Stieg Larsson: A tetovált lány

Eredeti kiadó: Norstedts Förlagsgrupp AB; 2005-ben
Magyarul kiadta: Animus Kiadó; 2009-ben
Értékelések: Goodreads- 3.98 (több, mint 305 ezer értékelés); Moly- 88% (410-nél több vélemény)
Oldalszám: 575 + segítség a nevek helyes kiejtéséhez

Mikael Blomkvisttet megbízza az öreg Henrik Vanger, hogy nyomozza ki mi történt sok éve eltűnt unokahúgával, Harriettel. Hanrik minden évben préselt virágot kap szülinapjára. Ezt a szokást még Harriet kezdte el, Henrik szerint gyilkosa folytatja a hagyományt. Szinte az összes családtagja egyben a gyanúsítottja is. De van egy másik megbízása is Mikael számára: írja meg a Vanger család történetét.

Már befejeztem néhány napja a könyvet, de csak mostanra sikerült összeszednem a gondolataimat, mert ebben a könyvben egyszerre benne van egy remekül megkomponált krimi, egy rejtélyes bűnügy, néhány beteg elméjű ember, a svéd alvilág, szörnyű gyilkosságok, egy ősi család története, egy profi nyomozózseni és egy elmés újságíró. Ráadásul ezek a szálak mind egy pontba futnak össze egy pillanatra, majd mind ismét különválnak, szétszóródnak, hogy a második könyv ugyancsak hatalmas kavarodással kezdődhessen.

Kicsit megtévesztett, hogy a könyv címe A tetovált lány, ebből én arra következtettem Lisbeth a főszereplő, ennek ellenére Mikael volt az. A szereplők összetettek a nyomozás miatt mindenkiről rengeteg minden derül ki, megválaszolatlan kérdéseim azonban maradtak, leginkább Lisbeth-tel kapcsolatban.

A történet bonyolult és izgalmas, szinte oldalanként másra gyanakodtam. Nem szeretem a krimit, se olvasni, se nézni, de ezt nagyon élveztem. Az első néhány oldalon megszerettem Mikaelt és általa gyorsan kezdett kibontakozni a történet, érdekelt a család története, érdekelt ki a gyilkos. Ahová pedig a végén kilyukadt a nyomozás az zseniális. Szörnyű, beteges, de zseniális.

Sok helyen olvastam, hogy lassan kezdődik és az elején át kell rágnom magam. Az elejével nem volt bajom, a végével viszont volt egy kicsi. A befejező 20 oldal nagyon szárazra és tömörre sikeredett.
A könyv hátoldala azt ígéri függővé tesz. Hát, nálam bejött, egyből nekiestem a második résznek is. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a krimit (és annak is aki nem :D), de mindenképpen csak olyanoknak akik erős idegzetűek és elmúltak 18 évesek. Inkább 20...

Újra kiadták a könyvet az amerikai mozifilm miatt, filmes borítóval. Nem szeretem a filmes borítókat, és nem szeretem Daniel Craiget, szóval nem tetszik.

A film svéd változatához már volt szerencsém, de az a könyvben tapasztaltakból alig ad vissza valamit. Sok felől hallottam, hogy mennyire jó a film, hát a könyv után nekem egyáltalán nem tetszett. Alig volt olyan rész ami úgy és ott történt volna mint a könyvben. Valószínűleg nemsokára megnézem az amerikait is hátha az jobb.

Idézetek:
"Mikael még egy ideig ott állt földbe gyökerezett lábakkal s olyan arckifejezéssel, mintha egy életre kelt képregényfigurával találkozott volna az imént." 190. oldal

"Lisbeth Salander súlyos betegségben, információfüggőségben szenvedett, a morállal és etikával kapcsolatban pedig meglehetősen liberális elveket vallott." 376. oldal


Történet: Zseniális
Karakterek: Még a gyilkost is imádtam amíg meg nem tudtam, hogy ő az
Kedvenc szereplő: Mikael
Akit nem szerettem: Cecilia
Legjobb rész: Mikael és Lisbeth első, személyes találkozása; Lisbeth folyamatosan elemzi a következményeket
Legrosszabb: nagyon spoileres lenne ha elárulnám
Borító: A fönt láthatót imádom
10/9

Petra

Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt

Eredeti kiadó: Simon & Schuster Children's Publishing; 2009-ben

Magyarul kiadta: Könyvmolyképző Kiadó; 2010-ben

Értékelések: Goodreads- 4.02 (majdnem 62 ezer értékelés); Moly- 80% (340-nél több vélemény)

Oldalszám: 360

Fülszöveg részlete: Egy szent eskü. Egy bukott angyal. Egy tiltott szerelem. A romantika nem szerepelt Nora Grey tervei között. Az iskolában egy sráchoz sem vonzódott különösebben, akármennyire is próbálta erőltetni legjobb barátnője, Vee. Aztán feltűnt Folt. Simulékony mosolyával és tekintetével, amivel mintha a lány veséjébe látna, Folt legjobb belátása ellenére is vonzza Norát. Azonban néhány rémisztő találkozás után Nora már nem tudja, kiben bízzon. Úgy tűnik, Folt mindenhol ott van, ahol ő is, és többet tud róla, mint a legközelebbi barátai. 

Hát, a borító és a fülszöveg jócskán spoileres, ugyanis egy árva darab kézzel fogható bukott angyal sincs a könyv nagy részében, pedig miattuk gondoltam, hogy elolvasom. Rendben, legyünk jó fejek, ott van, csak senki sem tudja róla, hogy bukott (persze az olvasón kívül). Nagy a különbség? Nem csinál semmi angyalosat, némi agykutatást leszámítva. Mondjuk akkor sem amikor már Nora is végleg biztos benne, hogy mi is pontosan Folt. Azthiszem ez nem volt igazán spoiler, de ha mégis ezer bocsánat.

Az írónő

Nem is igazán tudom mit írja... olyan vörös pöttyös volt... romantikus, első látásra beleszeretős de a csaj hezitál, és azért fantasy is. Nem számítottam többre a történettel kapcsolatban sem, talán csak a végére egy kicsit nagyobb összeesküvést vártam.

Norának fura reakciói voltak, néha totál logikátlanul viselkedett, de a történet indulásakor még egész tetszett a karaktere, a háttértörténete meg, hogy újságot ír. Aztán jött Folt és totál megzakkant.

SPOILER! Hogy lehetett Foltnak vesétől lapockáig érő sebhelye? Mekkora szárnya volt neki? És mi volt az, hogy Nora ha megérintette a sebhelyét így vizionált vagy nem is tudom mit csinált?! SPOILER VÉGE!

Azt hiszem, valójában ez egy jó kis tinikönyv, csak nekem már nem való, unom ezeket az egy kaptafára készült könyveket. Nem is olvasok belőlük többet egy jó darabig remélem.  

Maradt azért néhány kérdőjelem, ha valaki tudja bármelyikre a választ, akkor lécci osszátok meg velem. Ők azok:

Miért kellett lefordítani a Patch nevet Foltra? Simán elélt volna a történet, anélkül a hülye magyarázat nélkül, és nem bökte volna végig az oldalam ez a béna név.

Hogy kell kiejteni Jules nevét? Megsúgom, fiúról van szó, és ha -val, -vel ragot dobsz hozzá Lules-lal lesz belőle.

Történet: Élvezhető

Karakterek: Mint Edward és Bella, csak az egy másik könyv :D

Kedvenc szereplő: Nem nagyon volt

Akit nem szerettem: Ilyen sem volt

Legjobb rész: Ilyen sem :D Na jó legyen amikor Folt és Nora anyja találkoznak

Legrosszabb: nem tudom... olyan egyhangú volt az egész, néha egy hét poénnal

Borító: Eleinte nagyon imádtam, de csak addig amikor meg nem néztem közelebbről, most már csak a tollakat szeretem rajta.

 10/4

Petra

Új külső

Az előző háttér alapkép volt a blogger-en, ezt nemrég találtam, és egyből beleszerettem, úgyhogy, bár csak némi harc árán sikerült, de beraktam. :D És még tetszik is úgyhogy egy darabig biztosan marad, és amint megformáztam, jön egy könyv is, mindenképp még ma este!

+ zene:

Paulo Coelho: Veronika meg akar halni

Eredeti kiadó: Harper Perennial; legelőször 1998-ban

Magyarul kiadta: Athenaeum Kiadó; 2007-ben

Értékelések: Goodreads- 3.66 (majdnem 27 ezer értékelés); Moly- 78% (840-nél több vélemény)

Oldalszám: 224

Veronika huszonnégy éves, látszólag mindene megvan, mégis megpróbálja megölni magát. Bevesz egy halom gyógyszert, de nem sikerül neki, egy szanatóriumban tér magához, ahol az orvosok közlik vele, hogy a szíve gyógyíthatatlanul károsodott, és már nincs sok ideje hátra.

Nagyjából egy éve, amerre csak nézek Coelho mindenhol ott van. Emiatt keltette fel az érdeklődésemet eleinte, de a fülszövegek nem győztek meg, aztán egyik barátom, akinek megbízom az ízlésében, elkezdte mesélni egyik könyvét. És hát nem dicsérte túlzottan. Így száműztem Coelho könyveit a SOHA könyveim közé. Nemrég rátaláltam Moly-on egy kihívásra, ami a SOHA könyvek olvasására buzdít. Így elővettem Coelhot. 

Könyvei nagyon megosztóak, van, aki imádja és van, aki be sem tudja fejezni. Én átrágtam magamat rajta azért, de igazából nem győzött meg. A történet még jó is lehetne, de a könyvben a történetet nem éreztem igazán fontosnak. Felhoz és boncolgatni kezd rengeteg komoly, összetett témát, mint például a szeretet fajtái, a szerelem, az előítéletek, a vallás, vagy Isten mégsem foglalkozik velük eleget ahhoz, hogy akár csak a véleményét megismerhesse az olvasó. Egyedül az őrület témát fejti ki rendesen több oldalról megvizsgálva, de még ezzel kapcsolatban is hiányérzetem maradt. Ráadásul az egész meg van tűzdelve egy halom sablonos életbölcsessége, maguk a történések pedig csak arra kellettek, hogy ezt a sok katyvaszt összefogják valahogy.

 

Mikor végre a végére értem, már biztos voltam benne, hogy az egész bagázsból Igor doktor a legőrültebb, aki szerint a hétköznapi emberek az őrültek, mert egyformák az őrültek pedig a normálisak, mert különbözni próbálnak. De ezt olyan hihetően magyarázza, hogyha rendesen kifejtette volna, kár még hiszek is neki. Egyébként remélem tudja, hogy vitriolnak a tömény kénsavat hívják...

És mivel mazochista vagyok, megnéztem a filmet is. Sokkal élvezhetőbb volt, mint a könyv! A történetet átzsuppolták Amerikába, megváltoztattak néhány nevet, és ami a legjobb a szereplők között ott volt Remus Lup... akarom mondani David Thewlis. :D Amint megláttam őt tudtam, hogy végignézem. A könyv után kész felüdülés volt, de azért nem egy nagy durranás. Eduard/Edward nagyon tetszett, és a végén a kezelés utáni jelenetek nagyon jók, imádtam, hogy teljesen megváltoztatták a könyvben leírtakat.

  

Idézet:

"Mindannyian a saját világunkban élünk. De ha fölnézel az égboltra, láthatod, hogy a csillagok, ezek a kis külön világok, együtt csodálatos csillagképeket, naprendszereket, galaxisokat alkotnak."

 Történet: Inkább mesélés és filozofálás van

Karakterek: Mindenkinek megismerjük még a családját is

Kedvenc szereplő: Eduard

Akit nem szerettem: -

Legjobb rész: Eduard története

Legrosszabb: nem is tudom...

Borító: Mindegyik változat egyszerű, semmi figyelemfelkeltés

10/2

Petra

Elex a ködben

Oké, valójában nincs köd csak sötét, de a legtöbb kép pont olyan homályos lett mintha köd lett volna, és a köd jobban is hangzik. :D
Tehát néhány tegnap készült képet hoztam azoknak akik erre járnak-kelnek, tehát pont neked.

Főszerepben: Elex
Mellékszereplők: Bence keze, valamint néhány élettelen tárgy, egy zokni, egy súlyzórúd.

Itt, az első képen védekező taktikát folytat, ami nem szokott beválni, de mindig próbálokzik vele. :D


A már említett súlyzó alkatrésszel ismerkedik, de csak távolról, mert ha a végén kiderül, hogy veszélyes így könnyebb menekülni.

                 A játék közben kötelező jelleggel beiktatott szorongatás.

Nagyon szép! Imádom!


















                                    Úgyis rád harapok ásítás közben!
És így a végére egy nagyon jó kis szám. Öcsémnek nem kéne felhívnia a figyelmemet ezekre a zenékre mert rászokom és akkor napokig csak ezeket hallgatja. :D Most megmutatom az egyiket:

Petra

Laurell K. Hamilton: Bűnös vágyak

Anita Blake, vámpírvadász sorozat, első könyv

Eredeti kiadó: Berkley Publishing Group; 1993-ban

Magyar kiadta: Agave Kiadó; 2003-ban

Értékelések: Goodreads- 3.94 (több mint 32 ezer értékelés); Moly- 84% (280-nál több vélemény)

Oldalszám: 246

Annyira sok, helyről hallottam, hogy milyen jó ez a sorozat (legalábbis egy darabig), hogy végül rávettem magam és belekezdtem.

Anita Blake-et, aki tapasztalt halottkeltő - mellékállásban vámpírvadász - megbízza a St. Louis-i vámpírok vezetője, hogy derítse ki, ki a vámpírsorozatgyilkos aki pusztítja soraikat, és mivel megfenyegetik kénytelen segíteni. Közben a rendőrségnek is besegít ugyanennek az ügynek a felderítésében.

Azt éreztem olvasás közben, hogy annak ellenére, hogy halad előre a cselekmény mégsem jut sehova. Szépen követték egymást a történések és az ezeket összekötő rövidebb részek, mégsem fejlődött a történet. A közepén is olyan érzésem volt, mintha csak akkor kezdtem volna bele a könyvbe. Ez nagyon furcsa és zavaró volt.

Anita karakterével sem voltam kibékülve tejesen. Oké, hogy ő nagyon vagány, alacsony (mert ez fontos, legalábbis az írónő szerint), gyűjti a pingvineket és azt vallja, hogy az emberek az emberekkel vannak a vámpírok meg a vámpírokkal, és aki átpártol a másik táborba az áruló. Valamint, minél messzebb akar lenni a vámpíroktól, mert ugye nem barátkozik velük, hanem megöli őket. Tetszettek ezek az alapelvei. De könyörgöm, ha ilyen bombabiztos elvei vannak, akkor miért állt le cseverészni a város vámpírmesterével hosszasan a problémáiról. Oké, hogy nem tudott menekülni, mert lefogták, de akkor próbált volna meg kiszabadulni és nem azon kellett volna gondolkodnia, hogy Jean-Claude mit csinált és mit nem az agyával. Ami ráadásul még csak ki sem derült teljesen!

Saját plüss pingvinem :)

Edward karaktere volt a legérdekesebb számomra, és mivel barátnőm meggyőzött, hogy folytassam a sorozatot, így merek kíváncsi lenni Edward háttértörténetére. Remélem sok szerephez jut még.

A vámpírokon kívül vannak itt még vérfarkasok, ghoulok, zombik és patkányemberek. Gyér értesüléseim szerint lesznek egyéb állat-lények is, ennek nem néztem utána pontosan, nehogy rátaláljak valami spoileres információra véletlenül. De azért reménykedem, hogy a többi ilyen lény nem mind a gusztustalan állatfajokból fog kikerülni. Ezek a patkányemberek nálam kiverték a biztosítékot. Nem az volt a fő problémám, hogy gusztustalan volt az egész rész ahol szerepeltek, mert hát patkányok, azok alapból nem túlságosan derítőek. Nem. A bajom az volt, hogy nem tudtam hova tegyem őket. Hogy lettek? Miért tudják visszanyerni az emberi alakjukat? És hasonlók...

Az írónő

A legjobban talán a halottkeltő vonal tetszett. Hogy ez egy "iparág", ahogy meg volt magyarázva, hogy a bűnügyeknél használják, hogy hogyan működik. Ez tetszett, és jól el volt magyarázva.

Phillip jeleneteit emelném még ki, színt vitt a könyvbe, mindig vártam az ő részeit. Övé volt a 'csaljunk elő Anitából érzelmeket' feladat, és Phillip derekasan helyt állt.

A humor sem volt annyira jó mint amennyire dicsérték, egy-két jó beszólás tényleg van de ennyi.

És hogy a végén nagyjából nulla akció volt, az végképp kiakasztott. Utolsó 10 oldal, gondoltam végre harcolnak egy jót, erre semmi, egy oldalba letudták a lényegi akciót...

Biztosan elolvasom a második részt is. Majd. Előbb-utóbb.

Idézet:

"Gyűlölök vásárolni. Az élet szükséges rossz dolgai közé sorolom, ahogy a kelbimbót és a magas sarkú cipőt."

Történet: Nem sok említésre méltó dolog történik a könyvben.

Karakterek: Egyedül Anitáról derül ki a minimálisnál több információ

Kedvenc szereplők: Phillip, Edward

Akit nem szerettem: A patkányemberek

Legjobb rész: Amikor Phillip Anitáért megy a munkahelyére

Legrosszabb: A gusztustalan börtönös, patkányemberes

Borító: Tetszik, ahogy az egyszerű képet, feldobták a virágos mintával

10/4

 Jean-Claude-ról mindig Jean-os viccek jutottak eszembe, többek között ez:

- Jean, tegyen a tűzre!

 - Székestől, uram?

                                                                                                             Petra

Simon Tamás: Vérmacska

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó; 2011-ben

Értékelések: Moly- 89% (49 vélemény)

Oldalszám: 275 + Köszönetnyilvánítás, Rajongói vélemények, elérhetőségek (összesen 280)

Alfit két felesért veszi meg Szőri a kocsmában, és azután egyből a szíve csücske lesz, lesi minden lépését, óvja még a széltől is.  

Már több mint három hete befejeztem ezt a könyvet, de hagytam ülepedni, hátha tudok neki 10/2-nél jobb értékelést adni.

Alfi, aki a könyv fülszövege szerint világuralomra tör, valójában csak káromkodik, eszik, alszik, hány és karmol. Na meg dokihoz jár. Ennyi. Ennyi a könyv. Nem történik semmi! Oké egyszer elköltöznek meg vissza, utaznak vonaton, kiherélik szegényt és befogadnak egy kiscicát, de ennyi. Oké, tudom, mi érdekeset lehet írni egy hétköznapi macskáról? Ha mondjuk, ez egy kóbor macska lenne, akkor megérné rászánni majd háromszáz oldalt, mert mondjuk vadásznia kéne, meg menekülni a sintér vagy egy sas elől, vagy mit tudom én mi elől.

Úgy álltam neki, hogy egy estés könyv lesz, ezzel szemben napokig szenvedtem vele, a nulla történés miatt, és mert nagyon zavart, hogy a 'bazmeg'-et kötőszóként használja. És a többi káromkodó kifejezésből is túl sok volt.

Az elején még egyszer kétszer elmosolyodtam rajta, és ha úgy száz oldal körül vége lett volna akár még azt is mondanám, hogy elsőkönyves írótól nem annyira rossz, bár nem tudom minek adták ki, és következőbe valami egészen más témával foglalkozzon. De így. Lényegében magát ismételi végig. Csak azért olvastam végig, mert karácsonyra kaptam az öcsémtől.

Ami tetszett a könyvben, azok a fejezetek elején lévő illusztrációk! Nagyon klassz rajzok! És a lapok sarkaiban fekvő cicák is tetszettek.

Miért 10/2? Mert szeretem a macskákat és a képek jók benne. És esetleg kap még egy negyedet, mert az írójától már olvastam mást a neten, ami ennél százszor jobb (minimum). De mivel negyed rozsdás virágszirmom nincs, ezért azt már neked kell odaképzelni.

Történet: nem sok van

Karakterek: -

Kedvenc szereplő: Magas

Akit nem szerettem: -

Legjobb rész: Bevezető

Legrosszabb: -

Borító: Tetszik, a belül található rajzokhoz hasonló

10/2

                                                                                                Petra