2012. április 19., csütörtök

George R. R. Martin: Trónok harca


Tűz és Jég dala első kötet
Eredeti kiadó: Bantam Spectra; 1996-ban, majd 2005-ben
Magyarul kiadta: Alexandra Kiadó; 2003-ban, majd 2008-ban
Értékelések: Goodreads- 4,42 (majdnem 145 ezer értékelés); Moly- 96% (540-nél több vélemény)
Oldalszám: 890

Fülszöveg: A Trónok harca lebilincselő fantasy, amely klasszikus lovagkirályságot tár az olvasó elé: Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon uralkodik hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg.
Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel.
Starkok

Az elején úgy éreztem, Matrin bedobott a mélyvízbe egy halom névvel, hellyel és történelmi mozzanattal együtt, és azt várja, hogy kiússzak úgy, hogy mindent kimentek. Nos, ez így is történt.  Csak kapkodtam a fejem egy jó darabig mire mindent a helyére raktam, még listát is írtam. És bár addig is tetszett, kevésbé tudtam élvezni a könyvet, amíg nem tudom ki kicsoda.

Daenerys
Aztán magába szippantott ez a remekül kidolgozott, egyedi fantasy világ, csak sodródtam és faltam az oldalakat. Meg sem éreztem, hogy majd 900 oldal volt. Tetszett, ahogy a Hét királyság fel van építve, a várak, az istenek, a dinasztiák, az új lények és a jól megszokott sárkányok, a cselszövések, az érdekek, a kötelességek és vágyak akkora hatalmas és sűrű erdeje az egész történet, hogy az elképesztő. Szinte hihetetlen, hogy Martin ennyi mindent össze tud fogni egy csokorba, de egy kicsit tartok tőle, hogy előbb utóbb kicsúszik egy-egy szál a kezéből.

A fülszöveg említi, hogy a jellemek mesterien ábrázoltak, ezzel is teljesen egyetértek. Nagyon szeretem, ha egy karakter emberi. Ők teljes mértékben azok. Ráadásul sokuk fejébe belekukkanthatunk, ugyanis elég sok szemszögből van megírva a történet.

Nagy várakozásokkal futok neki a második kötetnek, remélem, marad minden a megszokott, izgalmakkal és fordulatokkal. 

És ha ez még mind nem lenne elég, az HBO sorozata is felemelő élmény. Nagyon kreatív megoldásokat alkalmaznak, a szereplők jól kiválasztottak, a helyszínek lenyűgözőek, az egész remekül visszaadja a könyv hangulatát. Megéri megnézni.

Történet: Izgalmas, lebilincselő fantasy
Karakterek: Mind szerethetőek és emberiek
Kedvenc szereplő: Daenerys és Arya
Akit nem szerettem: nem igazán volt
Legjobb részek: nagyon sok jó rész volt, de a vége különösen izgalmas lett
Legrosszabb: A végén nagyon sajnáltam valakit (így spoilermentes)
Borító: Elfogult vagyok, szeretem a szép sárkányokat
10/9
Petra

2012. április 15., vasárnap

Barangolás - Wyoming

Ezzel a cikkel elindítom a blog első rovatát, általa az olvasott könyvek helyszíneit fogom bemutatni.

Könyv: Cynthia Hand: Angyalsors
Helyszín: Amerikai Egyesült Államok; Wyoming








 Jackson, Wyomingban, a Jackson-völgyben található. Kedvelt turisztikai célpont a természetjárók számára, közelében található a Yellowstone és a Grand Teton Nemzeti Park, valamint a város déli szélén található, egy viszonylag kicsi, de nagy kihívást jelentő sí-terület.
 Ide költözik Clara miután megkapja a rendeltetését.
Jackson
 
 A Yellowstone Nemzeti Park a világ legrégibb nemzeti parkja, a Yellowstone-folyóról kapta a nevét. Wyoming, Montana és Idaho államok területén, a Sziklás-hegységben terül el, a bumeráng alakú Kígyó folyó-síkság északkeleti végében, 80 937 km²-en. Híres grízlijeiről, hőforrásairól és a park területén található egyéb geotermikus jelenségekről, a parkban található a világ legnagyobb aktív gejzírje is, a Steamboat-gejzír (Gőzhajó-gejzír). A Föld legnagyobb érintetlen ökorendszereinek egyike, 1976. október 26-án az UNESCO nemzetközi bioszférarezervátumnak nyilvánította, 1978. szeptember 8-án pedig a Világörökség státuszt is elnyerte. Ez az ökoszisztéma a legnagyobb egybefüggő, többnyire érintetlen föld az Egyesült Államokban Alaszkán kívül és az északi mérsékelt öv legnagyobb érintetlen ökorendszere.
Tucker elviszi ide Clarat szülinapja utáni napon, hogy megnézhesse az Old Faithfult, mely a park leghíresebb gejzírje.


Hajnalka medence

 

 














Teton- hegylánc

Grand Teton Nemzeti Park Wyoming államban található, 1929-ben alapították, de 1950-ben kibővítették, így a park 1248 km²-en terül el. Az USA néhány legelképesztőbb hegyvidéki színterét védi. A 80 km hosszú Teton-hegylánc, hirtelen emelkedik ki a Jackson-völgy aljáról, csipkés csúcsai visszatükröződnek a völgy tavában. A magas hegycsúcsok között gleccserek találhatók, a legmagasabb, a nemzeti parknak nevét is adó Grand Teton 4197 méteres magasságával emelkedik az ég felé.
 Itt találhat a Jenny-tó, ahol Clara megtanul repülni.
Jenny- tó


Mindkét park állatvilága igen gazdag, a nagy emlősök közül rendszeresen látható amerikai bölény, jávorszarvas, villásszarvú antilop, farkas, kanadai hód, fekete medve és grizzly. A madárfajok közül fehérfejű rétisas, halászsas, orrszarvú pelikán és trombitás hattyú.
Hoback












 Források: google; wikipedia 
Petra

2012. április 10., kedd

Cynthia Hand: Angyalsors


Eredeti kiadó: HarperTeen; 2011-ben
Magyarul kiadta: Maxim Kiadó; 2011-ben
Értékelések: Goodreads- 4,19 (több mint 18 ezer értékelés); Moly- 91% (50-nél több vélemény)
Oldalszám: 452

Clara Gardner ereiben angyalvér csörgedez, ami azzal jár, hogy teljesítenie kell rendeltetését, amit látomás formájában kap meg. Emiatt otthagyja kaliforniai életét és Wyomingba költözik családjával, hogy megmenthesse a látomásában felbukkanó, erdőtűzben álló fiút.

A történet a kezdetektől tetszett, mert nem abból áll a könyv fele, hogy a főhős szembesül a természetfelettivel, és azzal van elfoglalva, hogy ezt feldolgozza. Clara már a legelején tudja, hogy részben angyal, és akkor csöppenünk bele az eseményekbe, amikor először látja a látomását.

Cynthia Hand
A látomás-fiú, Christian, ez nem igazán spoiler, rettentő helyes és segítőkész, Claranak meg egy pillantás elég, felismeri és bele is zúg. Ennél a pontnál aggódtam a könyv miatt, azt hittem néhány oldalon át, hogy szokásos tinilányos-mániákus-helyespasi imádattól fog csöpögni az egész, de nem. Christian elég sokáig képben van, de csak néhány oldalon imádja idegesítően Clara. 

 De hogy mitől jó annyira ez a könyv? Szerintem egyértelműen Tucker az oka.  Nagyon gyorsan megszerettem, ő egy zseniális karakter. Imádtam olvasni a részeit, egyszerűen muszáj szeretni!

Kicsi spoiler! Nem éreztem ezt tipikus szerelmi háromszögnek. Clara Tuckert szereti, Christian szerintem inkább csak vonzza. Spoiler vége! 

Ami még szemet szúrt, hogy a fantasy vonal nem „árnyékolta be” az egész történetet. Azok a részek nagyon tetszettek, ahol csak a háttérbe húzódva volt jelen az angyal vonal, ami ugyan behatással volt Clarara, jól tudta magát érezni olyanok társaságában, akik nem tudnak róla. 

A második rész borítója
Elég sok meglepetést tartogat a történet, főleg a vége felé, valamint sok dolog átcsúszott az elkövetkező könyvekbe. Elég sok megválaszolatlan kérdésem maradt, de ez egy trilógia lesz, szóval valamit hagyni kell a második részbe is.

 Ami még varázslatosabbá teszi az egészet, hogy valós környezetbe van helyezve, és aki egy kicsit is utána néz, nem csak a Yellowstone-t, hanem az összes leírt tájat megtalálhatja. Lenyűgöző helyek!
Ráadásul, a borító nagyon szépre sikerült, a minta visszaköszön a könyv belsejében is. De igazán a belső, kemény fedele tetszik. Egyszerű, nagyszerű. 

Idézet: 
" -Mi? Honnan tudta, hogy angyalvérű vagy?
-Na látod, ez már jó kérdés. -Előrehajolok. – Onnan tudta, hogy múlt hónapban látta, amikor simán lenyomtad az egész birkózócsapatot. Végignézte, amikor két vállra fektetted Toby Jamesont, aki legalább kilencven kilós, és még csak meg sem izzadtál. És megállapította, hogy hű, de jól birkózik ez a srác, biztosan angyal. " 157.oldal
Barangolás: Wyomingban
Történet: Mozgalmas, érdekes
Karakterek: Jól kidolgozottak
Kedvenc szereplő: Tucker
Akit nem szerettem: Clara anyja, valahogy túl titokzatos
Legjobb rész: A napkelte.
Legrosszabb: remélem, megkeresik Midaszt…
Borító: gyönyörű
10/10 – nem vagyok képes levonni azért a max 20 oldalért az elején.
Petra

2012. április 4., szerda

A nap dala


Ma egész nap ezt a számot hallgattam, és amikor épp nem volt rá lehetőség, dúdoltam magamnak. :D
Nem tudom mitől ennyire jó, de nagyon tetszik, egy feldolgozás Tyler Ward-tól, akit nemsokára részletesebben is bemutatok majd itt. Az eredeti szám Justin Bieber Boyfriend-je, amit csak is a fanok kíséreljenek meg meghallgatni! Nekem majdnem az életkedvem is elment az eredeti változattól, de Tyler ismét brillírozott, csodát tett ezzel a számmal is és valami hihetetlen lett!







Petra

2012. április 3., kedd

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi - 2. és 3. rész


Szent Johanna gimi 2.- Együtt
Kiadta: Ciceró Könyvstúdió; 2010-ben
Értékelés: Moly- 93% (280-nál több vélemény)
Oldalszám: 394

Kilencedig osztály második félév. Van itt Valentin-hét, Valentin napi bál, osztálykirándulás, házihurcolás Corteznek, kirándulás, év végi hajrá és osztályverseny.
Szóval az események sodorják Renit, kicsit gördülékenyebb volt ez a könyv mit az előző, de nem tudok róla egyebet elmondani, mint az első részről.
Amikor a fiúk (Ricsi, Dave, Zsolti) a színen vannak, elsülnek jó poénok, tetszett, hogy az osztály, mint közösség alakulgat, hogy a szereplők nagy része is fejlődik.

A pozitívumok, amiket az első résznél írtam itt is érnek, és a negatívumok egy része is.
„belecsöppentem a mindennapokba a könyvnek köszönhetően, semmi nagy durranás, mégis élvezhető, ha egyszerű, könnyed kikapcsolódást keres valaki” ezt írtam, és tartom.
Történet: Pozitív csalódás volt, több történés volt, mint vártam.
Karakterek: Szeretem őket, miattuk olvasom tovább.
Kedvenc szereplők: Arnold és Ricsi
Akit nem szerettem: Reni anyja
Legjobb rész: Karkötőbanzáj
Legrosszabb: Reni néha kiakasztó.
Borító: Naplós
10/5

Szent Johanna gimi 3.- Egyedül
Kiadta: Ciceró Könyvstúdió; 2010-ben
Értékelés: Moly- 95% (240-nél több vélemény)
Oldalszám: 458

Tízedik osztály. Virág szerelmes lesz, zenekar alakul, jön a szilveszter. Legalább annyira pörgősre sikerült, mint az előző rész, élvezhető. 

Doriánt csíptem. Először a neve miatt, ez az egyik kedvenc nevem. Aztán gondoltam mozgolódást vált majd ki az állóvízben. Hát ez sikerült is neki. Persze amit csinált azért muszáj utálni, de végre színre lépett egy „gonosz” karakter.
Bírtam a Jalapenot is. Mi tagadás a zenészek tényleg vagányak!

Csak Reni karakterével kapcsolatban nem érzem, hogy fejlődne. Persze apróságokban haladgat, de a többieken észrevehetőbb a változás.

Ennél a résznél kezdtem el a sorozatot Cortez Krónikáknak hívni. Reni annyira vak, hogy az már hihetetlen…Az a rengeteg nyűglődés, meg nyávogás tönkrevágja a jó részeket. Emiatt nem kap több pontot.
Történet: Elég jó.
Karakterek: Imádom a fiúkat! (-Cortez)
Kedvenc szereplők: Arnold és Ricsi
Akit nem szerettem: Reni anyja
Legjobb rész: Garászpucolás
Legrosszabb: Reni kiakasztó.
Borító: Naplós
10/5
Petra

2012. március 21., szerda

Az éhezők viadala


Eredeti cím: The Hunger Games
Adatok: magyar premier- 2012. március 22; játékidő- 142 perc
Rendező: Gary Ross
Főszerepek: Jennifer Lawrence; Josh Hutcherson

Hajnal négy van, most értem haza a premierről. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy még igencsak a hatása alatt vagyok és, hogy a változtatás illetve bővítés jogát fenntartom! Jah, és persze aki nem olvasta a könyvet, annak spoileres a bejegyzés!

Sokban eltér a könyvtől, főként a részletekben, ugyebár bele kellet férni a két órába. De a könyvtől, ahol csak lehet, megpróbálok elrugaszkodni, és úgy írni a filmről, hogy a lehető legkevésbé befolyásoljon a könyv.
Rögtön itt az elején megemlítenék három hibát, ami nézőtársaimnak egyből szemet szúrt. Az első, hogy volt benne jó pár logikai baki olyasmik, mint például, hogy Katniss több nyilat lőtt ki, mint amennyi volt neki. Az efféle baki szerintem elég sok film sajátja, és őszintén én nem számoltam. Mikor szóltak róla, utána számolva valószínűleg igazuk van, de nekem nem tűnt fel. 

A második, szerintem nagyobb hiba az volt, hogy a verekedős jeleneteknél egyszerűen követhetetlen volt, hogy épp mi van, lényegében nem látszott, ugrált a kamera. Bátyám szerint rossz operatőri munka. Lehet, de csak a verekedéseknél.

És végül, hogy sok részlet nem volt rendesen megmagyarázva. Néhány nekem is feltűnt, például, hogy Katniss ugyan megkérdezi Galet hányszor szerepel a neve, arról viszont nem beszélnek, hogy miért szerepel többször. Elejtenek egy utalást valamikor kicsit később, de a film forgatagában nem biztos, hogy a néző össze tudja kapcsolni a kettőt. És ezen kívül még jó pár kis részlet volt, amire hazafele jövet rákérdezgettek, mert nem volt számukra világos.

És máris a pozitívumok! Lenyűgöző film.
 Folyamatosan, haladt a cselekmény (ahogy a könyvben már tapasztalhattuk) egy unalmas pillanatra sem emlékszem (persze lehet majd második nézésnél találok).
A viadal irányítópanele nagyon tetszett, ahogy mutatták, hogy változtatják az arénát, és berakják az új "akadályokat" teljesen olyan érzésem volt mintha élő emberekkel társasoznának. A díszlet, a jövő technikája, bútorai, stílusa, maga a Kapitólium és az ezekhez tartozó apró részletek, egytől egyig szépen ki voltak dolgozva és nagyon látványosra sikerültek.

Liam nagyon el van találva, szerintem ő tökéletes Gale, iszonyú helyes, és iszonyú keveset szerepel. Azonban Josh-sal nem sikerült zöld ágra vergődnöm, nem egészen így képzeltem Peetát… azonban őt kaptuk, és a színészi játékra nem lehet panaszom. És ahogy elrejtőzött! Már az is bámulatos volt, ahogy a kiképzőközpontban befestette a kezét, de az arénában az a köves álca! Szinte el sem hittem. Bár arról fogalmam sincs azt, hogyan csinálta meg magának, sebesülten, ecset meg ilyesmik nélkül....De mindenképpen nagy taps annak aki így elmaszkírozta!

Egy- két számomra kiemelkedő jelenet: A személyes bemutatók és az almalövés után, a beszélgetés. Az volt a legviccesebb jelenet a filmben. Imádtam.; Thresh jelenete. (Pontosan mint a könyvben); Cato a bőségszarunál. Hihetetlenül elgondolkodtató volt amit mondott.; A vége, mikor hazaérnek. Gale nyakában Primmel. Nagyon édes volt.; A barlang.; És persze Cinna is felejthetetlen, főként az indítás előtt.

És még egy dolog, nekem hosszabbnak tűnt, mint két és fél óra!

Újra megnéztem, ismét nagyon élveztem, mindössze három dolgot jegyeznék meg még. A kamerarángatás sokkal idegesítőbb volt és több helyen is figyeltem fel rá. A legjobb színészi alakítást egyértelműen Woody Harrelson (Haymitch) nyújtja, de rögtön utána felemlegetném Josh Hutchersont (Peeta), másodszorra nagyon megszerettem. Valamint, a kevés zene, nagyon hatásos! Igencsak sokszor előfordul, hogy nincs háttérzene és semmilyen zaja a jelenetek alatt. A néma csend pedig nagyon kifejező.

Történet: Imádom
Kedvenc szereplők: Gale, Haymitch
Akit nem szerettem: -
Legjobb rész: kicsit följebb ott vannak a kedvencek
Legrosszabb: -
10/? - még nem tudom (talán 9...)
  
Petra

2012. március 12., hétfő

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi - Kezdet


Szent Johanna gimi- első rész
Kiadta: Ciceró Könyvstúdió; 2010-ben
Értékelés: Moly- 92% (290-nél több vélemény)
Oldalszám: 388
Egy újabb könyv magyar író tollából.

Reni, tizennégy évesen, a gimi kezdetekor naplóírásba fog. A Szent Johanna nevű magániskolába kezd járni, az osztálylétszám tizenkét fő, akik közül senkit sem ismer ugyanis kihagyta a gólyatábort, viszont a többiek mind ismerik egymást. 

Innen indul a történet, ami nem igazán izgalmas, lényegében egy olvasó, otthonülős, tanulni szerető tiniről van szó, nem egy amolyan lázadó fajtáról. Ami ugyan talán izgibb lett volna valamicskét, mégsem tudom elképzelni, hogy Ricsi vagy Cortez naplót írna.

Amikor megláttam, hogyan kezdődik a könyv majdnem egyből félre is tettem, van lerajzolva egy (illetve kettő) ülésrend, és konkrétan a diákok adatai, de nem csak név meg kor meg ilyesmik, klubtagság meg érdeklődési kör… nem egészen értettem ez miért kell bele…

Renit néha nagyon bírtam, de elég sokszor idegesített, és a szülei furák. Az elején még bírtam, hogy mindent a tinikezelő könyvekből akartak kilesni, de egy idő után az anyja nagyon kezdett idegesíteni. Főleg ahogy beszélt Reni osztálytársairól, folyton a „kis barátaid” jelzővel illette őket, ami nagyon gáz! Kinek az anyja mond ilyet?!

A kedvencem egyértelműen a szereplők sokszínűsége volt, tizenketten tizenkét félék, oké persze nem szó szerint, de nagyon színesre sikeredett a társaság, tetszett a különböző egyéniségek összeütközése, ahogy egymást szívatták, a poénjaik, nagyon sok vicces szituáció alakult ki, és ezeknél a részeknél felettébb élveztem a könyvet. 

Tetszett maga az iskola is, jó ötlet, hogy francia kötődésű, és a tanárok is tetszettek, iskolai legendástul, szigorostul, rajzórástul (Vadár kimondottan szimpatikus), mindenestül.

Ami zavart:
Tele van a könyv idegesítő smile-kal. Az még oké, hogy a végén az „értékeléseknél” ott vannak, de a szöveg közepén?!

Nagyon sok fölösleges ismételgetés van benne, amik kimondottan zavarók. Például, az első negyven oldalban tisztázza nem is egyszer, hogy Arnold felül a padra, de azért minden egyes alkalommal, amikor megtörténik, újra és újra elismétli.

Folyamatosan a közösségi portálok vannak emlegetve. Ez is zavart egy ideig, de aztán rájöttem, hogy a mai tinik már szinte ott élnek, szóval igazából ez nem róható fel a könyvnek.

Viszont azt nem tudom elképzelni, hogy tizennégy évesek így viselkednek. Valahogy nem… Sokkal inkább a tíz- tizenkét évesek.

Be kell vallanom, bár nem lesz nagy vallomás, a könyv nem az én korosztályomnak íródott, tizenkét éves kortól ajánlják, és tökéletesen megértem miért. Az a korosztály tutira imádja, falja a lapjait, és függővé válik. Lényegében megértem miért. Elszakadtam a fantasy lényektől, belecsöppentem a mindennapokba a könyvnek köszönhetően, semmi nagy durranás, mégis élvezhető, ha egyszerű, könnyed kikapcsolódást keres valaki. De persze csak ha nem bánja, hogy némi tini nyafogást kell olvasnia.
Történet: Nem ez itt a lényeg szerintem.
Karakterek: Tényleg tetszettek, miattuk olvasom tovább.
Kedvenc szereplők: Arnold és Ricsi
Akit nem szerettem: Reni anyja
Legjobb rész: Rajz és kémia órák, valamint Arnold szülinapja
Legrosszabb: Hogy lehet, hogy nem vették észre, hogy Gábor hiányzik? Ezt még most sem dolgoztam fel…
Borító: Naplós
10/5
Petra