Megidézve - Ahol a szivárvány véget ér

"(…)én nem akarok egy lenni ezek közül a könnyen feledhető emberek közül, akik abban a pillanatban nagyon fontosak, nagyon különlegesek, nagyon hatnak az emberre, és nagyon nagy becsben tartják őket, aztán évek múlva meg nem marad belőlük más, csak egy elmosódott arc meg egy távoli emlék."
29. oldal

"Nem értem, miért kellett elutaznod ahhoz, hogy magadra találj. Inkább nézz tükörbe."
37. oldal

"Miért adjuk fel a hitet önmagunkban? Miért hagyjuk, hogy tények is számok, vagy bármi más irányítsa az életünket az álmokon kívül?"
188. oldal

"Bepakoltuk az iskolatáskánkat, és megszöktünk. Szó szerint szökdelni kezdtünk az úton. Azt hittük, ahhoz, hogy az ember meg szökjön, szökdelnie kell."
202. oldal

"Az élet messze nem tökéletes, senkinek nem az. Nem te vagy az egyetlen. Nem arról van szó, hogy egyedül csak a te fejed felett lebeg egy nagy fekete felhő. Csak úgy érzed. De nagyon sokan érzik még így rajtad kívül. Abból kell kihoznod a legtöbbet, amid van."
240. oldal

"Ha valaki azt mondja, hogy ez egy nagyon hosszú történet, akkor az általában azt jelenti, hogy egy rövid, de annál ostobább történetről van szó, amit túlságosan szégyell elmesélni."
318. oldal

"Minden reggel koromsötétben kelek (és szerintem természetellenes olyankor felkelni, amikor még a Nap sem hajlandó rá)"
338. oldal

"Alex, te szíveket gyógyítasz. Szó szerint kívülről-belülről ismered a szívet – mit lehet tenni, ha valakinek megszakadt a szíve? Arra van gyógymód?"
362. oldal

Petra

Meidézve - A soha határa

Némi harc árán sikerült összegyűjtenem néhány idézetet. Remélem maradéktalanul kiposztolni is hagyja majd a gép.




"Ha sokáig együtt vagy ugyanazokkal az emberekkel, hozzászoksz a helyzethez, még akkor is, ha az életed egészségtelen, vagy maga a pokol."

37. oldal

"Minden összezavarja az embereket, ha nem az, amire számítottak."

78. oldal

 

"– Ne… Andrew – hátralépek, és összefonom a karomat. – Nem kényszeríthetsz arra, hogy egy csomó ember előtt énekeljek. Ez kegyetlenség.
– Veled vagy a hallgatósággal szemben? – kérdi vigyorogva."

363. oldal

"Az együtt töltött időnk, rövid közös életünk szólama elhalt, ahogy a zene elhallgat, ha lejár a lemez. És nem marad más csak a csend."

398. oldal

"Ha a mának élsz, ahol minden éppen megfelelő, akkor elfoglalod magad, korlátot állítasz a kellemetlen emlékeknek, és simábban, hamarabb eléred a célodat."

Petra

Megidézve

Chris Howard: Gyökértelen című regényéből







"A könyv borítója az idők során ugyanolyan rozsdás árnyalatúra színeződött, mint a furgon; lapozgattam az oldalakat, az orromhoz nyomtam őket, és beszívtam az illatukat - mintha azzal a történetiket is magamba szippanthattam volna."    13. oldal

"- Olvastam könyveket - mondta és letörölte a könnyeket az arcáról. - Még abból az időből, amikor léteztek törtvények és kormányok. Akkor legalább ezernyi cég működött, amelyek előállították az élelmiszert. Mindenfélét.
Igen, ezt már én is hallottam. De ennek így semmi értelme - hiszen akkor mindenki egyszerűen megtermelhette volna magának az ennivalót."   39. oldal

"Mert még akkor is, amikor nincs szinte semmi remény, az ember valahogy még mindig találhat egy helyet magában, ahol ragaszkodhat azokhoz a dolgokhoz, amikre igazán szüksége van."   207. oldal

"– Te a mennyországról beszélsz, csávókám! Mi pedig a pokolba tartunk.
– Nem tudom – vontam vállat. – Lehet, hogy a kettő egy és ugyanaz."    212. oldal

"Semmitől nem tűnik olyan reménytelennek a világ, mint ha tudod, hogy üres."

Petra

Megidézve

Brent Weeks A Fekete Prizma című regényéből.





Némelyik tartalmaz icipici spoilert, de csak azokra veszélyes akik a legkevesebbtől is falra másznak!

"Mintha jeladás lenne, Kip egy ág roppanását hallotta. Lehet, hogy egy szarvas. Hiszen már közeledik az este. A narancsligetben nagyon sok a szarvas, amikor...
Talán harminc lépésre valaki káromkodott. Beszélő szarvas?"   67. oldal

"Megváltozott a szél iránya, és a földet fellazító könnyű, szemerkélő eső szaga összekeveredett az égett fa füstjének szagával és az érett narancsok gyenge, friss illatával.Ettől az illattól korábban Kip mindig vidám lett. Ma éjjel azonban az illat halvány, múlékony és törékeny volt..." 78. oldal

"- Az ott Garriston? - szakította félbe Karris, északnyugatra mutatva. - Máris?
- A fontosabb kérdés az, hogy a földön akarod összetörni magad, vagy a vízen?
- Összetörni?
- A landolásban sem vagyok túl jó, és msot, ezzel a túlsúllyal...!
- Már megbocsáss! - Sértődött meg Karris.
- Miért? Nem azt mondom, hogy egy lamantinnal a fedélzeten repülök, hanem...
- Most meg egy tengeri tehénhez hasonlítasz?"   97. oldal

"A lift persze nem ment egészen a Chroméria tetején lévő szobájáig. Az már túlságosan is kényelmes lenne, vagy ahogy a feketegárdisták szerették hangoztatni, , nem lenne biztonságos.
(...)
A kürtő fenti végénél megállt, és kilépett az emelet őrségének posztja elé. A négy férfi - őrök, de nem feketegárdisták - bűntudatosan pillantott fel a kockázásból. Nyilván csak akkor vették észre a sistergő kötelet, amikor már késő volt. Arra pedig még a szájukat is eltátották, hogy magát Gavin Guile-t látják, izzadtan, piszkosan, és éppen itt!
- Megmondom, mi lesz - mondta Gavin, és az övébe dugta a féket. - Ti hallgatni fogtok erről, én meg arról. - Jelentőségteljesen a kockákra és az asztalon heverő érmékre nézett. (...)
Négy fej egyszerre bólintott."   256. oldal

"- Teljesen mindegy, hányszor nézel rám, akkor sem leszek magiszter - mondta a nagy ember. (*a színöntőket tanító oktató)
- Akkor esetleg idegenvezető?
- Az sem.
- Udvarias házigazda?
- Nem.
Seggfej? Kip már majdnem kimondta, de még időben észrevette, hogy Vasökölnek milyen izmos karja van. Becsukta a száját és mogorva képet vágott."   265. oldal

"-(...)Azt akarom, hogy tudja: akik számítanak, azok egyáltalán nem esnek hasra attól, hogy ki az ő apja, sem attól, hogy jól tud színt önteni."   365. oldal

"- Tuskó, hívd a parancsnokot! - mondta a magas őr. Tuskó? Az alacsony feketegárdista neve komolyan az, hogy Tuskó?"   438. oldal

"- Liv, ígárd meg, hogy nem fogsz kímélni. Én...
Mit akartál mondani, Kip? Hogy amióta csak az eszemet tudom szerelmes vagyok beléd? Remek.
- Nem bírnám elviselni, ha elveszteném az utolsó kötelékemet Rektonhoz - mondta helyette akadozó nyelvvel. - Te vagy az egyetlen aki ezelőtt is ismert!
Nagyszerű, teljesen elintézted, hogy az egész teljesen személytelennek tűnjön. Te nem is érdekelsz, nekem csak Rekton fontos.
- Úgy értem... Liv, te ismersz, te... - ... a barátom vagy? Ez egy cseppet merésznek hangzik, nem? Mi van, ha sosem tartott a barátjának? - Te is Rektonból származol - fejezte be esetlenül. Ebben sem volt személyesség. A francba! - Kell valaki, akivel beszélhetek, és én téged mindig is... csodáltalak!
Csodáltam? Mint egy festményt?
- Úgy értem, sokra becsültelek...
Becsültelek? Ez se sokkal jobb. Becsültem, mit egy jó szakácsot? Orholam tökeire, ez kész gyötrelem! Ah, itt a kiút, nem őt értékelem, hanem azt, ahogy valamit csinál!
- Nagyra értékelem, hogy... - Mit is? Azt, ahogy kinézett abban a feszes zöld blúzban, amit akkor... A francba!!
- ... mindig olyan kedves voltál hozzám.
Most újra a rimánkodó, szerencsétlen kisgyerek lettél. Szép munka. Aranyszájú Kip, így kéne, hogy hívjanak."   500-501. oldal

"- Azt hallottam, hogy halott vagy! - mondta Liv.
Hm, igen, az én voltam. Kip a hamis rossz hírek hírnöke."   502. oldal

"- Mennyit fizetek én neked?
- Eddig még semmit, Prizma nagyúr.
- Na, akkor kétszerezd meg! - parancsolta Gavin.
Az építész zavartnak látszott, nyilvánvalóan fejben elvégezte a számítást, és nem tetszett neki az eredmény, de nem akart akadékoskodni a Prizmával.
- Csak tréfál! - mondta Danvis tábornok az építésznek."   541. oldal

"A fényt nem lehet leláncolni."   663. oldal

Petra

Megidézve

Hannu Rajaniemi Kvantumtolvaj című sci-fiéből.







„- Még sosem találkoztam senkivel, aki ennyire káprázatos módon követett volna el ekkora ostobaságot.”   69. oldal

„Enyhén morcos vagyok egykori önmagamra. Mi a szarért kellett ezt ennyire megbonyolítani? Pedig a válasz egyszerű: azért, hogy a titok titokban maradjon. És mint közismert, egy titkot a legokosabb más titkok közé elrejteni.”   136. oldal

„- Valahogy nálad mindig és minden a lopásra lyukad ki.
- Mit is mondhatnék? Megszállott vagyok.”   136. oldal

„- Ennek az ajándékba kapott, gyerekes gevulotérzékelésnek annyi értelme van, mintha szuroksötétben próbálnánk zárat nyitni egy téglával.”   137. oldal

„Alattunk, a kék éjszakában a Hallgatagok puha fényei mozognak a mélyben, több ezer kicsi és nagy csillámló pont, mintha a földre lehozott csillagos égboltot néznénk.”   218. oldal

„- Sohasem osztom meg a terveimet félkész állapotban. Ez egy kreatív folyamat. A bűnöző művész, kreatív elme; a nyomozók pedig csak kritikusok.”    239. oldal

„Az idő az, amivé tesszük: relatív, abszolút, véges, végtelen.”   259. oldal

„Akkoriban még apacs voltál a nagyvárosban, utcai huligán, sivatagi homokkal a talpán. Bárdolatlan és bátor. És nézd, mi lett belőled! Egy gyémánt.”   312.oldal

„- Néha – jegyzem meg – elég egyetlen pillanat, hogy más ember legyen belőled. Néha meg évszázadok kellenek hozzá.”   375. oldal

Ebben az utolsóban SPOILER van!
„- A börtön akkor is börtön, ha a fogoly nem tud róla.”   312. oldal

Petra

Megidézve

Idézetek Lauren Beukes Zoo city című regényéből.







"-Csak azt mondtam, hogy te már gyilkoltál.
- Bűnrészes voltam, a bíróság ítélete szerint.
- A hátadon az a dög mást mutat.
- Az egy Lajhár.
- A egtestesült bűntudat. Tudod, hány emberre lőttem rá a testületnél töltött tizenegy év során?
- Ha kitalálom, piros pontot kapok?
- Háromra.
- Talán gyakrabban kéne kijárnia a lőtérre.
- Egy jó rendőrnek nem azért kell lőnie, hogy öljön.
- Ezekm szerint ön jó rendőr lenne?
Széttárja a kezét.
- Talán látsz mellettem valami szőröset?
- Lehet, hogy csak kikattant a lelkiismerete."   33. oldal

"– Nem vagyunk roppant közhelyesek?
– Mindenki az, nem? – mondta."   68. oldal

"A joburgi közlekedés olyan, mint a demokrácia. Ahányszor azt hinné az ember, hogy végre megindult, és tart valamerre, megint megáll."   101. oldal

"Ki mondta, hogy a rossz dolgok nem lehetnek gyönyörűek?"   139. oldal

"A gondok olyanok, mint a gyom. Mindenkinek vannak. Kitépheted, megmérgezheted, de előbb vagy utóbb visszanő."    177. oldal

 "- Meglehetősen nagy előrelépés ahhoz az elvonóhoz képest, ahol én jártam. Ott legfeljebb a  vécébe felmázolt grafiti képviselte a művészetet."   181. oldal

Petra

Megidézve

 



Sarah Dessen: Figyelj rám!







"Nem mindig az ismeretlentől kell a legjobban tartani. Azok akik a legalaposabban ismerik az embert, veszélyesebbek tudnak lenni, mert a szavak, amiket hozzánk vágnak, vagy a dolgok, amiket gondolnak, potenciálisan nemcsak hogy megsebezhetnek, de igazak is lehetnek."   61. oldal

"Akkor most mondd el, mit gondoltál igazából.
– Már mondtam. Érdekes volt.
– Különben az érdekes nem is szó – mondta.
– Mióta?
– Csak egy helyettesítő. Amit akkor használsz, amikor nem akarsz kimondani valami mást."   118 .oldal

"- Egy veszekedésnél legalább tudja az ember, hogy mi történik. Vagy van róla valami fogalma. A csend… az bármi lehet. Egyszerűen…
– Rohadtul hangos – Fejeztem be helyette."   140. oldal

"– Csak hallgasd – mondtam.
– Igen. Ne gondolkozz, ne ítélkezz. Csak hallgasd.
– És aztán?
– És aztán – mondta – dönthetsz róla."   143. oldal

"Kell hogy legyen valaki középen. Anélkül semmi sem lehet teljesen egész. Már nem csak az elválasztó tér számít, hanem az is, ami mindent összetart."   283.oldal

"Mindenki életében elérkezik a pillanat, amikor a világ elcsendesül, és az ember csupán a saját szívverését hallja. Ezért aztán jobb, ha megtanuljuk felismerni ezt a hangot. Máskülönben soha nem értjük meg, mit mond."   296. oldal

"Ahogy Owen mondta, napról napra, ha nem percről percre zajlanak a dolgok. Mindössze annyit tehetünk, hogy annyi súlyt veszünk magunkra, amennyit csak elbírunk. És ha szerencsénk van, lesz valaki a közelünkben, aki átveszi a többit."   302. oldal

Petra

Megidézve

 

Kerstin Gier Rubinvörös című regényéből.

„Rákóczy csalódottnak tűnt. Talán mégis jobb lett volna, ha hazudok neki.
Erdélyt Dracula fejedelem kormányozza, már kétszáz éve. Az egész terület rezervátumként működik egyébként már kihalt denevérfajok számára. A kurucok a legboldogabb emberek Európában.
Ez valószínűleg jobban tetszett volna neki. „  242. oldal

„Leslie azt is felvetette, hogy be kellene vezetni a „csókolózás” tantárgyat, méghozzá a hittan helyett, arra úgysincs szüksége senkinek.”

„– A jelszó?
Kár edit tescitis. Vagy valami ilyesmi.
– Qua redit nescitis- mondta Gideon.
Nos, majdnem sikerült.”

„Mai látogatása során „egészen véletlenül” az összes szolgálatban lévő tiszt épp arra járt. És egészen véletlenül mindegyiküknek volt néhány kérdése a jövővel kapcsolatban. A fiú azt tanácsolta, vegyenek Apple részvényeket, bármi legyen is az.”

„– Tényleg olvas az ember gondolataiban?- suttogtam.
– A lakáj? – suttogta vissza Gideon. – Remélem, nem. Épp arra gondoltam, hogy egy menyétre hasonlít.”

Némi spoiler!

„A kis szellem érdeklődve figyelte az eseményeket. Amikor rámosolyogtam, gyorsan visszabújt dr. White mögé, de a következő másodpercben már megint kikukucskált. – Te látsz engem?
Bólintottam.
– Ne nézz ide! – dörmögte dr. White, miközben lekötötte a kezemet.
– Jól bírom a vér látványát – feleltem. – A sajátomét is.
– A többiek nem látnak engem – mondta a kis szellem.
– Tudom – bólintottam megértően. – Engem Gwendolynnak hívnak. És téged?
– Neked még mindig dr. White – vágta rá dr. White.
– Robert – válaszolta a szellem.
– Nagyon szép név – feleltem.
– Köszönöm – mondta dr. White. – Neked pedig nagyon szépek a vénáid. – Alig éreztem a szúrást. Dr. White gondosan megtöltött egy kémcsövet a véremmel. Azután a teli csövet üresre cserélte, és azt is teletöltötte.” 

Petra

Megidézve

Meg Rosoff Majd újra lesz nyár... című könyvéből.






"Lassan azért kezdek rájönni, hogy azokra érdemes odafigyelni, akik nem járatják folyton a szájukat."   40. oldal

"Nem midig rajtunk múlik, milyen véget érnek a dolgok."   144. oldal

"(...) legalább nem öl meg minket az unalom, ami tapasztalatom szerint az egyik legkegyetlenebb gyilkos a modern háborúkban."

"Pont annyira hiszek a szellemvilágban , amennyire mások, akik nem hisznek benne."

Petra

Megidézve

Jenny Downham: Amíg élek

„-Ha nem beszélsz róla, hogy segítsek?”   8. oldal

„Napfénnyel van tele a teáscsészém”   127. oldal

„Csikorogva kirúgja maga alól a széket, de én még nem vagyok készen. Még látni akarom, ahogy az a fekete felhő a nap felé tart. Látni akarom, ahogy az ég egyszerű szürkéből grafitszürkére vált. Feltámad majd a szél, és a levelek leszakadnak a fákról. Rohanni fogok, hogy utolérjem őket, és százával fogok kívánni.”   128. oldal

  „(...) a lámpa fényét figyelem, amint ferdén végigcsúszik a kanapén, lecsöppen a szőnyegre, és a lában alatt megfagy.”   141. oldal

„Még nem szerettek elég sokáig ennyire.”   304. oldal

 Petra