A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kelly. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kelly. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 22., péntek

Sarah Dessen: Figyelj rám!




Eredeti kiadó: Viking Juvenile; 2006-ban
Magyarul kiadta: Kelly Kiadó; 2009-ben
Értékelések: Goodreads – 4,11 (majdnem 83 ezer értékelés) ; Moly– 92% (252 vélemény)
Oldalszám: 315
Zene: Led Zeppelin: Thank you 

Nem tetszik a fülszöveg, szóval a lényeg tőlem: Annabel Greene a legkisebb lány a három nővér közül. Kedves, csendes, kicsit visszahúzódó, aki magában tartja a problémáit, mert nem akar megbántani senkit. Pedig vannak problémái. Főleg az elmúlt nyár óta. Amikor a hírhedt Owen Armstrong belép az életébe, örökösen szóló iPodjával együtt, kezdenek lassan megváltozni a dolgok.

Határozottan tetszett a könyv.

Á.Ú.

Sarah Dessen
Rendben. Mit is lehet mondani erről a könyvről… Annyira őszinte volt.
Egy kicsit te, egy kicsit én, egy kicsit mindenki… vagy, jobban belegondolva inkább nagyon én. Nem volt sarkalatos, nem volt túlzó, nem volt drámahajhász, nem volt rózsaszín. Egyszerű volt, emberi, mindennapi, tele lassú változásokkal, tökéletlen emberekkel és legfőképp zenével.
Annyira jó olyan valakiről olvasni, aki nem csak egyszerűen szereti a zenét és ezért sokat is hallgatja, hanem aki egyfolytában zenét hallgat, mert rajong érte. Owent akármi is vette rá a folyamatos zenehallgatásra, a megszállottja lett, miközben újra felépítette saját magát. Akarattal, tudással, odafigyeléssel és zenével.
Majd amikor Annabelnek kezet nyújt ez a kőkemény fickó, felajánlva a barátságát és zenéjét, nyíltságával és őszinteségével segít, hogy Annabel is megmenthesse saját magát.
Olvastam én már olyan könyvet ami ugyanezzel a témával foglalkozik, ami itt egész a legvégéig a háttérben húzódik, de ez mégis teljesen más volt. Nem volt annyira sarkalatos, és a befejezés sem megoldás volt, sokkal inkább kimondás és elfogadás.
Forrás: deviantart.com
Valójában a történet kevésbé fontos ennél a könyvnél, mint az érzések és gondolatok amiket kivált. Figyeltem a szereplők legapróbb rezdüléseire és gondolataira is, miközben néha elsiklottam a cselekedetek felett, így sokszor újra kellett olvasnom néhány sort, hogy rájöjjek hogyan kerültek át a-ból b-be. Ugyanakkor, az elején lévő gyakori múltban ugrálás eléggé zavart, nem mindig tudtam hol is vagyunk, főleg amikor az egyik után félbe kellett hagynom, majd csak később folytathattam. Igen, az írónő elég sokat ugrál az időben, ráadásul az elején úgy tűnt, igazi logika nélkül teszi ezt. Ezt egy idő után viszont megszoktam és sikerült egyre inkább élveznem, hogy sok mindent megtudtam Annabel családjának múltjáról.
És akkor vissza Owenhez. Egyszerűen imádtam őt. Nagyon szép volt ahogy Dessen felépítette Owen és Annabel kapcsolatát. Kezdetben csak egymás mellett ülnek ebédszünetben, aztán zenéről kezdenek beszélgetni, így egyre jobban megismerték egymást. Barátságuk hétről hétre, rádióadásról rádióadásra egyre mélyebb és egyre őszintébb. A végén pedig már Annabellel együtt mondtam, hogy „Owen!”.
Idézetek: Megidézve
Történet: Összeszedett, komplex.
Karakterek: Mindegyikük szerethető, a hibáikkal együtt.
Kedvenc szereplő: Owen. És Rolly.
Akit nem szerettem: Nem volt ilyen.
Legjobb rész: Bármi Owennel.
Legrosszabb: Az ugrálás.
Borító: Egyszerű, szép.
 10/9
Petra

Ó, és majd el felejtettem! Imádtam a dühterápiás kifejezéseket! (Átfogalmaz és Újrairányít)

2012. október 31., szerda

Karen Marie Moning: Keserű ébredés


Eredeti kiadó: Delacorte Press; 2006-ben
Magyarul kiadta: Kelly Kiadó; 2010-ben
Értékelések: Goodreads- 4,18 (több mint 41 ezer értékelés) ; Moly- 88% (320-nál több vélemény)
Oldalszám: 298
Zene: Linkin Park: New Divide - mert kellett valami

A bejegyzés jó néhány pici spoilert tartalmaz, akit a legapróbbak is zavarnak az inkább ne olvassa!

A történet főszereplője Mac, a fiatal, egyetemista, Georgia-i lány, aki Dublinba utazik, hogy a meggyilkolt nővére nyomozási aktáját újra megnyittassa, ugyanis nem tudja elfogadni, hogy a rendőrség bizonyíték hiányában lezárta az ügyet. Így bizonyítékkeresésbe kezd, egy hangposta üzenete alapján, melyet a nővére hagyott neki nem sokkal a halála előtt. Rövid úton beleszalad egy számára addig ismeretlen világba, a tündérekbe és ezáltal egy titokzatos könyvesbolt tulajdonosba. 

Azzal kezdeném, hogy eddig nem sok tündéres fantasyt olvastam, de ez magasan veri azt a néhányat. A tündérek természetesen nem cuki kis repkedő lényecskék, hanem gonoszak, sokfélék, kicsit démoniak. Kasztrendszerben élnek, és két csoportra bomlanak a gonosznak vallott meg a kevésbé gonosznak vallott gonosz tündérek. Mert nem gondolnám, hogy V’lane a jóság császára. Agyafúrt, elveszi amire szüksége van és nem ül ölbe tett kézzel várva a megváltást, de azért nem is szívja ki az életet egy bár közepén egy ártatlanból. Gondolom. 

Az is nagyon tetszett, hogy nem kifejezetten a harcra volt felépítve, mondjuk sejtelmem sincs, hogy Barrons micsoda, de még ő is úgy jött a képbe mint aki a szent tárgyakat keresi, és nem úgy, mint aki ki akarja nyírni a tündéreket. Szerintem az számára csak a dolgok velejárója, amit még élvez is. Így természetesen harcolni fognak a gonosz tündérek ellen akik egyre nagyobb darabokat hódítanak el a világból de az alapkoncepció mégis inkább a kincsvadászatnak tűnt. Aztán meglátjuk mi lesz még ebből a későbbi részekben, de ez nagyon tetszett.

Az már kevésbé, hogy a világ legelcsépeltebb megoldását sikerült választani: Egy portált nyit meg a főgonosz, hogy áthozza a csatlósait a Földre! Komolyan?! Sose találtam volna ki!
 
Ezt leszámítva csak Mac zavart néha. Fel voltam készülve, hogy egy veszettül idegesítő főszereplőt fogok kapni (aki jelentős változásokon megy át és a másodikra már nem lesz veszett), akit meg is kaptam, bár durvábbra számítottam. Bevallom YA-n edződtem, Mac már meg sem kottyant! Ami inkább zavart benne, hogy a hősnők logikai alapismeret órájáról ő is hiányzott (talán az év vége fele bejárt, általában másodszorra már kapcsolt…), és hogy csomószor leírja mit is érez, aztán teljesen máshogy viselkedik. Ha én annyira ideges vagyok, hogy remeg tőle kezem-lábam, nem állok neki gyöngyöt fűzni!
Viszont voltak olyan jelenetek ahol feltűnően tetszett a stílusa, remélem ezek megmaradnak majd.

Igazából csak ez a két dolog zavart. A másik főszereplő ugyebár Barrons aki a Könyves Álompasi versenyen keltette fel az érdeklődésemet. Hát érdekes karakter, még nem tudom mi ez a nagy imádat körülötte -bár voltak jelenetek amik már sejtetik- de nagyon titokzatos és remélem a következő részben már kiderülnek róla dolgok.

Ebben az első részben tehát kaptunk, világbemutatást, Macből belevalócsaj faragást, egy kis kutakodást, hogy azért izgi is legyen és egy kis Barronscsepegtetést. Ígéretek szerint a második már sokkal jobb lesz, nekem ez is tetszett, de azért egyértelműen bevezetőkönyv szaga volt, amit igazából meg is engedhetett magának mivel van négy folytatása. Remélem, ezt a naplószerűségét megtartja, az kifejezetten tetszett.

Idézetek: Megidézve
Történet: Mozgalmas volt.
Karakterek: Mac valóban idegesítő kicsi.
Kedvenc szereplő: Még nincs ilyenem.
Akit nem szerettem: Ilyen sincs, nem volt idő megutálni senkit.
Legjobb rész: Körömlakkozás.
Legrosszabb: A remegő kézzel gyöngyfűzős esetek.
Borító: Szép, és a könyvre vetítve is van értelme.
 10/8
 Petra