Lauren Beukes: Zoo city

Eredeti kiadó: Angry Robot Books; 2010-ben

Magyarul kiadta: Ad Astra Kiadó; 2012-ben

Értékelések: Goodreads – 3,65 (több mint 2700 értékelés) ; Moly– 84% (86 vélemény)

Oldalszám: 352

Zene: Gang of Instrumentals: Oh Yeah (próbáltam a könyvben említett zenék közül választani. Ez tűnt talán élvezhetőnek. Benoit csengőhangja)

Fülszöveg részlete: Senki nem tudja pontosan, mikor kezdett a természetfeletti valósággá válni. Azokat a bűnösöket, akik valaki más haláláért felelősek, misztikus átok sújtja: állatok szegődnek melléjük élő lelkiismeretként és a társadalomból való kiközösítettség jelképeként. A menő újságíróból a társadalom peremére került és egy családi tragédia következtében elállatosodott Zinzi December Johannesburgban él egy Lajhárral együtt, és különleges képessége segítségével eltűnt tárgyakat kutat fel. 

Lauren Beukes

Hát ez a könyv nagyon ütős. Eltart egy darabig, míg az olvasó bele tudja helyezni magát teljesen, de onnantól rabul ejt és nem ereszt.
Rettentő érdekes a világ, nagyon-nagyon tetszik az egész, minden részletével. Olvastam volna róla még többet, főleg a mutikról, de a lényeg így is teljesen átjött. Az állatosodás, meg az ember-állat kapcsolat nagyon érdekes ötlet, főleg, hogy az állatok által ezek az emberek képességeket, varázserőt kapnak. Az ebből adódó rengetek lehetőség furcsa, szokatlan, helyenként elképesztő társításokat eredményez, amit az írónő maximálisan ki is használt. De persze a nagy kedvenc Lajhár. A kapcsolatuk Zinzivel nem új és ezáltal ők már egy jól összeszokott páros, akik ismerik egymást, tolerálják egymás szokásait, és vigyáznak egymásra.

Zinzi meg egyszerre halál vagány és iszonyú érzelmes.Az emberekből kiinduló szálak alapján, amik összekötik a keresett tárggyal találja meg a dolgokat. Nagyon tetszett, ahogy a különböző emberek fölött más és más módon jelentek meg az elveszett tárgyaik. Imádtam azokat a részeket egyaránt amikor nyomozott, és ment a tárgyak után, aztán bajból bajba csöppent, majd az ezek közé beszúrt egy-egy Benoit-os jelenetet is.
A helyszín is különleges. Zoo city, Johannesburg főként állatkertiek által lakott szegénynegyede sokkal másabb, mint amilyennek először képzeltem volna. Alapból különleges az állatok miatt, tele varázslatokkal, de Zinzi szemén keresztül látva, megvannak a saját rejtett csodái is.

Maga a történet pedig beszippant és magával ragad. Az egész pörög az elejétől a végéig, néha nyomasztó néha borzongató és elgondolkodtató. Csak úgy pattogtam az érzések között és egyre csak ámultam a remek stílustól, az egyre jobb hasonlatoktól és attól, hogy ott érzem magam a helyszínen. A leírások hihetetlenül életszerűek, elevenek és valósak, néha csodálkoztam, hogy nem érzem a meleg estét meg a csatornaszagot magam körül. Hatalmas köszönet a fordítónak! Imádtam! De csak felnőtteknek ajánlom!
Bár néha úgy éreztem a sok szál miatt nem halad sehova az egész, mégis elért a végkifejletig, ami meg aztán nagyon ütött.
Ami egy kicsit hátráltatta az olvasást, hogy egyszerűen nem mindig tudtam felvenni a fonalat. Ha nem tudtam belemerülni nem élveztem, és ritkán volt összefüggően sok időm, hogy igazán leülhessek mellé.

Idézetek: Megidézve

Történet: Összetett, érdekes.

Karakterek: Zinzi igazán kézzelfogható, a többiekről pedig pont az derül ki aminek kell.

Kedvenc szereplő: Lajhár

Akit nem szerettem: -

Legjobb rész: Benoittal a tetőn

Legrosszabb: A csatornás.

Borító: Imádom, gyönyörű!

10/8

Petra