A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Naplóregény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Naplóregény. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 17., vasárnap

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi - Örökké




Eredeti kiadó: Ciceró Könyvstúdió; 2013-ben
Értékelések: Moly – 98% (176 vélemény)
Oldalszám: 388 + 340
Zene:Legyünk nyálasak- Oasis: Wonderwall

 A sorozat méltó befejezése lett. Pont ilyenre számítottam. Se több nem volt, se kevesebb.
Még mindig szórakoztató, még mindig idegesítő, még mindig vicces, még mindig tele okítással, még mindig ifjúsági.
Egy sorozatot befejezni mindig nehéz, ha másnak nem is, az írónak. De hatalmas rajongótáborral rendelkező könyv lévén, rengeteg ember engedi el ezzel a kötettel a sorozatot. Akik eddig imádták, ezt is fogják. Kétségtelen. Sokszor vicces, elmélázó, és ennyi könyv után már mondhatjuk, hogy Renis (nyafogó, drámázó, fülig szerelmes, csöppet szerencsétlen, de piszok mázlista).
Beszélhetnék itt arról, hogy egyszerűen mennyire nem sikerült olyanra, mint amilyenre ígérik. Egy iskola, ahova mindenki szívesen járna, Egy közösség, aminek te is tagja lehetsz. Hát igen, de ugyanakkor az egész pont nem valóságos. A szereplők totál lehetetlenek és valótlanok – egy-két kivételtől eltekintve-, kezdve Corteztől egész Gondosig. De ez igazából senkit sem érdekel, mindenkit körbezsong a vége-érzés. Egyetlen szereplőt emelnék ki, ő az én abszolút kedvencem karakterem, Ricsi. Azt kell mondanom, ő az egyetlen aki igazán felnő. Sokszor nemtörődömnek és szétszórtnak látszik, de ennek pont az ellentéte, felelősséget vállal, vall, tanul. A többiek nagyrészt ugyanolyanok, és pont emiatt, nem érzem őket 14-nél idősebbnek.
Elkezdhetném sorolni a problémáimat, de nem fogom, mindössze annyit szeretnék megemlíteni, hogy Arnoldot így elintézni elég beszari dolog volt szerintem. De mindegy belemagyarázható az indok szóval…
Amit sokkal fontosabbnak érzek (és milyen jó, hogy csak most írom ezt a véleményt!), azon egy molyos vélemény darabkája miatt kezdtem el gondolkodni: „…úgy érzem,hogy tényleg velük nőttem fel.”
Akármennyire nem tartom igazán jónak ezt a sorozatot, ezt az érzést imádom. Nekem a Harry Potter jelenti ezt. Azt hiszem, ha az ember egy sorozat szereplőit ennyire a szívébe tudja zárni az már rossz nem lehet. És nem csak azért, mert ezáltal olvasunk. Hanem azért is, mert van egy ismerős, talán mindennél jobban ismert közeg a rongyosra olvasott oldalak között, ahova bármikor elbújhatunk. Nekem ez a hely a Roxfort. Az 5-10 évvel fiatalabbaknak talán a Szent Johanna Gimi.

Idézetek: Molyon nagyjából a fél könyv ki van idézve.
Történet: Csöpögős, Renis lezárás.
Karakterek: Mint eddig
Kedvenc szereplő: Ricsi
Akit nem szerettem: -
Legjobb rész: Virág balhéja
Legrosszabb: Arnolddal ami lett.
Borító: Nem rossz, de az Útvesztőé szebb.
10/7
Petra

2012. augusztus 24., péntek

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi - Útvesztő

Kiadta: Ciceró Könyvstúdió; 2012-ben
Értékelések: Moly- még kevés a vélemény, de lefogadom ez csak napok kérdése, hogy megsokszorozódjanak 
         Oldalszám: 537
Zene: Anastasia: Once upon a December - ennél találóbb nem is kell :D:D:D 

 Úgy érzem az egész bejegyzés spoilermentes, az előző könyvekre kis utalások persze előfirdulhatnak!

Na jó, hát ez fura lesz. Nem írtam csak az első három részről, aztán most itt a hetedik. Ez azért van, mert a közötte eltelt három könyvet nem jegyzeteltem olvasás közben, így újra kéne olvasnom őket, hogy ne csak felszínes véleményt írjak, és meg tudjam alapozni a megmaradt gondolataimat. Így azok most kimaradnak, ugyanis most nem fogok nekik esni megint, de előbb-utóbb valószínű, hogy még sorra kerülnek. Így elöljáróban csak annyit mondanék róluk gyorsan, hogy hat kötet elolvasása után a Barátok volt az abszolút kedvencem, a Remény is jobban tetszett mint az első három, a Kettent pedig azért csíptem mert igazán vicces volt.

Ezekkel a véleményekkel kaparintottam meg 22.-én az Útvesztőt. Már az első kötet után az utolsó kettőt vártam, hogy őszinte legyek, az utolsó év mindig a legfejetlenebb és egyben a legemlékezetesebb, a legnagyobb eseményekkel. A könyv központjában a pályaválasztás és a szalagavató van természetesen, próba hegyeken és nagy dilemmákon mennek keresztül a szereplők. Viszont ezenkívül számos pici mellékszál futkos a háttérben, amiket időről-időre előkap az írónő, így az uncsibb napokon is történik valami. 

Hát, azt hiszem eljött az ideje, hogy új kedvencet avassak a sorozatból. Ez a rész lepipálta az összes előzőt. És nem csak azért, mert a világ legszebb színe jön szembe egyből a borítón. Cselekményes volt, boldog volt, de néhol szomorú, jöttek a gondok, Reni mégis elviselhető szinten tartotta magát, és nem akartam folyton lecsapni a nyavalygásáért. És azt kell mondanom, bár ezt nem szívesen ismerem be, de ha még egy ilyen részt kapunk én is Cortezfan leszek. Ez a srác brillírozik ebben a részben, és itt elárulom, hogy eddig én nem tudtam eldönteni, hogy szeretem-e őt. Néha szimpatikus volt amiket tett, néha nagyon nem, de itt most felülmúlta önmagát a szememben, nem volt annyira gunyoros és egyik problémámat hagytam el a másik után vele kapcsolatban. Mondjuk az még mindig zavar, hogy iszonyat titokzatos, hogy nagyon keveset tudni róla, de ebben a részben több dolog derült ki mint az elmúlt hatba összesen.

Ezenkívül egyértelműen éreztem, hogy Laura is fejlődik, a stílus egyre élvezhetőbb. Mindeközben Reni megtalálja a humorát, Ricsi hatalmas pácba keveredik ismét, és folyik az élet a Szent Johannában! (Huh, milyen spoilermentesen oldottam meg, ugye?! :D)

Jó pár kérdésre kaptam választ a részben, például a sok embert foglalkoztató, ’Mióta is szereti pontosan Cortez Renit?’ dilemmára. Viszont ahány válasz kétszer annyi kérdés, itt is egy példát hoznék a könyv legelejéből: Mi van Ricsivel? Miért nem lehet őt kirúgni?.
Tetszett, hogy minden szereplő nagyobb szerepet kapott mint eddig, és az is, hogy nagy ritkán megcsillogtatták érett oldalukat is. Az előző könyvekben azt éreztem, igencsak alulfejlettek a korukhoz képest, és ettől most is féltem, de kellemesen csalódtam egy-két megmozdulásukkor. Persze nem mindenki, és nem mindig, de azért akadt ilyen rész is. És most már kezdem úgy érezni, hogy Reni nem csak az életét de a könyvet is kezdi uralni és nem azért olvasom csak, hogy a fiúkon szórakozzak.

Végül kaptunk egy szemtelenül gonosz duplafüggővéget az utolsó két oldalon, csak hogy a megveszekedett rajongók dühöngjenek egyet a végén, bombázzák Laurát a kérdésekkel, amikre úgysem kaphatnak választ, majd elkezdjenek saját megoldásokat gyártani, már most félretegyék az utolsó könyv árát, és türelmetlenül várják a befejező kötetet. 

Gondolkodtam mi rosszat mondhatnék az előzőeken és azon kívül, hogy ez még mindig nem az én korosztályom… Mert már ez sem nagyon zavart, jól szórakoztam olvasás közben, Reni nyavalygását is túléltem, Cortezzel is barátkozom, Ricsit és Zsoltit egyszerűen imádom... El sem hiszem, hogy ilyen sok pontot adok…

Idézetek: Én nem írtam ki, de molyon szépen gyűlnek.
Történet: Az is volt.
Karakterek: Alakulnak.
Kedvenc szereplő: Marad Ricsi és Zsolti
Akit nem szerettem: Ide eddig Reni anyukáját írtam, mondjuk itt még ő sem volt annyira kiakasztó, de azért megtarthatja a címet
Legjobb rész: Talán a tánctanár választás
Legrosszabb: -
Borító: Eddig egyértelműen a legszebb!
 10/8
 Petra 

2012. április 3., kedd

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi - 2. és 3. rész


Szent Johanna gimi 2.- Együtt
Kiadta: Ciceró Könyvstúdió; 2010-ben
Értékelés: Moly- 93% (280-nál több vélemény)
Oldalszám: 394

Kilencedig osztály második félév. Van itt Valentin-hét, Valentin napi bál, osztálykirándulás, házihurcolás Corteznek, kirándulás, év végi hajrá és osztályverseny.
Szóval az események sodorják Renit, kicsit gördülékenyebb volt ez a könyv mit az előző, de nem tudok róla egyebet elmondani, mint az első részről.
Amikor a fiúk (Ricsi, Dave, Zsolti) a színen vannak, elsülnek jó poénok, tetszett, hogy az osztály, mint közösség alakulgat, hogy a szereplők nagy része is fejlődik.

A pozitívumok, amiket az első résznél írtam itt is érnek, és a negatívumok egy része is.
„belecsöppentem a mindennapokba a könyvnek köszönhetően, semmi nagy durranás, mégis élvezhető, ha egyszerű, könnyed kikapcsolódást keres valaki” ezt írtam, és tartom.
Történet: Pozitív csalódás volt, több történés volt, mint vártam.
Karakterek: Szeretem őket, miattuk olvasom tovább.
Kedvenc szereplők: Arnold és Ricsi
Akit nem szerettem: Reni anyja
Legjobb rész: Karkötőbanzáj
Legrosszabb: Reni néha kiakasztó.
Borító: Naplós
10/5

Szent Johanna gimi 3.- Egyedül
Kiadta: Ciceró Könyvstúdió; 2010-ben
Értékelés: Moly- 95% (240-nél több vélemény)
Oldalszám: 458

Tízedik osztály. Virág szerelmes lesz, zenekar alakul, jön a szilveszter. Legalább annyira pörgősre sikerült, mint az előző rész, élvezhető. 

Doriánt csíptem. Először a neve miatt, ez az egyik kedvenc nevem. Aztán gondoltam mozgolódást vált majd ki az állóvízben. Hát ez sikerült is neki. Persze amit csinált azért muszáj utálni, de végre színre lépett egy „gonosz” karakter.
Bírtam a Jalapenot is. Mi tagadás a zenészek tényleg vagányak!

Csak Reni karakterével kapcsolatban nem érzem, hogy fejlődne. Persze apróságokban haladgat, de a többieken észrevehetőbb a változás.

Ennél a résznél kezdtem el a sorozatot Cortez Krónikáknak hívni. Reni annyira vak, hogy az már hihetetlen…Az a rengeteg nyűglődés, meg nyávogás tönkrevágja a jó részeket. Emiatt nem kap több pontot.
Történet: Elég jó.
Karakterek: Imádom a fiúkat! (-Cortez)
Kedvenc szereplők: Arnold és Ricsi
Akit nem szerettem: Reni anyja
Legjobb rész: Garászpucolás
Legrosszabb: Reni kiakasztó.
Borító: Naplós
10/5
Petra

2012. március 12., hétfő

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi - Kezdet


Szent Johanna gimi- első rész
Kiadta: Ciceró Könyvstúdió; 2010-ben
Értékelés: Moly- 92% (290-nél több vélemény)
Oldalszám: 388
Egy újabb könyv magyar író tollából.

Reni, tizennégy évesen, a gimi kezdetekor naplóírásba fog. A Szent Johanna nevű magániskolába kezd járni, az osztálylétszám tizenkét fő, akik közül senkit sem ismer ugyanis kihagyta a gólyatábort, viszont a többiek mind ismerik egymást. 

Innen indul a történet, ami nem igazán izgalmas, lényegében egy olvasó, otthonülős, tanulni szerető tiniről van szó, nem egy amolyan lázadó fajtáról. Ami ugyan talán izgibb lett volna valamicskét, mégsem tudom elképzelni, hogy Ricsi vagy Cortez naplót írna.

Amikor megláttam, hogyan kezdődik a könyv majdnem egyből félre is tettem, van lerajzolva egy (illetve kettő) ülésrend, és konkrétan a diákok adatai, de nem csak név meg kor meg ilyesmik, klubtagság meg érdeklődési kör… nem egészen értettem ez miért kell bele…

Renit néha nagyon bírtam, de elég sokszor idegesített, és a szülei furák. Az elején még bírtam, hogy mindent a tinikezelő könyvekből akartak kilesni, de egy idő után az anyja nagyon kezdett idegesíteni. Főleg ahogy beszélt Reni osztálytársairól, folyton a „kis barátaid” jelzővel illette őket, ami nagyon gáz! Kinek az anyja mond ilyet?!

A kedvencem egyértelműen a szereplők sokszínűsége volt, tizenketten tizenkét félék, oké persze nem szó szerint, de nagyon színesre sikeredett a társaság, tetszett a különböző egyéniségek összeütközése, ahogy egymást szívatták, a poénjaik, nagyon sok vicces szituáció alakult ki, és ezeknél a részeknél felettébb élveztem a könyvet. 

Tetszett maga az iskola is, jó ötlet, hogy francia kötődésű, és a tanárok is tetszettek, iskolai legendástul, szigorostul, rajzórástul (Vadár kimondottan szimpatikus), mindenestül.

Ami zavart:
Tele van a könyv idegesítő smile-kal. Az még oké, hogy a végén az „értékeléseknél” ott vannak, de a szöveg közepén?!

Nagyon sok fölösleges ismételgetés van benne, amik kimondottan zavarók. Például, az első negyven oldalban tisztázza nem is egyszer, hogy Arnold felül a padra, de azért minden egyes alkalommal, amikor megtörténik, újra és újra elismétli.

Folyamatosan a közösségi portálok vannak emlegetve. Ez is zavart egy ideig, de aztán rájöttem, hogy a mai tinik már szinte ott élnek, szóval igazából ez nem róható fel a könyvnek.

Viszont azt nem tudom elképzelni, hogy tizennégy évesek így viselkednek. Valahogy nem… Sokkal inkább a tíz- tizenkét évesek.

Be kell vallanom, bár nem lesz nagy vallomás, a könyv nem az én korosztályomnak íródott, tizenkét éves kortól ajánlják, és tökéletesen megértem miért. Az a korosztály tutira imádja, falja a lapjait, és függővé válik. Lényegében megértem miért. Elszakadtam a fantasy lényektől, belecsöppentem a mindennapokba a könyvnek köszönhetően, semmi nagy durranás, mégis élvezhető, ha egyszerű, könnyed kikapcsolódást keres valaki. De persze csak ha nem bánja, hogy némi tini nyafogást kell olvasnia.
Történet: Nem ez itt a lényeg szerintem.
Karakterek: Tényleg tetszettek, miattuk olvasom tovább.
Kedvenc szereplők: Arnold és Ricsi
Akit nem szerettem: Reni anyja
Legjobb rész: Rajz és kémia órák, valamint Arnold szülinapja
Legrosszabb: Hogy lehet, hogy nem vették észre, hogy Gábor hiányzik? Ezt még most sem dolgoztam fel…
Borító: Naplós
10/5
Petra