Leiner Laura: A Szent Johanna gimi - Örökké

Eredeti kiadó: Ciceró Könyvstúdió; 2013-ben

Értékelések: Moly – 98% (176 vélemény)

Oldalszám: 388 + 340

Zene:Legyünk nyálasak- Oasis: Wonderwall

 A sorozat méltó befejezése lett. Pont ilyenre számítottam. Se több nem volt, se kevesebb.

Még mindig szórakoztató, még mindig idegesítő, még mindig vicces, még mindig tele okítással, még mindig ifjúsági.

Egy sorozatot befejezni mindig nehéz, ha másnak nem is, az írónak. De hatalmas rajongótáborral rendelkező könyv lévén, rengeteg ember engedi el ezzel a kötettel a sorozatot. Akik eddig imádták, ezt is fogják. Kétségtelen. Sokszor vicces, elmélázó, és ennyi könyv után már mondhatjuk, hogy Renis (nyafogó, drámázó, fülig szerelmes, csöppet szerencsétlen, de piszok mázlista).

Beszélhetnék itt arról, hogy egyszerűen mennyire nem sikerült olyanra, mint amilyenre ígérik. Egy iskola, ahova mindenki szívesen járna, Egy közösség, aminek te is tagja lehetsz. Hát igen, de ugyanakkor az egész pont nem valóságos. A szereplők totál lehetetlenek és valótlanok – egy-két kivételtől eltekintve-, kezdve Corteztől egész Gondosig. De ez igazából senkit sem érdekel, mindenkit körbezsong a vége-érzés. Egyetlen szereplőt emelnék ki, ő az én abszolút kedvencem karakterem, Ricsi. Azt kell mondanom, ő az egyetlen aki igazán felnő. Sokszor nemtörődömnek és szétszórtnak látszik, de ennek pont az ellentéte, felelősséget vállal, vall, tanul. A többiek nagyrészt ugyanolyanok, és pont emiatt, nem érzem őket 14-nél idősebbnek.

Elkezdhetném sorolni a problémáimat, de nem fogom, mindössze annyit szeretnék megemlíteni, hogy Arnoldot így elintézni elég beszari dolog volt szerintem. De mindegy belemagyarázható az indok szóval…

Amit sokkal fontosabbnak érzek (és milyen jó, hogy csak most írom ezt a véleményt!), azon egy molyos vélemény darabkája miatt kezdtem el gondolkodni: „…úgy érzem,hogy tényleg velük nőttem fel.”

Akármennyire nem tartom igazán jónak ezt a sorozatot, ezt az érzést imádom. Nekem a Harry Potter jelenti ezt. Azt hiszem, ha az ember egy sorozat szereplőit ennyire a szívébe tudja zárni az már rossz nem lehet. És nem csak azért, mert ezáltal olvasunk. Hanem azért is, mert van egy ismerős, talán mindennél jobban ismert közeg a rongyosra olvasott oldalak között, ahova bármikor elbújhatunk. Nekem ez a hely a Roxfort. Az 5-10 évvel fiatalabbaknak talán a Szent Johanna Gimi.

Idézetek: Molyon nagyjából a fél könyv ki van idézve.

Történet: Csöpögős, Renis lezárás.

Karakterek: Mint eddig

Kedvenc szereplő: Ricsi

Akit nem szerettem: -

Legjobb rész: Virág balhéja

Legrosszabb: Arnolddal ami lett.

Borító: Nem rossz, de az Útvesztőé szebb.

10/7

Petra

Jenny Downham: Amíg élek

Eredeti kiadó: David Fickling Books; 2007-ben

Magyarul kiadta: Ciceró Könyvstúdió; 2012-ben

Értékelések: Goodreads – 3,86 (több mint 15 ezer értékelés) ; Moly – 96% (néhány vélemény)

Oldalszám: 329

Zene: Ed Sheeran: Lego house

Vannak azok a könyvek amiket időről időre, újra és újra elővesz az ember, mert nyomot hagytak benne, és ha újraolvassa, ez a nyom egyre szélesedik, mert mindig mást adnak. Számomra, szerintem ez a könyv is ilyen lesz. Nem tudom mit is írhatnék róla. Főleg mert úgy gondolom, ezt az érzést mindenkinek magának kell megtapasztalnia. De azt hiszem, minél tovább ülök e fölött a vélemény fölött, annál inkább elgondolkodtat, annál jobban imádom a regényt.

Az írónő

A főszereplő, Tessa Scott, leukémiás. Életének utolsó hónapjait követhetjük végig.

És nem is szeretnék róla igazán többet mondani. Mert a fülszöveg kiemeli, hogy van egy listája, rajta azzal a 10 fontos dologgal, amiket még mindenképp meg szeretne tenni, de szerintem nem ez a lényeg.

Persze, fontos mozgatórugója lesz Tessának, hogy cél lebeg a szeme előtt, de a lista időközben változik, Tessa átírja, megváltoztatja, és valójában nem is csak 10 dologból áll, mert nem a lista maga a lényeg. Tessa még csak 16 éves, még szinte nem élt, még csak tervezte az életét, viszont tudja, hogy meg fog halni, és ezért a maradék idejében, minél több dolgot szeretne. Mint bárki más az ő helyébe.

Csakhogy rájön, hogy nem az a lényeg hogy lefeküdjön valakivel, hanem, hogy élvezze a szeretkezést, nem az, hogy elutazzon egy ismerős helyre, hanem hogy felidézze az ottani emlékeit, nem a cél elérése, hanem az utazás maga. Hogy az élet csodái nem a nagy tettekben vannak, hanem az apró részletekben, a boldog pillanatokban és a spontán ötletekben. És a történet előrehaladtával egyre jobban vágyik is ezekre az apróságokra.

A film plakátja

Szerintem ez a könyv nem azért csodálatos, mert grandiózus, újító vagy fantáziadús. Mert valójában egyik sem. Hanem azért, mert hétköznapi, egyszerű, bátor és megindító. Mert lefest egy olyan személyt, mint Tessa apukája. Aki egyszerűen csodálatos, odaadó és feltétel nélkül szereti Tessát, miközben hatalmas fájdalom nyomja a vállát. Szerintem, remélem, ilyenek a hétköznapi hősök, mint ő.

És mindemellett a könyv tele van gyönyörű képekkel, amik egyre sötétebbek és néha morbidak lesznek, de ezzel együtt Tessa egyre inkább felfigyel rájuk, az apró jelekre, a pici változásokra és szépségekre.

Miközben óriási változáson megy át ő maga is, az elején érdektelen és elutasító, majd vakmerő és csapongó, végül pedig szeretetéhes és bátor.

Úgy gondolom, ennek a regénynek a lényege, hogy milyen gondolatokat és érzéseket vált ki az olvasóból. Akkor írjak arról? Merjük szeretni a számunkra fontos embereket, merjük megélni a pillanatokat, merjünk spontán fejest ugrani, merjünk őszintén nevetni és igent mondani. Merjünk élni.

Idézetek: Megidézve

És itt szeretném megköszönni annak, aki úgy intézte, hogy Rudolf Anna fordítsa ezt a könyvet, mint a Forman regényeket!

Történet: Igazán elgondolkodtató.

Karakterek: Figyelmesen kidolgozottak.

Kedvenc szereplő: Tessa apukája.

Akit nem szerettem: Nincs ilyen.

Legjobb rész: 308. oldal közepe

Legrosszabb: -

Borító: Szép, illik a könyvhöz.

 10/9

Petra

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi - Útvesztő

Kiadta: Ciceró Könyvstúdió; 2012-ben

Értékelések: Moly- még kevés a vélemény, de lefogadom ez csak napok kérdése, hogy megsokszorozódjanak 

         Oldalszám: 537

Zene: Anastasia: Once upon a December - ennél találóbb nem is kell :D:D:D 

 Úgy érzem az egész bejegyzés spoilermentes, az előző könyvekre kis utalások persze előfirdulhatnak!

Na jó, hát ez fura lesz. Nem írtam csak az első három részről, aztán most itt a hetedik. Ez azért van, mert a közötte eltelt három könyvet nem jegyzeteltem olvasás közben, így újra kéne olvasnom őket, hogy ne csak felszínes véleményt írjak, és meg tudjam alapozni a megmaradt gondolataimat. Így azok most kimaradnak, ugyanis most nem fogok nekik esni megint, de előbb-utóbb valószínű, hogy még sorra kerülnek. Így elöljáróban csak annyit mondanék róluk gyorsan, hogy hat kötet elolvasása után a Barátok volt az abszolút kedvencem, a Remény is jobban tetszett mint az első három, a Kettent pedig azért csíptem mert igazán vicces volt.

Ezekkel a véleményekkel kaparintottam meg 22.-én az Útvesztőt. Már az első kötet után az utolsó kettőt vártam, hogy őszinte legyek, az utolsó év mindig a legfejetlenebb és egyben a legemlékezetesebb, a legnagyobb eseményekkel. A könyv központjában a pályaválasztás és a szalagavató van természetesen, próba hegyeken és nagy dilemmákon mennek keresztül a szereplők. Viszont ezenkívül számos pici mellékszál futkos a háttérben, amiket időről-időre előkap az írónő, így az uncsibb napokon is történik valami. 

Hát, azt hiszem eljött az ideje, hogy új kedvencet avassak a sorozatból. Ez a rész lepipálta az összes előzőt. És nem csak azért, mert a világ legszebb színe jön szembe egyből a borítón. Cselekményes volt, boldog volt, de néhol szomorú, jöttek a gondok, Reni mégis elviselhető szinten tartotta magát, és nem akartam folyton lecsapni a nyavalygásáért. És azt kell mondanom, bár ezt nem szívesen ismerem be, de ha még egy ilyen részt kapunk én is Cortezfan leszek. Ez a srác brillírozik ebben a részben, és itt elárulom, hogy eddig én nem tudtam eldönteni, hogy szeretem-e őt. Néha szimpatikus volt amiket tett, néha nagyon nem, de itt most felülmúlta önmagát a szememben, nem volt annyira gunyoros és egyik problémámat hagytam el a másik után vele kapcsolatban. Mondjuk az még mindig zavar, hogy iszonyat titokzatos, hogy nagyon keveset tudni róla, de ebben a részben több dolog derült ki mint az elmúlt hatba összesen.

Ezenkívül egyértelműen éreztem, hogy Laura is fejlődik, a stílus egyre élvezhetőbb. Mindeközben Reni megtalálja a humorát, Ricsi hatalmas pácba keveredik ismét, és folyik az élet a Szent Johannában! (Huh, milyen spoilermentesen oldottam meg, ugye?! :D)

Jó pár kérdésre kaptam választ a részben, például a sok embert foglalkoztató, ’Mióta is szereti pontosan Cortez Renit?’ dilemmára. Viszont ahány válasz kétszer annyi kérdés, itt is egy példát hoznék a könyv legelejéből: Mi van Ricsivel? Miért nem lehet őt kirúgni?.

Tetszett, hogy minden szereplő nagyobb szerepet kapott mint eddig, és az is, hogy nagy ritkán megcsillogtatták érett oldalukat is. Az előző könyvekben azt éreztem, igencsak alulfejlettek a korukhoz képest, és ettől most is féltem, de kellemesen csalódtam egy-két megmozdulásukkor. Persze nem mindenki, és nem mindig, de azért akadt ilyen rész is. És most már kezdem úgy érezni, hogy Reni nem csak az életét de a könyvet is kezdi uralni és nem azért olvasom csak, hogy a fiúkon szórakozzak.

Végül kaptunk egy szemtelenül gonosz duplafüggővéget az utolsó két oldalon, csak hogy a megveszekedett rajongók dühöngjenek egyet a végén, bombázzák Laurát a kérdésekkel, amikre úgysem kaphatnak választ, majd elkezdjenek saját megoldásokat gyártani, már most félretegyék az utolsó könyv árát, és türelmetlenül várják a befejező kötetet. 

Gondolkodtam mi rosszat mondhatnék az előzőeken és azon kívül, hogy ez még mindig nem az én korosztályom… Mert már ez sem nagyon zavart, jól szórakoztam olvasás közben, Reni nyavalygását is túléltem, Cortezzel is barátkozom, Ricsit és Zsoltit egyszerűen imádom... El sem hiszem, hogy ilyen sok pontot adok…

Idézetek: Én nem írtam ki, de molyon szépen gyűlnek.

Történet: Az is volt.

Karakterek: Alakulnak.

Kedvenc szereplő: Marad Ricsi és Zsolti

Akit nem szerettem: Ide eddig Reni anyukáját írtam, mondjuk itt még ő sem volt annyira kiakasztó, de azért megtarthatja a címet

Legjobb rész: Talán a tánctanár választás

Legrosszabb: -

Borító: Eddig egyértelműen a legszebb!

 10/8

 Petra