A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Agave. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Agave. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. július 1., vasárnap

Brandon Hackett: Az ember könyve


Kiadta: Agave Kiadó; 2012-ben
Értékelések: Moly- 89% (19 vélemény)
Oldalszám: 290
Zene: Green Day: Boulevard of broken dreams (a bejegyzés legalján találod)

Nem tudnám velősebben összefoglalni, mint ahogy a fülszöveg teszi: Háromezer embert ragadtak el egyszerre a Föld különböző pontjairól. Köztük van Attila, a félénk budapesti kamasz fiú, Jurij Vitkov, a magabiztos orosz vállalkozó és annak lánya, a tízéves Aurora is. Háromezer ember, akik most egy élő űrhajó belsejében utaznak, és minden pillanatban egyre távolabb kerülnek a Földtől. Nyomasztó körülmények között élnek összezsúfolódva, erkölcsök nélküli, öntörvényű közösségbe szerveződve anélkül, hogy tudnák, miért kerültek ide, hova tartanak, és milyen sorsot szántak nekik elrablóik. Hamarosan egy számukra felfoghatatlan, idegen világba érkeznek, ahol az evolúció egészen más utat választott magának, és az érkezésük fajok és kultúrák százainak életét dúlja fel.

Az író, Markovics Botond
Mi tesz bennünket emberré? Mennyi változást bírunk el ahhoz, hogy még utána is embernek mondhassuk magunkat? Mit csinál az ember, ha neki osztják a kísérleti patkány kártyát?
Ezeket éreztem a legfontosabb kérdéseknek. Mindegyikre különböző válaszokat kaphatunk a történet folyamán, de egy egységes választ nem állít fel a mű, talán mert nem is lehet.

Ez a könyv, ezt az alapjaiban is számos lehetőséget rejtő ötletet még érdekesebbé teszi, azáltal, hogy két szemszögből olvashatjuk. Ráadásul ez a két karakter Attila, egy, az első rendi előtt álló kamasz fiú, kevés élettapasztalattal és Jurij a gazdag, orosz vállalkozó, széthullóban lévő családdal. Ez a két különböző korú, különböző helyzetből érkezett férfi, különböző értékrenddel rendelkezik, ezáltal máshogy látják és élik meg ugyanazon történéseket. Már ettől nagyon érdekes a könyv, ráadásként jönnek a „földönkívüliek” a saját bolygójukkal, fajaikkal, életstílusukkal, gondolkodásukkal.

Az idézetek között őt is megtalálod!


Nagyon megfogtak a helyszínek, az ötletes leírások és főleg az idegenek bemutatása. A változatosságuk. Nagyon tetszettek a fejezetcímek és a fejezeteket indító idézetek is. Imádtam, hogy izgultam a szereplőkért.
Sajnáltam Jurijt, mert tehetetlen volt, mert nem tudta megvédeni a családját, sajnálta Attilát mert könnyen kihasználták, sajnáltam még az űrlényeket is.

És hogy mitől lesz ez az egész még jobb? Szerintem attól, hogy mai. A rengeteg utalás van a könyvben a korra, főként zenék, amik ma trendik és valószínűleg 5-10 év múlva még mindig emlékezni fogunk rájuk, ilyenek Adele vagy Lady Gaga például.

Szerintem érdemes olvasás közben/után elgondolkodni azon mit is szeretne velünk közölni Botond. Persze csak miután ki tudod rángatni magad a sodró cselekményből! Nagyon várom a folytatást!

Idézetek: Megidézve
Történet: Érdekes, elgondolkodtató
Karakterek: Hangsúlyosak
Kedvenc szereplő: Jurij
Akit nem szerettem: Natalie
Legjobb rész: Istenről folytatott beszélgetés (megtalálod az idézetek között)
Legrosszabb: Én a könyveket sajnáltam
Borító: Nagyon tetszik, passzol a könyvhöz
10/10
Petra

2012. június 23., szombat

Lissa Price: A testbérlők


Eredeti kiadó: Delacorte Press Books for Young Readers; 2012-ben
Magyarul kiadta: Agave Kiadó; 2012-ben
Értékelések: Goodreads- 3,94 (majdnem 2500 értékelés); Moly- 86% (kevés vélemény)
Oldalszám: 328

Végre vége a tanulásnak és van időm véleményt írni ehhez a könyvhöz, és egyben szeretnék zenét is ajánlani, Red Hot Chili Peppers Dani California-ját a bejegyzés végén találod.

A regény főhőse Callie öccsével, Tylerrel, a jövő Los Angelesében él. A történet kezdete előtt egy évvel háború dúlt, Amerikára spórabombát dobtak le, aminek következtében az összes tinédzser és idős kor közötti ember, fertőzésben meghalt. Az árván maradt gyerekeknek ha vannak nagyszüleik hozzájuk, ha nincs az állam markába karültek. És vannak, akik menekülnek az állami otthonok elől, ők az utcán keresnek menedéket. Közéjük tartozik Callie, Tyler és a barátjuk Michael is. A regény elején Callie úgy dönt, jobb körülményeket kell teremtenie maguknak, főleg öccse betegsége miatt, így talán az egyetlen megoldáshoz folyamodik, bérbe adja a testét. Az Elsőrendű Állomások egy olyan hely, ahol a gazdag szépkorúak bérbe vehetik fiatal tinédzserek testét, és egy ideig bizonyos határok között ugyan, de azt tesznek velük, amit akarnak.

Az írónő
A könyv alapötlete, a testbérlés, az első pillanattól elnyerte a tetszésem és megmozgatta a fantáziám, bár egyértelmű volt, hogy a kifutása kicsit emlékeztetni fog A burok című könyvre (ami egyébként az egyik nagy kedvencem). De ez a hasonlóság mindössze rövid ideig él.

Callie mozgatórugója az öccse, az iránta érzett szeretet és kötelességtudat, ez minden pillanatban ott van a gondolataiban, meghatározva tetteit. Ez a vonal volt legjobban kidolgozva a könyvben, ez tetszett a legjobban.

A szerelmi háromszög (ami ugye kötelező elem) is érdekesen lett megoldva. Mert nem a szokásos két világ, egyik fiú itt másik ott, mint például Az éhezők viadalában, vagy a Matchedben. Itt három világ találkozik, Michael a menekülő, árván maradt tinédzser, Blake a gazdag nagyszülőkkel élő fiatal, és Callie aki a két világ között a testét bérletbe adók egyre táguló csoportjába tartozik. Igazából ezekre a szerelmi szálakra nincs túl nagy hangsúly fektetve, Callie féltékenykedik egy adagot Michael miatt és egyből nagyon szerelmes lesz Blake-be, meg is csókolja egyszer kétszer, de ennyi. És mivel nem ez a fő mozgatórugója a történetnek ennyi pont elég is.

borító a következő részhez
Ami nagyon tetszett, az az volt, ahogy az idősek fiatal testben viselkedtek. Egyszerre próbáltak fiatalnak tűnni és hordozták az idősekre jellemző tulajdonságokat. Ahogy megállapították, hogy melyik fiatal test bérelt és melyik nem, sok jól kidolgozott részlet.

A történet olvasmányos; Callie egyértelműen tinédzser, érett, de attól még az; a helyszínválasztás tökéletes görbe tükör ha belegondolunk; függővég: pipa, ráadásul dupla csavarral, amiből csak az egyikre számítottam, lényegében tudtam, hogy úgy lesz vége, de a másik nagy meglepetés volt. És valójában ezek nélkül, simán le lehetett volna zárni a történetet.

És, hogy miért vontam le mégis 2 pontot? Nos, az egyiket a logikai bakik miatt. Már megint! De annyira szemen szúrt néhány hogy el sem hittem. A másikat pedig egyszerűen azért, mert nem  szippantott be annyira mint szerettem volna.

Idézetek: Megidézve
Történet: Olvasmányos.
Karakterek: Callie egyértelműen a legfontosabb, mélyen ábrázolt szereplő.
Kedvenc szereplő: Sara, Redmond
Akit nem szerettem: nem nagyon volt
Legjobb rész: technikai fejlettség bemutatása
Legrosszabb: A szökés
Borító: Imádom
10/8
Petra

2012. május 25., péntek

John Scalzi: Vének háborúja

Eredeti kiadó: Tom Doherty Associates; 2005-ben
Magyarul kiadta: Agave Kiadó; 2012-ben
Értékelések: Goodreads- 4,18 (több mint 14 ezer értékelés); Moly- 94% (kevés vélemény)
Oldalszám: 250

Ez a könyv és én. Ez egy külön történet, először az Agave kiadó blogján futottam bele. Ekkor még nem keltette fel az érdeklődésemet, aztán amikor néhány nappal később elolvastam a fülszöveget, már úgy gondoltam, hogy „Na, ez egész jó!”. Majd láttam, hogy a kiadó külön megjelenési bulit csinál a könyvnek, majd játék is volt érte molyon. Hát, itt szerettem bele először. Játszottam a nyereményjátékon, ehhez el kellett olvasni az első fejezetet és itt végem volt. Már akkor tudtam, ha nem nyerem meg, akkor egyből rendelem az eredményhirdetés után. Hát nem nyertem és bár megfogadtam, hogy a könyvhétig nem veszek könyvet, az elő dolgom volt rendelni. És másfél napra rá már a kezemben is volt ez a gyönyörűség.

John Scalzi
Aki kézbe veszi ezt a könyvet nem csak egy gyönyörű borítójú történetet tart a kezében, hanem egy gyönyörű borítójú, elképesztő, fordulatos sci-fit.

A történet főhőse John Perry, ugyan úgy mint sok más kortársa, csatlakozik a Gyarmati Véderő seregéhez, akiknek feladata többek között, megvédeni a Földet és a már gyarmatosított bolygókat. A Gyarmati Véderő ajánlata kecsegtető: két év szolgálat után, a katonák letelepedhetnek az egyik bolygón és új életet kezdhetnek. Az ajánlat más miatt is vonzó, a Földön elterjedt feltételezés, hogy a Gyarmati Véderő valahogy megfiatalítja az embereket, öreg katonának ugyanis nem nagyon vennék hasznát.

A fordulatok könnyen kitalálhatók lennének, ha az olvasónak lenne ideje gondolkodni azon, hogy „Vajon mi lesz?”. De nincs. A könyv egyszerűen annyira pörög és sodor magával, hogy eszembe sem jutott gondolkodni közben, és egy (két) ültő helyemben végigolvastam az egészet. 

A John karaktere nagyon jól kidolgozott, a többiek igazából mind csak mellékszereplők, akik több-kevesebb ideig vannak színen, mégis érdekesek és változatosak, és annak ellenére, hogy csak 50 oldalon keresztül kap szerepet valaki gyorsan megszerethető. 
Az eredeti borító


A történet végig magára vonta a figyelmem, nem vacakolt fölös részletekkel és leírásokkal, egy pillanatig sem unatkoztam fölötte és egészen az utolsó fordulatig úgy éreztem, hogy ez egy remek egyrészes könyv. A csavar után pedig úgy, hogy nagy baj van a paradicsomban, itt még lesznek gondok dögivel.

És mindamellett, hogy az első fejezet után végig az Földön kívül vagyunk, John egy percig sem felejti el, hogy ő lényegében ember, elég sok rész idézi vissza a földi létet, emlékek, beszélgetések, Bibliai idézetek.

Azok a részek kifejezetten a kedvenceim voltak, ahol a különböző generációk jelentek meg egyszerre, az elején az öregek viselkedésében jelentek meg a tinik, később a fiatalok beszélgettek a házasságról és az elkötelezettségről. Ezek már alapjában vicces szituációk, és továbbgondolva őket remek poénforrások. És Scalzi továbbgondolja őket, az egész könyv halál laza teleszórva viccesebbnél viccesebb szituációkkal és beszólásokkal, miközben a könyv mondanivalója rettentően komoly és elgondolkodtató. Nem is mennék bele mindenki azt szűr le belőle, amit akar/ tud/ jónak lát.

És egy másik változat
Az egész könyvben egyedül az űrlényekkel nem mindig voltam kibékülve, néhány plusz részletet el tudtam volna viselni róluk, mert így kicsit mind egyformáknak tűntek, de én igazából még sosem mélyedtem bele, milyenek is lehetnek az űrlények, persze leszámítva a nagy szemű hollywoodi fajtát, szóval akár ilyenek is lehetnek. Vagy csak ilyenek a fejlett űrlények, a nyomikkal meg minek foglalkozni?!

Még így utolsó pontkén kiemelném az egész könyv keretét. Magyar órán mindig az sulykolta belém a tanár, hogy milyen jó, ha a vers első és utolsó versszaka keretet alkot. Na, most már tudom, hogy igaza volt! Annyira jó volt olvasni a végén az epilógust vagy függővéget vagy keretet (ki minek tekinti), hogy egyből kétszer elolvastam!

Imádom ezt a könyvet, biztosított helye van a kedvencek feliratú polcomon; imádom a Vén Trottyokat; imádom Johnt; és nagyon várom a következő részt. Mikor jön a következő rész?

Meghajlás: Hatalmas köszönet az Agave kiadónak ezért a könyvért, a csodálatos borítóért és az igényes fordításért!

Idézetek: Megidézve
Történet: Pörgős, fordulatos, eseménydús
Karakterek: Érettek, kidolgozottak
Kedvenc szereplő: John
Akit nem szerettem: -
Legjobb rész: Nehéz választani… talán a felmérők
Legrosszabb: -
Borító: Tökéletes, tükrözi a történetet
10/10
 Petra

2012. február 12., vasárnap

Laurell K. Hamilton: Bűnös vágyak


Anita Blake, vámpírvadász sorozat, első könyv
Eredeti kiadó: Berkley Publishing Group; 1993-ban
Magyar kiadta: Agave Kiadó; 2003-ban
Értékelések: Goodreads- 3.94 (több mint 32 ezer értékelés); Moly- 84% (280-nál több vélemény)
Oldalszám: 246
Annyira sok, helyről hallottam, hogy milyen jó ez a sorozat (legalábbis egy darabig), hogy végül rávettem magam és belekezdtem.
Anita Blake-et, aki tapasztalt halottkeltő - mellékállásban vámpírvadász - megbízza a St. Louis-i vámpírok vezetője, hogy derítse ki, ki a vámpírsorozatgyilkos aki pusztítja soraikat, és mivel megfenyegetik kénytelen segíteni. Közben a rendőrségnek is besegít ugyanennek az ügynek a felderítésében.
Azt éreztem olvasás közben, hogy annak ellenére, hogy halad előre a cselekmény mégsem jut sehova. Szépen követték egymást a történések és az ezeket összekötő rövidebb részek, mégsem fejlődött a történet. A közepén is olyan érzésem volt, mintha csak akkor kezdtem volna bele a könyvbe. Ez nagyon furcsa és zavaró volt.
Anita karakterével sem voltam kibékülve tejesen. Oké, hogy ő nagyon vagány, alacsony (mert ez fontos, legalábbis az írónő szerint), gyűjti a pingvineket és azt vallja, hogy az emberek az emberekkel vannak a vámpírok meg a vámpírokkal, és aki átpártol a másik táborba az áruló. Valamint, minél messzebb akar lenni a vámpíroktól, mert ugye nem barátkozik velük, hanem megöli őket. Tetszettek ezek az alapelvei. De könyörgöm, ha ilyen bombabiztos elvei vannak, akkor miért állt le cseverészni a város vámpírmesterével hosszasan a problémáiról. Oké, hogy nem tudott menekülni, mert lefogták, de akkor próbált volna meg kiszabadulni és nem azon kellett volna gondolkodnia, hogy Jean-Claude mit csinált és mit nem az agyával. Ami ráadásul még csak ki sem derült teljesen!
Saját plüss pingvinem :)
Edward karaktere volt a legérdekesebb számomra, és mivel barátnőm meggyőzött, hogy folytassam a sorozatot, így merek kíváncsi lenni Edward háttértörténetére. Remélem sok szerephez jut még.
A vámpírokon kívül vannak itt még vérfarkasok, ghoulok, zombik és patkányemberek. Gyér értesüléseim szerint lesznek egyéb állat-lények is, ennek nem néztem utána pontosan, nehogy rátaláljak valami spoileres információra véletlenül. De azért reménykedem, hogy a többi ilyen lény nem mind a gusztustalan állatfajokból fog kikerülni. Ezek a patkányemberek nálam kiverték a biztosítékot. Nem az volt a fő problémám, hogy gusztustalan volt az egész rész ahol szerepeltek, mert hát patkányok, azok alapból nem túlságosan derítőek. Nem. A bajom az volt, hogy nem tudtam hova tegyem őket. Hogy lettek? Miért tudják visszanyerni az emberi alakjukat? És hasonlók...
Az írónő
A legjobban talán a halottkeltő vonal tetszett. Hogy ez egy "iparág", ahogy meg volt magyarázva, hogy a bűnügyeknél használják, hogy hogyan működik. Ez tetszett, és jól el volt magyarázva.
Phillip jeleneteit emelném még ki, színt vitt a könyvbe, mindig vártam az ő részeit. Övé volt a 'csaljunk elő Anitából érzelmeket' feladat, és Phillip derekasan helyt állt.
A humor sem volt annyira jó mint amennyire dicsérték, egy-két jó beszólás tényleg van de ennyi.
És hogy a végén nagyjából nulla akció volt, az végképp kiakasztott. Utolsó 10 oldal, gondoltam végre harcolnak egy jót, erre semmi, egy oldalba letudták a lényegi akciót...
Biztosan elolvasom a második részt is. Majd. Előbb-utóbb.
Idézet:
"Gyűlölök vásárolni. Az élet szükséges rossz dolgai közé sorolom, ahogy a kelbimbót és a magas sarkú cipőt."
Történet: Nem sok említésre méltó dolog történik a könyvben.
Karakterek: Egyedül Anitáról derül ki a minimálisnál több információ
Kedvenc szereplők: Phillip, Edward
Akit nem szerettem: A patkányemberek
Legjobb rész: Amikor Phillip Anitáért megy a munkahelyére
Legrosszabb: A gusztustalan börtönös, patkányemberes
Borító: Tetszik, ahogy az egyszerű képet, feldobták a virágos mintával
10/4
 Jean-Claude-ról mindig Jean-os viccek jutottak eszembe, többek között ez:
- Jean, tegyen a tűzre!
 - Székestől, uram?
                                                                                                             Petra