A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ad Astra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ad Astra. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. május 4., szombat

Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj

Eredeti kiadó: Gollancz; 2010-ben
Magyarul kiadta: Ad Astra Kiadó; 2012-ben
Értékelések: Goodreads – 3,82 (több mint 4 ezer értékelés) ; Moly – 86% (59 vélemény
Oldalszám: 388
Zene: Imagine Dragons: It's time


Fülszöveg: Jean le Flambeur kifinomult úriember és fondorlatos mestertolvaj, aki gondolatokat, ékszereket és titkokat lovasít meg a jövőbeli Naprendszer egzotikusan különc társadalmaiban. Élő legenda, aki egyszer mégis rajtaveszt, és utána hosszú időn át egy virtuális börtönben kénytelen saját másolataival halálos párbajokat vívni.
Egészen addig, amíg egy titokzatos lány és még rejtélyesebb megbízója ki nem szabadítja… azonban a jótettnek ára is van, és ezzel kezdetét veszi Jean le Flambeur eddig legnagyobbnak ígérkező kalandja. Irány a Mars, ahol egy vándorló városban egyszerre kell felkutatnia régi önmagát és kicseleznie egy zseniális ifjú mesterdetektívet, a tét pedig sokkal nagyobb, mint elsőre azt bárki gondolná.

Hannu nekem dedikál
Imádom ezt a fülszöveget. Ha nekem kéne összefoglalnom abból egy 10 perces (esetünkben 10 oldalas) monológ lenne. Illetve lett. Tegnap megkértek rá. Többet nem fognak azt hiszem.
Ez a könyv… Ez a könyv zseniális, fantasztikus, fenomenális, rendkívüli, bámulatos és őrülten kreatív. Ugyanakkor valószínűleg sokkal kevésbé értem, mint amennyire azt jelenleg gondolom.

Az elején óránként olvastam kb 10 oldalt, folyton visszalapozgattam, hogy ’Mi van?’ ’Mit jelentett az a szó?’ vagy éppen ’Kinek jutott eszébe rám zúdítani ennyi katyvaszt?’
Az utolsó kérdésre szerencsére tudtam a választ, Hannu volt az személyesen, szóval pillanatnyi haragom seperc alatt elszállt. Igen, minden lehetőséget meg fogok ragadni a bejegyzés folyamán, hogy Hannut imádjam!

Aztán kezdtem belerázódni, igazán elkapott a hangulata, a ritmusa, az egész könyv felépítésének dinamikája, és onnantól kezdve menthetetlenül imádom ezt az egészet. Hannu egy pillanatig sem hagyja, hogy lankadjon az olvasó figyelme és azt sem, hogy azt higgye, végre teljesen érti amit olvas. Ilyenkor bedob, és nem mellesleg aktívan használni kezd, egy-egy új fizikai elméletet, vagy új szót, esetleg a múlt egy szilánkját, ami felkavarja az állóvizet.

Ráadásul, a legtöbb ilyen kaotikus tényezőt nem magyarázza meg részletesen (hála az égnek, elvégre ez egy regény, nem egy elméleti fizika tankönyv), csak a legszükségesebb információkat osztja meg róluk, néha még azokat is burkoltan. Így az egész egy nagy kirakóssá alakul, a részinformációk pedig a könyv végére, egy nagy egészet alkotva magasodnak az útvesztő fölé. Tiszta puzzle. Még jó hogy azokat imádom.

A könyvtrailerből
És ha ezek után bárki azt hinné, hogy a cselekmény unalmas és/vagy lassú az előbb említett rengeteg magyarázkodás miatt, akkor az egy hatalmas tévedés lenne a részéről. A magyarázatok velősek, egy-két kivételtől eltekintve rövidek is, és tökéletesen illenek az ezerrel száguldó, egy pillanatig sem lassító cselekménybe. Még az első pillanatra látszólag oda nem illő Közjátékok is tökéletesen passzolnak a nagy egészbe.

A három agyafúrt főszereplő pedig egyszerűen fergeteges. Amit leművelnek!
Mieli, valaki miatt vág neki a feladatának. Mérhetetlen erővel és lendülettel csap a problémák közé, miközben próbálja harmadik szemét folyamatosan Jeanon, a börtönből kilopott tolvajon tartani, aki hajlamos saját célja, az emlékei visszaszerzése, érdekében igencsak erősen feszegetni a határvonalait. Szerintem neki a lopás csak egy nagy társasjáték, amit annál jobban élvez, minél bonyolultabb a győzelemhez vezető út. És itt van még Isidore, akit az igazság vezérel, a megoldhatatlannak tűnő rejtvények, titokzatos emberek. Még jó hogy összeakad Jeannal és az ő furfangos agyával, mert ha két ilyen elme találkozik… El nem árulom mi lesz akkor! Ahhoz el kell olvasnod Hannu eme remekművét. De az biztos, hogy a három szereplő, a különböző céljaik miatt jól megkavarja egymás dolgát, és minél inkább közelebb érzik magukat a megoldáshoz annál több rejtély bukkan elő.

A könyvtrailerből
És ez az egész még meg van fejelve egy lenyűgözően kitalált világgal, ahol a szereplők kedvükre vandálkodhatnak. A Mars, ahol a történet majdnem egésze játszódik, a lassan mozgó városaival technikai fejlettségével, változatos fajaival, szokásaival és kultúrájával elvarázsolt. Hannu nagyon alaposan dolgozta ki a Labirintust, tele apró részletekkel, és valahogy mindegyik kapott egy kis szerepet a zárásban. De amíg odáig eljutottam, szép lassan megismertem a várost, ami érdekes, változatos, ezerarcú helyszínt biztosított ehhez nagyon izgalmas, fordulatos sci-fihez.

Ami még nagyon tetszett, hogy Hannu olyan apró utalásokkal szórta tele a regényét, amik más klasszikusokból ismerősek voltak, mégis teljesen illenek történetbe. Elhittem, hogy ott vannak, hogy ezek ott megtörténhetnek, de felidéztek bennem valami máshonnan ismerőset. Ilyenek voltak például a mozgó képek az újságban, néhány szuperhősös utalás az eleje táján, vagy épp az egyik harcjelent mátrixos beütései.

Mivel trilógia, így természetesen függővég, de még milyen! Nagyon kell a második rész!
  
Idézetek: Megidézve
Történet: Izgalmas, csavaros, rejtélyes.
Karakterek: Nagyon ötletesek és könnyen megszerethetőek.
Kedvenc szereplő: Isidore, Mieli, Jean és Perhonen
Akit nem szerettem: -
Legjobb rész: Lehetetlen választás, úgyhogy felcsaptam egy helyen a könyvet -> Isidore az órásnál.
Legrosszabb: Az utolsó fejezet nagyon gonosz!
Borító: Imádom, nagyon illik a könyvhöz.
10/10 
Petra

2013. április 21., vasárnap

Lauren Beukes: Zoo city



Eredeti kiadó: Angry Robot Books; 2010-ben
Magyarul kiadta: Ad Astra Kiadó; 2012-ben
Értékelések: Goodreads – 3,65 (több mint 2700 értékelés) ; Moly– 84% (86 vélemény)
Oldalszám: 352
Zene: Gang of Instrumentals: Oh Yeah (próbáltam a könyvben említett zenék közül választani. Ez tűnt talán élvezhetőnek. Benoit csengőhangja)


Fülszöveg részlete: Senki nem tudja pontosan, mikor kezdett a természetfeletti valósággá válni. Azokat a bűnösöket, akik valaki más haláláért felelősek, misztikus átok sújtja: állatok szegődnek melléjük élő lelkiismeretként és a társadalomból való kiközösítettség jelképeként. A menő újságíróból a társadalom peremére került és egy családi tragédia következtében elállatosodott Zinzi December Johannesburgban él egy Lajhárral együtt, és különleges képessége segítségével eltűnt tárgyakat kutat fel. 

Lauren Beukes
Hát ez a könyv nagyon ütős. Eltart egy darabig, míg az olvasó bele tudja helyezni magát teljesen, de onnantól rabul ejt és nem ereszt.
Rettentő érdekes a világ, nagyon-nagyon tetszik az egész, minden részletével. Olvastam volna róla még többet, főleg a mutikról, de a lényeg így is teljesen átjött. Az állatosodás, meg az ember-állat kapcsolat nagyon érdekes ötlet, főleg, hogy az állatok által ezek az emberek képességeket, varázserőt kapnak. Az ebből adódó rengetek lehetőség furcsa, szokatlan, helyenként elképesztő társításokat eredményez, amit az írónő maximálisan ki is használt. De persze a nagy kedvenc Lajhár. A kapcsolatuk Zinzivel nem új és ezáltal ők már egy jól összeszokott páros, akik ismerik egymást, tolerálják egymás szokásait, és vigyáznak egymásra.
Zinzi meg egyszerre halál vagány és iszonyú érzelmes.Az emberekből kiinduló szálak alapján, amik összekötik a keresett tárggyal találja meg a dolgokat. Nagyon tetszett, ahogy a különböző emberek fölött más és más módon jelentek meg az elveszett tárgyaik. Imádtam azokat a részeket egyaránt amikor nyomozott, és ment a tárgyak után, aztán bajból bajba csöppent, majd az ezek közé beszúrt egy-egy Benoit-os jelenetet is.
A helyszín is különleges. Zoo city, Johannesburg főként állatkertiek által lakott szegénynegyede sokkal másabb, mint amilyennek először képzeltem volna. Alapból különleges az állatok miatt, tele varázslatokkal, de Zinzi szemén keresztül látva, megvannak a saját rejtett csodái is.
Maga a történet pedig beszippant és magával ragad. Az egész pörög az elejétől a végéig, néha nyomasztó néha borzongató és elgondolkodtató. Csak úgy pattogtam az érzések között és egyre csak ámultam a remek stílustól, az egyre jobb hasonlatoktól és attól, hogy ott érzem magam a helyszínen. A leírások hihetetlenül életszerűek, elevenek és valósak, néha csodálkoztam, hogy nem érzem a meleg estét meg a csatornaszagot magam körül. Hatalmas köszönet a fordítónak! Imádtam! De csak felnőtteknek ajánlom!
Bár néha úgy éreztem a sok szál miatt nem halad sehova az egész, mégis elért a végkifejletig, ami meg aztán nagyon ütött.
Ami egy kicsit hátráltatta az olvasást, hogy egyszerűen nem mindig tudtam felvenni a fonalat. Ha nem tudtam belemerülni nem élveztem, és ritkán volt összefüggően sok időm, hogy igazán leülhessek mellé.

Idézetek: Megidézve
Történet: Összetett, érdekes.
Karakterek: Zinzi igazán kézzelfogható, a többiekről pedig pont az derül ki aminek kell.
Kedvenc szereplő: Lajhár
Akit nem szerettem: -
Legjobb rész: Benoittal a tetőn
Legrosszabb: A csatornás.
Borító: Imádom, gyönyörű!
10/8
Petra