Karen Marie Moning: Keserű ébredés

Eredeti kiadó: Delacorte Press; 2006-ben

Magyarul kiadta: Kelly Kiadó; 2010-ben

Értékelések: Goodreads- 4,18 (több mint 41 ezer értékelés) ; Moly- 88% (320-nál több vélemény)

Oldalszám: 298

Zene: Linkin Park: New Divide - mert kellett valami

A bejegyzés jó néhány pici spoilert tartalmaz, akit a legapróbbak is zavarnak az inkább ne olvassa!

A történet főszereplője Mac, a fiatal, egyetemista, Georgia-i lány, aki Dublinba utazik, hogy a meggyilkolt nővére nyomozási aktáját újra megnyittassa, ugyanis nem tudja elfogadni, hogy a rendőrség bizonyíték hiányában lezárta az ügyet. Így bizonyítékkeresésbe kezd, egy hangposta üzenete alapján, melyet a nővére hagyott neki nem sokkal a halála előtt. Rövid úton beleszalad egy számára addig ismeretlen világba, a tündérekbe és ezáltal egy titokzatos könyvesbolt tulajdonosba. 

Azzal kezdeném, hogy eddig nem sok tündéres fantasyt olvastam, de ez magasan veri azt a néhányat. A tündérek természetesen nem cuki kis repkedő lényecskék, hanem gonoszak, sokfélék, kicsit démoniak. Kasztrendszerben élnek, és két csoportra bomlanak a gonosznak vallott meg a kevésbé gonosznak vallott gonosz tündérek. Mert nem gondolnám, hogy V’lane a jóság császára. Agyafúrt, elveszi amire szüksége van és nem ül ölbe tett kézzel várva a megváltást, de azért nem is szívja ki az életet egy bár közepén egy ártatlanból. Gondolom. 

Az is nagyon tetszett, hogy nem kifejezetten a harcra volt felépítve, mondjuk sejtelmem sincs, hogy Barrons micsoda, de még ő is úgy jött a képbe mint aki a szent tárgyakat keresi, és nem úgy, mint aki ki akarja nyírni a tündéreket. Szerintem az számára csak a dolgok velejárója, amit még élvez is. Így természetesen harcolni fognak a gonosz tündérek ellen akik egyre nagyobb darabokat hódítanak el a világból de az alapkoncepció mégis inkább a kincsvadászatnak tűnt. Aztán meglátjuk mi lesz még ebből a későbbi részekben, de ez nagyon tetszett.

Az már kevésbé, hogy a világ legelcsépeltebb megoldását sikerült választani: Egy portált nyit meg a főgonosz, hogy áthozza a csatlósait a Földre! Komolyan?! Sose találtam volna ki!

 

Ezt leszámítva csak Mac zavart néha. Fel voltam készülve, hogy egy veszettül idegesítő főszereplőt fogok kapni (aki jelentős változásokon megy át és a másodikra már nem lesz veszett), akit meg is kaptam, bár durvábbra számítottam. Bevallom YA-n edződtem, Mac már meg sem kottyant! Ami inkább zavart benne, hogy a hősnők logikai alapismeret órájáról ő is hiányzott (talán az év vége fele bejárt, általában másodszorra már kapcsolt…), és hogy csomószor leírja mit is érez, aztán teljesen máshogy viselkedik. Ha én annyira ideges vagyok, hogy remeg tőle kezem-lábam, nem állok neki gyöngyöt fűzni!

Viszont voltak olyan jelenetek ahol feltűnően tetszett a stílusa, remélem ezek megmaradnak majd.

Igazából csak ez a két dolog zavart. A másik főszereplő ugyebár Barrons aki a Könyves Álompasi versenyen keltette fel az érdeklődésemet. Hát érdekes karakter, még nem tudom mi ez a nagy imádat körülötte -bár voltak jelenetek amik már sejtetik- de nagyon titokzatos és remélem a következő részben már kiderülnek róla dolgok.

Ebben az első részben tehát kaptunk, világbemutatást, Macből belevalócsaj faragást, egy kis kutakodást, hogy azért izgi is legyen és egy kis Barronscsepegtetést. Ígéretek szerint a második már sokkal jobb lesz, nekem ez is tetszett, de azért egyértelműen bevezetőkönyv szaga volt, amit igazából meg is engedhetett magának mivel van négy folytatása. Remélem, ezt a naplószerűségét megtartja, az kifejezetten tetszett.

Idézetek: Megidézve

Történet: Mozgalmas volt.

Karakterek: Mac valóban idegesítő kicsi.

Kedvenc szereplő: Még nincs ilyenem.

Akit nem szerettem: Ilyen sincs, nem volt idő megutálni senkit.

Legjobb rész: Körömlakkozás.

Legrosszabb: A remegő kézzel gyöngyfűzős esetek.

Borító: Szép, és a könyvre vetítve is van értelme.

 10/8

 Petra

Megidézve

Karen Marie Moning Keserű ébredés című regényéből.





 " Barrons Könyvek és Apróságok (...)

Beléptem, megálltam, és és döbbenten pislogtam. A külseje alapján elbűvölő kis könyvesboltot és ritkaságokat áruló üzletet vártam, amely körülbelül akkora, mint egy egyetemi Starbucks kávézó. Ehelyett hatalmas, barlangszerű belső tér fogadott, annyi könyvvel, amennyi mellett elbújhat az a könyvtár, amelyet a Szörnyeteg adott a Szépségnek az esküvőjük napján a Disney-mesefilmben."   44. oldal

"– Lélegezzen lassan, mélyen. Úrrá tud lenni rajta, Ms. Lane, csak koncentráljon.
Nyeltem a levegőt. Nem segített.
– Nem azt mondtam, hogy egy partra vetett halat utánozzon, hanem azt, hogy lélegezzen."   120. oldal

" A ház berendezése egyhangú volt: fekerte és fehér váltogatta egymást. Az emberek is ehhez öltöztek (...) Ezek itt azt hitték, az a menő, ha minden színt kiszívnak a világból. Arra a következtetésre jutottam, hogy biztos mind nagyon depressziósak. "   126. oldal

"- Ahhoz, hogy teremtsen, Ms. Lane, először meg kell szüntetnie valami mást. Ha a kiindulópont a semmi, azt is megszünteti, ha helyettesíti valamivel. "   151. oldal

"(...) megtanultam, hogy ugyanolyan sok mindent lehet tudni abból, amit az emberek elhallgatnak, mint abból, amit kimondanak. Nem elég a szavalat hallgatni, a lényegért a csend mélyére kell hatolni. Gyakran csak azokban  a hazugságokban van igazság, amelyeket nem mondunk ki. "   241. oldal

Petra

Kívánságzsák - Novemberi dömping

Rengeteg könyvet adnak ki mindig október végén, november elején, aztán majd december elején is, főleg a karácsony miatt, csak jön a rengeteg könyv, a szerencsétlen könyvmolyok meg azt sem tudják hova kapják a fejüket ha betévednek egy könyvesboltba annyi a friss gyönyörűség.


Gyorsan mutatok két már megjelent könyvet amikre valószínűleg lecsapok majd.
Az egyik Richelle Meadtől A szukkubusz éjszakája. Biztosan elolvasom az első részt mielőtt megveszem, de az írónő feltétlen bizalmamat élvezi!

Teljes borító

A másik pedig szintén egy Agavés könyv, Alma Katsu: Halhatatlan című regénye, aminek először a gyönyörű borítója fogott meg (mint mindig), de a fülszövege alapján ez is nagyon ígéretes:

Dr. Luke Findley egy újabb unalmas éjszakára számít, amikor elkezdi szokásos éjszakai műszakját St. Andrew kisvárosának kórházában. Azonban amint találkozik Lanore McIlvrae-vel a sürgősségi osztályon - aki sérülései ellenére egy gyilkosság gyanúsítottja -, azonnal megváltozik az élete. Pár órával később már a kanadai határ felé tart vele, tudva, hogy ezentúl soha semmi nem lesz olyan, mint régen.
Lanore McIlvrae senkire nem hasonlít, akit Luke valaha ismert. A nő története a szerelemről és az árulásról szól. Szerelemről és árulásról, amire nincs hatással az idő, mivel számára az örökkévaló. Az élete az 1800-as években kezdődött, és a kétszáz év során, amit a Földön töltött, mind az erőszak, mind a testi gyönyörök megkísértették, de ő végig hű maradt élete nagy szerelméhez. Egészen mostanáig.

Akkor most jöjjenek a még megjelenésre váró könyvek, elsőként a Ciceró Könyvstúdiótól A lázadó. Ez Veronica Roth A beavatott című regényének a folytatása. A beavatottról a véleményemet megtaláljátok ide kattintva. Hatalmas köszönet a kiadónak, hogy eredeti borítóval kapjuk a sorozatot, ugyanis ezek a borítók egyszerűen csodásak! Nincs hozzá pontos dátum, csak, hogy november vége. És akkor a fülszöveg:

Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz. Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei – Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.

A Könyvmolyképző Kiadónál fog megjelenni - várhatóan november 20.-án -, Marie Lu Legenda című, amit már nagyon várok, csak jót hallottam eddig a könyvről, és biztosan remek lesz, csak azt bánom, hogy a borítót csúfítja majd a vöröspöttyös logó...

A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait. 

Csak azért nem a Legendát várom a listáról a legjobban, mert megelőzi James Patterson Maximum Ride-ja. Hogy mi ez a rajongás felőlem a könyv iránt azt szerintem magam sem tudom tejesen, de nagyjából fél éve komolyan gondolkoztam azon, hogy megtanuljak annyira angolul, hogy tudja olvasni, és ezt ez a könyv érte el nálam, szóval amint kijött a nyomdából én már olvasom is. Ami ha minden igaz már csak 15 nap, a megjelenési dátuma: 11. 15.

Hat felejthetetlen kölyök – család és otthon nélkül – az életéért fut. Maximum Ride és a legjobb barátai egy kísérlet eredményei: repülésre tervezték őket. De ezzel még nem ér véget csodálatos képességeik listája. Most megléptek, és tudniuk kell, ki hozta létre őket, ki vadászik rájuk, és miért tervezték úgy őket, hogy az emberek felett álljanak.

 És még két sorozatfolytatást várok, Cassandra Claretől A Herceget (november 20.). Az angyal igazából nem volt rossz, de valahogy nem volt az igazi. Azért mindenképp adok majd neki egy esélyt.











A másik pedig J.R. Ward Újjászületett szeretője. Drága Ulpius ház azt ígérte még karácsony előtt kiadják. Csak azt nem mondták melyik évben. Persze a remény hal meg utoljára. A kiadó iránti bizalom meg már az újraélesztő gép alatt fekszik, de szerintem már elveszítettük... De most komolyan mit várunk, ha még egy fülszöveget sem tudtak írni?

Petra

Beszerzés

Az elmúlt hónapokban a sulikezdés miatt ki voltam purcanva, még olvasni is alig volt időm, és mindössze két könyvvel lettem gazdagabb. Az egyiket névnapomra kaptam legjobb barátnőmtől, ez Karen Marie Moning Álom és valóság című könyve. A Tündérkrónikák második része (az elsőt is tőle kaptam, még tavaly karácsonyra :D ). A másik pedig Cynthia Hand Angyalsors sorozatának második kötete az Angyalfény. Belőle idézeteket és róla véleményt már találhattok itt a bolgon.

Petra

Cynthia Hand: Angyalfény

Eredeti kiadó: HarperTeen; 2012-ben

Magyarul kiadta: Maxim Kiadó; 2012-ben; a Dream válogatás egyik kötete

Értékelések: Goodreads- 4,25 (majdnem 12 ezer értékelés)  ; Moly- 92% (kevés vélemény)

Oldalszám: 428

Zene: Robbie Williams- Angels

A könyv az Angyalsors trilógia második kötete, az első részről a véleményemet olvashatjátok ide kattintva. A történet onnan folytatódik ahol az Angyalsors vége szakadt. Nagyon imádtam azt a könyvet, főként a szereplők tették naggyá nekem. Ebben a részben is odáig voltam nagyrészükért. Tucker továbbra is az abszolút kedvencem, kisfiús de komoly, és eléggé felnőtt ahhoz hogy kezelje ezt a természetfeletti katyvaszt egy olyan módon, ahogy még egyik általam olvasott regényben sem senki. és nagyon teszik benne hogy hisz. Akkor itt van még Clara apja, aki felbukkan időközben. Ő is egy imádnivaló karakter. Clara anyját is csíptem és Jeffrey is remek. De itt van ugye maga Clara és Christian, a gyertyatartó! Najó…

Igazából mérges vagyok erre a könyvre. Nagyon vártam, és lejártam a lábam mire beszereztem, a Libris nő már tudta, hogy mit akarok és csóválta a fejét, mielőtt megkérdeztem volna tőle, hogy „Meg tudja mondani, van-e már az Angyalfény?” .

Aztán meghozta a drága futárom, és elolvastam, és már két napja itt ülök, mert tudom, hogy nem lehet tízes, de nem akarok neki kevesebbet adni. Egyszerűen, egy eredeti, emberi, könnyed, ifjúsági fantasyból átment tipikus tömeg YA-ba, annyi különbséggel, hogy imádnivaló karakterek is vannak benne. 

Clara egyfolytában a Tucker-Christian probléma miatt nyavalyog, a tények kiszúrják a szemét, de persze nem veszi észre őket, és mindenki tudja, hogy nem az fog történni amit kiokoskodik, csak ő nem persze. Sorra bántja meg akiket szeret, ráadásul a könyv felénél már nagyon idegesített. Plusz még ön és közveszélyes is. Ez a receptje a YA agyatlan főszereplőinek nem? Én tényleg nem hiszem el, hogy nem lehet olyan YA szereplőt összehozni, akinek több logikája van egy falónál!

Befejező kötet borítója

És akkor itt van még Christian. Hangsúlyoznám, hogy ez egyéni vélemény, de szerintem, Christian gonosz. Én nagyon féltem volna tőle néha, mert oké, hogy mindig ott van Clara mellett, és fogja a kezét, meg halál együtt érző, de valahogy sántít nekem, volt ahol szerintem ijesztően viselkedett, és nem vagyok benne biztos, hogy azért éreztem-e ezt, mert Tuckernek szurkolok. 

Amiktől még a falra másztam, ezek az elnevezések a félvér, negyed vér, egyéb vér angyalokról. Értem én, hogy nagyon fontos, hogy ki micsoda, meg hogy hogyan hívják ezeket, de annyira sokszor ismételgették őket! Én meg nem akartam megjegyezni, de kénytelen voltam.

A legnagyobb pozitívum, hogy a leírások még mindig gyönyörűek. A tájakat nagyon el tudja kapni úgy az írónő, hogy szinte lássam magam előtt, és az érzések meg az érzelmek, amik itt még hangsúlyosabbak, csodaszépen vannak leírva és átérezhetőek.

Egyenlőre elkönyveltem magamban, hogy a középső könyv átka sújtja szegényt, mert én szeretni szerettem volna, nagyon, de nem sikerült. Csak azokat a részeket ahol Tuck, meg Michael szerepeltek, ott ragyogott a könyv.

Remélem, hogy a harmadik rész megint igazán pörögni fog, hogy Clara összeszedi magát, és hogy Tuckert választja a végén. 

Idézetek: Megidézve

Barangolás: Wyomingban

Történet: Inkább az érzelmeken volt a hangsúly.

Karakterek: Kifejtettem följebb.

Kedvenc szereplő: Tucker, Michael

Akit nem szerettem: Clara

Legjobb rész: Tuckerrel bármi az elejéből, mondjuk az éjszakázás.

Legrosszabb: Clara szaporodó nyavalygásai.

Borító: Élőben, nagyon bizarrul kék a lány rajta.

 10/7

Petra

Megidézve

 Egy nagyon várt könyvből: Cynthia Hand: Angyalfény

"Vitatkozom önmagammal, és úgy látszik, alulmaradok."   42. oldal

"Annyira kikészültem, hogy pár alkalommal késő éjjel ellógtam otthonról hozzájuk, és figyeltem őt álmában, hátha, mit tudom én, a képregénygyűjteménye egyszer csak úgy dönt, hogy lángra lobban. Ez nemcsak butaság volt, hanem tagadhatatlanul Edward Cullen-osan hátborzongató is, de jobb nem jutott az eszembe."   98. oldal

"Egész délután egy hajszál választott el attól, hogy átmenjek Bruce Bannerből a hihetetlen Hulkba, és szétverjek egy öltözőszekrényt."   202. oldal

 "– Hol vagyunk? – kérdezi apu.
– A Hattyú-völgyben. Meg akarom kóstoltatni veled az itteni kockagombócos fagyit.
– Kocka? Hát az meg miféle gombóc?"   338. oldal

"Végezetül megtanultam, hogy az élet nem kudarcokról és sikerekről szól, hanem arról, hogy jelen legyünk abban a pillanatban, amikor nagy dolgok történnek, amikor minden megváltozik, önmagunkat is beleértve."   418. oldal

Petra

E. L. James: A sötét ötven árnyalata

Avagy A szürke ötven árnyalata round 2.

Eredeti kiadó: The Writer's Coffee Shop Publishing House ; 2011-ben

Magyarul kiadta: Ulpius-ház; 2012-ben

Értékelések: Goodreads- 3,97 (több mint 152 ezer értékelés); Moly-79% (kevés vélemény)

         Oldalszám: 570

Zene: Beyonce: Crazy in love

 

18+!!

Ismét egy történetgazdag könyv!! Íme A történet: Sírás, kiállítás, szex, beszélgetés, szex, szex, szex, beszélgetés, dráma, szex, szex, estély, szex, Dr. Flynn, szex és még több szex, szülinap. (és alaposan megizzadtam, hogy ilyen részletes legyen, ugyanis ez itt a lehető leghosszabb és tényleg mindent eláruló változat.)

Azt sem tudom hol kezdjem. Ez a könyv ugyanaz mint az első csak pepitában! Ana végig sajnáltatja magát, nem képes a kisujját sem megmozdítani azért hogy valami jó történjen, és harcol a szex durva részei ellen, csak most már teste öltött ez az "ellenség", hátha így izgalmasabb. Hát nem az! De komolyan, ha belegondolunk, ugyanazok a dolgok történnek megint: Az elején bizonytalankodás van, aztán Christian féltékenykedik, Ana beleegyezik abba amit Christian akar, Ana elköltözik, Kate a fele történetben nincs is a képben, elmennek egy végtelenül romantikus kiruccanásra, Taylor még mindig nagyon laza, Christian töri magát, hogy eléggé meg tudjon változni, és megfeleljen Anának, aki eközben lógatja a lábát. Ez ugyan az a könyv!!!

Oké menjünk bele kicsit. Azon felül, hogy ebben a könyvben még több a szex, mint az előzőben, jóval több az értelmes beszélgetés is, fény derül jó pár titokra Christian múltjából, amik ugyan részben sejthetők voltak, mégis, legalább volt miért olvasni. 

Azért pedig, hogy két szereplőnk kimozduljon a hálóból, a drága írónő belerakta a könyvbe a világ legsablonosabb fordulatait. Mint például: Vérszemet kapott ex vagy épp főszereplőnk szülinapja.

Nézzük a szereplőket. Christian rendben van. Továbbra is töri magát, hogy megfelelhessen Anának, szenved a múltja miatt, de megpróbál túljutni a korlátain Ana miatt.

Ana pedig, mint egy elkényeztetett úrilány - annak ellenére, hogy nem akar az lenni - szépen tűri, hogy Christian a belét is kiszenvedje miatta. Nem tesz semmit, hogy segítsen, hogy megkönnyítse a dolgát. Ráadásul még mindig idegesítő, hogy hármas beszélgetéseket folytat önmagával és, hogy bénán káromkodik. Nem értem, ha alapból rajta van a tizennyolcas karika a könyvön akkor miért csak kétféle káromkodás fért bele, és miért mindkettő ilyen röhejes? (Lehet a fordítás az oka...)

És ezt még megfejeli, hogy Ana értetlenebb mint valaha, ezáltal ugyanazokat a köröket futják újra és újra, plusz egyszerűen annyira agyalágyult, hogy toporog egy helyben és a fehér szobában lévő egy szem rikító piros ajtót sem veszi észre. Ha nem tudnám, hogy Ana igazából Bella, akkor is rájönnék, pont olyan logikátlan, lassú és tehetetlen.

Ki kell térnem még egy fontos részletre, ami nem más mint a befejezés. Annyira könnyen le lehetett volna zárni az egészet, csak rá kellett volna még szánni tíz oldalt. De nem! Had szenvedjen még szegény olvasó egy köteten át a cselekménytelen szörnykönyvön, bele kell rakni a világ legbénább, legklisésebb, legfantáziátlanabb epilógust a végére, aminek csöppet azért Lisbeth Salanderes beütése van valljuk be. Ezért a befejezésért legalább egy, de inkább két pontot kap a végértékelésben. Ennél még az is kreatívabb lett volna ha a semmiből felbukkan egy veszett sün, bokán harapja Christiant és így elkezd a világon terjedni a sünfluenza! Bár így lett volna izgalom a következő könyvben... Ez esetben bocsánat! Maradjunk az eredetinél!

És ismét nem lehet elsiklani a fordítás fölött.

Megint egy imádni való, igényes, választékos nyelvezetű és remek szófordulatokban bővelkedő fordítás Tótisztól.

Oké én még mindig nem adtam ki rá pénzt, így nem tudom, hogy mennyit ront a helyesíráson az hogy e-ben olvastam, ezért ezeket a hibákat nem említem. De! A szöveg törzse attól nem változik, hogy könyv vagy e-formátumban olvasok. 

Így például az Tótisz hibája, hogy a szereplőknek még mindig nem sikerült eldönteniük, hogy tegezzék vagy magázzák-e egymást, vagy épp rengeteg bízzál meg higgyél, ez így kicsit sem hangzik degradálóan. Ezek szerintem nem csak az én szememet bántották.

Találtam egy szereplő átnevezést is a könyvben, szegény Dante Dave-vé vált egy rövidke időre. Inkább nincs hozzáfűznivalóm...

A legviccesebb talán az volt, hogy Ana most már nem csak csupa ujj és hüvelykujj, mint az előző kötetben. Mostanra tovább fejlődött és csupa nyelv és zihálás valamint csupa kéz meg száj, nyelv és ajak, ujj és haj lett. Szerintem gratuláljunk neki! És ami még szöget ütött a fejemben, hogy szerintem a szereplők valójában medvék! Mindenki, mindig mormog!

De számomra a legelgondolkodtatóbb félmondat az ez volt: "Belső istennőm tripla Axelt mutat be felemáskorláton" Hogy mit és hol? A felemás korlát szer a tornában, a tripla axel pedig egy elem a jégkorcsolyában. Hogy a viharba sikerült ezeket összepárosítani?!

 Tehát összegezve: Vannak az átlagos könyvek. Történettel, izgalommal, értékelhető, fejlődő szereplőkkel. És van A szürke ötven árnyalata sorozat. Ezekben a könyvekben van az, amit a többiből kihagytak, és most nem a szexre célzok.  Egy átlagos könyv a történésekre koncentrál és, megjegyzem jogosan, elsiklik a hétköznapi és egyben fölösleges történések fölött. Na ezek a könyvek pedig csak hétköznapi és fölösleges történésekből állnak. A hétköznapok hétköznapi történéseinek füzére. Bravó. Azért ahhoz tudás kell, hogy leírjam mi történik velem egy átlagos napon. Pláne ilyen felbecsülhetetlen minőségben.

Idézetek: Molyos link

Történet: Még mindig nincs

Karakterek: Christian tesz érte, hogy legalább a fejem épségben megússza az olvasást

Kedvenc szereplő: Dr. Flynn, Taylor

Akit nem szerettem: Ana

Legjobb rész: beszélgetés Dr. Flynn-nel

Legrosszabb: Hagyjuk...

Borító: Igazából szép

 10/4

Petra