A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Könyvmolyképző. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Könyvmolyképző. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. június 19., szerda

Brent Weeks: A Fekete Prizma

Eredeti kiadó: Orbit; 2010-ben
Magyarul kiadta: Könyvmolyképző Kiadó; 2013-ban
Értékelések: Goodreads – 4,21 (több mint 15 ezer értékelés) Moly – nagyon kevés vélemény
Oldalszám: 784 + Szójegyzék + Térkép
Zene: Jack Jack: Take it back

Imádom Weekst! Imádtam az Éjangyalban kialakított világát, lenyűgözött úgy ahogy volt, és most ezt megcsinálta még egyszer! A Fényhozóban is kaptunk egy teljesen új világot, teljesen új karakterbázist, ami legalább annyira jó, mint az Éjangyalban.
 Itt a fény segítségéven varázsolnak, fényből öntenek színeket, mindegyiknek saját tulajdonságaik vannak, de minden színöntő általában csak egy-két színt tud önteni, és a színeik befolyásolják a személyiségüket is. Ez alapból nagyon jól hangzik szerintem, de ahogy bele van építve az egész társadalomba… El sem hiszem hogy mennyire tetszett nekem ez az egész világfelépítés!
A főszereplő a Prizma, Gavin Guile, aki az összes színt képes önteni. Ezért ő a Prizma. És a Prizma személye, ennek az egész vallásos világnak a spirituális vezetője. Persze nem mindenki tud színt önteni, de a szerencsések, akik igen, színöntő tanulmányaikat a Chromériában, A Hét Szatrapia fővárosában végezhetik. Hét szín, hét Szatrapia van. De vissza Gavinhez, azért szerettem őt nagyon, mert annak ellenére, hogy szó szerint az egész világ terhei a vállán voltak, és akkor még a saját gondjairól szó sem volt, hihetetlen felszabadultan, gyermeki örömmel tudott elmerülni abban amit szeretett. Aztán a következő jelenetben keménykezű, határozott Prizma volt, majd logikusan cselekvő vezető, aztán képességei határát súroló színöntő, végül még spirituális vezetői posztban is bemutatkozott. Egyszerűen annyira széles volt a személyisége, hogy ezáltal igazán megismerhettük, átérezhettük a döntései súlyát, az érzései mélységét.
Oké, Weeksnek volt erre 800 oldala, de ott volt még rajta kívül másik 3-4 főbb szereplő is.
Kip, első ránézésre az a tipikus szerencsétlen kövér gyerek, akit már rengetegszer, rengeteg helyen láttunk, de ugye Weeks egy ilyen főszereplővel nem elégszik meg. Kezdetben ad a képlethez egy kis öniróniát, később egyéb fűszereket. Kip a humor fő forrása a könyvben. Nagyon szeretem, ahogy Weeks a humorral bánik. Nincs sok, de ha van akkor az tényleg vicces, és biztos, hogy a legjobb helyzetben van elszórva. Vagy a feszültség kellős közepén, vagy ott ahol épp mondjuk múltmesélés van, és akkor bedob egy megjegyzést. Nagyon jó érzéke van hozzá.
A harmadik nézőpont uralkodója Fehértölgy Karris. Ő a női vonal birtokosa a történetben, kemény, akaratos, makacs, harcos, de mindemellett is nő. A Fekete Gárda, akik a Chroméria fejesét, a Fehéret valamint ugyebár Gavint védik. Tehát a Fekete Gárda egyik tagja. És nem mondok róla többet, mert annyira jó útközben megtudni!
A negyedik szemszöget birtokló szereplőről pedig semmit sem mondanék, mert el sem hiszem mik történtek ott! Kicsit katartikus bejegyzés lesz ez…
És persze van egy gonosz király. Meg egyéb gonoszak. És még több remek szereplő.
A történet maga onnan indul, hogy megismerjük kicsit Kipet, és bepillantunk a színöntők világába. Mi lett azzal a színholttal ott az elején? Aztán átsodródunk Gavin fényűző életébe, elkezdenek felénk sodródni a problémák, tűzvész, utazás, színholtak (ők ilyen veszélyes színöntők, akik már túl sokat öntöttek, és ettől teljesen eldeformálódott a személyiségük), Karris... És nem tudom mit mondjak még a történetről, hogy ne legyen spoiler a bejegyzésben.
De Weekshez híven mozgalmas az egész könyv, van itt extrém utazás, politika, vallás, csata, mészárlás, háború, zavaros és vészterhes múlt. Csupa könnyed téma ahogy Weekstől megszokhattuk, zseniális kivitelezéssel, kreatív megoldásokkal, viszont szerintem mindössze egyetlen igazán csattanós csavarral. Amit sajnáltam. Főleg, hogy viszonylag az elején követezik be a könyvben. Mondjuk akkor akkorát üt, hogy a végéig emésztettem, de akkor is. Egy?!
És egyszer kizökkentem olvasás közben is… Kétlem, hogyha egy 15 éves gyerek ha életében először halált, meg gyilkosságot lát, főleg ha ismerőseiről, barátairól van szó, úgy reagál, ahogy Kip tette. Minimum le kellett volna dermednie vagy mit tudom én. Oké gondolom a düh is érthető reakció, de akkor legalább később ki kellett volna jönnie valahogy az érzelmeinek nem?
Valahogy én ezt a történetet nem éreztem annyira ütősnek, durvának, csavarosnak, valahogy nem érzem annyira az enyémnek, mint az Éjangyalt, már az első kötet után. Valami hiányzott belőle, a grandiózus és impozáns világon túl. Mondjuk az biztos, hogy több bevezetést igényelt ez a világ, mind Kylaré. De most ahogy ezen gondolkodom, az ötlött fel bennem, hogy egy kicsit más volt a stílusa, ezért rápillantottam a fordítóra. És... Bingó! Weeks új fordítót kapott...
Ennek ellenére persze epekedve várom a következő kötetet, mert Weeksből nekem sosem elég!
Végezetül, olvasás közben jutott eszembe, hogy ez a könyv olyan, mint egy folyó. Egy hegy gyomrából ered, ahol sötét és csend van. Lassan folydogál, a csendet egyre sűrűbb vízcsepegés töri meg, a sötétet pedig az apró réseken beáradó fény. A cseppkövek apránként, cseppről-cseppre kezdik duzzasztani a kis folyót, ami nemsokára nagy vízesést eredményezve tör elő a hegyoldalban. Mikor földet ér, az erdőben, a fák között sebesen kanyarog, és egyre több patak folyik bele, amitől még szélesebbre duzzad a folyó. Végül, amikor már elsöpörné maga előtt a partjára nőtt várost, magas hullámokkal csapódik neki az előtte magasodó gát falának, ahonnan zsilipeken, csak a vízfolyamának töredéke jut el a városon túlra.
Meglátjuk a következő részben sikerül-e áttörni az a gátat.

Idézetek: Megidézve
Történet: Lesz ez még mozgalmasabb is, de arra, hogy bevezetődjek a világba nagyon jó volt.
Karakterek: Weeks karakterei mindig nagyon össze vannak rakva, ez mit sem változott.
Kedvenc szereplő: Vasököl és Corvan Danavis
Akit nem szerettem: Liv
Legjobb rész: A csavar. Na meg Gavin reggeli jelenete.
Legrosszabb: A fordító lecserélése! Így is jó, de Gazdag Tímeával jobb lett volna.
Borító: Nem tetszik, de ez az eredeti, úgyhogy inkább ez, minthogy a Könyvmolyképző nekiálljon borítót gyártani, mert attól végképp kiakadtam volna.
10/9
Petra

2013. március 6., szerda

Kerstin Gien: Rubinvörös



Eredeti kiadó: Arena Verlag GmbH; 2009-ben
Magyarul kiadta: Könyvmolyképző Kiadó; 2010-ben
Értékelések: Goodreads – 4,15 (több mint 10 ezer értékelés) ; Moly – 92% (632 vélemény)
Oldalszám: 334
Zene: Sofi de la Torre: Faster

Általában a vörös pöttyös könyvek hátránnyal indulnak nálam, eddig igen kevés igazán jót olvastam. Ezért félve nyúlok hozzájuk. De Nóri kölcsönadta nekem ezt a Rubinvöröst, az időutazást alapvetően jó témának tartom, szóval minimálisra csökkentett kétellyel kezdtem neki.

A kötet lényege, hogy Gwendolyn Shepherd örökli az időutazó gént unokatestvére helyett. Így szinte teljesen tudatlanul kerül bele abba a titkos csoportba akik tudnak az időutazókról, segítik őket, és kutatják az időutazást.

Az írónő
Ez a könyv igazán jó… is lehetett volna. Így viszont csak igazán élvezhetőnek mondanám.
Persze értem én, hogy mennyire király keretet alkot a történet körül a prológus meg az epilógus, és én igazán szeretem is ezeket az elemeket, egészen addig amíg nem válik egyértelművé miattuk a regény. Ez nagyjából ugyanaz az eset, mint a Beavatott című könyvnél. A regényhez tartozó véleményemben kifejtettem mennyire rettenetes ez a cím, röviden csak annyit, lespoilerezte azt a fordulatot, ami miatt a leginkább lehetett izgulni. A Rubinvörösnél ugyanez a feladat a prológusra hárult. Egy pillanatig sem kellett azon gondolkodnom mi a csavar Gwendolyn körül, mert az első 4 oldalban elárulták. Nem értem ezt miért kellett. Oké, hogy nem ez a legnagyobb titok a sorozatban, de legalább izgalmassá tehették volna ezt a kötetet vele.

Ráadásul, nem csak ez az egy ilyen elem van, a fejezetek előtti különböző szövegek és ábrák közül is egy-kettő iszonyú spoileres. Például ha netán a következő rész lényege az lesz, hogy mi is a különleges képessége egyik-másik temportálónak (?), akkor azt is sikeresen lespoilerezte már a könyv.
(A temportál kifejezésen inkább fent sem akadok. Amúgy ezt ki találta ki?!)

Gideon és Gwendolyn a filmben
Mert ezeken kívül az ötlet jó, a felvezetés jó, a szereplők is jók (főleg Leslie, James és Gideon, na meg Mr. és Mrs. Spoiler is érdekesnek tűnik), viszont egy jó kis YA bevezető kötethez híven nem sok minden történik, és bedob egy csomó „Majd megtudod!” jelenetet.
Ami az egészet menti szerintem az a jól kigondolt alapötlet, de legfőképp a humor. Nagyon jó olvasni a könyvet, tele van vicces szituációkkal és epés megjegyzésekkel, tipikusan olyan könyv amit ha tömegközlekedésen olvas az ember tuti megbámulják mert magában nevet.
Összességében tetszett, agyalni nem kell rajta, de folyamatosan halad előre a történet, szépen adagolja az infókat. Ha meg tudom szerezni, el fogom olvasni a folytatásait is.

U.k.: A szereplőgárda legalább felének miért G-vel kezdődik a neve? Így az első fejezetekben kis kavarodással éltem együtt, mire mindenkit beazonosítottam.

Idézetek: Megidézve
Történet: Eddig jónak tűnik.
Karakterek: Voltak tipikus YA szereplők, de vannak, akik érdekesek.
Kedvenc szereplő: Leslie
Akit nem szerettem: A grófot egyelőre nem értem.
Legjobb rész: Leslie beszólásai
Legrosszabb: Prológus
Borító: Nem tetszik, túl csicsa, túl rózsaszín.
 10/7
Petra

2013. január 6., vasárnap

James Patterson: Maximum Ride



Eredeti kiadó: Warner Vision Books; 2005-ben
Magyarul kiadta: Könyvmolyképző Kiadó; 2012-ben
Értékelések: Goodreads - 4,07 (több mint 74 ezer értékelés); Moly - még nincsenek vélemények
Oldalszám: 410 + Részlet Fang blogjából + Részlet a második részből


Néhány rajz láttán (ők lesznek beillesztve) éreztem először, hogy nekem ezt a történetet olvasnom kell. Amikor láttam, hogy nem jelent még meg magyarul, először arra gondoltam nekikezdek angolul, de ezt hamar el is vetettem – mivel nemigen tudok angolul… -, de végül csak eljött az én időm is, hogy megismerkedjek Maxékkel.

A történet lényege, hogy hat gyerekbe madárgéneket ültettek a tudósok, így szárnyaik vannak, valamint egyéb képességeik. A cselekmény kezdete előtt pedig néhány évvel elkülönítették őket a semmi közepén egy erdei házban, és lényegében teljesen magukra is hagyták őket.  Ott csöppenünk bele az eseményekbe, hogy újra felbukkannak a gonosz mutánsok, akiket szintén a tudósok ’készítettek’, a Radírozók.

Fang, Max, Iggy, Angel, Nudge és Gazzy
Igen Radírozók. Ez valami irtó röhejesen hangzik. Ahhoz képest, hogy félelmetes és nagyon erős kutyaszerű szörnyek, nem valami rettentő a nevük. Hasonló problémám voltak néhány gyerekkel is. Max nevével nem nagyon lehetett mit csinálni és Iggy-ével sem. De a többiekét miért kellett lefordítani?! Én ezt komolyan nem értem… Hogy lett Fangből Agyar, Nudge-ból Böki, Gasmanből Gázos és Angelből Angyal? Oké tudom, hogy ezeket jelentik, de attól még nem kell lefordítani a neveket! Amikor névvel viccelődnek (ez csak Gasmannél fordul elő kétszer) akkor lábjegyzetben oda lehetett volna írni és meg is van oldva!
A történet kiélvezéséből sokat kivett közben, hogy a nevekkel próbáltam zöld ágra vergődni, és akkor még nem is említettem, hogy az milyen idegesítő, ha rossz név van egy mondatban! Össze vissza voltak néha keverve, csomó elgépelés volt, néha olyanok beszéltek akik nem is voltak jelen és ilyesmik...

Gasman
A másik, hogy ezt a történetet a kiadó elsősorban fiúknak ajánlja, ami szerintem egyrészről rendben is van. Elég sok mászkálás meg verekedős jelenet van benne, ezt biztosan élvezik, ráadásul felettébb hosszasan van taglalva az evés fontossága, hogy mikor mit esznek, ilyesmik, ezt tuti tetszik a haspók srácoknak. Plusz nagyon tetszett, hogy Iskolának hívják a helyet, ahol lényegében kínozzák őket. Bár nem hiszem, hogy ez jó kép a fiataloknak. De egy valamit végképp nem értek. Miért egy lány a főszereplő? A neve akár fiúé is lehetne, sokat verekszik és néha kicsit fiús, de mégiscsak egy lány, aki ráadásul anyai érzéseket táplál a legkisebb csapattag, Angel iránt! Hogy ezt hogy veszi be a fiúk gyomra azt nem tudom, biztos együtt éreznek vele… Ennek a könyvnek fiú főszereplő kellett volna, mondjuk Fang, és úgy igazi kalandos fiúkönyv lett volna.

Max
Igazából attól, hogy Max a főszereplő, a csapat vezetője, a nagy döntések hozója, olvasás közben végig úgy éreztem, hogy ez egyáltalán nem így van. Bármi akadály gördült eléjük a döntés meghozatalát, vagy a cselekvés beindítását mindig lepasszolta Fangnek vagy Iggy-nek. Akik szerintem alapvetően sokkal érdekesebb karakterek is, mint Max. Az elején egy időre szétszóródnak, ekkor nem csak Max szemszögéből fut a cselekmény és szerintem ezek a legjobb részek.

Összességében, nekem egy kicsit csalódás volt. A cselekmény hullámzó, voltak nagyon pörgős és nagyon lagymatag részek, a rövid fejezetektől eléggé töredezettnek éreztem, mindenesetre bevezetőnek elment, a szereplőket bemutatta, már csak hagyni kell repülni őket. Szó szerint.


Képek forrása:burdge-bug's deviantart
Idézetek: Megidézve
Történet: Alapvetően nem volt rossz, a kivitelezés nem teljesen nekem készült.
Karakterek: Vannak érdekes figurák.
Kedvenc szereplő: Iggy
Akit nem szerettem: Max
Legjobb rész: Kölcsönautóval furikázás.
Legrosszabb: A nevek.
Borító: Ez tetszik a legjobban az eredetiek közül.
 10/6
Petra

2012. augusztus 15., szerda

Scott Westerfeld: Csúfok

Eredeti kiadó: Simon & Schuster; 2005-ben
Magyarul kiadta: Könyvmolyképző Kiadó; 2007-ben
Értékelések: Goodreads- 3,88 (több mint 127 ezer értékelés); Moly- 84% (111 vélemény)
         Oldalszám: 364 + Tartalomjegyzék
Zene: Three Days Grace: Never too late - mert annyira gyönyörű! (a bejegyzés alján találod)

A könyv egy olyan antiutópisztikus világban játszódik ahol a 16 évét betöltött fiatalok egy megszépítő műtéten esnek át, így az addigi csúf létüket maguk mögött hagyják és újszépek lesznek. Tally Youngblood nem sokkal áll a műtéte előtt, amit már nagyon vár mert ismerősei már mind átestek rajta, köztük legjobb barátja Peris is. A Peris-szel együtt kitalált módon jut át Újszéphelyre, hogy találkozhasson barátjával és ekkor ismerkedik meg Shay-jel, aki egész máshogy gondolkodik mint ő.

Nagyon tetszett ez a regény. Az alapötlet igazán jó volt, a mondanivalója meg aztán végképp. Rámutat az emberek abszolút felszínes és felületes viselkedésére, arra hogy manapság igencsak sokszor a külsőségek a legszámottevőbbek. A csúfok, mint messiást várják a tizenhatodik szülinapjukat, hogy végre tökéletes legyen a külsejük és mehessenek bulizni.
„De ha szép vagy, az emberek jobban odafigyelnek rád.” 84. oldal
És még egy nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet, ami már egyértelműen észrevehető Tally első látogatásakor is Újszéphelyen. Hogy hogyan is gondolkodnak, itt, a 21. században a legtöbben. Mennek a vezetők után mint egy jól szervezett marhacsorda, nincs egy önálló gondolatuk vagy véleményük.
„A történelem is bizonyítja, hogy a társadalom nagy része mindig is birkákból állt.” 233. oldal
De szó volt még itt a génmanipulációról, elszabadult, pusztító vírusokról, és az olaj felelőtlen használatáról, ezáltal pedig a természet kizsákmányolásáról.

Scott Westerfeld
Ami még nagyon tetszett, egyértelműen érezhető a könyvön, hogy férfi az írója ez pedig nagyon sokat dob rajta. Ennek hatására Tally nem nyávog és szenved, sokkal inkább gondolkodik és érik. A stílusa is egészen más a megszokott nők által írt disztópiás könyvekénél, Tally nemcsak megtapasztal és megismer dolgokat, hanem ezeket visszaforgatja és később tapasztalatokat von le belőle, az új élményeihez hasonlítja őket. Tally karaktere már alapjaiban is nagyon más volt mint a megszokottak, talpraesett, valami hihetetlen őszinteség és bátorság vonja körbe, de nem pimaszul vagy felvágósan, hanem teljesen természetesen teszi mindezt. A személyiségfejlődése is nagyon szépen, lépésről lépésre van felépítve. És itt egy kis SPOILERT tartalmat a folytatás! A legelején minden vágya, hogy szép lehessen, és mindent megtesz érte, később még mindig szép akar lenni, de már megfogalmazódik benne Füstös iránt egyfajta kíváncsiság. Aztán egyre jobban beleszeret a helybe és vágyik rá, hogy maradhasson, majd félteni kezdi és félni kezd, hogy mennie kell, legvégül teljesen beleszeret és esze ágában sincs visszamenni a megszokott környezetbe. SPOILER VÉGE!

Ez a borítóváltozat tetszik a legjobban.
Ezenkívül, imádtam az első csókot, hogy nem volt túlromantikázva, hogy tükrözte, itt voltaképp gyerekekről van szó. Tetszett, hogy az egész, nagyon szépen van megfogalmazva, és tetszettek a jövőt idéző technikai fejlettségére vonatkozó elejtett utalások. Nagyon jó a légdeszkák ötlete, bár kicsit talán túl voltak értékelve. És imádtam, hogy úgy játszottak a saját arcukkal mintha Sims-eznének. Egy kicsit nagyobb szemek, kisebb orr etc. Érdekes ötlet!

És így a végére egy kis ’mi nem tetszett’ rész. Szerintem a megvalósításon még lehetett volna itt-ott csiszolni, főleg mert egyetlen egy meglepő fordulattal sem futottam össze egész végig, de azt kell mondanom ez közel sem zavartak annyira, mint gondoltam volna. Elnyomta őket, hogy éppen imádtam a könyvet. Ami igazán nem stimmelt az David. Alapvetően szimpatikus karakter, de ellentmondott önmagának! Füstösben él évek óta, óvatos és gyanakvó, mégis elég neki 2 nap, és máris elmondja a legféltettebb titkait Tallynek és bemutatja őt a szüleinek! Ennek ellenére ez a bemutatás a regény egyik legjobb jelenete volt.
Valamint. Rendben Füstösnek hívják a rejtett várost, sok a tűz, annál főznek és melegednek, meg is van magyarázva. De… a lakói a füstösök.!? Mert megfüstölődtek a tűznél? Vagy miért? Ez egyszerűen szörnyű!

Idézetek: Megidézve
Történet: Jó alapötlet kellemes ütemben adagolva.
Karakterek: Tally rengeteget változik, és ez remekül van körítve.
Kedvenc szereplő: Shay
Akit nem szerettem: Peris
Legjobb rész: Amikor David bemutatja a szüleit
Legrosszabb: Felgyújtják a könyvtárat
Borító: Nem az igazi. De találtam elvetemültebbeket is.
10/9

Petra

2012. május 10., csütörtök

Cassandra Clare: Az angyal

Pokoli szerkezetek sorozat első kötete
Eredeti kiadó: Simon & Schuster Children's Publishing; 2010-ben
Magyarul kiadta: Könyvmolyképző Kiadó; 2012-ben
Értékelések: Goodreads- 4,26 (több mint 64 ezer értékelés); Moly- 93% (kevés vélemény)
Oldalszám: 468 + 2 oldal „extra” a történethez + Tartalomjegyzék

Maradunk az árnyvadászok világában, csak épp már nem a XXI: század Amerikájában játszódik a történet, hanem a XIX. század Angliájában. Tessa Gray bátyja után jön Londonba, amikor egyedül marad New Yorkban, és egyből az Alvilág karmai közé kerül. 

A történet, egy nem túl hosszú lélegzetű bevezető után, eléggé cselekményes és fordulatos, nekem mégis a kedvenc részem az eleje, ahol még ugyan nem túl sok minden történik, mégis elhangoznak a legjobb poénok és lejátszódnak a legviccesebb jelenetek.

Clare
Egyértelműen jobban tetszett ez a könyv a Bukott angyalok városánál, mégsem volt annyira lenyűgöző, mint a Végzet ereklyéi sorozat eső három része. Számomra nem igazán volt hihető ez a mechanikus szerkezetek dolog, pedig az írónő próbálta nagyon megmagyarázni. 

A szereplői viszont továbbra is zseniálisak, sok helyen olvastam, hogy ugyan olyanok, mint a Végzet ereklyéi szereplői. Szerintem ez nem igaz, egyedül Will hasonlít Jacere jelentősebben, de Will nekem jobban bejön. Egy kicsit még élesebbek a tulajdonságai. És rajta kívül a többi szereplőt is könnyű megszeretni, főleg Henryt és Jemet kedveltem meg egyből, nagyon. És az újakon kívül, feltűntek már jól ismert szereplők: Magnus Bane, aki hozta a formáját, Camille és még Ragon Fell is felbukkant. De ami biztos, az 1800-as években sem volt könnyű egy fedél alatt lakni négy tinédzserrel!
 
Ami még nagyon tetszett, hogy nem szájbarágósan magyarázza újra a már jól ismert dolgokat, hanem csak gyorsan, röviden összefoglalja az alapokat, ennyi pedig elengedhetetlen volt. Ráadásul volt néhány párhuzam ami nagyon ötletes utalás, például a Szenzor.

Egyetlen kérdés maradt benne, ami nagyon foglalkoztat: Mi pontosan Tessa angyala?

Idézetek: Megidézve
Barangolás: Londonban
Történet: Jól megszőtt cselekmény
Karakterek: Változatosak, csak ahogy Claretől megszoktuk
Kedvenc szereplő: Jem
Akit nem szerettem: De Quincey
Legjobb rész: A vicces részek tetszettek az elején, ahol mind a négy tinédzser ott volt
Legrosszabb: Nekem nehezen fértek bele ezek a mechanikus emberek
Borító: Eredeti, olyan Clare-es
 10/8
Petra