2013. május 8., szerda

Időcsodák 2. - Ellenállók

Őt csak így magában. Mert gyönyörű, és mert nagyon várom!
Megjelenési parti június 21.-én.
Raana Raas: Ellenállók - Időcsodák második rész.
 
Végre David!! <3
Petra

2013. május 4., szombat

Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj

Eredeti kiadó: Gollancz; 2010-ben
Magyarul kiadta: Ad Astra Kiadó; 2012-ben
Értékelések: Goodreads – 3,82 (több mint 4 ezer értékelés) ; Moly – 86% (59 vélemény
Oldalszám: 388
Zene: Imagine Dragons: It's time


Fülszöveg: Jean le Flambeur kifinomult úriember és fondorlatos mestertolvaj, aki gondolatokat, ékszereket és titkokat lovasít meg a jövőbeli Naprendszer egzotikusan különc társadalmaiban. Élő legenda, aki egyszer mégis rajtaveszt, és utána hosszú időn át egy virtuális börtönben kénytelen saját másolataival halálos párbajokat vívni.
Egészen addig, amíg egy titokzatos lány és még rejtélyesebb megbízója ki nem szabadítja… azonban a jótettnek ára is van, és ezzel kezdetét veszi Jean le Flambeur eddig legnagyobbnak ígérkező kalandja. Irány a Mars, ahol egy vándorló városban egyszerre kell felkutatnia régi önmagát és kicseleznie egy zseniális ifjú mesterdetektívet, a tét pedig sokkal nagyobb, mint elsőre azt bárki gondolná.

Hannu nekem dedikál
Imádom ezt a fülszöveget. Ha nekem kéne összefoglalnom abból egy 10 perces (esetünkben 10 oldalas) monológ lenne. Illetve lett. Tegnap megkértek rá. Többet nem fognak azt hiszem.
Ez a könyv… Ez a könyv zseniális, fantasztikus, fenomenális, rendkívüli, bámulatos és őrülten kreatív. Ugyanakkor valószínűleg sokkal kevésbé értem, mint amennyire azt jelenleg gondolom.

Az elején óránként olvastam kb 10 oldalt, folyton visszalapozgattam, hogy ’Mi van?’ ’Mit jelentett az a szó?’ vagy éppen ’Kinek jutott eszébe rám zúdítani ennyi katyvaszt?’
Az utolsó kérdésre szerencsére tudtam a választ, Hannu volt az személyesen, szóval pillanatnyi haragom seperc alatt elszállt. Igen, minden lehetőséget meg fogok ragadni a bejegyzés folyamán, hogy Hannut imádjam!

Aztán kezdtem belerázódni, igazán elkapott a hangulata, a ritmusa, az egész könyv felépítésének dinamikája, és onnantól kezdve menthetetlenül imádom ezt az egészet. Hannu egy pillanatig sem hagyja, hogy lankadjon az olvasó figyelme és azt sem, hogy azt higgye, végre teljesen érti amit olvas. Ilyenkor bedob, és nem mellesleg aktívan használni kezd, egy-egy új fizikai elméletet, vagy új szót, esetleg a múlt egy szilánkját, ami felkavarja az állóvizet.

Ráadásul, a legtöbb ilyen kaotikus tényezőt nem magyarázza meg részletesen (hála az égnek, elvégre ez egy regény, nem egy elméleti fizika tankönyv), csak a legszükségesebb információkat osztja meg róluk, néha még azokat is burkoltan. Így az egész egy nagy kirakóssá alakul, a részinformációk pedig a könyv végére, egy nagy egészet alkotva magasodnak az útvesztő fölé. Tiszta puzzle. Még jó hogy azokat imádom.

A könyvtrailerből
És ha ezek után bárki azt hinné, hogy a cselekmény unalmas és/vagy lassú az előbb említett rengeteg magyarázkodás miatt, akkor az egy hatalmas tévedés lenne a részéről. A magyarázatok velősek, egy-két kivételtől eltekintve rövidek is, és tökéletesen illenek az ezerrel száguldó, egy pillanatig sem lassító cselekménybe. Még az első pillanatra látszólag oda nem illő Közjátékok is tökéletesen passzolnak a nagy egészbe.

A három agyafúrt főszereplő pedig egyszerűen fergeteges. Amit leművelnek!
Mieli, valaki miatt vág neki a feladatának. Mérhetetlen erővel és lendülettel csap a problémák közé, miközben próbálja harmadik szemét folyamatosan Jeanon, a börtönből kilopott tolvajon tartani, aki hajlamos saját célja, az emlékei visszaszerzése, érdekében igencsak erősen feszegetni a határvonalait. Szerintem neki a lopás csak egy nagy társasjáték, amit annál jobban élvez, minél bonyolultabb a győzelemhez vezető út. És itt van még Isidore, akit az igazság vezérel, a megoldhatatlannak tűnő rejtvények, titokzatos emberek. Még jó hogy összeakad Jeannal és az ő furfangos agyával, mert ha két ilyen elme találkozik… El nem árulom mi lesz akkor! Ahhoz el kell olvasnod Hannu eme remekművét. De az biztos, hogy a három szereplő, a különböző céljaik miatt jól megkavarja egymás dolgát, és minél inkább közelebb érzik magukat a megoldáshoz annál több rejtély bukkan elő.

A könyvtrailerből
És ez az egész még meg van fejelve egy lenyűgözően kitalált világgal, ahol a szereplők kedvükre vandálkodhatnak. A Mars, ahol a történet majdnem egésze játszódik, a lassan mozgó városaival technikai fejlettségével, változatos fajaival, szokásaival és kultúrájával elvarázsolt. Hannu nagyon alaposan dolgozta ki a Labirintust, tele apró részletekkel, és valahogy mindegyik kapott egy kis szerepet a zárásban. De amíg odáig eljutottam, szép lassan megismertem a várost, ami érdekes, változatos, ezerarcú helyszínt biztosított ehhez nagyon izgalmas, fordulatos sci-fihez.

Ami még nagyon tetszett, hogy Hannu olyan apró utalásokkal szórta tele a regényét, amik más klasszikusokból ismerősek voltak, mégis teljesen illenek történetbe. Elhittem, hogy ott vannak, hogy ezek ott megtörténhetnek, de felidéztek bennem valami máshonnan ismerőset. Ilyenek voltak például a mozgó képek az újságban, néhány szuperhősös utalás az eleje táján, vagy épp az egyik harcjelent mátrixos beütései.

Mivel trilógia, így természetesen függővég, de még milyen! Nagyon kell a második rész!
  
Idézetek: Megidézve
Történet: Izgalmas, csavaros, rejtélyes.
Karakterek: Nagyon ötletesek és könnyen megszerethetőek.
Kedvenc szereplő: Isidore, Mieli, Jean és Perhonen
Akit nem szerettem: -
Legjobb rész: Lehetetlen választás, úgyhogy felcsaptam egy helyen a könyvet -> Isidore az órásnál.
Legrosszabb: Az utolsó fejezet nagyon gonosz!
Borító: Imádom, nagyon illik a könyvhöz.
10/10 
Petra

Megidézve





Hannu Rajaniemi Kvantumtolvaj című sci-fiéből.







„- Még sosem találkoztam senkivel, aki ennyire káprázatos módon követett volna el ekkora ostobaságot.”   69. oldal

„Enyhén morcos vagyok egykori önmagamra. Mi a szarért kellett ezt ennyire megbonyolítani? Pedig a válasz egyszerű: azért, hogy a titok titokban maradjon. És mint közismert, egy titkot a legokosabb más titkok közé elrejteni.”   136. oldal

„- Valahogy nálad mindig és minden a lopásra lyukad ki.
- Mit is mondhatnék? Megszállott vagyok.”   136. oldal

„- Ennek az ajándékba kapott, gyerekes gevulotérzékelésnek annyi értelme van, mintha szuroksötétben próbálnánk zárat nyitni egy téglával.”   137. oldal

„Alattunk, a kék éjszakában a Hallgatagok puha fényei mozognak a mélyben, több ezer kicsi és nagy csillámló pont, mintha a földre lehozott csillagos égboltot néznénk.”   218. oldal

„- Sohasem osztom meg a terveimet félkész állapotban. Ez egy kreatív folyamat. A bűnöző művész, kreatív elme; a nyomozók pedig csak kritikusok.”    239. oldal

„Az idő az, amivé tesszük: relatív, abszolút, véges, végtelen.”   259. oldal

„Akkoriban még apacs voltál a nagyvárosban, utcai huligán, sivatagi homokkal a talpán. Bárdolatlan és bátor. És nézd, mi lett belőled! Egy gyémánt.”   312.oldal

„- Néha – jegyzem meg – elég egyetlen pillanat, hogy más ember legyen belőled. Néha meg évszázadok kellenek hozzá.”   375. oldal

Ebben az utolsóban SPOILER van!
„- A börtön akkor is börtön, ha a fogoly nem tud róla.”   312. oldal
Petra