Ahogy nyáron, az Útvesztő nyereményjátéka után ígértem, a 8. kötetért is hirdetek nyereményjátékot!
Nyerhettek egy dedikált példányt a Szent Johanna gimi 8. részéből!
Az Örökkédedikálással összekötött megjelenése március 8 és 9. Én ott leszek 8.-án és dedikáltatom a nyertes könyvét, majd még aznap postázom is. (Mivel 8.-a péntek, hétfőn vagy kedden fog megérkezni a könyv.)
A feladat pedig (melyet Nóri segített kiötleni <3):
Bújj Reni bőrébe és írj egy könyvajánlót a suliújság következő számába!
A kitétel mindössze annyi, hogy az ajánlónemszólhat a Szent Johanna gimiről, viszont bármelyik másik könyvről írhatsz! Nem feltétel az sem, hogy romantikus könyv legyen, mert jön a Valentin-nap, tényleg bármilyen könyv lehet, az SzJG-n kívül.
Az ajánlókat ide várom: qpetra12@gmail.com A mail tárgya legyen Nyereményjáték. Tartalmazza a neved és az
e-mail címed, amin fel tudom venni veled a kapcsolatot! Az e-mailt 2013. március 5.-e 00:01 percig küldheted, 5.én pedig kisorsolom, kiírom és értesítem a nyertest.
Ha bármi kérdés merül fel, írjátok meg nyugodtam kommentben
vagy a fönti e-mail címre.
Értékelések: Goodreads – 3,62
(több mint 11 ezer értékelés) ; Moly– 81% (70 vélemény)
Oldalszám: 198
Zene: Avril
Lavigne: When you’re gone
Fülszöveg: Sokkal könnyebb volna elmondani, miről szól ez a
könyv, ha egyszerűen egy nehéz időkben kibontakozó, igaz szerelem története
volna. De ennél sokkal több… Daisyt New Yorkból Angliába küldik, hogy számára
addig ismeretlen unokatestvéreivel töltse a nyarat. Három fiú és egy lány
várja: Osbert, Isaac, Edmond és Piper. A messziről jött vendég még sosem
találkozott hasonló alakokkal. Edmond különösen fura egy figura, s Daisy
számára sorsfordítóvá teszi ezt a nyarat. Közben a világban is minden felborul…
Meg Rosoff
Már nem most
olvastam ki ezt a könyvet. Még októberben, és ha visszagondolok rá, elsőre az
jut eszembe, hogy igazán jó volt. De ha már jobban belegondolok, rájövök, hogy
valójában eléggé furcsa.
A fülszöveg
alapján ugye, egy szerelmi történetet várnánk, amit valójában meg is kapunk. De
igazából csak a könyv elején, ahol a fiatalok magukra maradva éldegélnek, és
hát mondjuk úgy nem bírnak magukkal. Itt már elkezdődött a háború, de az angol
kisvárosban ez még nem igazán érinti őket. Mindössze annyiban, hogy Daisy
unokatestvéreinek anyja nem tud visszajönni az országba így magukra maradnak.
Aztán a
háború kezd beférkőzni mindenhová, eléri őket is. Innentől a szerelmi történet
átalakul háborúban kialakuló nehéz sorsú regébe. Aztán van némi menekülés, egy
adag survival, egy kevés látó/érző/boszorkányosdi, aztán vége. Mindez kevesebb
mint 200 oldalban.
Egyik
szituációból ugrálunk a másikba, és ez még nem is lenne baj, mozgalmas könyv, mondhatnánk,
de mégsem ezt érzem. Inkább azt, hogy az írónő előszedte az összes szeretett
műfaját a szekrényből –romantikus, háborús, misztikus, dráma -, fogta őket, és
megpróbálta a lehető legrövidebb könyve kihozni az alapanyagból úgy, hogy
minden egy kis külön részt kapjon. Lényegében sikerült neki, de nálam ez nem
működik. Így egy nagy katyvasz lett az egészből. Arról már nem is beszélve,
hogy a könyv feléig azt próbáltam kisakkozni, vajon melyik háborúban lehetünk…
Egy kép a készülő filmből
Valójában ez
a könyv szerintem nem rossz. A szerelmi szál ezzel a látós dologgal már kicsit
erőltetettnek tűnt a közepe/vége táján, de aki vevő a mindent elsöprő
szerelemre azt szerintem ez nem fogja zavarni.
Nekem legjobban
az egészben a vége tetszett. A zárás, ami néhány évvel később játszódik
szerintem remek lett. Oké azt le kell szögezni, hogy én alapból oda vagyok az
epilógusokért, de ez egyáltalán nem csöpög, nem idill és nem vattacukor. Ez az
olvasó képébe vágja a valóságot rendesen.
Értékelések: Goodreads – 3,86
(több mint 15 ezer értékelés) ;
Moly – 96% (néhány vélemény)
Oldalszám: 329
Zene: Ed Sheeran:
Lego house
Vannak azok
a könyvek amiket időről időre, újra és újra elővesz az ember, mert nyomot
hagytak benne, és ha újraolvassa, ez a nyom egyre szélesedik, mert mindig mást
adnak. Számomra, szerintem ez a könyv is ilyen lesz. Nem tudom mit is írhatnék
róla. Főleg mert úgy gondolom, ezt az érzést mindenkinek magának kell megtapasztalnia.
De azt hiszem, minél tovább ülök e fölött a vélemény fölött, annál inkább
elgondolkodtat, annál jobban imádom a regényt.
Az írónő
A
főszereplő, Tessa Scott, leukémiás. Életének utolsó hónapjait követhetjük végig.
És nem is
szeretnék róla igazán többet mondani. Mert a fülszöveg kiemeli, hogy van egy
listája, rajta azzal a 10 fontos dologgal, amiket még mindenképp meg szeretne
tenni, de szerintem nem ez a lényeg.
Persze,
fontos mozgatórugója lesz Tessának, hogy cél lebeg a szeme előtt, de a lista
időközben változik, Tessa átírja, megváltoztatja, és valójában nem is csak 10
dologból áll, mert nem a lista maga a lényeg. Tessa még csak 16 éves, még
szinte nem élt, még csak tervezte az életét, viszont tudja, hogy meg fog halni,
és ezért a maradék idejében, minél több dolgot szeretne. Mint bárki más az ő
helyébe.
Csakhogy
rájön, hogy nem az a lényeg hogy lefeküdjön valakivel, hanem, hogy élvezze a
szeretkezést, nem az, hogy elutazzon egy ismerős helyre, hanem hogy felidézze
az ottani emlékeit, nem a cél elérése, hanem az utazás maga. Hogy az élet
csodái nem a nagy tettekben vannak, hanem az apró részletekben, a boldog
pillanatokban és a spontán ötletekben. És a történet előrehaladtával egyre
jobban vágyik is ezekre az apróságokra.
A film plakátja
Szerintem ez
a könyv nem azért csodálatos, mert grandiózus, újító vagy fantáziadús. Mert
valójában egyik sem. Hanem azért, mert hétköznapi, egyszerű, bátor és
megindító. Mert lefest egy olyan személyt, mint Tessa apukája. Aki egyszerűen
csodálatos, odaadó és feltétel nélkül szereti Tessát, miközben hatalmas
fájdalom nyomja a vállát. Szerintem, remélem, ilyenek a hétköznapi hősök, mint
ő.
És mindemellett
a könyv tele van gyönyörű képekkel, amik egyre sötétebbek és néha morbidak
lesznek, de ezzel együtt Tessa egyre inkább felfigyel rájuk, az apró jelekre, a
pici változásokra és szépségekre.
Miközben
óriási változáson megy át ő maga is, az elején érdektelen és elutasító, majd
vakmerő és csapongó, végül pedig szeretetéhes és bátor.
Úgy
gondolom, ennek a regénynek a lényege, hogy milyen gondolatokat és érzéseket
vált ki az olvasóból. Akkor írjak arról? Merjük szeretni a számunkra fontos
embereket, merjük megélni a pillanatokat, merjünk spontán fejest ugrani,
merjünk őszintén nevetni és igent mondani. Merjünk élni.
„Csikorogva
kirúgja maga alól a széket, de én még nem vagyok készen. Még látni akarom,
ahogy az a fekete felhő a nap felé tart. Látni akarom, ahogy az ég egyszerű
szürkéből grafitszürkére vált. Feltámad majd a szél, és a levelek leszakadnak a
fákról. Rohanni fogok, hogy utolérjem őket, és százával fogok kívánni.” 128. oldal
„(...) a lámpa fényét figyelem, amint ferdén végigcsúszik a
kanapén, lecsöppen a szőnyegre, és a lában alatt megfagy.” 141. oldal
„Még nem
szerettek elég sokáig ennyire.”304.
oldal
