Rövidke kis történet gyönyörű borítóval, a második kötet utáni nyárról. Inkább szól Angeláról mint Clararól, amit nem bántam de meglepett. Felváltva vannak az Angela és a Clara szemszögek, így kicsit többet megtudunk Angeláról is meg a nyarairól amikről sosem mesél igazán. És jobban belepillanthatunk a rendeltetésébe, amiről valójában ő sem tud túl sokat. Valamint megjelenik a titkos fiú is. Ráadásul kicsit előre is vetíti a harmadik kötetet.
Nagyon jó volt olvasni, kis egyestés kikapcsolódás, amiről nagyon süt Hand stílusa, amit én nagyon szeretek. Ez is tetszett.
Nem igazán tudom mit lehetne még róla mondani, mindössze 100 oldal, és ugye spoilerezni nem kéne… Szerintem akinek eddig tetszett Hand az ezt is szeretni fogja, ráhangolódásnak és kedvcsinálónak tökéletes volt a harmadik kötet előtt.
"Én se nem szeretem, se nem gyűlölöm az embereket. Tisztelem őket. Formálják önmagukat (...) és derekasan igyekeznek, hogy meghatározzák önmagukat. "Ki vagyok én?" - kérdik egyre. "Mit keresek itt?"
Nem tudom, mit mondjak erre.Az elmúlt két évben egyfolytában ezt kérdezgettem magamtól. Vajon az tesz emberré bennünket, hogy egyre ezt kérdezzük?"
A könyv az Angyalsors trilógia
második kötete, az első részről a véleményemet olvashatjátok ide kattintva. A
történet onnan folytatódik ahol az Angyalsors vége szakadt. Nagyon imádtam azt
a könyvet, főként a szereplők tették naggyá nekem. Ebben a részben is odáig
voltam nagyrészükért. Tucker továbbra is az abszolút kedvencem, kisfiús de komoly,
és eléggé felnőtt ahhoz hogy kezelje ezt a természetfeletti katyvaszt egy olyan
módon, ahogy még egyik általam olvasott regényben sem senki. és nagyon teszik
benne hogy hisz. Akkor itt van még Clara apja, aki felbukkan időközben. Ő is
egy imádnivaló karakter. Clara anyját is csíptem és Jeffrey is remek. De itt
van ugye maga Clara és Christian, a gyertyatartó! Najó…
Igazából mérges vagyok erre a
könyvre. Nagyon vártam, és lejártam a lábam mire beszereztem, a Libris nő már
tudta, hogy mit akarok és csóválta a fejét, mielőtt megkérdeztem volna tőle,
hogy „Meg tudja mondani, van-e már az Angyalfény?” .
Aztán meghozta a drága futárom, és
elolvastam, és már két napja itt ülök, mert tudom, hogy nem lehet tízes, de nem
akarok neki kevesebbet adni. Egyszerűen, egy eredeti, emberi, könnyed, ifjúsági
fantasyból átment tipikus tömeg YA-ba, annyi különbséggel, hogy imádnivaló
karakterek is vannak benne.
Clara egyfolytában a Tucker-Christian
probléma miatt nyavalyog, a tények kiszúrják a szemét, de persze nem veszi
észre őket, és mindenki tudja, hogy nem az fog történni amit kiokoskodik, csak
ő nem persze. Sorra bántja meg akiket szeret, ráadásul a könyv felénél már
nagyon idegesített. Plusz
még ön és közveszélyes is. Ez a receptje a YA agyatlan
főszereplőinek nem? Én
tényleg nem hiszem el, hogy nem lehet olyan YA szereplőt összehozni, akinek
több logikája van egy falónál!
Befejező kötet borítója
És akkor itt van még Christian. Hangsúlyoznám,
hogy ez egyéni vélemény, de szerintem, Christian gonosz. Én nagyon féltem volna
tőle néha, mert oké, hogy mindig ott van Clara mellett, és fogja a kezét, meg
halál együtt érző, de valahogy sántít nekem, volt ahol szerintem ijesztően
viselkedett, és nem vagyok benne biztos, hogy azért éreztem-e ezt, mert
Tuckernek szurkolok.
Amiktől még a falra másztam, ezek az
elnevezések a félvér, negyed vér, egyéb vér angyalokról. Értem én, hogy nagyon
fontos, hogy ki micsoda, meg hogy hogyan hívják ezeket, de annyira sokszor
ismételgették őket! Én meg nem akartam megjegyezni, de kénytelen voltam.
A legnagyobb pozitívum, hogy a leírások
még mindig gyönyörűek. A tájakat nagyon el tudja kapni úgy az írónő, hogy
szinte lássam magam előtt, és az érzések meg az érzelmek, amik itt még
hangsúlyosabbak, csodaszépen vannak leírva és átérezhetőek.
Egyenlőre elkönyveltem magamban,
hogy a középső könyv átka sújtja szegényt, mert én szeretni szerettem volna,
nagyon, de nem sikerült. Csak azokat a részeket ahol Tuck, meg Michael
szerepeltek, ott ragyogott a könyv.
Remélem, hogy a harmadik rész megint
igazán pörögni fog, hogy Clara összeszedi magát, és hogy Tuckert választja a
végén.
Értékelések:Goodreads- 4,19 (több
mint 18 ezer értékelés); Moly- 91% (50-nél több vélemény)
Oldalszám: 452
Clara
Gardner ereiben angyalvér csörgedez, ami azzal jár, hogy teljesítenie kell rendeltetését,
amit látomás formájában kap meg. Emiatt otthagyja kaliforniai életét és Wyomingba
költözik családjával, hogy megmenthesse a látomásában felbukkanó, erdőtűzben
álló fiút.
A
történet a kezdetektől tetszett, mert nem abból áll a könyv fele, hogy a főhős
szembesül a természetfelettivel, és azzal van elfoglalva, hogy ezt feldolgozza.
Clara már a legelején tudja, hogy részben angyal, és akkor csöppenünk bele az eseményekbe,
amikor először látja a látomását.
Cynthia Hand
A
látomás-fiú, Christian, ez nem igazán spoiler, rettentő helyes és segítőkész,
Claranak meg egy pillantás elég, felismeri és bele is zúg. Ennél a pontnál
aggódtam a könyv miatt, azt hittem néhány oldalon át, hogy szokásos tinilányos-mániákus-helyespasi
imádattól fog csöpögni az egész, de nem. Christian elég sokáig képben van, de
csak néhány oldalon imádja idegesítően Clara.
De hogy mitől jó annyira ez a könyv? Szerintem
egyértelműen Tucker az oka. Nagyon
gyorsan megszerettem, ő egy zseniális karakter. Imádtam olvasni a részeit, egyszerűen
muszáj szeretni!
Kicsi
spoiler! Nem éreztem ezt tipikus szerelmi háromszögnek. Clara Tuckert szereti,
Christian szerintem inkább csak vonzza. Spoiler vége!
Ami még
szemet szúrt, hogy a fantasy vonal nem „árnyékolta be” az egész történetet. Azok
a részek nagyon tetszettek, ahol csak a háttérbe húzódva volt jelen az angyal
vonal, ami ugyan behatással volt Clarara, jól tudta magát érezni olyanok társaságában,
akik nem tudnak róla.
A második rész borítója
Elég sok
meglepetést tartogat a történet, főleg a vége felé, valamint sok dolog
átcsúszott az elkövetkező könyvekbe. Elég sok megválaszolatlan kérdésem maradt,
de ez egy trilógia lesz, szóval valamit hagyni kell a második részbe is.
Ami még varázslatosabbá teszi az egészet, hogy
valós környezetbe van helyezve, és aki egy kicsit is utána néz, nem csak a
Yellowstone-t, hanem az összes leírt tájat megtalálhatja. Lenyűgöző helyek!
Ráadásul,
a borító nagyon szépre sikerült, a minta visszaköszön a könyv belsejében is. De
igazán a belső, kemény fedele tetszik. Egyszerű, nagyszerű.
Idézet:
" -Mi? Honnan tudta, hogy angyalvérű vagy?
-Na látod, ez már jó kérdés. -Előrehajolok. – Onnan tudta, hogy múlt
hónapban látta, amikor simán lenyomtad az egész birkózócsapatot.
Végignézte, amikor két vállra fektetted Toby Jamesont, aki legalább
kilencven kilós, és még csak meg sem izzadtál. És megállapította, hogy
hű, de jól birkózik ez a srác, biztosan angyal. " 157.oldal
