09.29

Tegnap volt a Siketek világnapja. A Lurdy házban ez alkalomból rengeteg programot szerveztek. Volt egy Flash mob is Puskás Petivel, szerintem érdemes megnézni:

Petra

Egy kis vizuális engesztelés

Most, hogy így utánanéztem jöttem rá, hogy milyen sok elmaradásom is van. Incarceron, Holnap más leszek és Az imádott Jenna Fox vélemény, valamint legalább kettő, de inkább több Barangolás cikk... Rájuk nézve igencsak rosszkor jött a sulikezdés, az meg pláne, hogy éppen nincs gépem, de csipkedem magam és megpróbálom legalább a három véleményt még a héten megírni.

Engesztelésül pedig hoztam néhány Rob Gonsalves képet. Mert én nagyon szeretem őt! :)

Petra

Váratlan házi kedvenc...

Néhány órája békésen olvasok a szobámban, mikor arra leszek figyelmes, hogy szüleim fennhangon kiabálnak a kutyával:
- Elex, menj innen!
- Elex, meg ne edd! Menjél befelé!
És amikor ezek a mondatok már nem először hangoztak el, ráadásul egyre ingerültebben, kezdett érdekelni mit is talált. Elindultam a kert felé, anyával félúton, a konyhában futottam össze.
- Mi történt?
- Elex találát egy ekkora - itt mutatta mekkora - gyíkot a kertben!
Ez egyre érdekesebbnek tűnt, kimegyek, apa épp akkor borít a gyík fejére egy fehér műanyag lavórt.
- Mi az?
- Valami gyík. Valahonnan a közelből lépett meg biztos. Anyád hoz valamit amivel összeszedhetjük, addig fogd csak meg! - Odamentem, hogy lent tartsam, nem mintha túl nagy ellenállást tanúsított volna szegény. Apa előszed egy nagy kék rekeszt, amiben a fát szoktuk felhordani télen, meg egy fémlapot. A fémet az általam lenntartott lavór alá csúsztatja, majd beleemeli az állatot a rekeszbe.
És egy tényleg jó nagy gyík landolt az alján, aminek tüskéi meg olyan felfújható tokája van. Fogalmunk sem volt mi is pontosan, vagy hogy honnan került ide, vagy hogy mit kezdjünk vele egyáltalán, de apa egyből közölte, hogy ő már elkapta, innentől találjuk ki mi. :D Na meg, hogy mivel ő már dolgozott vele nem passzoljuk el ingyen! :D
Szóval 'tüskés gyík' keresőszóval megtámadtam a guglit, és kiderítettem, hogy ez egy szakállas agáma.

Azóta apa számtalan ötlettel állt elő szegénnyel kapcsolatban, például, hogyha nem kell senkinek meggrillezzük (persze csak viccelt), vagy vegyünk neki pórázt mert túl gyorsan rohan.
Aztán felhozták a teraszra, mert Elex nem hagyta abba az ugatást, és anya adott neki almát. Erre megnéztem, hogy eszik-e egyáltalán almát, és kiderült, hogy eszik, de apróra össze kell vágni, hogy meg ne fulladjon. Ezt így elmondtam anyának mire közölte: - Négybe vágtam és bedobtam neki...
Na, az agámát sikeresen halálra ítéltük cirka negyed óra alatt, így kezdődhetett az agáma mentőakció. Anya vállalta a főbb szerepeket, kesztyűt húzott harapás ellen, felszerelkezett húsvillával, hogy ki tudjuk szedni az almát, és ha már ott voltunk vittünk neki vizet is. Végül apróbban visszakapta az almát és most a teraszon pihen. De a szüleim még mindig azon viccelődnek amit a neten olvastam az agáma etetéséről: Akkora tücsköt eszik mint a két szeme közötti távolság.
Apa szerint vonalzóval le kéne mérni nehogy megfulladjon, anya szerint pedig apának kéne tücsköt fognia az udvaron. :D
De ami biztos, én vállaltam, hogy  holnap körbekérdezem a közeli állatkereskedéseket hogy beveszi-e valaki, de hogy hogy juttatjuk el oda, azt már nem tudom.

Petra

E. L. James: A szürke ötven árnyalata Vs. Tótisz

Eredeti kiadó: Vintage; 2011-ben

Magyarul kiadta: Ulpius-ház; 2012-ben

Értékelések: Goodreads- 3,63 (több mint 213 ezer értékelés); Moly-63% (230-nál több vélemény)

         Oldalszám: 524

Zene: Kings of Leon: Sex on fire (Mi más? Itt egyből, mert enélkül nem megy!)

A könyv erősen 18+-os, a bejegyzést lehetetlen könyvre vonatkozó utalások nélkül megírni, így a vélemény is helyenként súrolhatja ezt a határt.

Sokáig gondolkodtam, hogyan is oldjam meg ezt a véleményt… Aztán arra jutottam, hogy két részre bontom. Az elején a könyvről írok, a szereplőkről, a történetről, ilyesmikről, csak a szokásos, és ezt megpróbálom elszeparálni a második résztől, ahol következhetnek a dühös bekezdések. Emiatt pedig igencsak megszaporodott a bejegyzés szószáma.

Akkor röviden a történet, mondjuk hosszan nem is lehetne… Megismerkednek, mennek innen oda, onnan ide, diplomaosztó, még egy kis mászkálás, közben szex-sírás-szex kombók tömkelege, néhol egy-egy beszélgetésfoszlány. Ez mind történik.

Amit már mindenki tud a könyvről, de azért feltüntetem, ez egy Twilight fanficből alkotott ömm… pornókönyv? Nem annál azért egy kicsit talán több volt. De azért a Twilight erősen felüti a fejét, azon kívül, hogy Cullenékhez hasonlóan Christian és családja is dúsgazdag, talán csak főszereplőnkben. Anastasia Steele totál Bella Swan. Ugyanolyan olvasásszerető, szerencsétlen, logikátlan, következetlen, kanos szűzlány mindkettő (használhatom egyáltalán a kanos szót nőre?). Ezt sikerült eltalálnia az írónőnek. Ezenkívül elég nehéz jellemezni Anát, semmi megragadó tulajdonsága nincs, csak hogy minden olvasó a helyébe képzelhesse magát, hacsak nem számítjuk, hogy ő a világ legótvarabb káromkodója, és csak hogy még idegesítőbb legyen skizofrén is. Beszélget a tudatalattijával és belső istennője is beleszól a dolgokba, ha azt vesszük, így legalább három szemszögből olvashatjuk a történetet! De nem vesszük így, ez az egész ezzel a megoldással rettentő idegesítő, fölösleges és zavaró.

A könyv másik szereplője Christian Grey, egy dúsgazdag vezérigazgató. Na, ő már érdekes karakter, tele titkokkal. Elárulom azért olvastam végig a könyvet, hogy megtudjam mit titkol, de persze esze ágában sem volt az írónőnek leleplezni, akkor senki nem olvasná a még hátralevő két részt. Valószínűleg majd a harmadik legvégén megtudjuk, addig is legalább van miért olvasni. Vajon tényleg van…?

Amiért legtöbben támadják a könyvet az a szex. Sokak szerint nagyon durvára sikeredtek a BDSM részek, és hogy az egész nem szól másról, mint, hogy mindenhol, mindenhogy szexelnek. Szerintem annyira nem volt vészes. Két igazi BDSM jelenet van, és mivel elég gyorsan tudomást szerzünk Christian hajlamairól, én őszintén megmondom ezen a téren többre és durvábbra számítottam. A legsokkolóbb sokkal inkább a tamponos rész volt, meg, hogy Ana milyen gyorsan benne van/bele jön az orális dolgokba. A mennyiséggel már inkább voltak problémák, de hát Chrstian inkább szexel mint beszélget, ráadásul Ana is pik-pakk elcsábítható, bár sokszor csábításra sincs szükség szóval… Szóval mégiscsak ott tartunk, hogy ez pornó. De mégsem, szerintem nem. A háttérben ott munkálkodik Christian, akinek Ana ugyan mondja, hogy többet akar tőle egy úr-alávetett viszonynál, ezt Christian magától is tudja, és kezdettől ő is többet akar. Gondoljunk csak arra, hogy amikor megtudja, hogy Ana szűz, egy pillanatnyi kitörés után már benne is van a „vaníliában”. Azonban Christian nincs ehhez szokva, sokat kell változnia, ami nem megy egyik pillanatról a másikra, mégis erősen próbálkozik (vitorlázórepülő). Viszont szerintem nem kapott elég teret ez a változás.

A mellékszereplőknek nagyon kis szerep jutott, pedig érdekeltek volna, Taylor és Christian családja főként.

És hogy mi volt a legjobb az egész könyvben? Szerintem az e-mailek tárgyai! Rettentő ötletesek, sokszor viccesek voltak, eléggé feldobták az egészet. És néha akadt egyéb viccesre sikerült jelenet is, viszont ezek igazán viccesek voltak, jó volt őket olvasni.

És így a könyv kaphatna egy hatost, akár hetest is. De nem fog. Ugyanis nem söpörhetem a szőnyeg alá azt a tényt ami alaposan kavarja az állóvizet a könyv körül. És mivel nem elég jó az angolom ahhoz, hogy eredeti nyelven olvassam a könyvet, kénytelen voltam a magyar fordítást „élvezni”. Tehát nem tudom eredetiben milyen a könyv szóhasználata, fogalmazása, csak azt tudom, hogy magyarul milyen. Egy szóval ugyan jellemezhetetlen, de azért ráaggatok néhány jelzőt: tragikus, felháborító, primitív, magyartalan (ilyen szó nincs is? nem baj! gyártsunk újakat, ha már fordító „úr” is megteheti! egyébként van.).

Tótisz Andrással, ő a fordító, készült egy interjú a könyv miatt (ha elég lelki erőt érzel magadban elolvashatod itt), amiből kiderül, hogy végtelenül nagyképű, beképzelt, bunkó és arrogáns. Ez a munkája pedig szemétre való. Én elhiszem, hogy a fordítást csak kényszertevékenységnek tekinti, ami kell a megélhetéshez, ezt ő mondta egy interjúban, de attól még lehet azt igényesen is csinálni. Nem szerette a könyvet? Ez még mindig nem ok arra, hogy igénytelen legyen, ha már egyszer elvállalta.  Azt mondja ebben az blogos interjúban, hogy „A fordításhoz kell bizonyos általános műveltség, és kell némi nyomozói hajlam”. Nem vagyok fordító biztos igaza van. Már csak az a kérdés, akkor ő miért fordít? 

Én látom a különbséget.

Ki ne ismerné a UseSomebodyt vagy akár a könyvhöz ajánlott dalt, a Sex on fire-t? Persze biztos van, aki erre azt mondja, hogy ő nem (Tótiszon és népes ismeretségi körén kívül gondolom). Itt jön képbe a nyomozói hajlam és a gugli! Nem annyira bonyolult a kezelése! De ha ez meghaladja a képességét, és nem sikerül beütnie a megadott üres sávba, hogy Kings of Leon majd megnyomnia az Enter feliratú billentyűt, akkor is, hát mégis csak kiindulhat abból, hogy fordító, ergo tud angolul, és rájöhetne, hogy a Leon és a Lion két különböző szó!! Így még ha nagyon akarjuk sem fordíthatja Oroszlánkirályra. Ráadásul a szövegben amit fordított az van, hogy az Oroszánkirály kezd énekelni, majd azt nyilatkozza: „Oroszlánkirály című dal viszont van. Nem azt hallgatta Grey? Nálam azt hallgatta.” Mi? Egy: Nem a szám az Oroszlánkirály hanem az előadó! Ő sem tudja mit írt le, nem csoda, hogy szegény olvasó össze van zavarodva, és fel van háborodva! Kettő: Nincsen Oroszlánkirály című szám. Az egy mese! Nem egy szám, és nincs is ilyen című dal a mesében! Három: Mi az, hogy nála azt hallgatja?! Én a regényt szeretném olvasni, nem a pofátlanul átköltött változatát! 

És csakhogy még viccesebb legyen ezt reagálja: „Mennyi okos, empatikus és szerény ember! Mind a Kings of Lionson nőtt fel, ez az általános műveltség alapja!” A stílust hagyjuk inkább, de nem! Nem! Az Leon! Nem Lion, nem Lions, de még csak nem is Leons! King of Leon! Könyörgöm!

De még mindig megvédheti magát valamilyen szinten azzal, hogy ő bizony utána nézett ki is az a Thomas Tallis. Hát gratulálok, én meg láttam a Tudorokat, benne volt… Ráadásul, ha épp a guglit használta Tellis ügyben, már csak plusz fél perc lett volna az életéből eljutni a Kings of Leonig, a két név ráadásul ugyanabban a mondatban szerepel. Lehet ecc-pecc-cel kiszámolta melyikre keressen rá…

Ráadásul állítja, hogy a szöveg „pergő, jó és olvasható”. Ha nem lenne tele hibákkal, íráshibákkal és fordítási bakikkal egyaránt, de akkorákkal, hogy az ember szemét kiböki, valóban így lenne. Persze annak, hogy hiba van a fordításban, már a feltételezése is sértő, ugyanis „csak jó visszajelzések vannak.” Hát most már biztos, hogy nem ismeri a guglit…

Az ember a hibáiból tanul, ezt én is tudom, ezt mindenki tudja annyit halljuk. De legalább ismerje be ha hibázik, és következő alkalommal talán fordítson némi figyelmet a munkájára. 

És ha mindez még nem lenne elég, kikéri magának, hogy szó szerinte azt tették ki blogra amit ő leírt. Szerintem inkább örülnie kéne, hogy írásban adhatott interjút, így legalább volt ideje meggondolni és megfogalmazni a válaszait (egyetlen szóbeli interjút néztem végig vele, és hát hogy is mondjam... kicsit dadogott), nem azt kellett volna elvárni, hogy a blogos szépítse a mondókáját. „ha mailben kapok kérdéseket és azokat megválaszolom, nem gondolom, hogy egy-az egyben jön le. Régebben az újságírók még írtak. „ Máskor meg szidjuk az újságírókat mert hazudnak. Most, hogy van ez? Ezennel bocsánatot kérek, hogy több helyen idéztem interjúiból és hozzászólásaiból, még ezután is fogok!

Még valamit megjegyeznék a fordítással kapcsolatba. Vagy Tótisz képzeli magát Kazinczynak, vagy én maradtam le arról a röpke tényről, hogy ismét nyelvújítás van. Ugyanis olyan szavakat és néha egész kifejezéseket használ, amiket itt a XXI. században senki sem! És csak, hogy három apró példával éljek, ki mond olyat, mint döföl vagy nyallantyú?  Vagy a legjobb: „hirtelen csupa ujj és hüvelykujj vagyok”. Hát nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek! És már csak említés szintjén hoznám fel azt is, hogy a fejem is belefájdult abba, hogy nem tudta eldönteni, a szereplők tegezik, vagy magázzák-e egymást. Van, hogy egy mondaton belül változik a dolog, így az egészből egy katyvasz lett.

És még egy kis szövegrészlet tőle: „Ahhoz, hogy egy szex jelenetet lefordítsak nem kell felizguljak egy pasi leírása olvastán. Szülésről is írtam már, pedig még nem szültem. „ Ponty egy: Az író nő. Nem férfi. Lehet a James megzavarta… Ponty kettő: Azt írja már írt szülésről de még nem szült, akkor ha ezt a párhuzamot visszagöngyölítjük, már írt szexről de még nem szexelt? Sejtésem szerintem nem így gondolta, de ebben az esetben, ez egy nagyon béna hasonlatra sikerült!

Második rész borítója

Bevallom, én letöltöttem a könyvet, nagyon örülök, hogy nem dobtam ki rá pénzt, bár ha más fordítja, akárki, de igényesen akkor egy közepes könyvnek simán elment volna. Mondjuk, ha megvettem volna, akkor sem megy kárba ha jobban belegondolok. Mindjárt itt a tél, fűteni kell, végül is ötszáz oldal, gyújtósnak jó lenne.

Fordító „úr” T. O. Teas néven könyveket is ír, akármilyenek is, én tutira kerülöm őket. Ráadásul az Otthon a világ végén című regényt is ő fordított, ami eddig nagyon érdekelt, be is szereztem, de már kicsit tartok tőle. Csak remélni tudom, hogy az jobban tetszett neki...

Igazából azt sem értem, hogy az Ulpius, hogyan adhatta ki ezt a könyvet így… Ezzel a pocsék munkával minősíti magát a kiadó, és egyre mélyebbre süllyed az olvasók szemében. Én nem hiszem el, hogy ezt a könyvet bárki elolvasta volna fordítás után és kiadás előtt… És ha már itt tartunk, amit úgy alapjáraton művelnek már magában felháborító. Húzzák a megjelenéseket, csak úgy elfelejtene népszerű sorozatokat, majd amit nagy nehezen mégis kiadnak, hemzseg az íráshibáktól és még erre rájön, mindez…

Idézetek: Molyos link

Történet: Hát az nem volt.

Karakterek: Christianból többet szerettem volna. Már nem a testéből, úgy belülről.

Kedvenc szereplő:Taylor

Akit nem szerettem: Ana

Legjobb rész: Ömm... Családlátogatás eleje. Maybe.

Legrosszabb: -

Borító: A könyvhöz tagadhatatlanul passzol.

10/3

  

U.I.: Én ide be nem rakom Tótisz képét! Akit érdekel guglizzon rá! Mutassátok meg, hogy tudjátok használni, ha már ő nem! Én inkább teleraktam Matthew Bomerrel, őt jó nézni és nagyon szexi Christian lenne.

 Petra

OSG

Csúszásban vagyok egy egész nappal, csak nehogy elfelejtsek holnap suliba menni! :D
Az történt, hogy reggel (kilenckor) sikerült felkelnem, gondoltam olvasok vagy egyig, aztán megírom a beígért A szürke ötven árnyalata véleményt (már megírtam Rami eskü!! Jön egyből ez utána!), aztán ellustulnom a napot. Na, ez totál nem jött össze, olvastam vagy fél 11-ig, mikor is bejött öcsim, hogy megyek-e vele OSG-re? Hát... Mentem. Tanúsíthatom!

Így hát OSG-n voltam, életemben először, és most először volt belépős a rendezvény, és ugyan én már elmúltam 18, öcsim nem, de simán behazudta magát annak, mondjuk nekem előbb kérik el a személyimet mint neki... A jegykiadó hanyagságát leszámítva, az egész nagyon klassz volt és látványos, főleg a kori döntő és a, szakszó híján, 'biciklis ugratás trükkökkel'-nek, keresztelt sportág. Nekem a gördeszka uncsi volt, akkor már inkább tényleg görkori. De ami tuti, hogy az egésznek nagyon nagy hangulata van, így én is, aki nem sportolok ilyet, és igazából rappet sem hallgatok megszállottan, nagyon élveztem.

De persze valójában a Hősök miatt mentünk, még koncert előtt beszereztünk egy dedikált plakátot, öcsim már ki is ragasztotta a falára, aztán koncert előtt egy órával bevetettük magunkat a tömegbe, végighallgattunk egy elviselhetetlenül káromkodós Vészkijárat koncertet (én nem hiszem el, hogy ezt van aki komolyan élvezi), majd egy nemrövid DJ mixet, aztán végigtomboltuk a Hősök koncertet, és este olyan fáradtan estünk haza, hogy még olvasni sem volt erőm, nemhogy szürkét írni.
Szóval terveknek ellent mondó, remek nap volt! Köszi, Ikrem! :)

Petra

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi - Útvesztő

Kiadta: Ciceró Könyvstúdió; 2012-ben

Értékelések: Moly- még kevés a vélemény, de lefogadom ez csak napok kérdése, hogy megsokszorozódjanak 

         Oldalszám: 537

Zene: Anastasia: Once upon a December - ennél találóbb nem is kell :D:D:D 

 Úgy érzem az egész bejegyzés spoilermentes, az előző könyvekre kis utalások persze előfirdulhatnak!

Na jó, hát ez fura lesz. Nem írtam csak az első három részről, aztán most itt a hetedik. Ez azért van, mert a közötte eltelt három könyvet nem jegyzeteltem olvasás közben, így újra kéne olvasnom őket, hogy ne csak felszínes véleményt írjak, és meg tudjam alapozni a megmaradt gondolataimat. Így azok most kimaradnak, ugyanis most nem fogok nekik esni megint, de előbb-utóbb valószínű, hogy még sorra kerülnek. Így elöljáróban csak annyit mondanék róluk gyorsan, hogy hat kötet elolvasása után a Barátok volt az abszolút kedvencem, a Remény is jobban tetszett mint az első három, a Kettent pedig azért csíptem mert igazán vicces volt.

Ezekkel a véleményekkel kaparintottam meg 22.-én az Útvesztőt. Már az első kötet után az utolsó kettőt vártam, hogy őszinte legyek, az utolsó év mindig a legfejetlenebb és egyben a legemlékezetesebb, a legnagyobb eseményekkel. A könyv központjában a pályaválasztás és a szalagavató van természetesen, próba hegyeken és nagy dilemmákon mennek keresztül a szereplők. Viszont ezenkívül számos pici mellékszál futkos a háttérben, amiket időről-időre előkap az írónő, így az uncsibb napokon is történik valami. 

Hát, azt hiszem eljött az ideje, hogy új kedvencet avassak a sorozatból. Ez a rész lepipálta az összes előzőt. És nem csak azért, mert a világ legszebb színe jön szembe egyből a borítón. Cselekményes volt, boldog volt, de néhol szomorú, jöttek a gondok, Reni mégis elviselhető szinten tartotta magát, és nem akartam folyton lecsapni a nyavalygásáért. És azt kell mondanom, bár ezt nem szívesen ismerem be, de ha még egy ilyen részt kapunk én is Cortezfan leszek. Ez a srác brillírozik ebben a részben, és itt elárulom, hogy eddig én nem tudtam eldönteni, hogy szeretem-e őt. Néha szimpatikus volt amiket tett, néha nagyon nem, de itt most felülmúlta önmagát a szememben, nem volt annyira gunyoros és egyik problémámat hagytam el a másik után vele kapcsolatban. Mondjuk az még mindig zavar, hogy iszonyat titokzatos, hogy nagyon keveset tudni róla, de ebben a részben több dolog derült ki mint az elmúlt hatba összesen.

Ezenkívül egyértelműen éreztem, hogy Laura is fejlődik, a stílus egyre élvezhetőbb. Mindeközben Reni megtalálja a humorát, Ricsi hatalmas pácba keveredik ismét, és folyik az élet a Szent Johannában! (Huh, milyen spoilermentesen oldottam meg, ugye?! :D)

Jó pár kérdésre kaptam választ a részben, például a sok embert foglalkoztató, ’Mióta is szereti pontosan Cortez Renit?’ dilemmára. Viszont ahány válasz kétszer annyi kérdés, itt is egy példát hoznék a könyv legelejéből: Mi van Ricsivel? Miért nem lehet őt kirúgni?.

Tetszett, hogy minden szereplő nagyobb szerepet kapott mint eddig, és az is, hogy nagy ritkán megcsillogtatták érett oldalukat is. Az előző könyvekben azt éreztem, igencsak alulfejlettek a korukhoz képest, és ettől most is féltem, de kellemesen csalódtam egy-két megmozdulásukkor. Persze nem mindenki, és nem mindig, de azért akadt ilyen rész is. És most már kezdem úgy érezni, hogy Reni nem csak az életét de a könyvet is kezdi uralni és nem azért olvasom csak, hogy a fiúkon szórakozzak.

Végül kaptunk egy szemtelenül gonosz duplafüggővéget az utolsó két oldalon, csak hogy a megveszekedett rajongók dühöngjenek egyet a végén, bombázzák Laurát a kérdésekkel, amikre úgysem kaphatnak választ, majd elkezdjenek saját megoldásokat gyártani, már most félretegyék az utolsó könyv árát, és türelmetlenül várják a befejező kötetet. 

Gondolkodtam mi rosszat mondhatnék az előzőeken és azon kívül, hogy ez még mindig nem az én korosztályom… Mert már ez sem nagyon zavart, jól szórakoztam olvasás közben, Reni nyavalygását is túléltem, Cortezzel is barátkozom, Ricsit és Zsoltit egyszerűen imádom... El sem hiszem, hogy ilyen sok pontot adok…

Idézetek: Én nem írtam ki, de molyon szépen gyűlnek.

Történet: Az is volt.

Karakterek: Alakulnak.

Kedvenc szereplő: Marad Ricsi és Zsolti

Akit nem szerettem: Ide eddig Reni anyukáját írtam, mondjuk itt még ő sem volt annyira kiakasztó, de azért megtarthatja a címet

Legjobb rész: Talán a tánctanár választás

Legrosszabb: -

Borító: Eddig egyértelműen a legszebb!

 10/8

 Petra