egy olyan ikon, aki az aktuális problémák ellen harcol (náci Németország, Hitler).

Volt- lett

Röviden: Van egy alacsony, sovány, beteg fiatalemberünk, Steve Rogers, aki nagyon szereti a hazáját és katonának akar állni, de persze nem veszik be a seregbe. Majd rátalál egy különleges osztagot összeállító tudós, Dr. Abraham Erskine. Steve-en próbálják ki a doki csodaszérumát, melynek következtében nagy és erős lesz, valamint felerősödnek egyéb tulajdonságai is. Fő gonoszunkon, Johann Schmidten (Red Skull; a Hidra vezetője) korábban már tesztelték az anyagot, felerősödtek rossz tulajdonságai, és most világuralomra tör. Amerika Kapitány először csak ’kirakatbábu’, majd amikor megtudja, hogy barátja osztaga fogságba esett felveszi a harcot.

Mivel szuperhős-filmről beszélünk, kell valami ’szuper fegyver’ is a filmbe. Kapitánynak szuperpajzsa van, ami támadásra és védekezésre egyaránt tökéletes, és ami, a történet szerintem, a Föld legritkább anyagából, vibrániumból (jó név) készült. Ebből pontosan annyi van amennyi elég volt a pajzs elkészítéséhez. Az ellenséges, német szervezet, a Hidra, vezetője a fő gonosz, aki a film elején rátalál egy ősi energiaforrásra. Ezt felhasználva többek között szuperfegyvereket készítenek, amik lövedéke elporlasztja az embereket. Idáig rendben is lenne, szuperhős film szuper képességek és tárgyak.

De. Nem tudtam megbékélni a korhűtlen technikai fejlettséggel. Volt itt szuper-tengeralattjáró, az X-menektől lopott repülőgép, sugárhajtású autó és vonat valamint olyan motor, amin több fegyver volt, mint egy tankon.
Egyéb hihetetlen történések még tovább rontották az összképet. Amerika kapitány leúszott egy tengeralattjárót! Oké, hogy ő szuperhős, de azért egy tengeralattjárót! Esetleg Aquaman le tudja úszni, de ő félig hal. Aztán, egy sziklaperemről kötélen csúsznak le a száguldó vonatra, de ez már szinte hihető miután nem sokkal később, ugyanígy kötélen csúszva érkezik meg a fél csapat egy ablakot betörve a semmiből! Merthogy az ablakon kinézne, csak egy nagyon távoli hegy látszik, de olyan hosszú kötelet biztos nem találtak. Lehet kölcsönkérték Pókember fonalát… Ezek után már tényleg fel sem tűnik az embernek, ha egy autó utolér egy repülőt, vagy ha egy motorból mindenhonnan fegyverek kerülnek elő.

Volt azért pozitívum is, szép összekötéseket lehet felfedezni a közelmúlt szuperhős filmjével, a Vasember 2-vel, főleg azért, hogy előkészítsék a következő, Bosszúállók című filmet. Már a Vasember 2-ben láthattuk Howard Starkot (Vasember apját), itt ő a technikáért felelő tudós. Valamint a film elején a Holnap Világkiállításán mászkál Steve, ami az elődje a Vasember 2-ben bemutatott Stark Exponak. Utolsó jelenetben megjelenik a S.H.I.E.L.D. egyik embere, Nick Fury. Ő segít Tonynak is.
A filmben mellékszereplőként felbukkan egy-két jól ismert arc is, Tommy Lee Jones és Samuel L. Jackson.

 Összességében, a történet nem rossz, van benne néhány kiemelkedő jelenet, és néhány jó poén, de keresés nélkül is szembeötlők a hibák.

  Történet: Eredeti, nem rossz
Kedvenc szereplő: Howard Stark
Akit nem szerettem: Bucky
Legjobb rész: amikor új pajzsot választottak
Legrosszabb: a feltűnő bakik
10/5
                                                                                                    Petra

Cassandra Clare: Bukott angyalok városa

A végzet ereklyéi- Negyedik könyv
Eredeti kiadó: Simon & Schuster Children's Publishing 2011
Magyarul kiadta: Könyvmolyképző Kiadó 2011
Értékelések: Goodreads- 4.16 (több mint 35 ezer); Moly- 90% (28 vélemény)
Oldalszám: 338 + tartalomjegyzék

Az első három részt imádtam, amikor végigolvastam az Üvegvárost, én azt hittem ez egy trilógia volt, és ott a vége. Remekül lezárt kerek történet volt. Így hát, amikor megtudtam, hogy lesz még három része, az első gondolatom az volt, hogy „Miért nem tudják manapság, hogy kell befejezni egy sorozatot?”. De mivel szeretem, ahogy Clare ír, és a történet is jó volt, mire kijött nálunk is a folytatás addigra kellően rábeszéltem magam. Lámpagyújtásról hazaérve, mindent félredobva kezdtem bele ebbe a könyvbe, mert addigra már nagyon érdekel, mondván „nem lehet ez szörnyű, ha az előzők annyira tetszettek!”.

Az előző részekre nézve spoileres a bejegyzés!

Szóval ugye vége a háborúnak, mindenki visszazsuppolja magát New Yorkba, Clary edz, hogy árnyvadás lehessen, Jace gyakorol vele, Simon Isabelle és Maia között őrlődik, Jocelyn és Luke pedig esküvőre készülnek. Simont nem csak a vámpírok, hanem lényegében mindenki a saját oldalára akarja állítani, vagy épp csak az egyszeri segítségét akarják, miközben őt gyötri a vérszomj, de nem akar emberből táplálkozni. És persze Clary és Jace között sem alakul minden zökkenőmentesen.

az írónő

Először is én abban a tévhitben éltem, egészen addig, amíg el nem jutottam a második fejezetig, hogy ez a könyv Simonról fog szólni. Ehelyett én inkább azt mondanám, Simon története fontossá vált Claryé mellett.
Ami nagyon tetszett, hogy olyan új szereplők bukkantak elő, akik teljes egészében nem is voltak újak, akikről már kaptunk információmorzsákat az előző könyvekben. Például Kyle. Jól kidolgozott karakter remek történettel, amit félig már mindenki ismer, aki eljutott idáig. Nagyon jó részek kötődnek a Kyle-Jace kettőshöz. Jace hozza a formáját, Kyle pedig rátesz egy lapáttal = remek kis jelenetek! :D

Luke apafiguraként továbbra is mindig a jó helyen van a jó időben, és én imádom őt ezért. Alec és Magnus pedig a könyv abszolút csúcspontja, imádtam olvasni az egész könyvön átívelő kis történetüket, hogy Alec kezdi észrevenni a buktatókat. Szeretem, hogy ez a szerelmi szál is ugyanolyan természetességgel van leírva, mint a többi.

Én egész eddig imádtam Jacet, de olyan szenvedést vág le a könyv második felébe, hogy az ember a haját tépi. Már legkésőbb az Üvegváros közepén mindenki tudta, hogy nem testvérek Claryvel, de ő még mindig ezen rágódik, és utálja, hogy vagy 3 hónapig az hitte. Én meg már fennhangon küldtem el Forksba, Edward Cullenhöz hogy alakítsanak klubbot! Persze kell egy kis bonyodalom a Clary- Jace idillbe, és tényleg kell, de legalább ne a múlt homályán rágódjunk már! Amíg csak az álmokról volt szó addig nem is volt bajom az egésszel.

Persze függővéget kapott a könyv, sok helyen olvastam, hogy mekkora kínzás így befejezni, szerintem nem túl nagy, volt már ennél sokkal rosszabb is.
Összességében szörnyű valóban nem volt, de ez a rész nem nyűgözött le annyira mint az előző három.
A következő rész már készül, az USA-ban előreláthatólag, május 8.-án jelenik majd meg City of Lost Souls címmel. Mi valószínűleg Elveszett lelkek városaként olvashatjuk majd, talán 2012 végén. Borítója már publikus és persze gyönyörű.




A filmről nem sok információt sikerült összegyűjtenem, IMDb 2012-es megjelenést ír, amiben kicsit kételkedem, ugyanis még csak a két főszereplő van meg, Lily Collins és Jamie Campbell Bower személyében.

Idézetek:
„- Tudod, mit akarsz enni, vagy csak szórakoztat, hogy fel-alá tologatom a kocsit a polcok között?
- Az utóbbi- felelte Jace.- Aztán meg nem igazán tudom, mit árulnak a mondének boltjaiba. Általában Maryse főz, vagy úgy rendeljük az ételt. – Megvonta a vállát, és találomra felkapott egy gyümölcsöt.- Ez micsoda?
- Mangó- Simon Jace-re meredt. Néha tényleg olyan volt, mintha az árnyvadászok egy másik bolygóról jöttek volna.
- Nem hiszem, hogy valaha láttam volna úgy, hogy nem volt felvágva- mondta Jace. - Szeretem a mangót.
Simon a gyümölcsöt a kocsiba dobta. - Remek. Mit szeretsz még?
Jace elgondolkodott egy pillanatra. - A paradicsomlevest- felelte végül.
- A paradicsomlevest? Paradicsomlevest és mangót akarsz vacsorázni?” 116.o

„Megint megszólalt az ajtócsengő. A két fiú összenézett, aztán együtt rohantak kinyitni. Jordan ért oda először. Megragadta az előszobában álló fogat, letépte róla a kabátokat, aztán a fogast dárdaként tartva maga fölé, felrántotta az ajtót.
 Jace állt odakint a folyosón. Pislantott egyet. – Az egy fogas?
Jordan lecsapta a fogast a földre, és felsóhajtott. - Ha vámpír lennél, sokkal jobban jött volna.
- Igen- bólintott Jace. - Vagy ha egyszerűen valaki, akinek sok kabátja van.” 198.o

Történet: Sok konfliktus, kevés megdöbbentő fordulat
Karakterek: Az újak ötletesek
Kedvenc szereplők: Luke, Kyle
Akit nem szerettem: Jace a könyv második felében
Legjobb rész: Jace és Simon vásárol :D
Legrosszabb: Jace szenvedése
Borító: az előzők sémáját követi = gyönyörű
10/6
                                                                                         Petra

Várólista csökkelntés 2012

Idén elég hamar rátaláltam Moly.hu-n Lobo várólista csökkentő kihívására. Lényege, hogy 12 olyan könyvet olvassunk el 2012-ben, amiket már több mint fél éve szeretnénk. Sok blogon olvastam idén, hogy nem sikerült befejezniük a kihívást és ezért jelentkeznek újra. Én tavaly lemaradtam róla, most viszont mindent megteszek, hogy a kiválasztott könyveket elolvassam.
Íme a listám:
Alice Sebold: Komfortos mennyország
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
George R. R. Martin: Trónok harca
Benina: A boszorka fénye
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
J. R. Ward: Kapzsiság
Laurell K. Hamilton: Bűnös vágyak
Dan Simmons: Hyperion

Philip K. Dick: Ubik
Karen Marie Moning: Keserű ébredés
Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről
Neil Gaiman: Csillagpor

Ez pedig az alternatív listám, aminek lényege, ha nincs kedvem az egyik könyvhöz, választhatok helyette ezek közül. Maximum 12 könyv lehet ezen a listán is, nálam csak nyolc került rá:
Scott Westerfeld: Csúfok
Iain M. Banks: Ellentétek
Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt
Kerstin Gier: Rubinvörös
Kristin Cashore: Graceling- A garabonc
Nalini Singh: Angyalvér
Torey Hayden: Szellemlány
Hugh Laurie: A balek

Sok sikert a teljesítéshez mindenkinek, aki jelentkezett, aki pedig nem azok, a kihívás sikeréből ítélve, biztosan megtehetik jövőre! :D
                                                                                                        Petra

Brent Weeks: Túl az árnyakon

                           Túl az árnyakon

Éjangyal trilógia befejező része
Eredeti kiadó: Hachette Book Group; 2008-ban
Magyarul kiadta: Könyvmolyképző Kiadó; 2011-ben; Hard selection
Értékelések: Goodreads- 4.28 (majdnem 6500 értékelés)
Oldalszám: 688 (pontosan 100 fejezet, az utószóval együtt)

Spoiler az előző részekre nézve!
Durzo levele után Kyler tudja, hogy életben van, neki azonban a megkeresésénél jobb dolga is akad, méghozzá, hogy visszaszerezze a karját. Ehhez csak annyit kell tennie, hogy ellopja a világ egyik leghatalmasabb varázstárgyát Lantano Garuwashitól, aki egy élő legenda. De hát Kyler sem egy egyszerű halandó, ő az Éjangyal.
Spoiler vége!

A történt, ha lehet még bonyolultabb, mint az eddigi könyvekben. Ismét kapunk új szemszögeket, például Lantano Garuwashiét. Néhány szál összefut, néhány elválik egymástól, de végig érezhető, hogy a végkifejlet felé haladunk, mindenki valami nagyra készül, végső csatára, legendás szörnyeteg felébresztésére, istennő életre keltésére, a szerelem elnyerésére, utolsó küldetés beteljesítésére vagy épp csak egy normális életre.

Logan az az ember a könyvben, aki egyszer sem törik meg pedig az ő vállán a legnagyobb a teher, döntései súlyos következményekkel járnak, mégis végig becsületes és igazságos.
Kyler végig a saját feje után megy, végül belátjuk, hogy a döntései nagyrészt helyesek, és ha mégsem, van aki kihúzza a csávából. :D
Visszatérő szereplőnk (csak, hogy ne legyen spoileres :D) annyira más így, sokkal nyitottabb és rengeteget kapunk a humorából szerencsére.

Mivel ez a befejező kötet, a végére semmi sem marad titokban. De még olyan dolgok is kiderülnek, amikről eddig csak olyan információmorzsákat tudtunk, hogyha az író nem hozza fel, nem is hiányoztak volna, mert talán már nem is emlékszünk rájuk. És ez még érdekesebbé teszi a könyvet. Látszik, hogy Weeks fejében a legapróbb részletig ott van minden a szereplőkről, a helyszínekről, a különböző népek legendáiról és jóslatairól. Ez az ember egy géniusz! Nem tudom meddig gondolkodott ezeken a dolgokon, de ritkán olvas az ember ennyire aprólékosan kidolgozott (mester?) művet!

Vannak dolgok, amik az egész könyv alatt ott vannak a háttérben, és a megfelelő helyeken előugranak, körülbelül 200 oldal után az olvasó már figyel rá, hogy mikor jön egy következő és szerintem ez nagyon klassz! Ilyenek például a jóslatok, Solon szerint: „Átkozott próféciák, legalább kétféleképp értelmezhetőek, és általában mindkettő helyes.” Nos, erre a könyv rácáfol. Mindig helyes mindkettő! Ilyen még a Kylernél lévő levél: „Hé, én is azt hittem, ez az utolsó. Azt mondta, kapok még egyet a régi idők emlékére. Talán még igazat is mondott. Ügyelj rá, kit szeretsz. Ne kövess jóslatokat. Ne hagyd, hogy arra használjanak, hogy elhozd a Nagy Királyt. A titkaid a legfontosabb vagyontárgyaid. Sokkal fontosabb vagy, mint én valaha is voltam, kölyök. Talán azokban az években csak neked tartogattam. NE PAKTÁLJ LE A FARKASSAL.” Én mindig figyeltem mikor esik bele az egyik tiltó instrukcióba. :D

A legzseniálisabb a ka’kari volt. Imádtam, ahogy Kylerrel piszkálgatják egymást, ők ketten hozták talán a legviccesebb jeleneteket. Ezek a könyvek annyira nyomasztók lennének a humor nélkül.

A párhuzamokért külön piros pont Weeksnek! Ahogy Kyler régi énjét látja az utcagyerekekben, és magában az akkori Durzot. Imádtam!

A könyv vége keserédes. Megtudunk a jövőre nézve néhány dolgot, ami nagyon nagy pozitívum. És mégis, ott van az áldozat fájdalma, a veszteség eltörölhetetlen érzése.

Egyetlen bajom volt a könyvvel. Az utolsó 200 oldalon elszaporodnak a helyesírási hibák. Ugyan még ott sincsen belőlük nagyon sok, de ha már majd 500 oldal szinte hibátlan, miért kellettek az utolsó 200 oldalra azok a hibák? Így sokkal feltűnőbbek voltak, hogy előtte nem volt.

Hatalmas köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak, ezért a remek trilógiáért, és azért, hogy ilyen gyorsan olvashattam a második után a befejező kötetet! Örök kedvencem marad!

Idézetek:
„Az orgyilkosoknak célpontjuk van. A mestergyilkosoknak áldozatuk. Én mestergyilkos vagyok” 359.o
„Úgy döntött, meghal érted, felad mindent, amije van, a kardját, a ka’karit, az erejét, az életét, Teérted. Ennél nagyobb szeretet nincs.” 397.o

„Ekkor egy hangot hallottak, mintha valami elszakadt volna, és mindenki elhallgatott, majd a sátor hátulja felé fordult, ahol egy kés épp függőleges hasítékot vágott a vászonba, egészen a földig.  Minden varázslónő és mágus hirtelen magához ölelte a Tálentumát, és tizenkét kéz siklott a kardok markolatára. Egy orgyilkosnak meggyűlt volna a baja a jelenlévőkkel.” 606.o

„Mi folyik itt? – kérdezte követelőzve- Varázsoltál! Kétszer! Ne tagadd.
(…)
- Megfogtál- felelte Vi.
- Beismered!
Vi felhúzta az egyik szemöldökét.
- Persze. Most pedig kifelé. És legközelebb kopogj.
- Tilos!
- Tilos kopogni?- kérdezte Vi.
- Nem.
- Akkor legközelebb kíséreld meg, dagi.” 260-261.o

Történet: fordulatos, lebilincselő
Karakterek: remekül kidolgozott, összetett egyéniségek egytől-egyig
Kedvenc szereplő: ka’kari
Akit nem szerettem: Neph Dada
Legjobb rész: Kyler és ka’kari beszélgetések, betekintés a jövőbe, Dorian tette a legvégé
Legrosszabb: -
Borító:a három közül talán a legjobb
10/10+
                                                                                                      Petra

Brent Weeks: Éjangyal trilógia

                                        Az árnyak útján

A trilógia első része
Eredeti kiadó: Hachette Book Group; 2008-ban
Magyarul kiadta: Könyvmolyképző Kiadó; 2010-ben; Hard selection
Értékelések: Goodreads- 4.14 (majdnem 11 ezer értékelés); Moly- 91% (77 értékelés)
Oldalszám: 641 + köszönetnyilvánítás, interjú a szerzővel és előzetes a második részből

Szerintem ez a történet egy hatalmas, felnőtteknek szóló mese, fiktív helyszínekkel, kitalált népekkel, varázslattal, háborúval, szörnyekkel és nem kevés durva jelenettel. És a durva alatt nem csak erőszakot értek. Weeks eléri a szélsőségek határát, ha kell nyers, finomkodás nélkül ír a leggusztustalanabb, és legerőszakosabb történésekről is, máskor gyengéd és hihetetlenül szerethető. Ráadásul a humora is remek.

Tehát van egy egész kitalált földrészünk Midcyru néven, ennek egyik országa Cenaria, főcárosa Cenaria. A várost az alvilág uralja, tele van bérgyilkosokkal és mestergyilkosokkal. Itt kezdődik a történet. A főszereplő a tizenegy éves Azoth, egy utcagyerek, aki a város nyomornegyedében, sok gyerekkel együtt, a Fekete Sárkány nevű céhben él. Minden nap lop, az így szerzett pénzt és élelmet pedig megosztja két barátaival Jarllal és Babával. Ki akar törni, ezért a város legismertebb és legrettegettebb mestergyilkosa mellé szegődik tanítványnak. Hátrahagyja eddigi életét, új személyiséget és nevet kap, ő lesz Kyler Stern.


A történet szövése elképesztő, már az első könyv elég sok szálon fut, és mindegyik teljesen egyedi. A szereplők összetettek, nem lehet őket jókra és rosszakra osztani, mindenkinek határozott céljai vannak, és egytől egyig remek háttértörténeteik, amiket persze nem tudunk meg rögtön az első könyvben. De amennyit az író elárul róluk az épp elég, hogy felkeltse az érdeklődésünket és megvegyük a következő részt.

Brent Weeks, az író

Durzo Blint, a mestergyilkos, kemény és érzelemmentes a kezdetekben, aztán kezdjük szépen lassan megismerni, és rájövünk, hogy ő is csak ember.
Mama K, az első könyv egyik legérdekesebb szereplője volt számomra. A legfontosabb dolgokról lehull a lepel vele kapcsolatban, kedves és határozott nő, a volt kurtizán, aki szállást ad az utcagyerekeknek télen.
Logan Gyre, az ország egyik legbefolyásosabb családjának sarja, rendkívül okos, művelt, jó szándékú és becsületes.
Rajtuk kívül a képben van még egy mélyen vallásos gróf, egy vakmerő próféta, egy hegyomlás kovács, két jól képzett varázsló, néhány mestergyilkos és persze egy Istenkirály, aki megbolygatja az egész országot. Lehetne ennél jobb?

„– Lefeküdtél a lányommal? – kérdezte a gróf.
[…]
– Egy ujjal sem nyúltam hozzá, uram.
– Nem is az ujjadról van szó.
Kyler szeme kimeredt. Ez ugyanaz az ember, aki ugyanolyan gyakran emelgeti Istent, mint a parsztok az időjárást?”

Történet: fordulatos, mozgalmas fantasy
Karakterek: remekül kidolgozottak, összetettek
Kedvenc szereplők: Durzo Bint, Mama K, Dorian, Logan
Akit nem szerettem: talán Solon
Legjobb rész: A tanulás
Legrosszabb: nem emlékszem egy rossz részre sem…
Borító: nagyon tetszik, imádom rajta a lila füstöt
10/10



                   Az árnyékvilág peremén

A trilógia második része
Eredeti kiadó: Hachette Book Group; 2008-ban
Magyarul kiadta: Könyvmolyképző Kiadó; 2011-ben; Hard selection
Értékelések: Goodreads- 4.25 (több mint 7500 értékelés); Moly- 92% (30 értékelés)
Oldalszám: 638 + előzetes a harmadik részből

Spoiler!
Onnan indulunk, hogy Kyler leszámolt mestergyilkos életével, Elene-nel és Ulyval Caernarvonba költözik. Azonban nem tudja elnyomni magában teljesen a mestergyilkost, és a régi életéből magával hozott Megtorlóval és a fekete ka’karival kisurran esténként. Végül minden próbálkozása az új életre tovaszáll, amikor a szeme láttára ölik meg Jarlt. Logan a Lyukban esett fogságba, Dorian látomásai egyre hosszabbak, ő maga pedig egyre instabilabb, ráadásul Cenaria romokban hever az Istenkirály megszállása miatt.
Spoiler vége!

Kapunk néhány érdekes új szemszöget, Ariel Wyant a Rend egyik elismert tagja. A Rendben a tálentummal rendelkező nőket képzik már gyerekkortól. Arielt Ezra erdejének rejtélye foglalkoztatja, az erdőt körülvevő varázslatokat vizsgálja. A legenda szerint Ezra egy régen élt hatalmas varázsló, aki az erdőbe zárta egy teremtményét a Vadászt, és erős varázslatokkal vette körül. Aki belép az erdőbe az onnan már soha nem jön ki.
Kaldrosa Wyn, egy sethi hajós, aki jobb híján Mama K-hoz áll kurtizánnak.
Viridiana Sovari, Hu Gibbet tanítványa. Szeretem Vit. Érdekes volt egy női mestergyilkos (tanonc) szemszögéből is látni ezt a világot.

A story tovább komplikálódik, Kyler küzd a beléivódott ösztönök ellen, de még így is meg tudja keverni maga körül a történések. A történetet Weeks továbbra is remekül csavargatja, a szereplők szépen lassan fejlődnek, az újak pedig kibontakoznak lapról lapra. A könyvön egyáltalán nem érződik a „középső rész átka”, a cselekmény nemhogy halad, rohan előre, és az olvasó oldalról oldalra csak kapkodja a fejét. Egyáltalán nem zavaró, hogy ugrálunk a sok szereplő között, mindegyik elég érdekes ahhoz, hogy ne legyen az az érzése az olvasónak, hogy „Miért ez jön?”. Persze amikor valahol valami izgalmasnál na vége a fejezetnek, és utána a szemszögváltás van az nem kellemes, de hát ez a feszültségkeltés! :D:D  A vége zseniális, előreutal, hogy lesznek itt még gondok, mégsem árul el mindent (ez egy levél, aminek csak egy részét olvashatjuk). A remek humor pedig továbbra is a kellő helyeken bukkan fel.

Hogy miért vontam le egy pontot? Nem is tudom… Valahogy az első rész jobb volt.


Történet: fordulatos, mozgalmas fantasy
Karakterek: szépen, fokozatosan fejlődnek
Kedvenc szereplők: Uly, Jarl, Vi, Dorian
Akit nem szerettem: hát az Istenkirály ne volt éppen szimpatikus
Legjobb rész: Amikor Ariel nővér veszekszik Vivel
Legrosszabb: -
Borító: tetszik, hasonló az elsőhöz
10/9
                                                                                                     Petra

Új év

Boldog újévet mindenkinek!

Remélem eddig mindenkinek kellemesen telt. :D Ha én összegzem a tavalyi évemet egész jó volt. De azért lehetett volna jobb, egy nagyon fontos dolog nem jött össze tavaly, de remélem idén sikerülni fog. :)

Könyvek terén egész jó évet zártam, ha azt nézzük, hogy nemrég szoktam rá az olvasásra. Nagyjából 20-25 könyvet olvastam. Ezek közül a legjobban Suzanne Collins trilógiája, Az éhezők viadala tetszett. A három könyv közül pedig az első rész. A legkevésbé, egyértelműen Kresley Cole Vámpírvér című könyve nyerte el a tetszésemet. Messze nem volt olyan jó, mint előző részek.

Idei fényképeim közt nézelődve rájöttem, hogy termékeny és mozgalmas év volt. Ezek az abszolút kedvenceim:

szüret

Elex délutáni alvászüneten

pálinkaégetés

Öcsim(aki ezért lehet megöl :D) és Elex

Nagypapám házipókja

Az év termése még ez a néhány gravírozott tárgy is:

 (Mindegyik felhasznált képet google segítségével találtam)

És még egy kis ráadás, ő is elfáradt a nagy szilveszteri bulizásban:

Petra