A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 8 pont. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 8 pont. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. április 21., vasárnap

Lauren Beukes: Zoo city



Eredeti kiadó: Angry Robot Books; 2010-ben
Magyarul kiadta: Ad Astra Kiadó; 2012-ben
Értékelések: Goodreads – 3,65 (több mint 2700 értékelés) ; Moly– 84% (86 vélemény)
Oldalszám: 352
Zene: Gang of Instrumentals: Oh Yeah (próbáltam a könyvben említett zenék közül választani. Ez tűnt talán élvezhetőnek. Benoit csengőhangja)


Fülszöveg részlete: Senki nem tudja pontosan, mikor kezdett a természetfeletti valósággá válni. Azokat a bűnösöket, akik valaki más haláláért felelősek, misztikus átok sújtja: állatok szegődnek melléjük élő lelkiismeretként és a társadalomból való kiközösítettség jelképeként. A menő újságíróból a társadalom peremére került és egy családi tragédia következtében elállatosodott Zinzi December Johannesburgban él egy Lajhárral együtt, és különleges képessége segítségével eltűnt tárgyakat kutat fel. 

Lauren Beukes
Hát ez a könyv nagyon ütős. Eltart egy darabig, míg az olvasó bele tudja helyezni magát teljesen, de onnantól rabul ejt és nem ereszt.
Rettentő érdekes a világ, nagyon-nagyon tetszik az egész, minden részletével. Olvastam volna róla még többet, főleg a mutikról, de a lényeg így is teljesen átjött. Az állatosodás, meg az ember-állat kapcsolat nagyon érdekes ötlet, főleg, hogy az állatok által ezek az emberek képességeket, varázserőt kapnak. Az ebből adódó rengetek lehetőség furcsa, szokatlan, helyenként elképesztő társításokat eredményez, amit az írónő maximálisan ki is használt. De persze a nagy kedvenc Lajhár. A kapcsolatuk Zinzivel nem új és ezáltal ők már egy jól összeszokott páros, akik ismerik egymást, tolerálják egymás szokásait, és vigyáznak egymásra.
Zinzi meg egyszerre halál vagány és iszonyú érzelmes.Az emberekből kiinduló szálak alapján, amik összekötik a keresett tárggyal találja meg a dolgokat. Nagyon tetszett, ahogy a különböző emberek fölött más és más módon jelentek meg az elveszett tárgyaik. Imádtam azokat a részeket egyaránt amikor nyomozott, és ment a tárgyak után, aztán bajból bajba csöppent, majd az ezek közé beszúrt egy-egy Benoit-os jelenetet is.
A helyszín is különleges. Zoo city, Johannesburg főként állatkertiek által lakott szegénynegyede sokkal másabb, mint amilyennek először képzeltem volna. Alapból különleges az állatok miatt, tele varázslatokkal, de Zinzi szemén keresztül látva, megvannak a saját rejtett csodái is.
Maga a történet pedig beszippant és magával ragad. Az egész pörög az elejétől a végéig, néha nyomasztó néha borzongató és elgondolkodtató. Csak úgy pattogtam az érzések között és egyre csak ámultam a remek stílustól, az egyre jobb hasonlatoktól és attól, hogy ott érzem magam a helyszínen. A leírások hihetetlenül életszerűek, elevenek és valósak, néha csodálkoztam, hogy nem érzem a meleg estét meg a csatornaszagot magam körül. Hatalmas köszönet a fordítónak! Imádtam! De csak felnőtteknek ajánlom!
Bár néha úgy éreztem a sok szál miatt nem halad sehova az egész, mégis elért a végkifejletig, ami meg aztán nagyon ütött.
Ami egy kicsit hátráltatta az olvasást, hogy egyszerűen nem mindig tudtam felvenni a fonalat. Ha nem tudtam belemerülni nem élveztem, és ritkán volt összefüggően sok időm, hogy igazán leülhessek mellé.

Idézetek: Megidézve
Történet: Összetett, érdekes.
Karakterek: Zinzi igazán kézzelfogható, a többiekről pedig pont az derül ki aminek kell.
Kedvenc szereplő: Lajhár
Akit nem szerettem: -
Legjobb rész: Benoittal a tetőn
Legrosszabb: A csatornás.
Borító: Imádom, gyönyörű!
10/8
Petra

2012. október 31., szerda

Karen Marie Moning: Keserű ébredés


Eredeti kiadó: Delacorte Press; 2006-ben
Magyarul kiadta: Kelly Kiadó; 2010-ben
Értékelések: Goodreads- 4,18 (több mint 41 ezer értékelés) ; Moly- 88% (320-nál több vélemény)
Oldalszám: 298
Zene: Linkin Park: New Divide - mert kellett valami

A bejegyzés jó néhány pici spoilert tartalmaz, akit a legapróbbak is zavarnak az inkább ne olvassa!

A történet főszereplője Mac, a fiatal, egyetemista, Georgia-i lány, aki Dublinba utazik, hogy a meggyilkolt nővére nyomozási aktáját újra megnyittassa, ugyanis nem tudja elfogadni, hogy a rendőrség bizonyíték hiányában lezárta az ügyet. Így bizonyítékkeresésbe kezd, egy hangposta üzenete alapján, melyet a nővére hagyott neki nem sokkal a halála előtt. Rövid úton beleszalad egy számára addig ismeretlen világba, a tündérekbe és ezáltal egy titokzatos könyvesbolt tulajdonosba. 

Azzal kezdeném, hogy eddig nem sok tündéres fantasyt olvastam, de ez magasan veri azt a néhányat. A tündérek természetesen nem cuki kis repkedő lényecskék, hanem gonoszak, sokfélék, kicsit démoniak. Kasztrendszerben élnek, és két csoportra bomlanak a gonosznak vallott meg a kevésbé gonosznak vallott gonosz tündérek. Mert nem gondolnám, hogy V’lane a jóság császára. Agyafúrt, elveszi amire szüksége van és nem ül ölbe tett kézzel várva a megváltást, de azért nem is szívja ki az életet egy bár közepén egy ártatlanból. Gondolom. 

Az is nagyon tetszett, hogy nem kifejezetten a harcra volt felépítve, mondjuk sejtelmem sincs, hogy Barrons micsoda, de még ő is úgy jött a képbe mint aki a szent tárgyakat keresi, és nem úgy, mint aki ki akarja nyírni a tündéreket. Szerintem az számára csak a dolgok velejárója, amit még élvez is. Így természetesen harcolni fognak a gonosz tündérek ellen akik egyre nagyobb darabokat hódítanak el a világból de az alapkoncepció mégis inkább a kincsvadászatnak tűnt. Aztán meglátjuk mi lesz még ebből a későbbi részekben, de ez nagyon tetszett.

Az már kevésbé, hogy a világ legelcsépeltebb megoldását sikerült választani: Egy portált nyit meg a főgonosz, hogy áthozza a csatlósait a Földre! Komolyan?! Sose találtam volna ki!
 
Ezt leszámítva csak Mac zavart néha. Fel voltam készülve, hogy egy veszettül idegesítő főszereplőt fogok kapni (aki jelentős változásokon megy át és a másodikra már nem lesz veszett), akit meg is kaptam, bár durvábbra számítottam. Bevallom YA-n edződtem, Mac már meg sem kottyant! Ami inkább zavart benne, hogy a hősnők logikai alapismeret órájáról ő is hiányzott (talán az év vége fele bejárt, általában másodszorra már kapcsolt…), és hogy csomószor leírja mit is érez, aztán teljesen máshogy viselkedik. Ha én annyira ideges vagyok, hogy remeg tőle kezem-lábam, nem állok neki gyöngyöt fűzni!
Viszont voltak olyan jelenetek ahol feltűnően tetszett a stílusa, remélem ezek megmaradnak majd.

Igazából csak ez a két dolog zavart. A másik főszereplő ugyebár Barrons aki a Könyves Álompasi versenyen keltette fel az érdeklődésemet. Hát érdekes karakter, még nem tudom mi ez a nagy imádat körülötte -bár voltak jelenetek amik már sejtetik- de nagyon titokzatos és remélem a következő részben már kiderülnek róla dolgok.

Ebben az első részben tehát kaptunk, világbemutatást, Macből belevalócsaj faragást, egy kis kutakodást, hogy azért izgi is legyen és egy kis Barronscsepegtetést. Ígéretek szerint a második már sokkal jobb lesz, nekem ez is tetszett, de azért egyértelműen bevezetőkönyv szaga volt, amit igazából meg is engedhetett magának mivel van négy folytatása. Remélem, ezt a naplószerűségét megtartja, az kifejezetten tetszett.

Idézetek: Megidézve
Történet: Mozgalmas volt.
Karakterek: Mac valóban idegesítő kicsi.
Kedvenc szereplő: Még nincs ilyenem.
Akit nem szerettem: Ilyen sincs, nem volt idő megutálni senkit.
Legjobb rész: Körömlakkozás.
Legrosszabb: A remegő kézzel gyöngyfűzős esetek.
Borító: Szép, és a könyvre vetítve is van értelme.
 10/8
 Petra

2012. augusztus 24., péntek

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi - Útvesztő

Kiadta: Ciceró Könyvstúdió; 2012-ben
Értékelések: Moly- még kevés a vélemény, de lefogadom ez csak napok kérdése, hogy megsokszorozódjanak 
         Oldalszám: 537
Zene: Anastasia: Once upon a December - ennél találóbb nem is kell :D:D:D 

 Úgy érzem az egész bejegyzés spoilermentes, az előző könyvekre kis utalások persze előfirdulhatnak!

Na jó, hát ez fura lesz. Nem írtam csak az első három részről, aztán most itt a hetedik. Ez azért van, mert a közötte eltelt három könyvet nem jegyzeteltem olvasás közben, így újra kéne olvasnom őket, hogy ne csak felszínes véleményt írjak, és meg tudjam alapozni a megmaradt gondolataimat. Így azok most kimaradnak, ugyanis most nem fogok nekik esni megint, de előbb-utóbb valószínű, hogy még sorra kerülnek. Így elöljáróban csak annyit mondanék róluk gyorsan, hogy hat kötet elolvasása után a Barátok volt az abszolút kedvencem, a Remény is jobban tetszett mint az első három, a Kettent pedig azért csíptem mert igazán vicces volt.

Ezekkel a véleményekkel kaparintottam meg 22.-én az Útvesztőt. Már az első kötet után az utolsó kettőt vártam, hogy őszinte legyek, az utolsó év mindig a legfejetlenebb és egyben a legemlékezetesebb, a legnagyobb eseményekkel. A könyv központjában a pályaválasztás és a szalagavató van természetesen, próba hegyeken és nagy dilemmákon mennek keresztül a szereplők. Viszont ezenkívül számos pici mellékszál futkos a háttérben, amiket időről-időre előkap az írónő, így az uncsibb napokon is történik valami. 

Hát, azt hiszem eljött az ideje, hogy új kedvencet avassak a sorozatból. Ez a rész lepipálta az összes előzőt. És nem csak azért, mert a világ legszebb színe jön szembe egyből a borítón. Cselekményes volt, boldog volt, de néhol szomorú, jöttek a gondok, Reni mégis elviselhető szinten tartotta magát, és nem akartam folyton lecsapni a nyavalygásáért. És azt kell mondanom, bár ezt nem szívesen ismerem be, de ha még egy ilyen részt kapunk én is Cortezfan leszek. Ez a srác brillírozik ebben a részben, és itt elárulom, hogy eddig én nem tudtam eldönteni, hogy szeretem-e őt. Néha szimpatikus volt amiket tett, néha nagyon nem, de itt most felülmúlta önmagát a szememben, nem volt annyira gunyoros és egyik problémámat hagytam el a másik után vele kapcsolatban. Mondjuk az még mindig zavar, hogy iszonyat titokzatos, hogy nagyon keveset tudni róla, de ebben a részben több dolog derült ki mint az elmúlt hatba összesen.

Ezenkívül egyértelműen éreztem, hogy Laura is fejlődik, a stílus egyre élvezhetőbb. Mindeközben Reni megtalálja a humorát, Ricsi hatalmas pácba keveredik ismét, és folyik az élet a Szent Johannában! (Huh, milyen spoilermentesen oldottam meg, ugye?! :D)

Jó pár kérdésre kaptam választ a részben, például a sok embert foglalkoztató, ’Mióta is szereti pontosan Cortez Renit?’ dilemmára. Viszont ahány válasz kétszer annyi kérdés, itt is egy példát hoznék a könyv legelejéből: Mi van Ricsivel? Miért nem lehet őt kirúgni?.
Tetszett, hogy minden szereplő nagyobb szerepet kapott mint eddig, és az is, hogy nagy ritkán megcsillogtatták érett oldalukat is. Az előző könyvekben azt éreztem, igencsak alulfejlettek a korukhoz képest, és ettől most is féltem, de kellemesen csalódtam egy-két megmozdulásukkor. Persze nem mindenki, és nem mindig, de azért akadt ilyen rész is. És most már kezdem úgy érezni, hogy Reni nem csak az életét de a könyvet is kezdi uralni és nem azért olvasom csak, hogy a fiúkon szórakozzak.

Végül kaptunk egy szemtelenül gonosz duplafüggővéget az utolsó két oldalon, csak hogy a megveszekedett rajongók dühöngjenek egyet a végén, bombázzák Laurát a kérdésekkel, amikre úgysem kaphatnak választ, majd elkezdjenek saját megoldásokat gyártani, már most félretegyék az utolsó könyv árát, és türelmetlenül várják a befejező kötetet. 

Gondolkodtam mi rosszat mondhatnék az előzőeken és azon kívül, hogy ez még mindig nem az én korosztályom… Mert már ez sem nagyon zavart, jól szórakoztam olvasás közben, Reni nyavalygását is túléltem, Cortezzel is barátkozom, Ricsit és Zsoltit egyszerűen imádom... El sem hiszem, hogy ilyen sok pontot adok…

Idézetek: Én nem írtam ki, de molyon szépen gyűlnek.
Történet: Az is volt.
Karakterek: Alakulnak.
Kedvenc szereplő: Marad Ricsi és Zsolti
Akit nem szerettem: Ide eddig Reni anyukáját írtam, mondjuk itt még ő sem volt annyira kiakasztó, de azért megtarthatja a címet
Legjobb rész: Talán a tánctanár választás
Legrosszabb: -
Borító: Eddig egyértelműen a legszebb!
 10/8
 Petra 

2012. június 23., szombat

Lissa Price: A testbérlők


Eredeti kiadó: Delacorte Press Books for Young Readers; 2012-ben
Magyarul kiadta: Agave Kiadó; 2012-ben
Értékelések: Goodreads- 3,94 (majdnem 2500 értékelés); Moly- 86% (kevés vélemény)
Oldalszám: 328

Végre vége a tanulásnak és van időm véleményt írni ehhez a könyvhöz, és egyben szeretnék zenét is ajánlani, Red Hot Chili Peppers Dani California-ját a bejegyzés végén találod.

A regény főhőse Callie öccsével, Tylerrel, a jövő Los Angelesében él. A történet kezdete előtt egy évvel háború dúlt, Amerikára spórabombát dobtak le, aminek következtében az összes tinédzser és idős kor közötti ember, fertőzésben meghalt. Az árván maradt gyerekeknek ha vannak nagyszüleik hozzájuk, ha nincs az állam markába karültek. És vannak, akik menekülnek az állami otthonok elől, ők az utcán keresnek menedéket. Közéjük tartozik Callie, Tyler és a barátjuk Michael is. A regény elején Callie úgy dönt, jobb körülményeket kell teremtenie maguknak, főleg öccse betegsége miatt, így talán az egyetlen megoldáshoz folyamodik, bérbe adja a testét. Az Elsőrendű Állomások egy olyan hely, ahol a gazdag szépkorúak bérbe vehetik fiatal tinédzserek testét, és egy ideig bizonyos határok között ugyan, de azt tesznek velük, amit akarnak.

Az írónő
A könyv alapötlete, a testbérlés, az első pillanattól elnyerte a tetszésem és megmozgatta a fantáziám, bár egyértelmű volt, hogy a kifutása kicsit emlékeztetni fog A burok című könyvre (ami egyébként az egyik nagy kedvencem). De ez a hasonlóság mindössze rövid ideig él.

Callie mozgatórugója az öccse, az iránta érzett szeretet és kötelességtudat, ez minden pillanatban ott van a gondolataiban, meghatározva tetteit. Ez a vonal volt legjobban kidolgozva a könyvben, ez tetszett a legjobban.

A szerelmi háromszög (ami ugye kötelező elem) is érdekesen lett megoldva. Mert nem a szokásos két világ, egyik fiú itt másik ott, mint például Az éhezők viadalában, vagy a Matchedben. Itt három világ találkozik, Michael a menekülő, árván maradt tinédzser, Blake a gazdag nagyszülőkkel élő fiatal, és Callie aki a két világ között a testét bérletbe adók egyre táguló csoportjába tartozik. Igazából ezekre a szerelmi szálakra nincs túl nagy hangsúly fektetve, Callie féltékenykedik egy adagot Michael miatt és egyből nagyon szerelmes lesz Blake-be, meg is csókolja egyszer kétszer, de ennyi. És mivel nem ez a fő mozgatórugója a történetnek ennyi pont elég is.

borító a következő részhez
Ami nagyon tetszett, az az volt, ahogy az idősek fiatal testben viselkedtek. Egyszerre próbáltak fiatalnak tűnni és hordozták az idősekre jellemző tulajdonságokat. Ahogy megállapították, hogy melyik fiatal test bérelt és melyik nem, sok jól kidolgozott részlet.

A történet olvasmányos; Callie egyértelműen tinédzser, érett, de attól még az; a helyszínválasztás tökéletes görbe tükör ha belegondolunk; függővég: pipa, ráadásul dupla csavarral, amiből csak az egyikre számítottam, lényegében tudtam, hogy úgy lesz vége, de a másik nagy meglepetés volt. És valójában ezek nélkül, simán le lehetett volna zárni a történetet.

És, hogy miért vontam le mégis 2 pontot? Nos, az egyiket a logikai bakik miatt. Már megint! De annyira szemen szúrt néhány hogy el sem hittem. A másikat pedig egyszerűen azért, mert nem  szippantott be annyira mint szerettem volna.

Idézetek: Megidézve
Történet: Olvasmányos.
Karakterek: Callie egyértelműen a legfontosabb, mélyen ábrázolt szereplő.
Kedvenc szereplő: Sara, Redmond
Akit nem szerettem: nem nagyon volt
Legjobb rész: technikai fejlettség bemutatása
Legrosszabb: A szökés
Borító: Imádom
10/8
Petra