Beszerzés

 A csütörtöki nagy Vének háborúja olvasás miatt akkor elmaradt ez a poszt, de most itt van. A Scalzi regény mellett más könyvek is a polcomra kerültek csütörtök reggel.





Julianna Baggott: Tiszták című könyve egy disztópiás regény. Az Egmont Kiadó adta ki idén, az Egmint Dark sorozat része.Mind molyon, mind Goodreadsen jók az értékelései. Jó hosszú és fülszövege alapján nagyon érdekesnek tűnik.

Catherine Fisher: Incarceron szintén disztópiás regény, a Pongrác Kiadó jelentette meg tavaly. Szintén mindkét oldalon jó értékeléseket kapott. Kíváncsian várom mi bújik meg a gyönyörű borító alatt.

Torey Hayde: Egy gyerek című regénye már régóta a várólistámon van, de még sosem került onnan a kosaramba. De csütörtökön pont szemben találtam magam vele amikor rendeletem és úgy gondoltam, miért ne?. (Gönczöl Kiadó, 2010)

És a végére hagytam a már olvasott sci-fit, John Scalzi: Vének háborúja. Az Agave Kiadó gondozásában jelent meg kicsit több mit két hete, ezzel a gyönyörű borítóval. Itt megtaláljátok a közös történetünket és véleményemet a könyvről, valamint van egy bejegyzésem amiben idézeteket válogattam a könyvből, őt itt olvashatjátok.

Petra

John Scalzi: Vének háborúja

Eredeti kiadó: Tom Doherty Associates; 2005-ben

Magyarul kiadta: Agave Kiadó; 2012-ben

Értékelések: Goodreads- 4,18 (több mint 14 ezer értékelés); Moly- 94% (kevés vélemény)

Oldalszám: 250

Ez a könyv és én. Ez egy külön történet, először az Agave kiadó blogján futottam bele. Ekkor még nem keltette fel az érdeklődésemet, aztán amikor néhány nappal később elolvastam a fülszöveget, már úgy gondoltam, hogy „Na, ez egész jó!”. Majd láttam, hogy a kiadó külön megjelenési bulit csinál a könyvnek, majd játék is volt érte molyon. Hát, itt szerettem bele először. Játszottam a nyereményjátékon, ehhez el kellett olvasni az első fejezetet és itt végem volt. Már akkor tudtam, ha nem nyerem meg, akkor egyből rendelem az eredményhirdetés után. Hát nem nyertem és bár megfogadtam, hogy a könyvhétig nem veszek könyvet, az elő dolgom volt rendelni. És másfél napra rá már a kezemben is volt ez a gyönyörűség.

John Scalzi

Aki kézbe veszi ezt a könyvet nem csak egy gyönyörű borítójú történetet tart a kezében, hanem egy gyönyörű borítójú, elképesztő, fordulatos sci-fit.

A történet főhőse John Perry, ugyan úgy mint sok más kortársa, csatlakozik a Gyarmati Véderő seregéhez, akiknek feladata többek között, megvédeni a Földet és a már gyarmatosított bolygókat. A Gyarmati Véderő ajánlata kecsegtető: két év szolgálat után, a katonák letelepedhetnek az egyik bolygón és új életet kezdhetnek. Az ajánlat más miatt is vonzó, a Földön elterjedt feltételezés, hogy a Gyarmati Véderő valahogy megfiatalítja az embereket, öreg katonának ugyanis nem nagyon vennék hasznát.

A fordulatok könnyen kitalálhatók lennének, ha az olvasónak lenne ideje gondolkodni azon, hogy „Vajon mi lesz?”. De nincs. A könyv egyszerűen annyira pörög és sodor magával, hogy eszembe sem jutott gondolkodni közben, és egy (két) ültő helyemben végigolvastam az egészet. 

A John karaktere nagyon jól kidolgozott, a többiek igazából mind csak mellékszereplők, akik több-kevesebb ideig vannak színen, mégis érdekesek és változatosak, és annak ellenére, hogy csak 50 oldalon keresztül kap szerepet valaki gyorsan megszerethető. 

Az eredeti borító

A történet végig magára vonta a figyelmem, nem vacakolt fölös részletekkel és leírásokkal, egy pillanatig sem unatkoztam fölötte és egészen az utolsó fordulatig úgy éreztem, hogy ez egy remek egyrészes könyv. A csavar után pedig úgy, hogy nagy baj van a paradicsomban, itt még lesznek gondok dögivel.

És mindamellett, hogy az első fejezet után végig az Földön kívül vagyunk, John egy percig sem felejti el, hogy ő lényegében ember, elég sok rész idézi vissza a földi létet, emlékek, beszélgetések, Bibliai idézetek.

Azok a részek kifejezetten a kedvenceim voltak, ahol a különböző generációk jelentek meg egyszerre, az elején az öregek viselkedésében jelentek meg a tinik, később a fiatalok beszélgettek a házasságról és az elkötelezettségről. Ezek már alapjában vicces szituációk, és továbbgondolva őket remek poénforrások. És Scalzi továbbgondolja őket, az egész könyv halál laza teleszórva viccesebbnél viccesebb szituációkkal és beszólásokkal, miközben a könyv mondanivalója rettentően komoly és elgondolkodtató. Nem is mennék bele mindenki azt szűr le belőle, amit akar/ tud/ jónak lát.

És egy másik változat

Az egész könyvben egyedül az űrlényekkel nem mindig voltam kibékülve, néhány plusz részletet el tudtam volna viselni róluk, mert így kicsit mind egyformáknak tűntek, de én igazából még sosem mélyedtem bele, milyenek is lehetnek az űrlények, persze leszámítva a nagy szemű hollywoodi fajtát, szóval akár ilyenek is lehetnek. Vagy csak ilyenek a fejlett űrlények, a nyomikkal meg minek foglalkozni?!

Még így utolsó pontkén kiemelném az egész könyv keretét. Magyar órán mindig az sulykolta belém a tanár, hogy milyen jó, ha a vers első és utolsó versszaka keretet alkot. Na, most már tudom, hogy igaza volt! Annyira jó volt olvasni a végén az epilógust vagy függővéget vagy keretet (ki minek tekinti), hogy egyből kétszer elolvastam!

Imádom ezt a könyvet, biztosított helye van a kedvencek feliratú polcomon; imádom a Vén Trottyokat; imádom Johnt; és nagyon várom a következő részt. Mikor jön a következő rész?

Meghajlás: Hatalmas köszönet az Agave kiadónak ezért a könyvért, a csodálatos borítóért és az igényes fordításért!

Idézetek: Megidézve

Történet: Pörgős, fordulatos, eseménydús

Karakterek: Érettek, kidolgozottak

Kedvenc szereplő: John

Akit nem szerettem: -

Legjobb rész: Nehéz választani… talán a felmérők

Legrosszabb: -

Borító: Tökéletes, tükrözi a történetet

10/10

 Petra

Megidézve

 

Egy eszméletlen könyvből hoztam idézeteket, John Scalzi: Vének háborúja. Majdnem biztos, hogy az értékelést is hozom estére.

"Párszor bocsánatot kértem olyasmiért, amit nem is különösebben bántam , és egy esetben ágyban találtam magam valakivel, akivel amúgy sosem akartam. De megteszed, amit meg kell tenni, hogy az emberek lezárhassák ezt a dolgot; ők jobban érzik magukat tőle, neked meg nem kerül semmibe. Inkább bocsánatot kérek valamiért, ami nem is zavar, és úgy hagyok ott valakit, hogy jó szerencsét kíván nekem, mint megmakacsolom magam, és az a valaki azért imádkozzon, hogy egy idegen kiszürcsölje az agyamat. Mondjuk, hogy ez amolyan karmikus biztosítás."   23.oldal

"Az egyik sarokban egy padlószőnyeges részen egy csoport térdelt és imádkozott. Átfutott a fejemen a kérdés, hogyan tudják huszonháromezer mérföld magasan, merre van Mekka, de aztán továbblökdöstek bennünket, és elvesztettem őket szem elől."    34. oldal

"A reggeli elképesztő volt, és mondom ez úgy, hogy a feleségem olyan reggelit tudott az asztalra tenni, amitől Gandhi is abbahagyta volna a böjtöt."   41. oldal

"Kérem, kövessék a fehér négyzetet. Csak a szemükkel, ne a fejükkel.  – A nő eltompította a fényeket. Hatvan szempár fókuszált egy fehér négyzetre a falon. Lassan megindult.

- El sem hiszem, hogy ezt csinálom – dörmögte Harry.

- Talán felpörgetik – lelkesítettem. – Ha mázlink van, jön még egy fehér négyzet.

Egy másik fehér négyzet jelent meg a falon.

- te már voltál itt, ne tagadd – mondta Harry."   54. oldal 

"- Másnak is volt meztelen nő, aki a gyermekkoráról kérdezett? – érdeklődtem.

- Nekem férfi volt – mondta Susan.

- Nő – így Harry.

- Férfi – így Jesse.

- Nő – így Thomas.

- Férfi - így Alan.

Ránéztünk. – Mi van? – vont vállat. – Meleg vagyok.

- Mi értelme volt? – kérdeztem. – Mármint a meztelen embernek, nem annak, hogy Alan meleg."   57.oldal

 

"- Néhányan esetleg kíváncsiak rá,miért keltjük fel magukat két óra alvás után. Talán kegyetlenek vagyunk? Szadisták? Próbáljuk megtörni magukat? Igen! De nem emiatt ébresztjük fel magukat."   110.oldal

"Bender szenátor nagykövet miniszter közlegény ezen kívül egy életen át abba a hitbe ringatta magát, hogy az embereket szenvedélyesen érdekli a mondanivalója, ezért aztán soha nem fogta be, még akkor sem, ha láthatóan senki nem figyelt rá. Így amikor a GYV problémáiról fejtegette a véleményét a kantinban, lényegében magában beszélt."   139. oldal

 

Az utolsó egy kicsit Spoileres!

"- KÉREM. MONDJON IGENT – ismételte a hang.

- Igen! – vágtam rá kissé idegesen.

- KÖSZÖNÖM, HOGY IGENT MONDOTT. MOST MONDJON NEMET.

- Nem – mondtam, majd átfutott a fejemen, hogy a FejGép talán azt hiszi, a kérésére mondok nemet, felhúzza az orrát, és megsüti az agyam."   76. oldal

Hasonló rovatok gyűjteményét megtalálod itt: Könyves blogok

Petra

Barangolás - London

Könyv: Cassandra Clare: Az angyal

helyszín: Egyesült Királyság; London

London a Temze két partján elterülő kikötőváros, melyet még a rómaiak alapítottak. Ma Anglia fővárosa és a legnagyobb területű város az Egyesült Királyságon belül. 1831 és 1925 között London volt a világ legnépesebb városa. 

Az angyal 1878-ban játszódik, a város ebben a korban nagyon gyorsan fejlődött, iparosodott és nőtt, ma az úgymond Belső-London található a város szívében, itt játszódik a regény cselekménye, az új épületeket e köré kezdték felhúzni. A Blackfriars Bridge, ami Jem kedvenc helye Londonban, ma is egészében ehhez a területhez tartozik.

 

A regényben többször is megemlítik a Szent Pál katedrálist, a 19. században ez az épület uralta a városképet.

Jem elmeséli a könyvben, hogy egyszer követte Willt, végigjártam az útját és elhoztam a megnevezett állomások egy részét képekben, valamint a lent található térképen berajtoltam, merre mászkáltak.

„Egész éjszaka a várost járta a Szent Páltól a Spitalfields piacon át a Whitechapeling a High Streeten. Lesétált a folyóig és a dokkok között mászkált.” 313. oldal

Spitalfields piac

 

Dokkok, XX. század

Természetesen megfordulunk a Hyde Parkban is. A  park főbejárata már állt ebben az időben.

Az írónő elárul néhány dolgot amit átalakított Londonon így kiderül, hogy a Kis Mindenszentek-temploma, aminek helyén az Intézet áll, tényleg létezett és leégett, de nem ott állt, ahová az Intézetet helyezte az írónő. A térképen bejelöltem a St. Bride templomot, ennek a helyén található az Intézet, és hasonlóan is néz ki. 

St. Bride templom

A világ legrégebbi metrója is Londonban található, és Will akár már használhatta is, ugyanis 1863. január 10.-én adták át.

Forrás: Wikipedia; Google
 

Hasonló és más érdekes témákban született  bejegyzéseket találhatsz itt: Könyves Blogok

  Petra

Megidézve

 

Maryrose Wood Méregnaplók című könyvéből.

"Az, hogy egy napon ezernyolcszázat fogunk írni, és nem ezerhétszáz-akármennyit, az a Gergely-naptár tulajdonságaiból adódó egyszerű matematikai tény. Új évszázad kezdődik, nem a végítélet!"

"Bárhová el tudok lebegni, bárhová el tudok menni, bárhol ott lehetek. A szél visz a hátán, mint a pitypang pihéit, mint egy tollat, mint egy porszemet. Mint egy szellemet."

"Ha le akarod győzni a halált, akkor azt is meg kell tanulnod, hogy tétlenül nézz szembe vele. Mert egy gyógyító sem lehet ott mindenhol, és nem is lehet – vagy kell – minden halált megelőzni."

"„A világvége”- micsoda gondolat!Mintha mi bármit is tehetnénk ellene. Akkor már inkább jobb nem tudni róla."

"A fű minden télen meghal és minden tavasszal visszatér.  A kora nem mérhető években: egyszerre újszülött és örökkévaló."

"A levegőnek tavaszillata van. A nap felmelegíti a bőrt és megolvasztja a szívet, és minden nő, mint a gomba. A gyökerek mélyen lenyúlnak a talajba, hogy csillapíthassák szomjúságukat. A szárak felfelé törnek; hajtja őket a boldogság. A levelek lebegnek és táncolnak, a bimbók duzzadnak. Szégyentelen virágok bontják szirmaikat, és felkínálják magukat az égnek. Alig tudok éjjelente aludni; túlságosan izgatott vagyok. A világ hosszú, zöld történetében soha nem volt még ilyen évszak. Ha a szerelem teszi ezt a világgal, hogyan is ültethetne bárki kertet e nélkül?"

 Petra

Legendák napja

A mai napon emlékezzünk két legendára, és gyönyörű életművükre.

 

Az egyikük, kedvenc festőm, Salvador Dalí. 1904. május 11.-én született Figueresben, Spanyolországban. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, ő a valaha élt legnagyobb és legzseniálisabb szürrealista festő.

Legtöbb képén a valóság elemeit rendezi meghökkentő, összefüggéstelen kapcsolatba. A részleteket aprólékosan és élethűen ábrázolja. Gyakori motívumai az órák, a fiókok, az állatok és az emberi test. Egyik leghíresebb képe az Arc és gyümölcstál látomása a tengerparton.

Legnagyobb múzeum, ahol képeit őrzik, szülővárosában található. Egyszer majd eljutok oda.

Figueresi Dalí múzeum

Swans reflecting elephants

 

Ki ne ismerné a No woman no cry című számot? Bob Marley a reggae zene méltán világhírű úttörője. Jamaicai énekes, gitáros, dalszerző és emberi jogi aktivista volt. 1981. május 11.-én halt meg, 36 évesen, rákban.

 

One love

Jammin

Bad boys

Mindkettőjükről elég sok információt találhatsz a wikipedián: Dalíról, Marleyről.

Petra