A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Animus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Animus. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. február 5., kedd

Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár...



Eredeti kiadó: Wendy Lamb Books; 2004-ben
Magyarul kiadta: Animus Kiadó; 2007-ben
Értékelések: Goodreads – 3,62 (több mint 11 ezer értékelés) ; Moly– 81% (70 vélemény)
Oldalszám: 198
Zene: Avril Lavigne: When you’re gone


Fülszöveg: Sokkal könnyebb volna elmondani, miről szól ez a könyv, ha egyszerűen egy nehéz időkben kibontakozó, igaz szerelem története volna. De ennél sokkal több… Daisyt New Yorkból Angliába küldik, hogy számára addig ismeretlen unokatestvéreivel töltse a nyarat. Három fiú és egy lány várja: Osbert, Isaac, Edmond és Piper. A messziről jött vendég még sosem találkozott hasonló alakokkal. Edmond különösen fura egy figura, s Daisy számára sorsfordítóvá teszi ezt a nyarat. Közben a világban is minden felborul…

Meg Rosoff
Már nem most olvastam ki ezt a könyvet. Még októberben, és ha visszagondolok rá, elsőre az jut eszembe, hogy igazán jó volt. De ha már jobban belegondolok, rájövök, hogy valójában eléggé furcsa.

A fülszöveg alapján ugye, egy szerelmi történetet várnánk, amit valójában meg is kapunk. De igazából csak a könyv elején, ahol a fiatalok magukra maradva éldegélnek, és hát mondjuk úgy nem bírnak magukkal. Itt már elkezdődött a háború, de az angol kisvárosban ez még nem igazán érinti őket. Mindössze annyiban, hogy Daisy unokatestvéreinek anyja nem tud visszajönni az országba így magukra maradnak.

Aztán a háború kezd beférkőzni mindenhová, eléri őket is. Innentől a szerelmi történet átalakul háborúban kialakuló nehéz sorsú regébe. Aztán van némi menekülés, egy adag survival, egy kevés látó/érző/boszorkányosdi, aztán vége. Mindez kevesebb mint 200 oldalban.

Egyik szituációból ugrálunk a másikba, és ez még nem is lenne baj, mozgalmas könyv, mondhatnánk, de mégsem ezt érzem. Inkább azt, hogy az írónő előszedte az összes szeretett műfaját a szekrényből –romantikus, háborús, misztikus, dráma -, fogta őket, és megpróbálta a lehető legrövidebb könyve kihozni az alapanyagból úgy, hogy minden egy kis külön részt kapjon. Lényegében sikerült neki, de nálam ez nem működik. Így egy nagy katyvasz lett az egészből. Arról már nem is beszélve, hogy a könyv feléig azt próbáltam kisakkozni, vajon melyik háborúban lehetünk…
Egy kép a készülő filmből

Valójában ez a könyv szerintem nem rossz. A szerelmi szál ezzel a látós dologgal már kicsit erőltetettnek tűnt a közepe/vége táján, de aki vevő a mindent elsöprő szerelemre azt szerintem ez nem fogja zavarni.
Nekem legjobban az egészben a vége tetszett. A zárás, ami néhány évvel később játszódik szerintem remek lett. Oké azt le kell szögezni, hogy én alapból oda vagyok az epilógusokért, de ez egyáltalán nem csöpög, nem idill és nem vattacukor. Ez az olvasó képébe vágja a valóságot rendesen.

U.i.: Imádom Tóth Tamás Boldizsárt!!:))

Idézetek: Megidézve
Történet: Az alap szerintem rendben volt.
Karakterek: Voltak furcsaságaik azt meg kell hagyni.
Kedvenc szereplő: Isaac
Akit nem szerettem: Nincs ilyen.
Legjobb rész: Epilógus
Legrosszabb: A látások.
Borító: Szép.
10/7
Petra

2012. február 29., szerda

Stieg Larsson: A tetovált lány

Eredeti kiadó: Norstedts Förlagsgrupp AB; 2005-ben
Magyarul kiadta: Animus Kiadó; 2009-ben
Értékelések: Goodreads- 3.98 (több, mint 305 ezer értékelés); Moly- 88% (410-nél több vélemény)
Oldalszám: 575 + segítség a nevek helyes kiejtéséhez

Mikael Blomkvisttet megbízza az öreg Henrik Vanger, hogy nyomozza ki mi történt sok éve eltűnt unokahúgával, Harriettel. Hanrik minden évben préselt virágot kap szülinapjára. Ezt a szokást még Harriet kezdte el, Henrik szerint gyilkosa folytatja a hagyományt. Szinte az összes családtagja egyben a gyanúsítottja is. De van egy másik megbízása is Mikael számára: írja meg a Vanger család történetét.

Már befejeztem néhány napja a könyvet, de csak mostanra sikerült összeszednem a gondolataimat, mert ebben a könyvben egyszerre benne van egy remekül megkomponált krimi, egy rejtélyes bűnügy, néhány beteg elméjű ember, a svéd alvilág, szörnyű gyilkosságok, egy ősi család története, egy profi nyomozózseni és egy elmés újságíró. Ráadásul ezek a szálak mind egy pontba futnak össze egy pillanatra, majd mind ismét különválnak, szétszóródnak, hogy a második könyv ugyancsak hatalmas kavarodással kezdődhessen.

Kicsit megtévesztett, hogy a könyv címe A tetovált lány, ebből én arra következtettem Lisbeth a főszereplő, ennek ellenére Mikael volt az. A szereplők összetettek a nyomozás miatt mindenkiről rengeteg minden derül ki, megválaszolatlan kérdéseim azonban maradtak, leginkább Lisbeth-tel kapcsolatban.

A történet bonyolult és izgalmas, szinte oldalanként másra gyanakodtam. Nem szeretem a krimit, se olvasni, se nézni, de ezt nagyon élveztem. Az első néhány oldalon megszerettem Mikaelt és általa gyorsan kezdett kibontakozni a történet, érdekelt a család története, érdekelt ki a gyilkos. Ahová pedig a végén kilyukadt a nyomozás az zseniális. Szörnyű, beteges, de zseniális.

Sok helyen olvastam, hogy lassan kezdődik és az elején át kell rágnom magam. Az elejével nem volt bajom, a végével viszont volt egy kicsi. A befejező 20 oldal nagyon szárazra és tömörre sikeredett.
A könyv hátoldala azt ígéri függővé tesz. Hát, nálam bejött, egyből nekiestem a második résznek is. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a krimit (és annak is aki nem :D), de mindenképpen csak olyanoknak akik erős idegzetűek és elmúltak 18 évesek. Inkább 20...

Újra kiadták a könyvet az amerikai mozifilm miatt, filmes borítóval. Nem szeretem a filmes borítókat, és nem szeretem Daniel Craiget, szóval nem tetszik.

A film svéd változatához már volt szerencsém, de az a könyvben tapasztaltakból alig ad vissza valamit. Sok felől hallottam, hogy mennyire jó a film, hát a könyv után nekem egyáltalán nem tetszett. Alig volt olyan rész ami úgy és ott történt volna mint a könyvben. Valószínűleg nemsokára megnézem az amerikait is hátha az jobb.

Idézetek:
"Mikael még egy ideig ott állt földbe gyökerezett lábakkal s olyan arckifejezéssel, mintha egy életre kelt képregényfigurával találkozott volna az imént." 190. oldal

"Lisbeth Salander súlyos betegségben, információfüggőségben szenvedett, a morállal és etikával kapcsolatban pedig meglehetősen liberális elveket vallott." 376. oldal


Történet: Zseniális
Karakterek: Még a gyilkost is imádtam amíg meg nem tudtam, hogy ő az
Kedvenc szereplő: Mikael
Akit nem szerettem: Cecilia
Legjobb rész: Mikael és Lisbeth első, személyes találkozása; Lisbeth folyamatosan elemzi a következményeket
Legrosszabb: nagyon spoileres lenne ha elárulnám
Borító: A fönt láthatót imádom
10/9
Petra